Lejátszottuk a madridi derbit, lapozhatunk. Ez az a mentalitás, ami látszódott tegnap a játékosokon. A kezünkben volt a lehetőség, lezárhattuk volna, lejátszhattuk volna őket, megbéníthattuk volna őket úgy, hogy ne érezzék, azt, hogy bármi esélyük is lenne. Ehelyett inkább úgy játszottak a hazaiak, hogy még én is elhittem, hogy az Atléticónak esélye van. Képzeljük el, akkor Cholót és a csordáját. Naná, hogy ők is érezték.

Zidane természetesen semmi meglepőt nem húzott a kezdő tizeneggyel. Szerintem senki nem várhatta komolyan, hogy pont most fogja meglepni a világot. A baj ezzel csupán az, hogy szerdán is ugyanezzel a kezdővel lépünk pályára – Carlo előre röhög volt tanítványán…

Sok mérkőzést játszottunk az elmúlt években az Atléticóval, de ennyire gyengének még egyszer sem láttam őket, még akkor sem, amikor a kupát látványosan leadták ellenünk. Nem helyeztek nagy nyomást ránk az elejétől kezdve, nem csapdáztak minket be a széleken, ahol többnyire a támadásokat vezettük. Szépen betömörültek a saját térfelükre, mert tudták, hogy ez ellen Zidane és a csapata semmit nem tud tenni.

A szerencsénk viszont az volt, hogy dekoncentráltak voltak a vendégek és több egyéni hibát vétettek, amiből helyzetig is eljutottak a hazaiak. Gondolom annyira meglepődhetett Benzema és Ronaldo is a ziccerbe kerülésüknél, hogy nem tudták mit is kell ilyenkor csinálni. Lehet nem a beadásokat kéne gyakorolni az edzéseken kedves Zizou…

Persze megmagyarázni mindent lehet. Benzema nem merte átvenni a labdát, mert a nyakában loholt egy sittes, bár ilyenkor zsigerből az egyik szélt kéne célba venni, nem pedig középre küldeni a bogyeszt, ahol a kapus 99%-os valószínűséggel tartózkodik. Ronaldót viszont nem tudom hibáztatni a ziccerénél, kicsit lehetett volna gyorsabb és ügyesebb a labdaátvételnél, de Savic óriásit védett a gólvonalon.

Ennek ellenére azt mondom, hogy ilyen helyzeteket nem megmagyarázni kéne, hanem kíméletlenül bepuszilni a hálóba. Elvégre a világ elitjébe tartózkodó játékosokról beszélünk. Tudhattuk előre, hogy nem lesz sok esélyünk a világ egyik legjobban védekező csapata ellen. Megtapasztalhattuk az elmúlt években többször is, hogy néha az egy rúgott gólnak is örülni kell, ha a Tico az ellenfél. De tegnap, nem ez volt az eset. Ezt a matracot gólokkal kellett volna legyűrni, így viszont nem lehet nem ujjal mutogatni Zidane-ra ismét. Hiszen ő a felelős, nem a játékosok.

A beharangozóba ezt írtam: „A kezdő tizenegyünk nem lehet kérdés, de a hozzáállásunk igen. Utóbbin fog múlni minden, hiszen újat nem fog Zidane húzni, mindenki tudja, hogy mit lehet tőlünk várni, ugyanígy tudja Simeone is.”

Igazam volt. A mérkőzést a hozzáállásunkkal buktuk el. Helyzeteink megvoltak, az első félidőben is és a másodikat is jól kezdtük. A gól után pedig látszott a fiúkon az, hogy ’oké, megvan a gól – már csak ki kell bírni”. Az utolsó szűk 20 percünk meg maga volt a szégyen. Sevilla ellen már megszívtuk, 3 pontunkba került a bajnokságban. Deportívo ellen miért tudtunk úgy kűzdeni? Csak hátrányban képesek a játékosok mindent megtenni a győzelemért? Miért nem érezték a fiúk, hogy meglehet a második rúgott gólunk is? Mert meglehetett volna. Nem érzem Zidane-ban a magabiztosságot.

