Esélyek (El Clásico)

Spanyol bajnokság, 33. forduló. Az első és második helyezett között 3 pont a különbség – igaz, az első helyezett egy mérkőzéssel kevesebbet játszott (május 17-én lesz annak a pótlása). Amennyiben a tavalyi bajnok, idei második helyezett meg akarja védeni a címét, le kell győznie az éllovast annak otthonában, de még ez sem jelenti azt, hogy övék lesz az Aranyérem. 

Real Madrid – Barcelona, bajnoki döntő. 

Felvezetjük a mérkőzést a következő pontok mentén:
– szurkolás napjainkban
– a Bajnokok Ligája hatása a csapatokra,
– Zidane kiismerhetetlen Real Madridja,
– mit várhatunk a Barcelonától,
– mit adhatunk a Barcelonának,
– számmisztika az arra érzékenyeknek.

 

Szurkolás napjainkban
Norma_va

Nem olyan régen írtunk arról, hogy mi hogyan lettünk madridisták. Többen leírtátok nekünk a történeteiteket, és sokan vannak, akik már nem emlékeznek erre. De többnyire közös az, hogy mindannyiunkban egy gyerekkori élményhez kapcsolható a szurkolói hovatartozásunk kialakulása. Kisgyerekként pedig nem igazán foglalkoztunk mással, minthogy valakinek szurkoltunk, és semmiképpen sem valaki ellen. Volt egy kedvencünk, de nem jutott eszünkbe, hogy ez azt vonzza magával, hogy a legnagyobb riválist utálni kelljen.

Manapság viszont teljesen más a helyzet. A média szépen „csendben” teszi a maga dolgát, aminek az eredménye az, hogy a kisgyerekek is tudják már, hogy vagy Messit szereted vagy Ronaldót. Nincs olyan, hogy is-is. Egyszerűen nem lehet. Nem szeretheted a Barcelonát és a Real Madridot. És ebben a korban ez nem intelligencia kérdése, és felnőttként is lehet ez egy berögződés. Nem tudjuk mi magunk irányítani az érzéseinket. Hiába tudjuk, hogy nincs okunk utálni egy másik csapatot, csak azért, mert rivális, ha ez berögződött, akkor onnan már nincs mit tenni. Ettől nem leszünk rosszabb, unintelligensebb emberek. Ez önmagában nem határoz meg minket. De az a legrosszabb, hogy a média által kreált egyéni, meg nem szűnő versengés Messi és Ronaldo között (és most nagyon leegyszerűsítettem a jelenséget) egymásnak uszítja teljesen feleslegesen az ellentétes szurkolótáborokat. És hogy ez mire jó? A médiának csupán az a célja, hogy a piacot szegmentálhassa, mert az emberek habitusára támaszkodik. Tudja, hogy ha provokál, akkor annak sokkal nagyobb keresete lesz, mint ha csupán tényeket közölne.

Volt időszak, amikor azért ültem le a TV elé, hogy láthassam a Barcelonát játszani. Eszembe se jutott gyerekként, hogy ne nézzem őket, csak mert riválisa az általam kedvencnek választott csapatnak. Mára odáig jutott – és szerintem nyugodt szívvel általánosíthatok, ha valakit ezzel megsértek, elnézést! –, hogy szinte mindenki a rivális pontvesztésének drukkol. Nem igazán tudják a szurkolók a riválisok zsenialitását élvezni, mert fontosabb az, hogy akkor is, úgy is az én csapatom szerezzen előnyt, amikor az én csapatom nem is játszik. Így vagyunk kalibrálva. Ezt teszi velünk a média. Én nem utálom a Barcelonát, s nem is állítom, hogy mindenki utálja. De egyben biztos vagyok; ha játszik a rivális, akkor elsősorban az ő pontvesztésének szurkolunk mindnyájan, valamennyire. Valahol ez természetes is, ezzel a részével egyáltalán nincsen nagy gond. De a média erre nem egy, s nem kettő lapáttal tesz rá. Kialakít egy olyan légkört, hogy már az interneten nehezen fér meg egymás mellett két, egymás riválisának szurkoló fazon, hiszen az a sztereotípia (nevezzük most ennek) ott lebeg mindenki fejében; Vele úgy sem fogok tudni értelmesen beszélgetni, úgyhogy inkább bele se kezdek. Ha meg igen, akkor gondoskodom arról, hogy megemlítem neki az édesanyját valamilyen szövegkörnyezetben, csak hogy érezze, hogy merre is van az arra.

