Nézed hétről-hétre az összecsapásokat, az utóbbi 1-2 meccs alapján már-már tragikus állapotokat látsz, elhiszed, majd hirtelen megvillantja másik arcát, hogy végképp ne tudd, hogy mi a helyzet. Az pedig már felér egy lutrival, hogy mi lesz a következő párharcokon. Persze nem újkeletű jelenség ez a királyi gárdánál, mert volt már rá bőven példa, de tegnap a Real Sociedad ellen ismét váratlanul ért, és nem hiszem, hogy bárki is ilyen könnyed győzelmet várt, jósolt. Ugyan hazánkban elterjedt, hogy 4-0-ra nyertünk, de „csak” 3 gól született tegnap este. Méghozzá Kovacic, Ronaldo és Morata találatai. Egyébként nem az a legnagyobb gond, hogy egy góllal többet írtak, hanem hogy senki sincs, aki leellenőrizné a másoktól átvett adatokat -pedig csak pár kattintás lenne az egész. Mindenki hibázhat, de erre szolgálna, hogy egy stáb dolgozik a rádióban, az újságnál, így valakinek csak feltűnhetne a hiba. Példának okáért, én is hibáztam a tegnapi beharangban, elegánsan kihagytam Granerót és Canalest az ex-Realos listából, de Norma_vának feltűnt, így javítva lett. Na, de visszatérve a meccsre, az újabb három ponttal, illetve a riválisok bukásával nagy lépést tettünk a bajnoki cím felé. Nem dőlt még el, mivel látszik, hogy sok váratlan történt a szezon során és még fog is. Mindazonáltal nagyon fontos győzelemmel gazdagodtunk. Hajtás után összefoglalunk!

Zidane ezúttal is a gálakezdőre szavazott, de annyit azért változtatott, hogy Casemiro ismét hátravonva szerepelt. Kovacic és Kroos pedig feljebb léphetett, amit mindketten rettentően élveztek. Bepillantást nyerhettünk, hogy milyen játékra lenne képes Kroos, ha marad energiája és lehetősége a védekezésen kivül is ténykedni. Persze ennek az éremnek is van másik oldala, mert az is látszott, hogy bizony ez óriási kockázat lenne egy komolyabb erőt képviselő csapat ellen, mint a Sociedad. Sok esetben túlságosan szétnyíltunk, passzsávokat és területet is rendre szabadon hagytunk. Kiváltképp, ha Casemiro is agresszívan kitámadt. Volt már rá példa, hogy ilyen letámadásnál nem rendeződünk megfelelően. Mivel ilyenkor kötelező érvényű szabály, hogy a védelemnek is jóval magasabban kell helyezkednie, hogy ne maradjon nagy terület. Nem véletlen, hogy Guardiola csapatai rendre magasra tolt védővonallal játszanak. És nem véletlenül mondta azt Sacchi, hogy a legelöl és leghátul lévő mezőnyjátékos között maximum 25 méter lehet. Ezt a hiányosságunkat szerintem egy élesebb csapat ki is használhatná. Ezúttal a Sociedad nem volt képes. Itt érkeztünk el az egyik kulcsponthoz, már ami a meccset illeti. Sajnos vagy sem, de a vendégek meglehetősen gyenge teljesítményt nyújtottak. Érthető, hogy olyan sorozat után, ami az elmúlt néhány meccs jelentett nekik, nehéz lesz agilisen és frissen játszani. De őszintén szólva arra számítottam, hogy a Real Madrid korábbi megingásai miatt vérszemet kapnak, felszívják magukat és bátor játékkal rukkolnak elő. Azonban nem ez történt. Tulajdonképpen nem forgott veszélyben a meccs, a 90 perc alatt nem igazán éreztem, hogy tartani kéne az ellenféltől. Persze, megvoltak a helyzeteik, eljutottak a kapunkig, sőt több lövést produkáltak, mint mi (9-7). De nem tudták igazán kihasználni a lehetőségeiket. Amiben egyébként a Real is nagy szerepet játszott, mert amennyire tudták korlátozták a vendégek játékát. Kiemelendő például Casemiro, aki egymaga 12 szerelést mutatott be. Hozzátéve, hogy azzal, hogy Kroos és Kovacic kissé magasabban játszott, a brazilra maradt a feladat, hogy elejét vegye az ellenfél offenzíváinak. Itt említendő, hogy jár a pacsi Ramosnak is, aki szintén remekül segített be, amikor szükséges volt – meglepő módon egyetlen szabálytalanságot sem követett el tegnap.

