Az akarat ereje

Drámai végjátékban, egy 97. perces büntetővel ment tovább a Real a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában a Juventus csapata ellen. Pedig az első meccs lesimázása után ez egy eldöntött párharcnak tűnt. Miért alakulhatott mégis így? Összefoglalunk!

Torinóban 3-0-ra (vagy 0-3-ra, ízlés dolga) nyert a Real, de mint azt tegnap a másik spanyol gigász prezentálásában láthattuk, ez bizony semmit nem jelent, ha a visszavágón nem nyújt megfelelő teljesítményt az első meccset domináló gárda.

A szurkolókra nem lehetett panasz, gyönyörű képpel nyitottak

Ha valami jellemző erre a Realra, akkor az a kiegyensúlyozottság nyugodtság. Ősszel volt egy-két kellemetlen eredmény, akkor talán kissé idegessé váltak, de idén olyan nyugalom jellemzi őket, amit régen láttam focicsapatnál (talán még a Guardiola-féle katalánoknál, illetve a német válogatottnál ’14-ben utoljára). Így tehát várható volt, hogy a sima győzelem után magabiztosan, saját játékát nyújtva lehozza a második mérkőzést a Madrid.

Erre 72 másodperc után vezetett a Juve.

És, ami még ennél is rémisztőbb volt: az arcokról tanácstalanság sugárzott.

Kicsit előreugrottam az események sodrában, úgyhogy vissza az elejére: Zidane a Navas – Carvajal, Varane, Vallejo, Marcelo – Casemiro, Modric, Kroos, Isco – Ronaldo, Bale kezdőt álmodta a Bernabeu gyepére. Az első gondolataim ezek voltak:

1, Miért kezd Bale, miért nem játszik az idáig szent tehén Benzema?

Talán annyira lefutott a meccs, hogy adunk egy jótékony kezdési lehetőséget a Pacinak? Ne nézzük le ennyire az ellenfelet! Vagy Karim sérült le?

Talán utolsó tétmeccsén láthattuk a walesit a Real színeiben.

2, Gyémánt lesz, vagy Modric jobbon és Isco balon?

Előbbi lett. Úgy, hogy Dybala hiányában a Juventus csapatánál borítékolható volt, hogy a Costa-Cuadrado-Mandzukic trióból kettő biztos kezdő, azaz a széleken fognak támadni.

Nem akarok túlságosan belemenni a taktikába, mert többnyire nem azon múlt. De szélsők nélkül felállni egy labdabirtoklásra alkalmas formációban, majd átengedni a területet a brutális presszinggel operáló ellenfélnek minimum öngyilkosság.

Az első gól után nem változott jelentősen a játék képe, a Juventus birtokolta a labdát, dolgozta ki a helyzeteket, a Real pedig egy megszeppent óvodás látszatát keltette.

Hogy mindez még fájóbb legyen, az egyéni teljesítmények terén talán a szezonbeli leggyatrább meccsünket láthattuk: a csapatszintű lócitromból egyedül a feltüzelt, motivált Ronaldo és a mélységi irányítóként ma védekezésben is tanárit nyújtó Kroos emelkedett ki.

A tizenegyes jogosságát mindenki vitatja, a gól előtti, finoman szólva is kétséges lesállást viszont senki. Nincs új a nap alatt.

Marcelo és Carvajal mellett akkor mentek el, amikor akartak. A középső védőink összeszokatlan produkciót nyújtottak. Gyakran a teljes védelem rosszul helyezkedett, az ellenfél játékosai bántóan szabadon vehettek át labdákat.

Egy sorral feljebb Casemiro valami más meccsen lehetett, mert amit csak lehetett, elrontott. Talán egy jó szerelés rémlik tőle az egész félidőben, amíg pályán volt, ellenben életveszélyes labdákat adott az ellenfélnek; Modric enerváltnak tűnt, a karmesteri pálcát a lecseréléséig nem sikerült megtalálnia; Isco nem nyújtott rossz produkciót, de annyira eltűnt a mezőnyben, hogy jónak sem ítélném; Bale pedig, bár becsülettel visszazárt védekezni, előrejátékban folyton megakasztotta a játékot és rossz megoldást választott (azért azt meg kell jegyezni, hogy ha a sarkazása bemegy, másképp beszélnénk róla).

Akit még nem említettem, az Navas. Bár volt egy-két nagyszerű védése, a 37. percben mégis az ő hibája kellett, hogy egyre fogyjon az előny. Szinte lemásolta az első gólt a Juventus, egy jobb oldalról érkező beadást fejelt Mandzukic a kapuba Carvajal szorításában. Legszívesebben felpofoznám azt, aki kitalálta ezt a párt az emberfogásos védekezésnél.