Amikor átvette a csapat vezetését, a játékosok felszabadultak Benítez után és látszólag felnéztek az új trénerre, megbíztak Zidane-ban és így jöttek az eredmények is. Azóta viszont nem látom, hogy Zidane bármi pluszt adott volna a csapatnak, amivel azt a magabiztosságot fent tudta volna tartani. Zidane nem bízik magában, sem a rendszerben. Zidane a játékosokban bízik. Abban bízik, hogy majd jön egy fejes 30 beívelés után. Abban bízik, hogy Ronaldo nem az elmúlt 2 év formáját hozza, hanem mutat valamit abból, amiért sokan a világ legjobbjának tartották/tartják. Nem ilyen egy edző. Az edőznek magabiztosságot kellene sugároznia, azt kéne mutatnia, hogy megbízik a rendszerben és a rendszer az, ami megteremti majd a játékosoknak azt a szabadságot, hogy azon belül a saját klasszisuk úgy fogja győzelemre vezetni a csapatot, hogy közben nem ez lesz a csapat legnagyobb hátránya.

A csapatvédekezés esetlen, szervezetlen. Ezen Casemiro semmit az ég világon nem tud segíteni. Jobb a helyzet, ha egyáltalán nem is lenne, én hiszek ebben. De a bekapott gól előtt is olyan eltolódásbéli hibánk volt, amit nem engedhetünk meg senki ellen. Főleg nem egy Bayern ellen. Emlékezzünk vissza, hogy Xabi csupán a játékinteligenciájával tette zsebre Robbent, mikor 1-0-ra nyertünk a München ellen pár éve. Tudta hova kell helyezkednie, a társak meg vakon bíztak benne. Most nincs egy ilyen játékos a csapatban, cserében Zidane sincs szakmailag azon a szinten, hogy megmondja a játékosoknak, hogyan is kéne helyezkedni.

De gondoljunk csak bele. Miért is lenne? Ha abból indulunk ki, hogy Zidane ittléte alatt annyi volt a védekezés a Real részéről, hogy majd Makelélé megoldja. Nos, Casemiro irtó messze van Makelélétől. Nagy gondok vannak a csapatnál. Pedig a tegnapi mérkőzés a mi szempontunkból még a jobbak közé sorolható idén. Igen, ahhoz képest bizony jobban játszottunk, és igen, jobban, mint az Atlético. De egyrészről, elég nagy baj, ha a madridistáknak olyan alacsonyan van a léc, hogy a tegnapi produktum után tapsolni tudnak, másrészről csak is saját magunknak köszönhetjük, hogy nem nyertük meg a mérkőzést. Innentől kezdve én azt mondom, hogy bizony nem érdemeltünk többet. Nem érdemeltünk ilyen hozzáállással többet.

Persze, minden jó, ha a vége jó. Egyrészről nem. Másrészről még így is növelni tudtuk az előnyünket, úgyhogy ilyen szempontból az 1 pontnak is tessék örülni. Én nem a 2 elvesztett pont miatt nem tudok önfeledten örülni. Az a legkevesebb. Engem a hogyanja sokkal inkább zavar, mert abból lehet következtetni a következő mérkőzéseken mutatott játékunkra.

Jose kiragadott jelenetei: 
Átveszem Normától a klaviatúrát, mutatok pár jellemző játékszituációt, amely mindkét csapatot leírta tegnap délután.

Először azt akarom megmutatni, hogy az Atletico nem nyerni jött, hanem nem kikapni. Egészen a 75. percig nem jöttek át tartósan a térfelünkre, addig összesen 2-3 kontra és nagyjából ugyanennyi pontrúgásból oldották meg a támadást. Grízember és Torres a vezető gólunkig Oblaktól 35-40 méterre védekezett. Ha meg is szerezték a labdát, komótosan járatták körbe hátul; ha esély nyílt kontrára, akkor maximum három ember indult meg, míg egy negyedik biztos távolból kísérte őket, de nem azért, hogy segítsen a támadásban, hanem labdavesztés esetén időben fel tudja venni a mi labdás emberünket.

Az első jelenet egy kontra lehetőség, nézzétek meg, hogyan mozog a vendég Madrid középpályás- és védősora. Szinte sehogy.

Nézzétek meg, hogy egy hasonló kontrát hogyan oldott meg a hazai Madrid. Látható a különbség sebességben, tudatosságban.

A második egy felépített támadás… lenne, ha lenne tiszta elképzelésük a támadásépítés sémájáról. Körülményes, lassú és egymásnak az előre játékban nem segítő játékosok Cholo csapatában – meglepő, hogy ilyet is láthatunk tőlük, hiszen például a Barca ellen legutóbb precíz, gyors és határozott támadások sorát mutatták be.

