A beharangban azt kértem, csak okosan! Első meccsnézésre sem Zidane, sem a csapat nem fogadta meg. Ennek eredményeként egy kiszenvedett meccsen, hosszabbítás után kellett kivívni a továbbjutást. És mint az első meccsen: ismét eldönthettük volna már az első félidőben. De nem tettük, és nem sokon múlt, hogy durván megfizessünk érte. Persze semleges szurkolói szemmel izgalmas volt a meccs és qrvaanyját Kassainak, de ha feltesszük a szakmai szemüvegünket, akkor már korántsem ennyire vidám a kép. Hajtás után összefoglalunk.

Azért furcsa dolog a szurkolói lélektan. Tegnapelőtt este, a meccstől felspannolva én is azt éreztem, mint a legtöbben, hogy elég szarok vagyunk, lehet ez nem lesz elég a továbbjutáshoz. Aztán tegnap/ma higgadtabb fejjel visszanézve a meccset, már nem csak nézve, de látva is ami a pályán történik, az első 20 percet leszámítva nem is volt ez olyan rossz.

Kezdjük mindjárt az elején azzal, hogy Zidane végül mégis maradt a 4-3-1-2-nél (vagy a 4-1-2-1-2 gyémántnál, kinek melyik tetszik), Iscóval a Benzema-Ronaldo kettős mögött. Ami elsőre jó választásnak tűnt, csakhogy… nem szeretem copy/paste-elni magam, több mint egy hónapja a Normával közös taktikai elemzős posztunkban ezt írtam erről a formációról:

„4-3-1-2

Az általunk már nagyon unt 4-3-3 variánsa, ahol a középcsatár helyett egy irányító van. Ebben az esetben is két gyors mozgású, dinamikus csatár kell (tehát nem Benzema és Ronaldo), akik visszajönnek labdákért, a mozgásukkal területet nyitnak és visszazárnak védekezésben, de a kulcs ebben az esetben is a 10-es pozíciójában játszó játékos. Az ő mozgása, passzai határozzák meg a támadások sebességét. Viszont, itt már kell egy kemény védekező ember, mert a formáció hátránya, hogy az elöl levő három játékos határozza meg a támadások hatékonyságát, és ha a széleken nyomás alá helyezik az így felálló csapatot, akkor gondba kerülhet.”

Nos, nem is kellett hozzá sok idő, hogy ez be is jöjjön. A Bayern 4-2-3-1 taktikája pont hogy az erős széljátékra épít, amit úgy lehetett volna okos futballal megakadályozni, hogy a két csatár is fegyelmezetten visszazár és besegít a védekezésbe, egyik a széleken, míg a másik a labdakihozatalokat zavarja, vagy labdavesztés után visszatámad. Hát ezt Ronaldótól és Benzemától hiába várjuk. Így aztán többször is végignézhettük, amint a két kenyérpusztító elöl lassan sétálgatva és két szórakozott tökvakarás közt némi érdeklődést mímelve bámulja, ahogy társaik a belüket kihajtva igyekeznek megakadályozni a Bayern támadásait.

Az első meleg pillanatra a 9. percig kellett várni, Alaba elment a jobbszélen, egy pazar kötényes passzal csúnyán átverte Carvajalt, Ribéry centerezését meg Thiago lőtte rá, de Marcelo közvetlen közelről beledobta magát a lövésbe, a hátáról felpattanó labdát Robben még rá tudta lőni, de nem talált kaput. Megúsztuk. Ha a Bayern már az elején betalál, nagyon durva nyomás alá kerültünk volna. Casemirótól azért megkérdezném, hogy miért is Ribéry külső oldalán futott, ahol esélye se volt a gyorsabb franciától elszedni a labdát, vagy legalább kifelé szorítani, hogy ne tudja beadni. Case amúgy is eléggé elveszett óvodásként ténfergett a pályán az első 20 percben, három olyan labdaeladása volt, amiből simán indulhatott kapura a Bayern, ezt a börleszkbe illő jelenetet muszáj betennem.

És akkor egy kép.