Mi határozza meg, hogy valaki a Realnak/Barcának szurkol?

Pedig vasárnap este futballünnep lesz. Lehet nem lesz balett, és bizonyosan sokaknak fog hiányozni Neymar brazilsága a pályáról, de futballünnep lesz. Nem szabadna arra pazarolni az energiánkat, hogy a másik szurkolótáborral foglalkozzunk csak azért, mert mások. Mou korszak óta azért rengeteget változott a dolog. Érezhetően sokkal kevesebb a feszültség a játékosok és a szurkolók között, és én ennek nagyon tudok örülni. Ugyanakkor nem múlt el az a korszak nyomtalanul. Mindannyiunkban rejtőzik a kisördög, amely a rivális bukását kívánja. Aki tagadja, az hazudik. Kivétel meg persze én vagyok, mert szeretem José rántott húsát.

A Bajnokok Ligája hatása a két csapatra – mentális vonatkozások
Sultan

Ahogy arra gyakran rámutatok az elemzésekben, egy nagy meccsen a mentális felkészültség, az attitűd és az ebből fakadó elszántság legalább olyan fontosabb tényezője lehet egy összecsapásnak, mint a taktikai hadrend, vagy a személyre szabott feladatok, esetleg a megfelelő kezdő 11 összeállítása.

Akár egy komoly disszertációt is lehetne írni egy El Clasico mentális vonatkozásiról, megpróbálom szubjektíven a legfontosabb aspektusokat elővenni. Alapvetően vannak csapat egészén értékelhető jellemzők, de nyilván fontosak az egyének szintjén jelentkező tényezők is. Sokkal fontosabbnak tartom a csapat általános jó állapotát, hisz ha az egység egyébként megvan, és mindenki egy irányba húz, a többség jó teljesítménye képes lehet 1-2 mentálisan nem teljesen tökéletes állapotban lévő játékos attitűdjeit pozitívan befolyásolni.

Jöhet az újabb nagy ellenfél! 

Egy csapat pszichológiai állapotát egyrészt befolyásolják általános körülmények, mint egy bajnoki esetében a tabellán elfoglalt hely, az adott ellenféllel szemben gyűjtött pontelőny, a megelőző meccsek eredménye, vagy a csapat körül kialakult általános hangulat; és befolyásolják viszonylag rövidtávú, közvetlenül a meccs előtt érkező impulzusok, melyek létrehozzák azt az attitűdöt, amivel a játékos pályára lép. Előzőre jó példa egy magabiztos szereplés a bajnokságban, a vezető pozíció, utóbbira pedig egy jól időzített edzői vagy csapatkapitányi lelkesítő beszéd a kivonulás előtt. Ahogy a nagy klasszikus is szól a Minden héten háborúban.

A csapatjátékok esetében nagyon fontos a csapatban való hit, az egység, az egymásba vetett bizalom.

„Vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet. Ez a futball!” – minden csapatjáték alfája és omegája.