Azért is érthetetlen, mert a Real Madrid csapatvédekezése nem létezik. Illetve ha a cseresor játszik, akkor valahogy kompakt az egész, de most nem a BBC-t akarom elővenni, főleg, mert Ronaldo és Benzema jó teljesítményt nyújtottak, még akkor is, ha nem lőttek gólt, nem nyerték meg a meccset nekünk. Itt most arra akarok kitérni, hogy védekezésben is a párharcokban hisz Zidane és nem az emberfölényes szituációk kialakításában. Nézzétek meg, hogy egy, a vendégek jobb oldalán felépített támadás során hányszor kerül a labdás olyan helyzetbe, hogy két hazai védekezik vele szemben. Egyszer sem.

A másik kiragadott példa épp az egyenlítő góljuk. Correa Modricról vált le, így aztán az, hogy olyan tisztán kapta a labdát, ugrathatta ki a társát, az kis horvátunk sara. Griezmann viszont Nacho figyelmetlensége miatt vehette át a labdát olyan bántóan üresen. Sajnos, ha nincs meg a leosztott feladat, csak a játékosok játékintelligenciája és rutinja nyomán próbálunk védekezni, akkor megint oda lyukadunk ki, amit Norma fentebb már megemlített: Zidane edzői munkájának egy újabb részéről derül ki, hogy hiányosan van elvégezve. Ne feledjük, több gólt kaptunk a bajnokságban, mint amennyi meccset játszottunk. Ez azért ritkán igaz egy leendő bajnokcsapatra. A jelenetben már az is elmélkedésre adhat okot, hogy Casemiro miért van előrébb, mint Luka. A pályának az még nem a veszélyes tartománya, a brazil tank sajnos messze van még attól, hogy jól olvassa a játékot. Nem tennék rá sok pénzt, hogy Carlo nem fog élni az opcióval és ki-kimozgatja játékosaival Casemirot és a helyén teremtenek emberfölényes szituációt a BL-párharcban.

Zidane a BBC jelenlétében továbbra is a beadásokat erőlteti, ha felállt védelemmel szemben kell támadást építeni. Ebben az esetben Marcelo és Dani olyan magányosan kell, hogy megvívják a maguk csatáját a széleken, hogy komolyan elgondolkodom: miért nem játszunk három védővel és öt középpályással? Nem a legjobb energiafelhasználás csapatszinten sem, ha a szélsővédőknek ennyit kell robotolniuk oda-vissza és támadásban még párharcokat is nyerniük kell(ene). Az AtMa konkrétan mindkét védőnk ellen 3-3 emberrel tudott védekezni. Nem is volt túl sok értelmes beadás.

Zidane szerencséje, hogy klasszisok sokasága van a csapatban. Így egy-egy felívelés után is sikerül valami igazi focit bemutatva helyzetet kialakítani, mint itt is:

Továbbá nem először láthatunk a szezonban az ellenfél térfelén megszerzett labdából direkt támadást, mint itt is. Hihetetlen, hogy Savic azt ki tudta fejelni. Ronaldo egész meccsen mutatott játéka miatt kérdés nélkül megérdemelte volna a gólt.

Hiszen a következő jelenetben is azt láthatjuk, hogy érkezik Dani beadása és a portugál okosan visszafejeli Benzemának. Nyilván érezte rutinból Godin leheletét a nyakán Karim, pedig nem ment vele a védő. Ajj, ha megtolja befele és aztán gurítja be, divatosan, lazán, francia módra!

Zidane azt nyilatkozta, hogy Iscót a labdatartás miatt cserélte be. Kroos helyére? Annyira egyértelmű volt, hogy Bale teljesítménye és ezek szerint az edző terve miatt utóbbit kellett volna lecserélni. Isco, Kroos és Modric inkább alkalmas a passzolásra, a labda fényezésére, nem?

A vezető gólunk után megszűnt a támadójátékunk. Az egyenlítő gól után nem érkeztek a nagy rohamok. Miért? Nem tudom, több oka lehet. Nem volt jó megélni, pedig a bajnoki harmadik, illetve konkrétan napjaink Atleticója ellen nem rossz eredmény a döntetlen, mégis hiányérzet maradt az emberben.

Ti, hogy vagytok ezzel?

Ui: A bordatörést szenvedő Pepét valószínűleg utoljára láttuk az általa is éveken át védelmezett Fehér mezben.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!