Állítólag 17 centi; majdnem a mi nyílásainkban is ennyi landolt…

A máskor domináns középpályánk szinte teljesen eltűnt a Matuidi-Pjanic páros tündöklése miatt. A francia rombolt, és rengeteg labdát szerzett, míg a bosnyák úgy szervezett, hogy arra Luka is csak csettinthet.

Bár LukaToni is elfogadható produkciót nyújtott (sőt, utóbbi tanárit), most elhomályosította őket a bosnyák-francia szövetség.

Volt még ugyan egy szabadrúgás utáni Varane-felsőléc, azonban a félidőre tehát úgy vonulhattak kedvenceink, hogy a meccs elején fennálló háromgólos előnyt sikerült egyre olvasztani. És bizony, nagyon meleggé vált az a bizonyos pite…

Zidane is érezhette, hogy ez így nincs rendben, ugyanis tőle szokatlan módon már a szünetben kettős cserével jelentkezett: az LSD tüneteit produkáló Casemiro és az anyját épp elvesztő Bambi határozottságával nyargalászó Bale helyett érkezett Lucas és Asensio. Még akkor is meg kell dicsérni ezért a Mestert, ha a játék képe alapján Kovacic becserélése talán indokoltabb lett volna.

Jobb oldalt talán az odavágó, bal oldalt biztosan a visszavágó leggyengébb teljesítménye

A szélek stabilizálásával próbálta Zidane megoldani a beívelések számának csökkentését, a 61. percben mégis ebből kaptunk újabb gólt. Navas volt határozatlan, a labda kiesett a kezéből. Matuidi pedig köszönte szépen, és bekotorta azt a gólt, amellyel a Juve kiegyenlített a párharcot tekintve.

Hazai pálya, 0-3. A szurkolók nem véletlenül kezdtek el fütyülni.

Ramos hiányában bár a csk-karszalag Marcelóhoz került, az igazi vezérré Ronaldo vált: próbálta testbeszédével nem csak a csapattársakat (és a bírót…), hanem a közönséget is befolyásolni. Talán egyedül benne látszott az a tűz, amit egy ilyen párharc megkíván.

Zidane kihasználta harmadik cserelehetőségét, és az egész szezonban kiemelkedő, tegnap azonban feltűnően szürkén játszó, fáradt Modric helyére beküldte annak honfitársát.

Elmondható tehát, hogy francia sztáredzőnk a megfelelő pillanatokban a megfelelő döntéseket hozta meg. Nem volt ugyan tökéletes, de a szezon eddigi legjobb meccs-menedzselése részéről.

Tegnap nem rajta múlt – remekül nyúlt bele a meccsbe. Az már más kérdés, hogy a játékosok nem hozták az elvárhatót

Meglepő volt, hogy a Juventus az egyenlítés tudatában visszaállt. Hiszen ők játszottak idegenben, ha valahogy bekotortak volna még egyet, akkor már két gól kellett volna a Madridtól a továbbjutáshoz. Mégis szinte teljesen feladták a támadást, ezzel párhuzamosan pedig a Real szinte egyik pillanatról a másikra vette át a játék irányítását. A széleken futott a legtöbb akció, főleg Asensio aktivizálódott, minden támadás rajta futott keresztül.

Azonban elővettük az őszi Fortuna-hater üzemmódunkat, mert semmi nem akart bemenni.

Aztán, amikor már mindenki a négyperces hosszabbítás végét várta, egy hosszú felívelést Ronaldo fejelt vissza Vazquez elé. Az apró termetű spanyol átvette a bogyót, azonban a hátulról érkező Benatia eltarolta. Oliver játékvezető pedig befújta a tizenegyest.

A hivatalos honlapon fellelhető fotó alapján egyértelműnek tűnik a dolog. De ezen fotók alapján akár jó meccset is játszhattunk volna…

Jogos volt-e?

A rövid válasz: igen.

A hosszú válasz: nem volt egyértelmű, de szerintem nagyobb hiba lett volna nem megadni, mint igen. Lucas ziccerben volt, és ha nincs a kontakt, akkor kapura lőhetett volna.

Az olaszok kollektív reklamálásának eredményeként a spori kiállította Buffont, akit a Bernabeu népe így is egy emberként tapsolt meg levonulásakor. Legenda!

Gigi itt nem a szebbik arcát mutatta, ettől függetlenül azonban vitathatatlanul LEGENDA

Így azonban a büntetőt a Higuaín helyére beküldött Szczesny-nek kellett volna kivédenie. Ronaldo végül a talján reklamálás-időhúzás miatt a 98.(!) percben végezhette el a tizenegyest, és kegyetlenül bevarrta a bal felsőbe. Mint az pár pillanaton belül kiderült, továbbjuttatva ezzel a Real Madridot az elődöntőbe.

