Vár állott, most kőhalom… (RAGE)

Újabb pontvesztés a ligában. Kilátástalan játék és a lelkesedés teljes hiánya. Összefoglalunk.

Kedves Zinedine, ez mi a jó édes franc volt itt tegnap?

Azt még el tudom fogadni, hogy felküldöd a gálakezdőt, bár a Tottenham elleni mérkőzés előtt 3 nappal talán nem ez a legszerencsésebb választás.

De ha már felküldöd őket, akkor kontrollálják a játékot, ne hagyják az ellenfelet levegőt se venni, vezessenek az újonc ellen már a tizedik percben három góllal, és ne adjanak esélyt se nekik arra, hogy visszajöjjenek a meccsbe.

Erre mit láttunk? Kimegy a gálakezdő, hogy a hétközi BL-meccsre biztos ne tudjanak pihenni, majd közelről végigmozizzák, ahogy a Girona végig szerencsétlenkedi az első félidőt, majd a másodikban felőrli a BL és a La Liga címvédőjét.

És nem arról van szó, hogy a tarcsik mentek ki. Hanem lényegében ugyanaz a csapat, amelyik tavaly végigverte egész Európát, most egy jelentéktelen ellenféltől (bocsi, kedves Girona szurkolók, de ez így van) képes kikapni.

A beharangozóban leírt három pontom közül egyikben sem történt javulás. Sőt, a védekezés még annyira sem volt jelen a csapat játékában, mint a szezon eddigi részében. Támadásépítésről ne is beszéljünk, az egy szem gólt eredményező kontrán kívül semmit nem mutatott a csapat. A befejezések meg… hagyjuk is.

Ja, és a cserék. Esküszöm neked, egy újszülött is tudna ennyit hozzátenni meccsnapon a padról, mint amit te leművelsz. A két szélső védő lehozatala akkora öngól volt, hogy már szinte élveztem, ahogy az ellenfél széjjelsz*patja a teljes hátsó alakzatot.

És mindennek tetejébe még Varane is megsérült. Taps-taps.

Úgyhogy drága edző úr, részemről egy kérés maradt a szezon hátralevő részére: kezdd el megépíteni a jövő Real Madridját, mert ami itt történik most, az egy k*rva nagy nulla. 3 BL-cím ide, bajnokság oda.

Az egyetlen mentsvárad az lehet, ha a nagy meccseken sikerül úgy feltüzelned a csapatot, mint tetted azt a spanyol szuperkupa két meccsén. Akkor még hajlandó vagyok megbocsátani ezt a mait. De már a Spurs ellen látni akarom, hogy abban a bizonyos három pontban fejlődik a csapat (főleg a maihoz képest), különben az én bizalmamat egy jó időre elvesztetted.

Tőletek meg elnézést kell kérnem, de erről a romhalmaz meccsről nem vagyok hajlandó többet írni. Aki meg azt szeretné, hogy még egyszer megnézzem ezt a hulladékot, az jöjjön fel Pestre, szívesen megnézem vele együtt. De csak akkor, ha ivós játékot csinálunk belőle, és minden védekezésbeli Real-hibáért egy felest legurítunk. Garantálom, hogy negyed óra után szabályosan élveznénk a mérkőzést.

És sajnos meg kell dicsérnem az ellenfelet, mert megragadták a kínálkozó alkalmat, és bátor játékkal, MEGÉRDEMELTEN győzték le a Realt.

Szerdán BL-meccs, nagyon remélem, hogy ott az igazi arcát mutatja majd a Real Madrid. A csoportelsőség a tét, kérdés, hogy mi a cél számunkra.

Bár most némileg sajgó szívvel, de továbbra is Hala Madrid!

És nem kell aggódni, a BL-indulás meglesz év végén.

Raulitás: Érzés más kontextusban

A Girona elleni játékot, játékszerűséget, szenvedést látva olyan érzésem lett, ami a Real Madrid drukkerként még nem fogott el. A korábbi pontvesztések alkalmával sokszor azért pech vagy bírói hibák is jelentősen közrejátszottak az eredményben. Illetve azt hittem. De tévedtem. És ez elszomorít, több okból is.

Elsőként amiatt, hogy a tényeket, az objektív szemmel megfigyelhető jeleket nem vettem észre. És ez igazából még mindig a tavalyi trófeák okozta örömmámor és bizalom eredménye volt a csapat és ZZ irányába. Mert ’majd jön valaki és befejeli’, ’majd Roni beveri, ahogy mindig’, ’majd a bíró befúj egy kétes tizit’. És ezek most nincsenek.

