Juventus – Real Madrid (taktikai elemzés)

A ’98-as döntő visszavágójaként szintén szoros összecsapásra lehetett számítani, de a szombati finálé alkalmával kissé szürreálisan nagy különbség alakult ki a torinói klub és a királyi gárda között. A mozgalmas és tapogatózásnak egyáltalán nem nevezhető első félidő után, a Real nagyobb fordulatszámra kapcsolva, illetve a Juventus kissé enerváltabb csapat képét keltve folytatta a mérkőzést. A Real Madrid egyre jobban beszorította a Juventust, amiből az nem is tudott szabadulni. Két gyors góllal pedig tulajdonképpen a 65. perc környékére már el is dőlt a trófea sorsa, az utolsó percekben még Asensio tudta növelni és beállítani a 4-1-es végeredményt. Mindezzel pedig történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, mivel BL bajnoki címet elsőként a királyi gárda védett meg. A hajtás után megpróbálok teljes képet alkotni, hogy mi zajlott a felszín alatt a döntő során.

 

Sok helyen sok mindent olvashattunk már, ezért egyrészről az ad hoc jelleggel tartott szavazást követően nekifogtam ennek a tiktac posztnak és egyúttal kizártam az azóta megjelent cikkeket. Másrészt pedig igyekszem olyanokra rávilágítani, amikre mindeddig nem került sor vagy elkerülte a mainstream hullámot. Ennyit előszóként és lássunk is neki!

 Ahogy azt már említettem, a Juventus – a Monaco elleni első összecsapáshoz hasonlóan – agresszíven és energikusan kezdett. Nagy elánnal nekiesett a Realnak és intenzív letámadással megpróbált gyors előnyhöz jutni. Utólag, 2-3. visszanézésre ez közel sem volt olyan ijesztő és mindössze 10 percig tartott a lendület. Utána már sokkal kiegyenlítettebbé vált meccs, és igaz ez úgy összességében a teljes első játékrészre. Arra jutottam, hogy bár aktívabb volt az olasz gárda, de nagyjából helytálló volt az 1-1-es részeredmény és tükrözte az első 45 percet.

A Juventus egy 4-3-3-at valósított meg támadásban, méghozzá igen rugalmasan, míg védekezésben egy nagyon mélyen helyezkedő 4-4-2-t. A Real formációjáról szintén sok szó esett már a kommentfolyamban és némi vitát is generált. A legtöbben 4-3-1-2-ként írnák le, ami nem tévedés, de érzésem szerint pontosabb képet kapunk, ha az általam már többször említett 2-3-3-2-t használjuk vagy esetleg a 2-5-1-2. Mindegyik helyes, de a feladatköröket sokkal jobban visszaadja az általam preferált. Nem lehet mindig tisztán kivenni, viszont a legjellemzőbb ez volt. Nézzétek meg a lenti képen, egy abszolút általános mozzanatot ragadtam ki, ahol kirajzolódik a 2-3-3-2. Nem véletlen, hogy már néhány helyen szintén kezd megjelenni.

Ha alaposan megnézitek, akkor tisztán látszik mindkét csapat kissé aszimetrikusan helyezkedik el a pályán, illetve a játékuk is e szerint alakul. A Juventus a jobb oldalon  főleg Dybala és Alves révén kívánt rohamozni, passzváltások, kényszerítők, más társ bevonásával háromszögelés alkalmazásával. Ellenben a baloldalon hosszú indításokkal próbálták Mandzukic fejelő készségét kihasználni. A Realnál szintén hasonló a helyzet. Ronaldo és Benzema is inkább a bal szélre mozgott ki, ha passzopciót kívánt nyújtani, illetve a Kroos-Marcelo kettőshöz Isco is rendre csatlakozott. A túloldalt viszont hosszú labdákkal kellett Carvalnak bejátszania a teljes pályaszélt, Modric közreműködésével. Mindez persze nem meglepő a mai futballban, sok csapat játékképe alakul hasonlóképpen. Ennek pedig az lett volna az előnye, hogy gyors oldalváltással igyekeztek a másik oldalra koncentrált védelmet megbontani. Érdekes módon ezt egyik csapatnak sem sikerült igazán kihasználnia, illetve megvalósítania. Persze érkeztek az indítások Casemiróéktól Carvajalnak vagy Khediráéktól Mandzukicnak. Carvajalnak sikerült rendre visszazárnia és lekövetnie Mandzukicsot (kivéve a gólnál). Bevett akcióelem volt, hogy Dybala a szélről befelé húzva egy kényszerítő után indította Mandzukicot vagy ment a fejére a laszti. Íme!