Szóval a mérkőzés szépen csordogált néhány Sociedad helyzettel fűszerezve, de leginkább a hazaiak veszélyeztettek. Főleg Kovacic révén, aki nem meglepően sokaknál a találkozó legjobbja lett. Ismét megcsillogtatta ritka tehetségét: ezek a hirtelen megindulásai, amivel át tud törni a védelmi vonalakon ezzel is hatalmas veszélyt okozva, nagy kincs. Állítom, hogy nem nagyon képesek ilyesmire a keretünkből, ezért is elszomorító, hogy nem aknázzuk ki még jobban ezt a fegyvert. Ha dobnánk a beadás fétisünket, CR-t nyugdíjaznánk és kombinatív, direkt futball stílusra váltanánk, nem lenne panaszunk se az eredményekre, de a látványra még kevésbé. Egyébként több másik hasznos elemet is megmutatott a királyi gárda a meccs során, amit egyébként nem nagyon szokott. Gondolok itt például a passzkombinációkra.

A következőben hátul passzolgatunk, de gondjaink vannak a labdakihozatallal, így magas labdával, indítással juttatjuk előre a játékszert. Csakhogy ezúttal Varane nem vaktában lövi, hanem az ellenkező oldalra halál pontosan (már-már Xavit idézve) indítja Nachót, aki ugyan nem veszi le tökéletesen és elúszik a lehetőség. Ugyanakkor szintén egy olyan figurát láttunk, ami roppant veszélyes lehetne gyakorlással. Nehéz lereagálni/lekövetni, mert váratlan, ami fontos faktor. Egy-egy ehhez hasonló indítással alaposan megnehezítenénk az ellenfelek dolgát, de ugyanez igaz arra, amikor Varane vagy Ramos lép fel egészen a másik térfélre, mert az így keletkezett létszámfölényt ki lehetne használni. Ily módon könnyebb lenne megbontani az ellen vonalait. Csakhogy ehhez is szükségeltetik, hogy ne egyből a beadásokra koncentráljunk.

A harmadik jelenetben ismét egy olyan zajlik, amit másképpen játszunk le, mint azt szoktuk. Egyik oldalon a szélső (Lucas) kap labdát, de ahelyett, hogy a beívelésre gyúrna,  laposan középre passzol Iscónak, majd tulajdonképpen egyérintők révén körbejátsszuk a teljes védelmet. Tesszük mindezt a Sociedad asszisztálásával, merthogy az ilyen mozzanatokat nehéz levédekezni. Olyan gyors és talán váratlan is, hogy komoly szervezettséggel lehet csak fellépni ellene. Egy dologra pedig mindenképp felhívnám a figyelmet. Az egész kulcsa Isco volt, aki általában az ellenfél vonalai közé megy be, és passzopció révén meg lehet bontani azt. Ahogy az a képen is látszik:

Visszatérve Kovacicra, hihetetlen meccset tolt, megállíthatatlan volt és ráadásul a maga 6 szerelésével nem vonta ki magát a védekezésből sem. Emellett az első gólt is ő lőtte, de több pofás akciót is vezettünk a horvát segítségével.

Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy elnyűhetetlen, megállíthatatlan.

A második félidőben hasonló zajlott le, csak a szereplők sorrendje cserélődött fel, mivel ekkor Kova adta a gólpasszt CR-nek.

Nagyon rég nem láttam ilyen okos megmozdulást CR-től, pláne nem ziccerben. Már vártam, hogy erőből oldja meg és a kapusba lövi vagy netán a lelátón köt ki. De nem így lett. És most nem a portugált szeretném szapulni, de le kell szögezni, hogy általában nem így szokta befejezni ezeket az akciókat. Nem véletlen, hogy Norma_va kollégának is a brazil Ronaldo jutott az eszébe.

A másik kulcs egyébként az volt, hogy a második játékrészre is felpörögve és aktív játékkal futottunk ki. Nem hagytuk leülni a mérkőzést és nem hagytuk feléledni az ellent sem. Illetve amellett sem mehetek szó nélkül, hogy két akciógólt is rúgtunk, illetve, ha hozzászámoljuk Morata fejesét, ami egy kontra végén született, akkor 3 akciógólt szereztünk. Nem tudom mikor volt utoljára ilyen, de gyanítom, hogy nem mostanában. Egyetlen ember lógott ki, az nem más, mint Benzema, aki nem sokat tett hozzá. Viszont annyi biztos, hogy ennél több fog kelleni: (főleg, ha közben Morata, Mariano padoznak)

Tehát ezzel is közelebb kerültünk a végső győzelemhez és végre a játékra se volt panasz. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára, mert félek tőle, hogy a kétarcú szörnynek nem ez lesz az alapjátéka. Pedig alkalmunk volt látni, hogy ekképpen is tud játszani ez a gárda, sőt még jobbra is képes lenne. Az viszont biztos, hogy most kicsit szusszanhatunk, mivel legközelebb csak vasárnap lépünk pályára, a 8. helyen tanyázó Celta Vigo ellen. Azt is érdemes lesz nézni. Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!