Ez egyébként nem az egyetlen ilyen eset volt ezen a meccsen, és már a Leganés ellen is agyfaszt kaptam attól, hogy mi a jó francért tud így eltolódni a védelmünk??? Ribéry és  Vidal akár egy partit snapszert is lejátszhatnának, annyira tök üresen vannak középen, a jobbszélen Alabáról nem is beszélve. Szerencsére a beadásból nem lett semmi.

Itt egy másik,

Agyfasz 2.0. Kroos-ra és Modricra három ember jut, Casemiro hogy minek  középen ácsorog, miközben Lewára ketten figyelnek középen, valamint a jobbszélen Danira Alaba és Ribéry jut egyszerre. A két csatárunk meg érdeklődve figyeli mit csinálnak a társak.

De azért a 20. perc után magunkhoz tértünk (még Casemiro is), de az összes létező lehetőségünket úgy elbasztuk, ahogyan csak kell. Carvajal hosszúra tartó lövését kitolta Neuer, Ramos hosszúra tartó ugyailyen lövését meg a gólvonalról vágta ki Boateng, Toni másodhullámban eleresztett bombájánál nem vagyok biztos hogy nem azért ment fölé, mert bevetődött, egy Bayern védő. Aztán jött a 35. perc, aminél Ronaldót a pokol legmélyebb bugyrába kívántam volna, ezért:

Letelt az első félidő. Aztán a második félidő 5. percében Marcelo elvette Ramos-tól a „Megmentő” karszalagot, és fejjel mentette a gólvonalról Robben löbbölését.  Hogy aztán egy perccel később Casemiro buktatta Robbent, és 11-est kapjanak. Sokszor visszanézve, ez adható volt. Case a labdát nem érte el, de Robben lábára rálépett.  Robben meg szépet homorított, ne vitassuk. Ez 11-es volt, Lewa pedig beverte. 15 percre megzavarodtunk, azt se tudtuk, merre az arra, de aztán az a Casemiro, akiről az első félidőben azért nem kaptunk gólt, mert a Bayern képtelen volt a hibáit kihasználni, olyan gólpasszt tett Ronaldo fejére, amit nem tőle vártunk, de jó hogy ő tette.

Tartott az öröm vagy 2 percig, amikor a Ramos-Nacho páros börleszkbe illő jelenete után Ramos nem a jó kapuba talált. 1:2.

Most Sultan gondolatai következnek:

Nem elvéve Iron kenyerét, csak egy vonatkozásra hívnám fel a figyelmet. Előtte azonban leszögezem, hogy a csapat dicsérhető, és egyértelműen a jobbik fél volt a párharcban, mindent egybevéve egyértelműen erősebb volt fizikálisan és taktikailag is, amit a hosszabb és erősebb kispad is támogatni tudott. S ha már kispad, ami miatt billentyűzetet ragadtam, az Zidane érthetetlen magatartása csere ügyben a másodig félidő derekától. Az egy dolog, hogy Vidalnak akkor már nem kellett volna a pályán lennie, amikor Casemiro már egy sárgával a tarsolyában elkaszálta, viszont az is egyértelmű, hogy ez simán érhetett volna egy második sárgát. Kassai ezt nagyvonalúan engedte el. Ha én lettem volna a Real edzője, azonnal lehozom Casemirót, hisz az ütköző középpályás talán a leginkább sárgának kitett poszt, és Case játékában nagyon benne volt a lap. Ahogy Vidalt kiszórta a magyar bíró, pont ugyanúgy volt folyamatos veszélyben Casemiro pályán maradása is, hisz ilyenkor a játékvezetőben a pszichés tényezők is dolgoznak, s legközelebb akár egy kevésbé egyértelmű szabálytalanságra is villanhat a sárga.