Az olasz oldalon Sandro jobban oldotta meg Dani őrzését, mint a 36 éves Barzagli, akinek Marcelót kellett kordában tartania. A két szélső, Alves és Mandzukic persze igyekeztek minimalizálni ezen esetek számát, méghozzá azzal, hogy szűken, inkább a halfspaceken (félterület) tartózkodtak és sok energiát fordítottak arra, hogy ilyenkor nyomás alatt tartsák Kroost, illetve Modricot. Erre is egy példa:

Olyannyira sikeres Mandzukic letámadása, hogy Modricnak visszafelé kell passzolnia, ahelyett, hogy Carvajalt indítaná.

Ha jól vettem észre, köztetek sem esett túl sok szó Isco játékával kapcsolatban, akinek a szerepköre számotokra is káoszos lehetett. Nekem az volt. CR-hez hasonlóan ő is szabad kezet kapott, ami jól hangzik, de nem éreztem túl sok előnyét. A meccs első felében pár alkalommal Casemiro helyét vette fel labdakihozatalkor és onnan osztogatta a labdát. Azt gondoltam, ez egy remek húzás, hisz pont Casemiro gyengeségét küszöböli ki, és vártam, hogy az egész találkozóra egy bevett minta lesz, de csalódnom kellett, mert a meccs további részéről nem maradt meg ilyen jelenet. A későbbiekben inkább a baloldalra húzódott ki, de nem sok sikerrel támogatta az offenzívát. A második félidőre feljavult, de elszalasztott lehetőségként könyveltem el magamban. Ha pedig elszalasztott lehetőségről van szó, akkor még egyet kiemeltem. Ezúttal CR a jobb oldalra tendálva kínál passzopciót Carvajalnak, miközben Sandrót és Chiellinit is magával hozza, ezáltal mögöttük nyílik meg egy nagyobb üres terület, amire én nem láttam szándékot, hogy bármikor is bemozogna valamelyik Realos. Jelen esetünkben Benzemának kínálkozna a lehetőség egy beívelt labdára, de ez elmarad sajnos.

Szintén rengeteg szó esett a Juve elbaltázott taktikájáról, hogy az elején nagy lelkesedéssel nekünk estek, de tulajdonképpen 3 veszélyes lövésen kívül nem sok mindent tudtak kialakítani. Ellenben mindez sok energiát kivett belőlük. Továbbra is csak feltételezni tudom, hogy nem erre számítottak, illetve előnnyel a zsebben akartak megszusszanni az első negyedóra végére. Csakhogy egyrészt a Real jól védekezett, megpróbálta a labdához közeli oldalon koncentrálni az erejét, hogy zárt védekezést biztosítva nem tudjon az olasz csapat veszélyt kialakítani.

Másrészt rengeteg hibával játszottak a Zebrák, sokszor körülményesen és pontatlanul oldották meg a szituációkat, ami egyértelműen az idegességre fogható. Az sejthető, hogy ki lett adva nekik, hogy nyomják meg az elejét és szerezzenek előnyt, ami súlyt pakolt rájuk és hibákra kényszerítette őket. Rögtön a meccs elején volt egy tipikus helyzet, amikor jobb oldalra tolódott a Real, hogy a Juve-támadást megakadályozza, mégis sikerült kihozni a sűrűjéből a labdát és alkalom nyílna, hogy a totál üres baloldalon folyjon tovább az akció, csakhogy míg Khedira ügyeskedik  a labdával, addig Modric pont átér és lezárja a területet. Csupáncsak 1-2 pillanatra volt szabad az út, amit nem használtak ki.

