Védekezési formák a szögleteknél
Sokszor kívántuk a kedvenceinket a pokol legmélyebb bugyraiba, amikor már-már kabaréba illő módon kaptunk gólt rögzített szituációból. Oly könnyen kaptuk ezeket, mint örömlánytól a szifiliszt, de jelentem változás állt be ezen a téren, legalábbis, ami a szögleteket illeti, hiszen a 2016/17-es idényt tekintve mindössze három alkalommal mattolták a védelmünket, illetve KeyLORD kapuját ily módon. Ebből kifolyólag szeretnélek egy kisebb merülésre invitálni titeket a szögletek világában, a sarokrúgások kivédekezésének művészetébe.
A labdarúgás kezd olyan szerteágazóvá válni, mint egy durva pókháló, s én is azon vagyok, hogy terjesszük mindezt, hogy egyre szélesebb körben váljék nyilvánvalóvá. Persze én is sok mindent csak most kezdek el felfedezni, ahogy egyre mélyebbre ások a taktika területén.
“Egy szöglet fél gól” – tartja a mondás, ezért fontossága már a kezdetekkor kiderült, ugyanakkor parlagon hevert sokáig, míg mostanában kezdik el pedzegetni újra, kezd egyre bonyolultabbá és kifinomulttá válni, bár még csak az útja elején tarthat, de hiszem, hogy még komolyabb tervezést fog igényelni, mind a megvalósítása, mind az elhárítása. Ahogy a letámadásban, a kontra-letámadásban, azaz a gegenpressingben és a védekezésben is többfajta irányvonal, stílus jött létre, úgy a szögleteknél is hasonló a helyzet. Az első és egyben legegyszerűbb változata a tisztán emberfogást alkalmazó, ekkor ugyanis a védekező csapat felveszi a támadó csapat játékosait és a szöglet során létrejövő mini 1v1-ek által megpróbálja elkerülni a gólt. Azt hiszem erre nem szükséges példát nézni, hisz bárki láthatott már ilyet. Sokkal érdekesebb a második típus, az úgynevezett “vegyes rendszer”, amikor is 2-3 ember területet véd, míg a többi játékos emberorientált módon helyezkedik. Ez látható az alábbi ábrán.
vagy
Egyik hátránya ennek a változatnak, hogy a 2-3 területet fogó játékost könnyűszerrel ki lehet venni a játékból csupán azzal, hogy átívelik fölötte a labdát és rögtön csakis az embert fogó játékosok koncentrációja és ügyessége dönt a szituáció kimeneteléről.
De hogy néz ki mindez a gyakorlatban? Nem kell sokáig túrni az internetet, hogy konkrét példára leljünk, mivel ezt alkalmazza a legtöbb csapat, köztük a Real Madrid is. Elsőnek a BL döntőben látottakból emelném ki Dybala szögletét. Tökéletesen látszik, hogy mindenki ki van rendelve egy játékos mellé, kivéve a kapu előtt az a 2-3 ember, akik a területet védik. Talán már látszik, hogy milyen törékeny egy rendszerről van szó, mert hiába végzi el mindegyik Realos hibátlanul a feladatát, elég egynek rontania, és máris mehetnek a középkezdéshez.
Ennél talán még érdekesebbek a Leganes, a Bayern és az Atletico elleni mérkőzések, mivel pont ezen három csapattól szenvedtük el a beveztőben említett három szögletgólt. Éppen ezért tartom kiemelten fontosnak az utóbbi kettő részletesebb tárgyalását. Mondom is az első szituációt, a Bayern otthonában, a 25. percben Vidal fejese révén találtak be a bajorok. Megjegyzendő, hogy nem volt véletlen, mert az már a hatodik sarokrúgása volt Ancelotti csapatának, tehát feltételezhető, hogy külön készültek erre.
Ahogy látszik, Marcelo és Modric kilép, hogy elhárítsa a kis szöglet vagy a középre visszapasszolt laszti lehetőségét. A fennmaradó játékosok embert fognak, illetve 2-3 fekete mezest kivéve, akik területet védenek (fehérrel jelölt rész). A beívelés ismét Vidalra jön ki, aki a Nachóval folytatott párharcból győztesen jön ki. A rendszer Achilles-sarka, hogy nagy hangsúly kerül a játékosok egyéni képességeire, gondolok itt arra, hogy elég egy játékosnak gyorsabbnak lennie a védőjénél, és tulajdonképpen nullázza a másik 10 ember hiba nélküli munkáját.
Az Atletico ellen kicsit másképpen alakul, bár itt is két Realos kilép a boxon kívüli matracosokra, hogy a visszatett labdát, nehogy kapura tudják lőni. Az ötös vonalában hárman vannak zonal defence-re és egy a hosszún man-markingon. És így létrejön a 11-es pont környékén egy elszeparált csoport, ahol 4v4 verseny alakul ki, ami nem feltétlen a legbiztatóbb arány. Nem is vált be, mert el tudtak szakadni a kijelölt védőktől a matracosok, és Saúl a hálóba bólintott.
Illetve, hogy teljes legyen, a Leganés ellen beszedett hasonló gól:
Végül pedig a harmadik típust pont az előbb említett két csapat valósítja meg, azaz a Bayern és az Atletico. Mindkettő tisztán területalapú védekezést használ, bár Simeone annyit csavar a dolgon, hogy játékos orientáltan kezdik meg a szöglet elhárítását, de ahogy megtörténik a beívelés váltanak zonal-markingra. Így aztán nem csoda, hogy mindkét gárda remekül helytállt ezen a téren, mivel mindössze 1 (Atletico) és 0 gólt (Bayern) kaptak szögletből. Ennek a szisztémának a legnagyobb erőssége, hogy redukálódik a játékosok egyéni képessegének fontossága – bár teljesen nem tűnik el -, ugyanakkor mindegyik közül ez a fajta a legnehezebben elsajátítható védekezési mód. És akkor jöjjenek a példák:
Remekül kivehető a Bayern 5-4-1-es formációja. Öten az ötös vonalán védik a területet, azaz csakis a labdát figyelik, és ezáltal igyekeznek megakadályozni a fejest. A következő sorban 4 játékos pedig azért felel, hogy egyfajta előkapuként lelassítsák a támadó játékosokat, akik a sebességük révén előnybe kerülhetnének. Míg legelől egy játékos a visszapasszra figyel.
Itt pedig az Atletico rendszere látható, ami ugyan kezdetben hajaz az összes többire, de ennél eleve egy jóval előnyösebb szituáció alakul ki, hiszen a csíkosak 7v5-ben, azaz emberelőnyben vannak, s innen váltanak át a labda elrúgását követően területvédekezésre, ami abban észlelhető, hogy nem az embert követik, hanem a labdára figyelnek.
Mindkettőnél érdemes megfigyelni, hogy a labdához közel alakul ki létszámfölényes helyzet, ami tulajdonképpen a célja ennek a típusnak, ezáltal biztosítva nagyobb esélyt a szituáció hárítására. Ha pedig visszagondolunk a Real korábbi példájára, ahol 4v4 kellett levédekezni, akkor szembetűnik, hogy mennyivel kellemesebb és megnyugtatóbb 7v5 vagy még nagyobb emberelőnyben várni a beívelést.
Végére értünk a röpke bepillantásnak a szögletek világába. Remélem tetszett és vitassuk tovább a komment szekcióban.
