Villanásnyi fehér balett

Hosszú-hosszú idő után mutatta meg magát újra a kreatív játék a Real házatáján. Egy-egy támadás erejéig megcsillant egy kis része annak, ami benne rejlik alapból a keretben. Illetve annak, amiről hosszú hónapok óta írunk itt. Bár nem volt egy parádés mérkőzés, de jóval élvezhetőbb volt, mint sok korábbi találkozónk. A hab a tortán pedig, hogy Zidane cseréi jók voltak, mert ezúttal bizony hibátlanul oldotta meg ezt a feladatát. Az 1-2-re végződő mérkőzéssel és a három pont begyűjtésével egy komolyabb lépést tettünk a végső győzelem felé. Hogy ez az újonnan és a semmiből támadt feljavulás minek köszönhető és meddig fog kitartani, az remek kérdés. De ha egy kicsit is jó edző a francia mesterünk, akkor megpróbálja efelé tolni a gárdát és minél inkább fenntartani ezt a fajta taktikai vonalat. Hajtás után jöjjön az összefoglaló! 

 

A kezdő sípszó elhangzása után, ahogy várni lehetett, a Bilbao irányított. Sorozatban ugyan nem dolgozták ki a helyzeteket, de több veszélyes akciójuk volt, ahol Navas védése kellett. Alapvetően a széleken igyekeztek megbontani a Real védelmét, nem véletlen, hogy Raúl García sok esetben mozgott ki a védelmi vonalak között a szélek felé, és rendre jó passzopciót biztosított. Williams is aszerint teljesített, ahogy várni lehetett. Az egész mérkőzés során nem kevés gondot okozott. Ugyanakkor a passzsávok továbbra is üresen maradtak, így aztán nem egyszer fordult elő, hogy középen törték át a vonalainkat. A labdakihozatalok terén is bajban voltunk, köszönhetően a hibás helyezkedésnek és az ellenfél letámadásának. Nagyjából ezek a hibák emelhetőek ki, viszont ezúttal a pozitívumok sokkal izgalmasabbak és érdekesebbek.

A külföldi kommentátorok már az első percek valamelyikében leszögezték, hogy feküdni fog a Realnak ez a meccs, mert kontrákra játszhat, és bizony a világ legjobbjai vagyunk ebben a tekintetben. Megmosolyogtató, hogy ekkora bullshiteket nem csak itthon hallhatunk, mert ugyan a blancók valóban baromi jól kontráztak Mourinho idején vagy Ancelotti alatt, de azóta bőven visszaestek. Valószínűleg nem nézték meg, hogy a 2016-os évben mindösszesen 9 kontragólunk született. Na, de túllépve ezen, kezdődött a meglepetés is. Mivel dacára a Bilbao nyomásának a vendégeknek is jócskán akadtak helyzeteik. Már a 9. percben sikerült végigvinni egy szép támadást, amit Ronaldo be is gurított, de a lenti videóban is látszik, hogy lesről. Így helyesen nem adták meg ezt találatot.

Mindazonáltal jelezte a Real, hogy pillanatok alatt helyzetbe kerülhet, pár perccel később hasonlóan ügyes akciónk volt, de a gól elmaradt. A 17. perc környékén arra kellett rádöbbennem, hogy bizony az eddigi helyezeteink egyike sem beadásből született. Nem azt a sablon támadásokat vezettük, amiket már álmunkból felébredve is le tudnánk rajzolni. Olyannyira nem, hogy a gólunk is egy nagyon szép támadásból született. A kérdés persze felvetődik, hogyha ilyenekre képesek vagyunk, akkor mi a lóf….ért nem ezt játszuk. Gondolkodtam rajta, hogy mennyire volt tudatos és mennyire köszönhető Zidane-nak. Ha azt nézzük, hogy az egész meccs során végig tapasztalható volt a kreatívabb támadásépités, akkor azt kell mondjam, hogy tudatos taktika volt. De továbbra is fennáll az, hogy miért nem látunk többször vagy netán mindig ehhez hasonló vagy még jobb játékot?

Érdekes számomra, hogy a kulcs Benzema játéka volt, hiszen Bale és Ronaldo ugyanazt hozta, mint szokták. Csak a francia csatárunk ezúttal óriásit melózott a mezőnyben, nem középen várta a labdát CR-rel, hanem kimozgott a szélekre és, ha kellett mélyen saját térfélre is visszajött labdáért. Érdemes észrevenni (a Ronaldo fanoknak is), hogy a kreatív támadásaink főszereplője nem Ronaldo volt, hanem Benya. Szóval összeségében nagyon pozitív félidőt zárhattunk, mert jó játékkal és az előny birtokában vonulhattunk pihenőre. Mielőtt azonban áttérnénk a következő játékrészre kiemelnék egy Benzema akciót a 17. percből. Egy az egyben megmutatja és összefoglalja a tegnapi teljesítményét. Saját térfélre jön hátra, hogy segítse a labdakihozatalt és 1-2 passz után már az elelnfél védelme mögött kapja a labdát.