Ha szeretnénk csapat szinten megítélni a pszichés tényezőket, akkor a Real Madrid sokkal jobb helyzetben van. Ez persze nagyrészt futball-szakmai érveken támaszkodik – vagy azok folyománya. A két gárda más-más utat jár be. A Barcánál kiöregszik egy nagy generáció, és a pótlásuk egyelőre nem tudott sikerrel megtörténni. Egyrészt emiatt nagyon sok múlik egy-egy játékoson, azokon, akik a hátukon cipelik a csapatot, mert ha nekik nem megy, nincs olyan ember, aki hatékonyságban felérne hozzájuk. A Barca jelenleg nem képes 4-5 kulcsjátékosa nélkül, akár a La Liga második vonalával felvenni a versenyt, különösen idegenben. Ha kivesszük az MSN-t, s mondjuk még Iniestát és Busquets-et, a legjobbak ellen esélyük sem lenne Andre Gomesekkel.

Nekik ennyi maradt a BL-ből. 

Nálunk egészen más a helyzet. Többször előfordult, hogy a BBC pihent Modriccsal és Kroosszal együtt. Nálunk nem egyszer akkor kezdődött a foci, Moratával, Iscóval, Jamesszel, Asensióval és Vasquezzel. Ha baj van, a Barcánál nincs kihez nyúlni! Ezt minden játékos érzi, ott van a nyomás a „nagyokon”, akik nem tehetik meg, hogy ne menjenek ezerrel, és ott van a zabszem a cserék hátsójában is, hogy nem lesznek elég jók, ha a nagyok térdre esnek. Ezt egy szezonon át nem lehet túlélni. Ráadásul látszik, hogy fáradnak el a Barca fontos emberei a végére (a meccsek végére és a szezon végére is igaz), Neymar esetében az utóbbi meccseken mindig benne volt a piros lap a játékában. Abszolút arról árulkodik, hogy fejben nincs minden rendben, és a valami nem kerek a Barcelona háza táján.

Nagy kérdés, hogy egy ilyen szituációban a hetek óta jobbára frusztrált és formán kívül lévő Suarez, és a fizetési sapka, vagy ki tudja mi miatt, hónapok óta a szerződéséről tárgyaló Messi képes lesz-e átlendíteni csapatát az eltiltott Neymar hiányán? Az én válaszom egyértelmű nem! A Real most jelentős mentális fölényben van, amit támogat a BL-ben való továbbjutás is, miközben a Barca, mint tudjuk, kiesett. A Barcánál iszonyatosan elfáradtak a kulcsjátékosok, és nincs senki, aki lendíteni tudna a csapaton. Nálunk épp az ellenkező a helyzet, úgy tűnik, mintha épp most lenne az évad során a legjobb formájában Asensio és Isco, akik képesek extra lendületet vinni a pályára, és Cé, aki köré az egykori alapcsapat épült, kiválóan időzítette a formáját. Nagyban megváltozott stílussal, de eredményes újra.

A Real Madrid sokkal jobb állapotban érkezett meg a szezon legfontosabb heteihez, mint legnagyobb La Liga riválisa.

Amivel egy egyszeri blogger sosem tud számolni, de még az edző is csak korlátozottan, az egyének pillanatnyi állapota, a család, a magánélet, az előző éjszaka vonatkozásai, a privát szféra befolyásoló tényezői. Erre részletesen kitér pl. Morata is az egyébként az utóbbi idők egyik legőszintébb Reallal kapcsolatos interjújában. A szurkolók nem tudhatják, mi zajlik egy játékos fejében, és bizony az akarat, a pontosan és lelkiismeretesen elvégzett edzésmunka is kevés lehet, ha a játékos figyelmét családi gondok, vagy egyéb magánéleti problémák nehezítik. Nem tudom elképzelni, hogy Iscónál bármi gond legyen otthon, viszont ha James játékát kell elemeznem a mentális jegyek mentén, már sokkal árnyaltabb a kép. A minap írta ki a Twitterére azt az egy mondatot, hogy „Nem szabad feladni!”. Szóval, nagy valószínűséggel nem dőlt el a sorsa, és ez a játékán is meglátszik. Ezek az edző által is látható apró epizódok talán még kezelhetők, de a szakmai stáb sem tudhat mindent a játékosok magánéletéről.