De tévedhetek, hiszen egy egyszerű focidrukker vagyok. Egy madridista, mióta focit nézek. Rendben van, hogy kicsit elvakít az öröm, amit a csapat okozott a korábbi évtized relatív sikertelensége után.

A még elszomorítóbb az, hogy a játékosok és a stáb ugyanúgy beleesett ebbe a hibába. Átbaszták magukat, ahogy minket. Sőt, igazából jobban. Hiszen a madridista nép egy jó része furcsállta a nyári transzfereket. Danilo elment, oké. Jamest szarért, húgyért elpasszoltuk és igazából nem jött pótlása, belefér. Morata és Mariano elment és jött Borja, akit a mai meccsre nem is nevezett Zidane. És miért? Mert elhitték. Elhitték azt, hogy ami egyszer befelé pattant, az mindig befelé fog, amire egyszer odaértek, azt mindig elérik, és amit egyszer befújtak, azt mindig befújják. Pedig nem. Az amerikai major sportokban (főleg az NBA-ben) van egy jelenség, az úgynevezett ’rookie wall’. Ez lényegében azt takarja, hogy a ligába bekerülő újonc egy idő után szembesül a rá váró kihívásokkal, azaz a több meccsel, fizikálisabb ellenfelekkel és magasabb színvonallal.

És itt bukik meg sok játékos. Nem képes átugrani vagy ha az nem megy, akkor erőből lebontani a falat. Zidane esetében úgy tűnt, hogy könnyedén átugorja a falat. De a tavalyi szezon sok mindennek köszönhetően csak egy sövény volt a falhoz vezető úton. És a falat többedszerre sem sikerült átugrania, sőt most teljes sebességgel nekiszaladt.

Okoskodhatok, hogy mi lehetne a kiút. Venni pár játékost, eltüzelni néhány másikat. Vagy kialakítani egy alap rendszert, aminek a segítségével 10-20 perc alatt rúghatunk 3 gólt a kiscsapatoknak. Esetleg megvárni, hogy mi lesz a szezonban, és nyáron elküldeni minden támadót (Roni, Bale, Benzema, Lucas, Borja), és a középpályára építeni egy új rendszert, amibe hozunk új támadókat. Vagy ki lehet rakni Zidane-t és megnézni, hogy egy taktikailag érettebb edző mit hoz ki ebből a kupac játékosból. De nem tudom, hogy mi lenne a jó. Annyi biztos, hogy ez nem maradhat. Mert ezt látjuk a magyar válogatottnál is évtizedek óta. Koncepciómentes játék pillanatnyi fellángolásokkal. És ez a szomorú beletörődöttség innen már ismerős. Bár ne lenne.

ReAlantos:

Egyet aludva az eseményekre, némileg lenyugodva azért néhány dolgot kiemelnék a meccsről.

Az első dolog, ami a kezem ügyébe akadt, az a csapatok hőtérképe, és hogy ez mennyire visszatükrözi a játékukat.

Látható a hazai csapatnál középen az a szép nagy folt. Az bizony azért van, mert bölcs módon meg sem próbálták a Modric-Kroos tengelyen keresztül átvinni a labdát, hanem a széleken, főleg Hakimi oldalán vezették támadásaikat.

Ezzel szemben a Real hőtérképe arról árulkodik, hogy míg a középpályát uralmuk alatt tartották, addig a védelem mögé szinte csak és kizárólag szélről jövő beadásokból sikerült eljutniuk. Erre utal legalábbis a hőtérképen az a tátongó lyuk a támadók mögött.

Már a mérkőzés alatt is meglepve konstatáltam, utólag visszagondolva pedig még meglepőbbnek tűnik a 39-61%-os labdabirtoklási arány. Sokkal kisebbnek tűnt a különbség, sőt, inkább a Gironára tippeltem volna a két csapat közül, hogy melyiknél volt többet a bogyó. Persze talán ez magyarázható azzal, hogy míg a Real dédelgette a labdát, és meddő mezőnyfölényt alakított ki, addig a hazaiak inkább támadásokat vezettek, és gólt akartak szerezni. Hiába, a Barcelona űrfocija óta tudjuk, a labdabirtoklás nem feltétlen nyer meccseket.

A WhoScored statisztikája alapján csak Casemirót négyszer választották el a labdától, és ebben nincsenek benne a sikertelen cselek. Mint a védelem előtti utolsó oszlop, ezt kirívóan magas számnak érzem. Egyébként ezzel a teljes mezőnyben a legrosszabb volt.