A második játékrész pedig úgy kezdődött, mint az első, csak még fokozottabb hazai nyomással. Bizony ekkor rendesen be voltunk szorítva, és csak néhány pillanatra tudtuk megtartani a játékszert. Valverde fiainak ki lett adva, hogy az elején ki kell egyenlíteniük. Zidane viszonylag hamar reagált is erre és abszolút jó cserét húzott meg. Modric helyére beküldte Lucast, akivel átálltunk 4-4-2-re. Kellett a friss, gyors ember, aki a védekezésre is visszaér. Sajnos mielőtt kijöhetett volna az új taktika előnyei, betaláltak a hazaiak. Raúl García több ízben próbálkozott azzal, hogy a fellőtt labdát ő fejelje le és ennek révén alakuljon ki veszélyes szituáció. A gólnál is ez történt, csakhogy az általa visszafejelt labdát Aduriz egyből kapuba tudta bólintani. Valahogy jobban oda kellett volna figyelni erre, persze nem egyszerű, mert két magas, erős játékosról van szó. Egyszer jól jött ki a lépés, de talán ez is védhető lett volna egy okosabb helyezkedéssel.

Viszont ami ezután történt az mindenképp demoralizáló lehetett a Bilbao számára. Hatalmas energiákat mozgósítottak az egyenlítés érdekében, és 3 perccel később ismét hátrányban voltak. Elég volt egy apró kihagyás és Casemiro büntetett.  Valahogy törvényszerű az ilyen, mivel nagy koncentráció és iram nem tartható fenn sokáig, utána pedig borítékolható a visszaesés. Ezután pedig nem tudtak ugyanolyan szinten pörögni. Persze próbálkoztak és helyzetekig is jutottak, de (Navas is ott volt) kevésnek bizonyult. Zidane egyébként teljes mértékben elősegítette ezt, mert a második gólunk után lekapta Ronaldót és Isco jött a helyére. Taktikailag ez is teljesen indokolható volt, de azért nem véletlen, hogy sokan gőzerővel keresték a naptárat, hogy vajon ma van április elseje. De nem a bilibe lógott a kezünk, tényleg lecserélte CR-t. Majd a vége előtt nem sokkal Benzema is lekocogott, aki nálam az MVP volt. Többször hozza ezt a szintet és nem fognak kételkedni benne. A helyére egyébként Morata érkezett, de már nem sok minden jutott neki, mert nem igazán kívántunk támadni. Viszont mennyire jó volt látni azt, amikor zártan védekezünk, mindenkinek van feladata és nem csak a pályán ténfereg a tökét vakarva.

A statisztikáról is essék néhány szó.

Letudhatnánk annyival ezt a részt, hogy nem 400 beadással végeztük a mérkőzést, de vannak még itt figyelemre méltő részletek. Kezdjük például Casemiro teljesítményével, aki remek meccset hozott. Megmutatta, hogy mire képes, ha minden feltétel adott. Nyilván egy gyorsabban passzoló vagy okosabban játszó csapat még mindig kiveszi a játékból, de jelen esetben nagy munkát végzett. Csak szerelésből 8-ig jutott, de íme, itt az egész teljesítménye.

Casemiro mellett még Benzemát emelném ki. A hőtérképe is mutatja, hogy a pálya minden részén feltűnt, de a legnagyobb érdekesség, hogy a saját térfelén 3 szerelésig jutott. Valahogy ez jelenti az alázatos, szorgalmas játékot.

Végére még annyit, hogy jó volt látni egy ilyen meccset is. Remélhetőleg nem távozik ez a szellem olyan gyorsan, mint amilyen váratlanul jött. Sőt ilyen jellegű kreatív játékkal az április se tűnik olyan brutálisnak. Persze kelleni fog a rotálás és nem minden meccsen várhatunk el legalabb ilyen játékot, tekintve, hogy nagyon sűrű menetrend lesz, de van esélyünk pozitívan kijönni az egészből. Most két hét szünet, aztán folyt. köv. De csüggedni azért nem kell, mert ezidő alatt is lesz 1-2 érdekes írásunk. Stay tuned, hala madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!