Azt gondolom, hogy ha kizárólag a mentális epizódokat tekintjük, komoly előnyben van a Real Madrid és ezt könyörtelenül ki kell használni vasárnap! Ha nyerünk, akkor ez volt a bajnoki döntő! Ennek nem nyomasztani, hanem lelkesítenie kell a csapatot a 78.000 hazai szurkoló előtt! A Celta elleni bajnokit is ide számítva (ők az EL-ben menetelnek és osztják meg energiáikat) 9 pont lehet az előny, ami el is döntené a két „nagy” idei rivalizálását. Ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni! Viszont akárhogy alakul az El Clasico, biztos vagyok benne, hogy a hátra lévő Liga meccseken több pontot fog elszórakozni a Barca, mint a Real, szóval, ha valami nagy pech nyomán esetleg kikapunk, akkor is az a tippem, hogy minimum 6-7 pont előnnyel fogjuk megnyerni a Ligát. Ha most nyerünk, ez a különbség akár 10-12 pont is lehet a végére.

 Zidane “filozófiája”: egy kiismerhetetlen, de működő Real Madrid
IronRock 

Hát ez igaz. Miért is vagyunk még mindig a bajnokság élén, és mitől nem estünk még ki a BL-ből? Rengetegszer szidtuk itt a blogon Zidane-t, mert nem tud cserélni, mert szarul meccsel, mert a csapat játéka kimerül abban, hogy BBC meg 4-3-3 meg ívelgetések, amire egy kezdő Real-szurkoló is azt mondaná: “bazmeg, ezt megkapom egy PL meccsen is.” De ennél több a Real Madrid. Láttuk ezt, amikor az Isco-Asensio-James hármas volt a pályán, amikor Ronaldo jelenléte nem nyomta agyon Benzemát, amikor Bale úgy védekezett a szélen mint pályafutása elején. Mit adott Zidane a Real Madridnak? Lehet vitatni a szakmai tudását, a tapasztalatát. Nem is minden alap nélkül. De adott a csapatnak nyugalmat, fontos meccsek előtt önbizalmat, magabiztosságot. Mindig mindenki figyel rá, amikor az öltözőben megszólal. Mindenki tudja, mikor mit kell játszania – jó, Ronci ezt nagyrészt letojja, de ő meg gólokat lő. Hogy a legjobb-e nekünk a 4-3-3, meg a BBC?

Adj két gólpasszt nekem, hogy megcáfoljuk Iront! 

Személyes vélemény, de nem. Mégis vezetjük a bajnokságot és a BL-ben ott vagyunk a legjobb négy között. Hogy ez mennyire a mi érdemünk, vagy az ellenfelek kritikája, azt mindenki maga döntse el. Lehetne ez még jobb is, remélem lesz is. Zidane keze alatt olyan keret van, akikből a focitörténelemben eddig pályára került összes formációban simán tudnánk játszani: mi kell ehhez? Gyakorlás és B-terv. Ez Zidane egyik legnagyobb hátránya, hogy nem képes jól használni ezt a hihetetlen potenciállal rendelkező keretet. Egyelőre működik az A-terv.

Ha azonban az befuccsol, akkora potenciál van ebben a keretben, hogy akár 2-3-5 formációban is simán tudnánk játszani (ez vicc persze). Hogy miért működik Zidane filozófiája? Mert a karizma, az ösztönös tehetségű zseni, az egyéni villanások működtetik. Kérdés, meddig? Mert ha ez elfogy, mi marad? Rendszer, stratégia nincs mögötte – vagy nem elég. Mások azt mondanák, talán nem is kell. De szerintem egy olyan futball klub, ami mögött csak az van, hogy vegyük meg a legjobbakat, aztán majd csak összejön valami, az nem csapat, hanem összevásárolt sztárok közössége. Ezt próbálta megszüntetni Ancelotti (Benítezt hagyjuk), és ezt akarja Zidane az El Présidente ellenében. A Real Madrid több mint összevásárolt sztárok összessége. Több kell, hogy legyen! Ha valaki ebbe nem fér bele, akkor távozzon. Mi a csapat mellett voltunk mindig. Akkor is, amikor éveken át szívtunk, mind a BL-ben, mind a bajokságban. És most is, amikor ebből kiváló keretből kell kihozni a legjobbat, a véghajrára. Zidane-nak sikerülhet. Mi hiszünk benne!