Fajának volt egy remek írása, amiben összeszedte, hogy a labdarúgás négy fázisra osztható: 

1. Támadás

2. Váltás támadásból védekezésbe

3. Védekezés

4. Váltás védekezésből támadásba

Azt gondolom, hogy a Juventus ebben a fázisok közti váltásokban volt harmatgyenge, és ezt nem lehet a kondícióra fogni. Nem figyeltek kellően és ez nem csak ebben nyilvánult meg. Míg a Monaco ellen kínosan figyeltek rá, hogy lezárják és befejezzék a támadásaikat, addig ez a Real ellen valahogy nem mindig jött össze. Ugyanakkor egyénileg is pocsék teljesítményt nyújtottak, főleg abban a kontextusban, ha összehasonlítjuk a királyi gárda játékosaival. Amíg Khedira és Pjanic összesen két sikeres szerelést és négy sikertelent produkált, addig Casemiro egymaga hetet jegyzett. A mély statisztika rengeteg közül még kiemelendő, hogy míg Kroos két helyzetet alakított ki és Modric is besegített egy assziszttal, addig a Pjanic-Khedira páros nullát jegyzett. Kroos még egy tekintetben kiemelkedett a mezőnyből, legalábbis a Realból ellene követték el a legtöbb szabálytalanságot (5-öt). De ha már a jó teljesítményeknél tartunk, akkor Ramost is dicsérni kell, mert a harmadik indokként ő szerepel. Több ízben is előfordult, hogy a Juve már veszélyes támadásba lendült volna, csakhogy Ramos mindig időben közbelépett és remek érzékkel szerelt vagy követett el taktikai faultot.

A statok szempontjából már betekintettünk a Real középpályájára, de érdemes nektek is alaposabban megfigyelni a Kroos-Casemiro-Modric alkotta tengelyt, mert remekül oldották meg a feladatukat. A három muskétás között vertikálisan lett felosztva a pálya, Kroos a baloldalt, Modric a jobbot kapta és Casemiro volt középen. Ez persze statikusnak hangzik, de igazából azzal orvosolták, hogy amelyik oldalon folyt a játék, arra szűkítették a területet, így eltüntetve a közöttük fennálló kezdeti távolságot. Van egy remek jelenetem a mérkőzés elejéről.

A felső képen még az a pillanat látszik, amikor labdát veszít a Real a jobb szélen. Felhívnám a figyelmet arra, hogy hol helyezkedik Casemiro, de még inkább Kroosra, aki a pálya másik szélén tartózkodik. A labdavesztést követően van egy pillanat, amikor kontralehetőség nyílik Sandróék előtt, de Modric észnél van és azonnal ott van szorosan a hármójuk alkotta tengely, ami megakadályozza az olasz kontrát. Itt van folyamatában a jelenet:

Mielőtt a második félidőre térnék át, még egy érdekességet mutatnék be, a Real Madrid labdajáratását, illetve pozíciós játékát. Henrik cikkében már olvashattátok, hogy Zidane nagyon kevés kockázatot vállal fel, mivel meg van szabva, hogy 5 Realos vesz részt konkrétan támadásban, míg 5 biztosít. Ehhez kapcsolódik, vagy talán pontosítja mindezt.

Felállt olasz védelemmel szemben a Real: áttevődik a baloldalra, Marcelóhoz és Krooshoz a játék, amit a Zebrák le is reagálnak, mivel eltolódnak arra és kialakítanak egy 2v3-as szituációt, azaz létszámfölénybe kerülnek. A szituáció lényege, hogy a Juventus védelmi blokkján belül csupán csak három lilamezes tartózkodik (CR, Benzema és Isco), míg a blokádon kívül kialakul a sokszor látott “U” -alak, bár most nem annyira szabályos és ugyanakkor nem fogyatékos módon. Tulajdonképpen ez jelenti az alacsony kockázatú támadást, mivel 6 játékos kívül esik a Juve védőzónáján (a 7. Varane nincs rajta a képen), ezáltal nyugodtabban járattathatják a labdát, valamint ha megszerezné a védekező csapat, akkor sem kell kétségbe esni, mert létszámra bőven megvagyunk, hogy visszaszerezzük a játékszert. Sőt, ha így nézzük, akkor a kontra esetén is 7 játékosunk van jobb helyzetben van, mint a kontrát indító gárda.

