A Real Madrid nyári erősítési, illetve gyengítési lehetőségei (VENDÉGPOSZT)

Ahogy azt már egyik posztunk végén említettük, új szerzőtársa(ka)t keresünk csapatunkba. Ehhez pedig felkértük a jelentkezőket, hogy egy általuk választott témában írjanak nekünk/nektek egy posztot. A vendégposztok névtelenül fognak kikerülni, viszont a Ti segítségeteket is kérjük. Részletek a poszt végén. Innen átadjuk a szót a második jelöltnek.

 

 

Kétezer-kettőt írunk, amikor a Real Madrid megnyeri a kilencedik Bajnokok Ligája-serlegét. Eltelik egy év, és az elődöntőben búcsúzó csapattól távozik többek között a vezetőedző, a csapatkapitány, és az első számú védekező középpályás. Del Bosque, Hierro és Makelélé elmenetele után szűkös esztendők következnek a csapat számára.

Ezt persze a legtöbben ismerjük. Hogy miért emlegetem fel mégis?

Hőn szeretett Realunk huszonöt évnyi sikertelen próbálkozás után elsőként hajtotta végre azt a bravúrt, hogy a Bajnokok Ligájában meg tudta védeni az előző szezonban megszerzett címét. Olyan már többször is előfordult korábban, hogy egy csapat egymás utáni években bejusson a sorozat döntőjébe, de idáig kivétel nélkül elhasaltak az utolsó akadály leküzdése előtt.

Most, hogy a szezonnak vége, rengetegen rágjuk tövig körmeinket, hogy fog megváltozni Madridunk kerete az átigazolási időszak végéig. Ez adta a motivációt ahhoz, hogy megnézzem, miként alakult a korábbi BL-győztesek kerete a csúcsra jutás után, és milyen hatással volt ez az azt követő szezonjaikban az európai porondon való szereplésükre. Ebből szeretnék majd következtetést levonni arra vonatkozóan, ha lehet, hogy mi is lenne a célszerű stratégia a csapat számára a játékospiacon szeptember elsejéig.

A nyertes csapatokat én alapvetően három kategóriába sorolnám:

1, Egyértelmű esélyes: Kiemelkedik a mezőnyből, és egy-két másik csapat társaságában emlegetik a szezon előtt a győzelemre való legnagyobb esélyesként.
2, Esélyes: Nem tartozik az első kategóriába, de sem a döntőbe jutás, sem pedig a győzelem nem, vagy csak minimálisan hat meglepetésként a csapat neve mellett.
3, Fekete bárány: A szezon előtt senki nem számít reálisan az adott csapat győzelmére.

Természetesen ezek nem „jól definiált”, egzakt csoportok. Azaz lehet, hogy valaki például a 95/96-os Juventust az első, másvalaki pedig a második csoportba tesz. Az is lehet, hogy egy szezonban annyi esélyes van, hogy nincs egyértelmű esélyes, azaz elég kiegyenlített a mezőny. De ez a felosztás nagyjából jól reprezentálja az erőviszonyokat az adott éven belül.

Ugyanígy az sem teljesen egyértelmű, hogy miért a következő három évet vizsgálom. Hiszen lehet, hogy már a következő évben (újra) teljesen megváltozik a csapat. Azonban ha csak egy évet néznék, az nem adna jó információt, mert a szerencse, és esetleg a sorsolás túl nagy szerepet játszik ahhoz, hogy értékelhető adatot nyerjünk belőle. Két-három év alatt már nagyjából folyamatként tekinthetünk rá, és tendenciát vélhetünk felfedezni, így aki a három évet soknak tartja, nézhet a táblázatból kettőt. Több adatból kevesebbet lehet nézni, kevesebből többet macerás, ezért döntöttem a három év feltüntetése mellett.

Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy mivel az évek folytán a sorozat rendszere többször is megváltozott, ezért érdemes azt is figyelembe venni egy csapat értékelésénél. Míg korábban a Marseille a győzelme után például egyáltalán nem tudta kvalifikálni magát (ez is megér egy külön históriát, nézzetek utána, ha érdekel titeket!), de még a Milannal is megesett, hogy nem indulhatott a következő pár év egyikében, addig napjaink győztesei szinte automatikusan kerülnek be a csoportkörbe egy-két kivételtől eltekintve.

Na de most, hogy minden kifogást leírtam, amit le lehetett vala, megpróbálom elemezni a táblázatban leírtakat a fentebb kiosztott három kategória szerint:

3, A fekete bárányok: 94/95 Ajax, 96/97 Dortmund, 03/04 Porto, 09/10 Inter, 11/12 Chelsea

Mint már fentebb írtam, ők azok, akiket az adott szezon elején szinte senki nem tartott esélyesnek a végső győzelemre. Vagy azért, mert ők nem tipikus nagycsapatok, vagy pedig azért, mert bár azok, de egy-egy korszakos csapat, például az „Űrbarca” mellett eltörpültek. Azonban rácáfoltak a kétkedőkre, és megszerezték a trófeát.

Az ezekhez a csapatokhoz tartozó adatokat megtekintve, főleg a közülük az ezredforduló után győzedelmeskedő gárdák vonatkozó statisztikájában feltűnhet, hogy rengeteg kulcsember hagyta el az együttest a BL-serleg megszerzése után, ami hosszabb távon vizsgálva még feltűnőbb: például az Ajax döntős kezdőjének több mint fele igazolt el három éven belül. Az Internél ellenben inkább a távozók összlétszáma olyan tipikusan olaszos, ott más okok húzódnak a háttérben. (- Te, Luigi, adok neked két játékost kölcsönbe, meg hatvan liter házit, ha átküldöd a tízesem játékjogának másik huszonhárom-negyvenkilencedét!)

