Köszönjük, Álvaro!

Arbeloa visszavonult. Sokakban talán ambivalens érzések vannak vele kapcsolatban, de a Real Madrid neveltje volt, aki összesen 8 szezonon át szolgálta a klubot. Kemény, sokszor a sportszerűség határát súroló jobbhátvéd volt, akiben nyilván nyomot hagyott a 3 szezonos Liverpool-i kitérő, de megmaradt annak aki volt. Egy szerény, értelmes, szívét-lelkét a csapatáért a pályára kitevő játékosnak, aki lehet hogy a képességeivel nem feltétlenül, de a szorgalmával, a mentalitásával és az akarásával mégis olyan magasra jutott, mint kevesen a futball történetében. Hajtás után elbúcsúzunk(?) a 17-estől.

 

Eljött ez is, Álvaro. Már tavaly is lógtam neked egy búcsú poszttal, amikor elköszöntél a Real Madridtól. Elmaradt. Most meg szögre akasztottad a stoplist, hogy mostantól a családnak szenteld a figyelmedet. Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket. Nyilván így lehet, hiszen bár a csapat rengeteg meccsét láttam ahol te voltál a jobb bekk, és néha felszisszentem egy-egy megmozdulásod után, sőt, a hónap legrosszabbja is többször voltál a blog ős- meg óhazájában, mégis…nem tudok a rosszra emlékezni. Egyre sem. Pedig volt olyan, amikor az ellenfél szélsője állva hagyott, te pedig rácsúsztál a lábára hátulról mint kezdő síelő a friss hóra, és az volt a fura az egészben, hogy utána nem folyt vér. Te sose fogtad vissza magad, ha a csapatodat kellett védeni. Az lett volna a furcsa, ha nem így tettél volna. Ha mindenkiben csak feleannyi tűz és elszántság lett volna mint benned, lehet hogy zsinórban háromszor triplázunk. Még ex-liverpoolos csapattársad, Xabi fejét is leüvöltötted, pedig ő nálad legalább kétszer jobban értette a futballt. De ez téged nem érdekelt. Neked az volt a feladatod, hogy a te oldaladon támadó ne jusson a kapu közelébe. Ha kellett, önfeláldozással, de többnyire megoldottad.

Egy pillanatig nem irigylem az ellened játszókat. De ugyanakkor lehet hogy kemény voltál, de mindig talpra segítetted az ellenfél játékosait. Még ha azok nem is mindig akarták, hehe.

Többször lenyilatkoztad, téged bánthatnak, nem érdekel, de ha a Real Madridot éri támadás, te az első sorokban leszel, aki megvédi a klubot. Többek között ez a feltétlen odaadás, önzetlenség az, ami egy játékost igaz Madridistává tesz. Nem álltál reflektorfényben sosem. Te csak ott voltál a pályán és tetted a dolgodat. 34 évesen még messze nem vagy öreg, hiszen mások ilyen korban igazolnak Manchester lúzerebbik felébe, vagy mennek a Közel-vagy Távol-Keletre (vagy Nyugatra) bohóckodni. Neked ez nem hiányzik. Hiszen Te is azok közé a labdarúgók és sportemberek közé tartozol, akiknek nem a pénz a legfontosabb. Hanem a játék tisztelete és szeretete. És most Veled együtt visszavonult még Xabi és Totti is. Nekünk meg, akik a képernyők előtt ülnek, lehet eszünkbe jutnak Totti góljai, Xabi gólpasszai, de eszünkbe jut-e a Spártai, aki mindig ott volt? Mehettél volna levezetni Kínába, a burnuszosokhoz, vagy az USA-ba. Senki nem ítélt volna el, ha a pénzért teszed. De nem tetted. Mert te elértél mindent, amit játékos elérhet. Kétszeres EB, BL és Copa del Rey-győzelem, Világbajnokként és spanyol bajnokként bemutathatsz a téged fikázóknak: “Csináljátok utánam ha tudjátok, Tökik!”

Mert te ott voltál. Mindig amikor kellett, és a szíved-lelked kitetted a pályára. Messik és Ronaldók vannak, zsenik, sztárok, akiket csodál a világ. De vajon ki emlékszik azokra a vízhordókra, akik nélkül ezek a sztárok nem biztos hogy akkora magasságokba emelkedhettek volna? Ki emlékszik azokra, akik a piszkos munkát is elvégezték a pályán, akik megtették azt, amely nélkül a nagy sztárok csak egyek lehettek volna a teheségesek között? Te is ilyen voltál a pályán. Tetted a dolgod, és ha kellett egy sárga vagy piros lap árán állítottad meg az ellenfelet, mert az volt a dolgod.

Hogy merre lesz a tovább, Álvaro, az csak rajtad múlik. Guti a Juvenil edzője, Raúl is visszatért, és rád is szüksége van a klubnak. Kellenek olyan ikonok, mint te. Aki lehet hogy nem lő meccsenként három gólt vagy ad három gólpasszt, de mindig ott volt, amikor a pályán szükség volt rá. Aki megmutatja a fiatal hátvédeknek, hogyan pakoljon oda hátulról a támadónak, miközben mindkét kezét felteszi:”Nem én voltam!”

De leginkább azért, hogy megértesse velük, mi az a Madridizmus. Mert ezt nálad jobban kevesen tudják.

Köszönünk mindent, Álvaro. Amit a klubért tettél, ahogy elfogadtad a helyzeted akkor is, amikor nem te lettél az első számú jobbhátvéd. Ahogy egy zokszó nélkül szolgáltad a szeretett klubodat, ahogy tetted a dolgod, mint egy igazi Spártai Hős. Alakuljon bárhogy is a jövőd, én hiszem és remélem, hogy a Real Madrid visszavár Téged. És még akkor utoljára: THIS IS SPARTAAAAAAAA!!!!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!