Ezt várhatjuk a Barcelonától (és a Realtól) 
Zizou

Nehéz új dolgot mondani egy EC előtt, mivel ismerjük az ellenfelet, de azért érdemes körüljárni a taktikai oldalát is ennek a párharcnak. Nem titok, hogy a katalán csapat nehézségekkel küzködik, mutatta már gyenge arcát és veszélyesen is futballozott. Egyrészt sújtja őket a feladat, hogy a kiöregedő világklasszisokat megfelelően pótolják. Nem meglepő, hogy  Xavit nem nagyon tudják, ahogy nagy mértékben kulcsa az eredményességüknek Iniesta szereplése is. Ugyanakkor további gondok is vannak. Az MSN óriási erőt képvisel, de valahogy nincs kellően összerakva, hiányoznak a kapocsok a csapatrészek között, ezáltal teljes egészében rá vannak utalva az MSN teljesítményére. Láthattuk a Juve ellen is, hogyha Messiék nem brillíroznak, akkor bizony gondok vannak a támadások terén is. Persze ehhez kellett a Juventus majdnem tökéletes munkája.

Nem tudni még, hogy Zidane milyen alakzatban fogja pályára küldeni a csapatot, de ha rajtam múlna a 4-4-2 felé hajlanék, amit a Juve is alkalmazott. Nyilván nem fog ugyanaz megvalósulni, mert a Realnál nem mindenki segítbe annyira a védekezésbe, mint a torinói klubnál, de mindezek ellenére a 4-4-2-t gondolom a legideálisabbnak. Az viszont bizton állítható, hogy Luchóék fogják irányítani a játékot, meg lesz a “we had possession” dolog is, a Real pedig remélhetőleg zártan próbál védekezni és kontrákkal operálni, ahogy tette azt a Bayern ellen is. Meg kell, hogy mondjam a németek ellen ismét jól müködtek a kontrák, és a Barca ellen is komoly gondokat okozhatunk. Csak nagyobb koncentráció fog kelleni a befejezéseknél. Persze mindezek ellenére nem szabad lebecsülni az ellenfelet, mert maradtak komoly fegyvertényei.

Mindenképp azzal fognak próbálkozni, hogy a wing backek, azaz Sergi Roberto, és főleg Alba elfutásai révén a Real védelme mögé tudjanak kerülni. Ezt pedig elősegíti, hogy mindkét szélén sebezhető a királyi gárda – kiváltképp, ha nem segítenek be kellően a szélsők a védekezésbe. Szintén láthattuk a Juventus ellen, hogy a szélső és a középső hátvéd közötti területet igyekszenek megjátszani. Arra résre igyekezhetnek meg váratlan passzokat eljuttatni a beinduló játékosoknak. Ezek az elfutások és indítások lehetnek a katalán csapat legnagyobb fegyvere. Ezért aztán a madridiaknak erre is figyelnie kell. Nem szabad helyet hagyni. Márpedig tapasztalhattuk, hogy képes a habfehér gárda borzasztóan eltolódni. Mondanám, hogy Neymarra külön érdemes lesz odafigyelni, de jelenleg igencsak kétes a játéka. Elviekben eltiltás miatt nem léphet pályára, ezért az Atleticóból már jól ismert Arda veheti át a helyét, de Paco Alcacer is bevethető lehet. Sőt van egy olyan verzió, hogy Iniesta lép eggyel feljebb, helyére meg André Gomes áll be. Vélhetően a felállás nem fog változni, azaz marad a 4-3-3.