Ennyit az első játékrészről. A fordulást követően pedig nagyon hamar eldőlt a mérkőzés, így tulajdonképpen csak 20 perc az, ami releváns számunkra. A torinóiak, a taktikai felvezetőben már említett módon, a második félidőre visszaestek. Ahogy a Napoli vagy Roma ellen, úgy most is egy magasabb védelmi vonalat akartak kialakítani, csakhogy kondival ezt nem bírták, illetve a Real tempóváltása még tovább rontotta ezt a helyzetet.

Példa a Napoli elleni mérkőzésből. 

A nagyobb terület még jobban kedvezett a Blancók számára, és igyekezték minél inkább kihasználni ezt. Ami azt jelentette, hogy letámadtunk:

És megszálltuk az ellenfél térfelét:

Az előbb említett biztonságos pozíciós játéknak köszönhetően be tudtuk szorítani Allegri együttesét, mivel labdavesztés vagy felszabadítás után is gyorsan ismét hozzánk került a játékszer. Folyamatos nyomás alatt tartottuk a Juventust, amely így képtelen volt levegőhöz és pihenőhöz jutni. Ez torkollott a második gólba, amikor indult volna a kontrájuk, de a mérkőzésen már oly sokszor látott pontatlan passz miatt ismét a Real támadhatott. A gyenge Kroos-lövést borzasztóan szabadítják fel és ekkor érkezett Casemiro.

A harmadik találatra szintén nagyon pontosan emlékezhettek, mivel az egyik tipikus Ronaldo one touch gól volt. Az érdekes inkább az, hogy még csak a 64. percben járunk, amikor a Juventus már egy bedobást képtelen normálisan elvégezni, ezért Zidane fiai jöhetnek a bedobással, amit követően megy a labdajáratás, majd megint egy többször látott elem történik, indítás Carvajalnak. Ezúttal pontatlan a labda, de Modric meg tudja előzni Mandzukicsot, aki állva várja a passzt (súlyos hiba), sőt még egy kisebb ütközésre is van idő Carvajalnak és Modricnak, mert Mandzukic még mindig nem zár vissza időben. A kis horvátunknak pedig szabad az útja az alapvonalig, ahonnan megy a rövidre a beadás. Tulajdonképpen roppant egyszerű játékelemről van szó, “vidd le az alapvonalig a labdát és add be”, de tényleg csak Ronaldo tudja így támadni a labdát.

Összességében nagyon elégedettek lehetünk, mert Zidane legtöbb húzása most is bejött, az ellenfél az erős kezdésével pedig nekünk kedvezett. Természetesen másképp is alakulhatott volna, ha az elején képes lett volna nagyobb helyzeteket kialakítani és bevinni az ütéseket, de a Juventus nem tudta meglépni ezt. Azt gondolom, hogy elhibázott taktika volt ez Allegri részéről, mivel nem vette számításba, hogy nem ugyannyi energiát igényel a Kroos-Casemiro-Modric alkotta középpálya visszafogása és dominálása, mint a Bakayoko-Fabinho-féle volt. De nem írható csak Allegriék számlájára ez a bukta, hiszen a Real is jelentős dolgokat tett azért, hogy megvédje a címét. 

UPDATE: Ezzel a poszttal szeretnék elköszönni és lezárni ezt a szezont. Ezzel kapcsolatban nem fogok többet írni, majd csak a következőben. Úgyhogy köszönöm mindenkinek a pozitív visszajelzést és az építő kritikát. Külön köszönet, hogy van igény az ilyen jellegű taktikai posztokra is. Igyekszek még tovább fejlődni. És végül köszönet a blogger kollégáknak, élmény volt együtt dolgozni ebben az évben. A szezon legnagyobb húzása a közös chat bevezetése volt. Remek arcok vagytok! Szép nyarat mindenkinek!

Ha tetszett a poszt, osszátok meg, kommenteljetek és agyaljatok: vajon mivel lepünk meg Titeket legközelebb? 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!