Hogyan kell focizni? 

Tegnap a kommentfolyamban érdekes szösszenetre lettem figyelmes – arról beszélgettünk, hogy mi kell a sikerhez. Hit. Igen, természetesen, de mi kell még és minden, ami kell, milyen arányban kell, hogy elkeveredjenek egymással a siker elérése miatt? És mi a siker? A trófea, a trófeák? A klubra jellemző játékstílus? Mindkettő? Siker az ősi (értsd: a Hominina 4-6 millió évvel ezelőtti megjelenéséhez képest nagyjából 80-100 éves rivalizálás jelzője) ellenfél legyőzése, miközben trófea nem kerül a vitrinbe? Azt mondják, a foci egyszerű játék, mégis órákat (napokat) képesek vagyunk eltölteni egy-egy mérkőzés megvitatásával. Miért?

 

A Tüskében a BL-döntő előtt beszélgettünk sok mindenről, a telefonszámokról is. Magam úgy vélem, hogy egy-egy taktikai felállás elsősorban a támadásból való visszarendeződéshez és a védekezés fázisához nyújt biztonságos támaszt a csapatoknak. Természetesen nem értett velem egyet mindenki, aminek örültem, mert ezek a beszélgetések mindig alkalmat nyújtanak arra, hogy egy-egy meghallott jó gondolattal a saját, fociról alkotott világképemet javítani, bővíteni tudom.

Nézzük csak ezeket a telefonszámokat:

4-4-2 – ebben védekezett Carlo csapata a második évben, illetve az első év tavaszán. Ebben védekezett a legtöbbször ZZ csapata is, illetve a BL-döntő első fél órája után is erre a formációra váltottak a srácok (Isco lépett vissza balra) labdavesztés után. De támadásban nem így álltak fel a srácok egyik edző alatt sem.

5-3-2 – a Sevilla elleni bajnoki. Legjobban ezen a meccsen jelent meg, hogy a biztonsági játék fényév távolságra van a Real Madrid által képviselt filozófiától. Labdaszerzés után talán csak Benzema és Ronaldo volt ott, ahol egyébként is lettek volna, de minden más mezőnyjátékosunk „pozíción kívül” találta magát és a társát.

4-2-3-1 – a Sevilla elleni hazai CdR meccs, Asensio-Isco-James Morata mögött. Lubickoltak a srácok, miközben – és itt az átvezetés a felállások és a további kellékek között – odafigyeltek a visszarendeződésre is, azaz taktikailag fegyelmezettek voltak (3-0 lett a meccs), erővel bírták a találkozót és egyénileg is jól teljesítettek.

Vagyis azt láttuk, hogy különböző felállásokban ugyanazon játékosok máshogy teljesítettek – pedig nem lettek rosszabbak egyik hétről a másikra. Mondhatjuk hát, hogy a taktikai felkészültség csak akkor lehet hasznos, ha a többi egység is rendben van?

Milyen többi egység? Például a technikai képzettség, erőnlét, motiváció és persze a szerencse (amikor minden befelé pattan). És a stílus. Ha a Chelsea és a Barca is 3-4-3-ban játszik, mondhatjuk, hogy ugyanúgy fociznak? Hiszen ugyanúgy állnak fel a játékosok. De fontos a szemlélet, ahogy az adott edző és a csapata a mérkőzésre és a játékra készül. Reaktív, proaktív játék? Labdatartásra épülő támadófoci, vagy labdatartásra épülő, a labdát járatva védekező csapat? Kontrákat gyakorló együttes, amelynek nem kell sokat passzolnia keresztbe, mégis halálos? Vagy kontrázó csapat, amely a tudáskülönbség miatt csak védekezni tud, hiszen beszorul, majd a megszerzett labdával majdhogynem ad hoc jelleggel kontrázni kezdenek?

Szépen kell játszani, vagy nyerni kell bármi áron?