A vártnál sokkal nehezebben tehát, de teljesítette feladatát a Real. Meg azonban nem érdemelte ezt a visszavágó alapján. Mert csak egy csapat akart focizni, és az bizony nem a királyi gárda volt. A Juventus megérdemelten lőtt hármat (még ha kapitális kapushibák is kellettek ehhez), mi pedig köszönetet mondhatunk Cristianónak és Lucasnak.

Lucasito kiharcolta, Penaldo meg belőtte: ELŐDÖNTŐ!

Viszont most az a fontos, hogy a csapat felejtse el a tegnapi produkciót, és az elődöntőbe már mentálisan kipihenten menjen. Legyen bárki is az ellenfél a Bayern, Liverpool, Roma hármasból.

Zárásként pedig olvassátok Sultan gondolatait a meccsről:


Már többször láthattuk, hogy milyen az, ha a Real rossz attitűddel fut ki egy meccsre. Minden egyes alkalommal lényegét tekintve ugyanaz vár a csapatra, némileg attól függően, hogy milyen erős az ellenfél. A Ligában egy szerényebb képességű csapat ellen, lehet, hogy csak egy kínkeservvel, vért izzadva megszerzett győzelem lesz a dologból, egy könnyed mérkőzés helyett, de ha Juventus szintű gárda jön szembe ilyen mentális állapotban, akkor a győzelem szinte lehetetlen.

Írhatnám, hogy mekkora szerencse a kinti 0-3, de az nem lenne helyénvaló, hisz pont az első meccs magabiztos sikere kellett ahhoz, hogy a második meccset ellazsálja a csapat. Ha nem hitték volna azt, hogy már megvan a továbbjutó, akkor simán vertük volna a Juvét. Igen, tényleg így gondolom.

Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot szeretnék megjegyezni. Az őszi harmatgyenge játék nagyon hasonló okokra vezethető vissza, a főbb tünetek is megegyeznek. A koncentráció hiánya, a lassabb játék, a csapnivaló helyzetkihasználás, a csapatszintű futball kudarcai. Mi szurkolók is ismerjük ezt az érzést, meg is szoktuk fogalmazni: ha reggelig játszanak, akkor sem rúgnak gólt. Tegnap este is pont ugyanezt lehetett érezni.

Jól mutatja, hogy mennyire nehéz egy ilyen állapotból kizökkenteni az események folyását, hogy Ronaldo sem tudott mit kezdeni ebben a szituációban. A második félidőbe sokkal több energiát tett bele, de ez kevéssé látszott meg a játéka minőségén, hiába futott többet, hiába próbált éles lenni, az aktivitását a több (de valójában meddő) mozgás és a közönség hergelése mutatta. A 11-es berúgásáért viszont őszintén csak gratulálni tudok, ebben a helyzetben így elvégezni a világon nagyon kevesen tudnák. Ilyen egy igazi vezér.

A másik dolog – és ez a szerencsénk -, hogy ez a fajta hozzáállásbeli probléma egy jó alvással orvosolható, akár már másnap egészen más képet mutathat a csapat. Az utóbbi meccsek hozadéka, hogy pontosan tudjuk, ennél sokkal jobbak vagyunk. De legalább annyi pozitívuma van az esetnek, hogy a végsőkig harcolt a gárda, és legalább a továbbjutást sikerült kiharcolni. Nálam a 11-es egyértelmű, attól különleges az eset, hogy a hosszabbítás utolsó pillanataiban történt, és elképesztő drámai volt a körítés.

Fontos vonatkozás volt a gyengébb teljesítményünkben, hogy Modric rég játszott ennyire statikusan, és lassan. Azonnal hozzáteszem, hogy egy rosszabb megindulás után becsúszva kellett menteni a labdaeladást, és bizony úgy tűnt, mintha meghúzódott volna ebbe a mozdulatba. lehet, hogy ez volt az ok, vagy csak nála is felütötte fejét a mentális gyengeség. Nem is tudom, melyik lenne jobb. Mindenesetre tény, hogy nem futotta meg azokat fontos kis route-okat, melyekkel általában passzsávot nyit; amikor nála volt a labda körülményesebb, lassabb volt, és ha nem tévedek, semmi extrát nem láttunk tőle. Se egy veszélyes megindulás, se egy kiemelkedő meglátás, semmi átlag feletti. És a mikor Case nem tudja milyen eseményen van, az ellenfél meg az életéért megy, akkor ez nagyon kevés a csapat mozgatórugójától.

Végezetül annyit megjegyeznék, egészen biztos vagyok benne, hogy ennek a meccsnek semmilyen negatív hozadéka nem lesz a további meccseinkre nézve. Sőt, ez nagy lecke volt, remélem az idényre megtanultuk!


#APorLaDecimotercera!

Hala Madrid!

Összefoglaló:

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!