Apró varázslók

Ezek a kiélezett, nagy összecsapások sokszor apróságokon múlnak. Kinek a labdája pattan befelé a kapufáról és kié kifelé. Nagyban meghatározza, hogy ki szerez elsőként előnyt. Így aztán hiába látszik esélyesebbnek a Real, könnyen másképp alakulhat. Illetve továbbra is hatalmas hangsúly van azon, hogy milyen formában lesznek a játékosok, mindkét oldalon. Érdekes lesz, hogy a katalán csapat mennyire fogja összeszedni magát a hétközi BL búcsút követően. Tulajdonképpen nincs vesztenivalójuk, ezért felszabadultan játszhatnak. Ugyanakkor presztízskérdés továbbra is a EC megnyerése, és végülis, ha bajnokságot szeretnének nyerni, akkor legnagyobb esélyük rajtunk keresztül vezet. Én izgalmas, sok gólos meccset várok.

Ezt adhatjuk a Barcának
José

A Real Madrid lezárhatja egy hazai győzelemmel a CsodaBarca bő évtizedét, s megnyerheti vasárnap este a bajnokságot. Bátor kijelentések vannak az előző mondatban? Én így gondolom. Ronaldinho után Pep és Messi vette át a vezérszerepeket Katalónia legfontosabb intézményében, és egészen az idei szezonig kitartott a státusz: az ellenfeleknek a Barcelonát kell megvernie, ha sikereket akarnak elérni.

Két gólt kérünk, Cristiano! 

Több ok miatt azonban idén már megjelentek a csapatok nagy korszakára jellemző hanyatlás jelei, amelyek komplex problémákat jelentenek és nem lehet csak pénzzel megoldani. A legfontosabb jel, hogy LE nem tudta megoldani a középpálya újbóli felépítését. Érkeztek játékosok, de ha a Barcelona a PSG és a Juve ellen is elvérzik a középpályásai gyenge teljesítménye miatt (a párharcok odavágói), akkor nincs az a Messi, aki folyamatosan ki tudja menteni őket a lefelé tartó spirálból. Bár hozzá kell tennem, hogy ez a spirál nem életveszélyes. A Barcelona a következő években is Európa legerősebb csapatai közé fog tartozni, de nem lesz sem egy, sem két lépcsőfokkal a legjobbak felett. Mascherano 33, Suarez 30, Pique 30, Busquets és Messi 29, Iniesta pedig 32 évesen a legsérülékenyebb a csapatában. Olyan játékosok, akik a csapatukban nem csak a hang- és irányadók, de a pálya különböző részein az oly sokat emlegetett KÜLÖNBSÉG-et is képesek megteremteni. Őket kell rövid időn belül pótolnia a Barcelona elnökségének – persze Busi és Messi még évekig hozhat majd (szerintem fognak is) komoly szezonokat, de ha kikopnak mellőlük a klasszis társak, az az ő teljesítményükre is negatívan hat majd. A mérték lesz a kérdés.

Azt a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a kétezres évek elején, hogy a sok klasszis nem jelent egyet a sikeres csapattal. Épp ezért mondom, hogy a Barca pénze önmagában nem lesz elég az újjáépítéshez. Továbbá ezekre is gondolni kell: olyan játékosok igazolása, akik a rövid passzos játékba illeszkednek és azonnal teljesítményt tudnak bemutatni (vö: Gomes, Arda), olyan klasszisok igazolása, akik nem fognak az öltöző hatalmi struktúrájába belerondítani (vö: Ibra), esetleg a La Masia kiválóságait felemelni, hiszen ezzel a klub értékeit is figyelembe veszik, bár nem biztos, hogy az előző pontokkal ez a mindennapok során összeegyeztethető (csoportdinamika és annak minden része – azaz: az azonnali eredmények miatt extraklasszisok igazolása vs Barca-ifjak). Ja igen, kell egy edző is. Aki megfelel a Barca játékfelfogásának, aki képes elfogadni a mostani vezéreket és azok véleményét, de képes beépíteni a szükséges új, valószínűleg klasszis igazolásokat, elbírni a sajtó, a közönség nyomását, és nem mellékesen eredményes játékot is tud játszatni a Barcelonával.