Szóval érthetetlen számomra, hogy ZZ miért nem kapta le Casemirót, hisz ott melegített már akkor Kovacic, akinek szokásos lendületes elfutásai egyébként is komoly taktikai fegyvert jelenthettek volna a megfogyatkozott Bayern ellen. Ráadásul a hosszabbításba torkollott mérkőzés 120 perce egyébként sem jött jól fizikailag a hétvégi EC előtt, így egy frissítés és egy pihentetés nagyon hasznos lehetett volna.
(Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy egy olyan kétes eset után, mint Case meg nem kapott második sárgája, a nálunk kissé komolyabb futball kultúrával rendelkező országban, ha a bíró ilyenkor nyomatékosan kinéz az edzőre, az burkoltan azt jelenti, hogy vidd le az embered, mert legközelebb kiszórom! Szinte azt is mondhatnánk, hogy a bíró jelzi az edzőnek, persze nonverbálisan és nem hivatalosan, hogy egy cserébe kerül neki az eset. Talán egy kicsit belemagyarázásnak tűnik, de számos példát lehetne hozni rá.) Mivel láttuk már Münchenben, hogy milyen komoly előnyt jelent, ha egyel többen vagyunk a pályán, és a két kiállítás a két találkozón alapvetően meghatározta a továbbjutás sorsát, nemtúlzás azt mondani, hogy ZZ azzal, hogy végig pályán hagyta Casemiról, veszélyeztette a kialakult legnagyobb előnyünket, az emberfórt.

—

Na innentől húzhatott be a kakirelé, mert a hosszabbítás bejött, és egyetlen Bayern gólra hárommal kellett volna válaszolni a biztos továbbjutásra. Ezt megkönnyítette Vidal és a sajnos magyar, de ugyanúgy fogalmatlan idiótákból álló bírói stáb, akik élén Kassai olyanért szórta ki Vidalt a 84. percben, amiért nem járt volna lap. Persze előtte eleget tett azért, hogy a pályán se legyen, de azért kompenzálni nem így kellene.

Innentől nem volt kérdés, mi lesz a meccs forgatókönyve: A Bayern bekkel, bízik Neuerben (nem alaptalanul), mi meg futunk az után, amit megcsinálhattunk volna 90 perc alatt. A hosszabbítás első 15 perce arról szólt, mint az első félidő utolsó 25 perce:  Amit elbaszhattunk a kapu előtt, azt meg is tettük. Az elől kivétel a 105. perc, amikor Ronaldo méteres lesen kapta a labdát, de be is lőtte. Kassai meg megadta. Sajnos örök köz(rö)hej, amit a bíró megad, az gól.

A Bayern-nek innentől egyetlen esélye volt, hogy talál egy gólt. De Lewa már nem volt a pályán (akit a Ramos-Nacho kettős tökéletesen hatástalanított), a többiek meg aznap már vagy fáradtak, vagy alkalmatlanok voltak a gólszerzésre. Így aztán Marcelo úgy ment át a Bayern védelmén, mint fos a libán, és önzetlenül odatette Ronaldo elé a mikrokamerás technológiával talán tényleg lesen való gólpasszt.

A vég még nem jött el a Bayern-nek, Asensio csinált komplett hülyét a Bayern védelemből és elrakta a hosszúba. Ez a srác a Real Madrid jövője! Özbizalom, tehetség, zsenialitás!

Konklúzió:

Amikor magunknak tettük nehézzé, azért még eddig tudtunk olyat villantani, hogy kimásszunk a szarból. Kérdés: Miért kell ezt mindig így? Miért nem lehet egy ilyen meccset okosan, taktikusan lezárni már az elején, aztán jöjjön az ellenfél, és ő szaladjon bele a késbe?
Nagyon tartok attól, hogy hiába Zidane perfekt formaidőzítése, meg a Mentally Strong Skill előbb-utóbb kimerül, Fortuna is elfordul Pérez elől, hogy fáj a feje, és akkor mindaz a munka a keret többi részétől, ami „lehetett-volna-ha”, ha nem a BBC-t erőltetjük, pocsékba megy, és nagyon pofára esünk a szezon végén. Nem szeretném ezt. Ebben a párharcban elvakult hater-en kívül nincs aki azt mondaná, hogy a két meccs alapján ne érdemeltük volna meg továbbjutást. Megküzdöttünk érte, saját magunknak tettük nehézzé. Megérdemeltük? Igen. Hogy ez elég lesz-e az elődöntőben? NEM!

Előtte van még egy Clásico vasárnap. Ott ismét kell villantani.

Összefoglaló itt:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!