A mérkőzésen szerzett pontszámokat nézve sokat elmond, hogy a “Man of the match” címet a vesztes csapat játékosaként tudta megszerezni Isco. Varane lecserélése után ő volt az egyetlen fehér mezes a pályán, aki kiemelkedőt nyújtott. Néhányan még hoztak vállalhatót, de ennyi.

Szintén az értékelésekre pillantva láthatjuk, hogy a cseréink nem váltak be. Amihez nyilván hozzájárul az, hogy ZZ kettejüket szélsőhátvéd helyére küldte be a középpályára, a harmadik pedig kényszerű csere volt. Ezzel együtt is látható az a tendencia, hogy bizony egy rosszul alakuló meccsbe nem igazán tud belenyúlni az edzőnk a motivátorunk.

Néhány játékhelyzet elemzésével pedig Zizou jelentkezik:

Ismét megörökítettem néhány pillanatot, ami alapján megpróbálok rávilágítani nektek, hogy mi is okozta a két gyors Girona gólt.

Az első gól egy látszólag ártalmatlan szituációból alakul ki. Kroos lép fel majdnem Isco magasságába, hogy együttesen nyújtsanak nyomást a labdásra. Csakhogy közben észrevehetitek, hogy a másik két középpályás eléggé távol helyezkednek egymástól és viszonylag nagy terület felügyelet nélkül marad. Méghozzá igen veszélyes helyen, mert Isco mellett el tudja passzolni a labdát a Girona játékos a beinduló társnak. A pirossal jelölt területre érkezik meg a piros-fehér csíkos játékos, ami eléggé távol van Modrictól és Casemirótól, így nem tudnak időben beavatkozni. Amúgy is láthattunk már példát, hogy Casemiro nem éppen a legfürgébb játékos. Szóval nagyon minimális középpályás ellenálláson jut át a Girona.

A következő pillanat Modric szerelési kísérlete után van, amikor is a két belső védőnk kerül nyomás alá, mivel megoldandó feladat előtt állnak. Egyrészt van egy labdás, akire nyomást kell helyezni, hogy útját álljuk a támadásnak vagy esetleg meg is állítsuk és szereljük az ellent. Illetve adott egy kiugrásra készen álló támadó, akit őrizni kell. Nyilván az a logikus, ha az egyik védő foglalkozik a labdással, míg a másik a beinduló csatárral. Csakhogy itt kavarodás lesz kicsit, hiszen Nacho áll szembe a labdással és ő fogja a támadót is. Ekkor lép be Ramos és választ rosszul, hiszen ahelyett, hogy az éppen kiugrásra váró támadót venné fel, belép Nacho elé és a labdásra megy. Ezzel szabaddá válik a támadó és meg is kapja a lasztit. Innentől meg csak pontosan kell céloznia Stuaninak.

Összességében, a középpályás védekezésünkkel volt gond. Valamint a két belső védőnk nem tudta megfelelően elosztani a feladatokat.

A másik szituáció érdekesen kezdődik, mert nem Hakimi zár vissza, hanem Modric van leghátrébb azon az oldalon. De nem kerül sor beadásra, legalábbis elsőre nem, hanem hátrébb kerül a labda.

Láthatjátok, hogy Modric és Hakimi egy-egy emberen, de Casemiro helyezkedése már nagyon érdekes. A pirossal jelölt területet világos, hogy senki se őrzi, ott a folyosó a Girona előtt. És mire észbe kap Casemiro, addigra már nem tud beavatkozni, azaz megint simán jut át az ellenfél a középpályás blokkon.

Aztán ugye beadás, majd a szabadon álló ellenfélhez kerül a labda és kapura lőhet. Most a lest engedjük el. Sokkal fontosabb az alábbi kép, ahol látszik, hogy nem csak az egyik Girona játékos áll üresen, hanem tulajdonképpen a teljes 16-osunk előtere. Isco van csak a képen, de nem sok vizet zavar.

Ennél a gólnál a legnagyobb hibának Casemiro helyezkedését látom. Sokszor láttam már rosszul helyezkedni a brazilt, sőt az sem ritka, hogy indokolatlanul helyezkedik túl mélyen, ahonnan már nem tud beavatkozni, azaz kivonja magát a játékból.

Valamint az is elmondható mindkét gólról, hogy a Real koncentrációja nagyon nem volt a helyén, és már-már az első galaktikus korszakot idézték ezek a bekapott gólok.

ReAlantos:

A poszt végére azért csak ideteszem a meccs összefoglalóját, még ha a hányinger kerülget is tőle.

Ne feledjétek, szerdán 20:45-től BL-meccs a Tottenham ellen, előtte valamikor jelentkezünk a beharangozóval.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!