Ehhez a komplex folyamathoz lökheti közelebb Zidane Madridja a katalánokat. Normál körülmények között erre akkor kerülne sor, amikor matematikailag elveszíti a bajnokságot a Barca. De ha a közvetlen riválistól kap ki LE csapata, akkor tesznek a matekra, fejben is elengedik a szezont. Persze profik, nem fognak minden meccsen kikapni, Messi gólkirálysága mellett még az argentin Aranycipőjét is be lehet biztosítani, de mentálisan már nem a bajnokság megnyerésére fognak koncentrálni.

A goal.com szerint. 

Ehhez csak annyi kell, hogy újra működjön a magic by Zidane, aki a Real Madrid hagyományos játékfilozófiáját nem követi (hiszen a beadások nem lehetnek a Fehér Balett szinonímája), de a mindennapok során megoldotta a csoportdinamika nehéz kérdéseit (James sem beszél ki, sőt, csupán a szezon végére, amikor már valószínűleg eldőlt, hogy eligazol, csak akkor látszik kedvetlennek. De sem a sajtónak, sem a közösségi oldalain nem sejtet, nem üzenget.), elbírja  sajtó és a közönség nyomását (nem egyszer, nem kétszer volt már fújjolás hazai pályán a játékot látva).

Nem vagyok egészen biztos abban, hogy értem, miként érte el Zidane, hogy működjön ez az egész, de a bajnokságban eddig kétszer kaptunk ki. Az elmúlt évek spanyol bajnokai 4-5 vereséggel lettek elsők, mi ehhez képest nagyon jól állunk. Ha kikapunk (de nem fogunk), még akkor is a Realra tenném a szomszéd házát, s nem a Barcára.

Ronaldo, a világ legjobb centere, évek óta most először a szezon végére hagyta a legjobb formáját. Benzemával is jó, de a Bayern ellen látványosan kijött, hogy szélső támogatás mellett, egyedüli centerként a leghatékonyabb. Ha Bale játszik, úgy játszunk majd, mint Munich-ben, ha Isco, akkor úgy, mint szerdán. Mindkét esetben a Barcánál lesz többet a labda, de Zidane soha nem törekedett a fölényes labdabirtoklásra, fontosabb neki az eredmény. Ez is egy filozófia.

Itt az esély:

– megnyerni a bajnokságot
– lezárni a CsodaBarca korszakát
vs
– összeszedni magukat a BL-kiesés után
– nyílttá tenni a bajnokságot

SZÁMMISZTIKA

Zidane meccslapja a nagyobb ellenfelek ellen így néz ki eddig:

Sevilla X5
Atletico X4
Bilbao X3
Barca, ManCity, Napoli, Roma, BVB, BM X2

Ebből a 24 meccsből csak kétszer kapott ki.

Kapitány vs TwitterKirály

Az utolsó 10 EC eredménye: 5 Real, 4 Barca győzelem, 1 döntetlen, 18-18 lőtt gól.

Az utolsó 10 EC a Ligában: 4 Real, 4 Barca győzelem, 2 döntetlen, 17 Real, 19 Barca gól.

A Real Madrid az utolsó 21 Clasicón csak egyszer maradt gólképtelen (thx Benítez).

Keylor idén minden sorozatot figyelembe véve csak 4 alkalommal nem kapott gólt, az utolsó 12 meccsén mindig kapott legalább egy gólt.

Ha már Twitter: a meccs miatt ezek az emojik is megjelentek. 

A Barcelona utolsó négy trénere mind elvesztette az utolsó El Clasicóját.

Ezek voltunk mi. MOST TI JÖTTÖK! 

Ha tetszett a poszt, osszátok meg, kommenteljetek és szurkoljatok velünk!

TV: Sport1 és Sport2, 20:45 (vasárnap)

Oszd meg a posztot, ha tetszett!