Ha a parkban fociztatok, biztosan volt szerencsétek már ahhoz a játékoshoz, akitől csak örökölni lehetett a labdát, de legalább nem is volt túl hasznos a játéka, azonban kitűnő önismeretéről tanúbizonyosságot téve sosem értette, mi baja a társainak vele. Bár napjainkban az ilyen játékosok nem szerepelnek komoly bajnokságokban, de talán Denilson játékára még Ti is emlékeztek, azaz sokáig voltak a TOP bajnokságokban is cselgépek. Napjainkra pedig szinte minden nívós csapat passzgépekkel tömi tele csapatát, mert most ennek van itt az ideje. A legjobb, ha még a középhátvéd is képes 60-70 méteres lézerpontos indításokra, de ha a kapust is bevehetjük ebbe a játékba, az a tuti. Ma hiányoljuk a látványt a középpályáról és Isco, Iniesta, Dembelé játékát nézve hümmögünk, hogy régen mennyivel másabb volt a játék, a fantasztikus támadóközéppályások idején és örülünk, hogy legalább fent nevezett hármast láthatjuk játszani.

Pep Barcájának motorja a középpályát évekig uraló Xavi-Iniesta-Busquets hármas óriási technikai fölényben voltak a többi csapathoz képest és ehhez járult még a taktikai fegyelem, így hiába voltak gyakran olyan ellenfelek a Barca útjában, akik erőnlétben verték katalánokat, egyszerűen elfáradtak a labda hasztalan kergetésében. Érdekes, hogy jelenleg Kroos és Modric ugyanezt képes elérni – azaz fárasztani az ellenfelet -, de Casemiro helyett egy labdaügyesebb játékossal Zidane is lépne legalább kettőt a labdabirtoklásra épülő foci felé, hiszen a mögöttünk hagyott szezonban alig volt mérkőzés, ahol 65% felé jutottunk volna labdatartásban, de gyakran a 60% sem volt meg.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Xavi világklasszis irányító, de mennyivel másabb az ő játéka, mint az aktív játékosként szintén világklasszis irányító Zidane játéka? Felesleges is összehasonlítani őket, mert nincs közös alap, hiszen a két korszakban a játék majdnem minden eleme megváltozott, így máshogy fociztak az ezredforduló idején, mint a Pep-team időszakában.

LvG első barcelonai időszaka alatt azt kérte a játékosaitól, hogy minden támadást lövéssel fejezzenek be, hiszen ekkor biztos lesz idő visszarendeződni, védekezni. Guardiola ezzel szemben azt kérte, hogy labdavesztés után azonnal támadjanak vissza és lehetőleg még az ellenfél térfelén szerezzék újra meg a játékszert. Mindkét gárda támadófocit játszott, de óriási különbség volt abban, hogyan kell védekezni, amely játékelem a labda elvesztésének (sikertelen lövés, eladott labda – mindegy az ok) pillanatában kezdődött.

Tudom, Real Madrid-blog! Szóval Capello. Két bajnoki cím és aztán annak jutalma: két kirúgás. Don Fabio sokkal több időt szentelt a taktikai fegyelem és védekezés csiszolásának, mint a támadójáték felépítésének. Mégis, mindkét Capello-gárda a szurkolók kedvence volt, mert azt látták, hogy a csillogó játék hiánya ellenére minden meccsen meghalnak a srácok a győzelemért. A Don volt az, aki az ausztriai hegyekbe vitte a gárdát előszezonban, hogy ott rakják rendbe az erőnlétet. Nem is volt sok gond a meccsek hajrájával… és milyen érdekes, Pintus munkájának hála, idén szintén dominálni tudott a csapat az utolsó percekben. Amikor a világ (egyik) legjobb klubjában vagy és tudod, hogy jó vagy, akkor neked nem hitre van szükséged elsősorban, mert tudod, egyszerűen tudod, hogy mire vagy képes. Erőnlét viszont kell! Nem is akármilyen. Ronaldo nyilatkozta visszavonulásakor:

„Fizikai fájdalmat okoz egy-egy sérülés után újra felépíteni az izomzatot, és érzem, hogy a testem nem engedelmeskedik az agyamnak. Kigondolok egy cselt, de már nem tudom kivitelezni.”

Nem kell ahhoz sérülést szenvedni, hogy sorozatterhelés alatt a 46. meccs utolsó 10-15 percében már ne érezd azt a végtelen, kirobbanni vágyó erőt a lábaidban. Hiába tudod, hogy fel kell lépned a vonal mellett a támadással, hiába akarsz fellépni a támadással, hiába van hit, ha a besavasodott izmok miatt a félpályáig jutsz, amikor elveszti csapatod a labdát és indulhatsz vissza védekezni.