Az elitnél alacsonyabb költségvetéssel rendelkezvén, az ehhez a csoporthoz tartozó klubok sajátja, hogy egy-egy sikeres szezon után legjobbjaik tömegesen eligazolnak. A poszt megírása előtt azt gondoltam, hogy lerabolják ezeket a csapatokat. És még így is meglepődtem, hogy a Portónál a döntőn szereplő 18 játékos közül 8(!) még azon a nyáron elhagyta a klubot. Így próbálj csapatot építeni… Szerintem ezek után dicséretes az, hogy a következő három évben kétszer eljutottak a kieséses szakaszba.

Persze lehetnek más, például gazdasági vagy politikai, taktikai okai is, de az a véleményem, hogy ezek a csapatok a játékosaik folyamatos és jelentős rotációja miatt sem képesek a csúcson, vagy legalább annak közelében maradni, hanem lehetnek folyton underdogok.

2, Az esélyesek: 92/93 Marseille, 95/96 Juventus, 97/98 Real Madrid, 04/05 Liverpool

Ezek a csapatok megragadták a legfőbb esélyesek botlásából adódó lehetőséget, és meg tudták nyerni a sorozatot.

Igen, meglepő lehet, de a 97/98-as Madridot is ide sorolom. A csapat akkor már harminckét éve nem nyert BEK/BL-t, ezáltal Európában nem volt igazán tényező.

Ezeknél a csapatoknál nem fedeztem fel egyértelmű rendszert a keret átalakulásával kapcsolatban. Némelyikük keveset változtatott, mások többet, és az eredményeik a következő években ettől teljesen függetlenül alakultak.

3, A legfőbb esélyesek: Az eddig nem említett Real-, Barca-, MU-, Bayern- és Milan-győzelmek

Ezek a csapatok mind úgy futottak neki, hogy az adott évben a legjobbak között tartották számon, ha nem a legjobbnak.

Vagy egy kiugró egyéniség, vagy a csapat átlagosan kiemelkedő szintje, esetleg egy korszakalkotó taktika, ami az elitbe emelte őket. Ők éltek a lehetőséggel, és megmutatták, hogy még a Bajnokok Ligájában is létezik az a fogalom, hogy papírforma.

Közös bennük, hogy bár mindegyikük farigcsált kicsit itt-ott a keretén, azért a meghatározó játékosaikat viszonylag alacsony számban piszkálták meg. Eredmények tekintetében azonban szerteágazóbb a kép: míg némelyikük korszaka meghatározó klubjává tudott válni, addig volt olyan, amely teljesen eltűnt az európai elitből. Ugye, ejnye-bejnye, te nyolcaddöntős átok?!

De az alapvetően leolvasható, hogy aki a nagy esélyesek között volt számontartva, az nagyjából a fentebb leírt taktikát követte, és

Reméljük, a jelen Real Madridja inkább a korszakalkotó kategóriába tartozik majd!

Konklúzió:

Bár csoportokra bontva talán több információt kapunk, de összességében elmondhatjuk, hogy mint oly sokszor, itt is talán az arany középút a leghelyesebb. A szélsőséges eseteket vizsgálva (03/04 Porto, 06/07 Milan) látható, hogy ezek a csapatok nem tudtak az élmezőnyben maradni. Szóval sem a keret és a kulcsjátékosok túlzott kőbe vésése, sem pedig a szélnek eresztése nem megoldás.

A kemény magot tilos megbontani, hacsak más irányból érkező indok ezt nem teszi kötelezővé. Lehet ez az indok gazdasági, politikai, szakmai, stb.. De a perememberek moderált frissítése jó megoldásnak tűnik eme statisztika alapján.

Végül engedjetek meg nekem egy kis szubjektív véleményt!

Ha megengeditek, ha nem, leírom. Nyehehe!

Pepe és D. Llorente biztosan távozik, bár utóbbi csak visszavásárlási opcióval. Ezen kívül nagy esély mutatkozik arra is, hogy búcsút intünk Moratának, Jamesnek és Coentraónak is, ha valaki hajlandó végre fizetni a portugált. Amúgy sem túl bő keretünk így foltozásra szorul.

A másik oldalon biztosra vehető Theo Hernandez érkezése, valamint a kölcsönben levők közül Vallejo és M. Llorente hazatéréséről cikkeznek rengeteget. Azonban ők mind a védekezésben és/vagy a támadásépítésben segédkeznek, és többnyire a védekező harmadban látják el feladatukat, így nem ártana egy igazolás előre is. Én személy szerint Mbappét vagy Dybalát preferálnám, előbbit rögtön kölcsönbe visszaküldve a feladónak, és ez esetben Mariano lépne elő harmadik számú csatárnak CR és Benzema mögött.

Na és mi a ti véleményetek?

És hogy az egész posztomat aláássam egy mondattal és egy képpel; úgy is ezen múlik majd a BL-győzelem:

Legvégül pedig isten éltesse az Örök Kapitányt!

A poszt itt véget ért. Arra kérünk titeket, hogy az alábbi formot töltsétek ki, hogy együtt válasszuk ki az új bloggereket! 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!