Mennyi minden kell a focihoz? Mi dönti el, hogyan kell focizni? Ki dönti el?

Ha Kroost és Iscót Marcelo mellé irányítja Zidane a labdaszerzést követő türelmes labdajáratás és lassú támadásépítés miatt, akkor a pálya egyéb területein hogyan fognak mozogni, hova fognak mozogni a társak? Jó, igen. Napjainkban az a trend, hogy a jól passzoló játékosokkal dolgozó csapatok a pálya egyes részeit túltöltik, hogy egy gyors súlypontváltással a másik oldalon a társ(ak) meg tudjon (tudjanak) indulni.

Hogyan lehet ezt elérni? Az automatizmusok (by PÁL) precíz elsajátítása révén. De akkor oda jutunk, hogy egy-egy matchplant meg lehet tervezni mérnöki szemmel és a játékosoknak csak így meg kell valósítani azt? No de… hol jut hely akkor pl. egy Gutinak, aki sarokkal ugratja ki Zidane-t? Hol jut hely Zlatannak, aki a térfél közepéről ollózza a hálóba a labdát? Sémák vagy egyéniségek? Sémák és egyéniségek? Olyan taktika kell, ami a meglévő játékosok játékstílusához igazodik és abban kibontakozhatnak (Galaktikusok), vagy olyan, amelyben a taktika az egyén fölé kerül és az egyénnek kell változtatni a játékán (Eto’o az Interben)?

Ha már itt tartunk… Eto’ a jobb center, vagy Bobo Vieri? A vékony, gyors, mozgékony, vagy a hegyomlás? Milyen típusú játékosokkal dolgoznál Te, ha edző lennél? Mire törekednél: egyel többet lőni, vagy egyet sem kapni? Persze, az idilli ha nem kapunk, de lövünk (akár többet is), de a gyakorlatban egyik esetben a támadásépítésre, másikban a védekezésre kell nagyobb hangsúlyt fektetned. Mit választasz?

A mai napig úgy tartjuk, hogy az angolok gyors és erős focit játszanak, az olaszok taktikusak – el akarják rontani a te játékodat és csak aztán foglalkoznak a sajátjukkal, a spanyolok technikásak, türelmesek, a németek meg soha nem adják fel… De ennek van még létjogosultsága? Napjainkban, amikor a tudásimport hatalmas mértékben és sebességgel halad a maga útján a világban.

Mi van, ha stílusok csapnak össze? A spanyol tiki-taka, amely leigázta 2008-2012 között a világot, alapjaiban ugyanaz volt, amely 2014-ben megégett. Ugyanoda jutok ezzel a kérdéssel is, ha meg akarom válaszolni: egy-egy eredményt, eredménytelenséget a focisikerhez szükséges összetevők teljes vizsgálata alapján tudom megközelítőleg magyarázni. Ritka, amikor egy (EGY) összetevő megmagyaráz mindent és kérlek is Titeket, hogy legyetek igényesek és ne elégedjetek meg az ilyen válaszokkal, mert félrevezetőek.

Sőt… hozok egy példát, amikor egy világbajnoki címre éhes, a címet már majdnem az egész Világ által odaadott csapat tökéletes felkészüléssel, taktikával, szükséges szerencsével, remek egyéni teljesítményekkel, hibátlan erőnléttel, a képernyőn is átjövő csapatszellemmel jutott a döntőbe, ahol aztán mindenki meglepetésére Zidane vezetésével tükörsimán kikaptak a franciáktól. Vajon tényleg elég 1998 legérdekesebb mérkőzését azzal magyarázni, hogy Ronaldo a meccs előtti éjjel rosszul lett?

Mi határozza meg a sikeres focit?
Mitől sikeres a foci?
Hogyan kell focizni?

Nekem erre van egy válaszom, de nem osztom meg. Inkább várom a Ti véleményeteket!

FONTOS: A poszt csak egy vékony szeletét emelte ki a világ legjobb játékának, célja nem a futball teljes elemzése, vagy bemutatása volt. De beszélgetni jó a fociról!

Ha tetszett a poszt, osszátok meg, reagáljatok és fanyar humorral fogadjuk a nagyobbnál nagyobb átigazolási bombahíreket!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!