40 mérkőzésből álló veretlenségi szériát követő két vereség után fontos lett volna, hogy hazai pályán gálázhasson a csapat. Adott volt ehhez egy olyan vendég gárda, akik 7 mérkőzés óta nyeretlenek, és csupán 5 győzelmet számlálnak ebben a szezonban. A gála elmaradt, a győzelem nem, viszont, ha a srácok a gyepen is úgy élték meg a mérkőzést, ahogy mi a TV-k előtt, akkor a fejekben tovább érlelődhetnek a problémák, hiába zsebeltünk be 3 pontot.

Malaga semmi meglepőt nem húzott elő, azt játszották, amit tudnak és, amire rá voltak kényszerítve. Az első percektől kezdve igyekeztek kivédeni a hazaiak támadásait, többször teljes káosz látszódott a fejeken az első intenzív 10 perc után. Amikor tehették, 4-2-3-1-es letámadással próbálták elfoljtani a hazaiak támadásépítését már a gyökereknél (magaslabda feldobva), amiből gyors labdaszerzést követően támadhattak volna. Negyed óra után több helyzetük is támadt ilyen szituációból, egyszer a kapufa, többször pedig Navasnak kellett védenie, hogy ne kelljen a hazaiaknak hátrányból felküzdeni magukat. Simán kihozták a mérkőzésből a legjobbat, és igazából elégedettek lehetnek a játékukkal. 

Felismerhető a séma. Működik…?

​

Működik! Ez amúgy miez?

Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, több gólszerzési lehetőségünk is volt. Kroos úgy döntött, hogy rajta nem fognak múlni a gólok, ki is osztott a mérkőzés alatt 9 kulcspasszt (ebből 2 gólpassz). Lucas volt a legjobb támadónk annak ellenére, hogy 75 percet kellett kényszerből jobb bekket játszania Marcelo sérülése után. Próbálnék írni pár pozitívumot, de akármennyire erőlködöm, a győzelemnél többet nem tudok felsorolni. Ronaldo és Benzema „teljesítménye” említésre se méltó, hihetetlen mennyire inkompetensek idén, mégis állandóan a kezdőben vannak… Ismét kimerült a taktikai repertoárunk az ívelgetésekben, de remélem ezen senki nem lepődik már meg.

Zidane nem lepett meg talán senkit a kezdőjével, bár Nacho kellemes meglepetés volt, de tegyük hozzá, hogy ez is volt a helyes megoldás, nem pedig Danilo. Isco és Kovacic sem került be a kezdőbe sérülésük után, így Lucas nyerte meg magának a jobb oldalt. És hamár oldalak… Zidane önként és dalolva adta fel a bal szárnyunkat, amikor ebbe az amorf 4-3-3-ba állította be a srácokat. Hiába tévedt Ronaldo párszor ki a szélre, már a 7. percben 3 labdavesztése volt pár remek cselt követően. Sok köszönet nem volt a játékában, így néha kényszerből Benzema húzódott ki a szélre. Ennek csupán az lett a következménye, hogy középen tátongott egy kb 40 méteres légüres tér, amiben a vendégek akár szinkron táncolhattak is volna zavartalanul. Nyomást nem gyakoroltunk rájuk, de mondjuk kivel tettük volna? Ugye senki nem gondol a portugál gólvágónkra…!

Az első félidőben több ziccerünk is volt, simán lezárhattuk volna a mérkőzés érdemi részét, hogy aztán tényleg csak azért kellett volna küzdeni a második félidőben, hogy 5 vagy 6 legyen közte. Ehelyett egy jó ideig úgy tűnt, hogy az egy gólért is meg kell küzdenünk, olyan pocsékok voltunk elől. Ezért is tartjuk a háznál Ramost, hogy ha ég a ház, akkor valakinek ki kell menteni a srácokat. Kicsit korábban érkezett a megszokottnál és nem is egyszer, de végülis megint ő mentette meg Zidane seggét.

Fehér… izé… balett!

Fájó volt, hogy mennyire ötlettelen volt a csapat. Ott van a középpályán két zseni, a világ talán két legjobb középpályása, és arra vannak rákényszerülve, hogy oldalpasszokkal operáljanak, mert az ívelgetésen kívül másra úgy sem képes a támadóalakzatunk.

Ennyi ilyen mérkőzés után azt gondolhatnánk, hogy legalább az ívelgetéseket annyira megtanultuk, hogy a 16-oson belüli mozgásokat már kisujjból tudják a madridiak. Ahha…

Milyen csodálatos helyezkedés…

Nem lehet betellni vele!

​Ezt legalább benézték nekünk

​

A második félidőt úgy kezdte a Real, mint aki egy kicsit sem akarna küzdeni a gólokért, és teljesen jó a 2 gólos előny. Megnyugodva passzolgattak a középpályásaink a védőinkkel, miközben a malagaiak elsősorból nézhették perceken át. Látszólag nekik is megfelelt, de legalábbis belenyugodtak a vereségbe. Nem erőltették meg magukat még a szépítő gólért sem. Ami persze egyszer csak az ölükbe hullt, mire vérszemet is kaptak.

Zidane-nak ugye két cseréje maradt, és volt a pályán két játékosunk, akik nettó emberhátrányak voltak. Megjegyzem, Isco becserélése rosszul sült el, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy az egyedüli valamire való támadónk védőnek kényszerült. Megértem mondjuk a döntést. Nem biztos, hogy Danilóval is nyertünk volna…

Azon nem lepődtünk meg, hogy Ronaldo végig játszott, azon viszont meglepődhettünk, hogy Benzema miért volt a pályán a 80. percig. Aztán kiderült, hogy Morata játszatásában sem volt sok köszönet.

Nem érdemes belemenni ezeregyedjére is abba, amit mára már a legelvakultabb CR fanatikusok is látnak. De annyit hozzászólnék, ha már szárnyra keltek olyan pletykák, hogy Pérez elgondolkozott azon, hogy lehet értékesíteni kéne őt, addig amíg lehet. Nem olyan rég szemünk előtt kezdte el lerombolni saját nimbuszát a volt kapitányunk. Tudjuk, hogy előbb le kellett volna lépnie, hogy az évek során felépített legendája kicsit se sérüljön. Hibázott a klub és hibázott Iker is. Most elérkeztünk arra a pontra (mindenkire rábízom a folyamat kezdetének a kijelölését), hogy Ronaldo is bizony elkezdte saját szobrát döntögetni. Igen, lehetnek még jó periódusai. Igen, nyerhet még nekünk mérkőzéseket. Nem azt jelenti, hogy innentől kezdve minden egyes mérkőzésen hátrány lesz. De Casillasnál sem így történt. Dönteni kell, hogy kinek mi a fontosabb. Egy korszak már lezárult, ha tetszik, ha nem. Húzhatjuk, halaszthatjuk és bár a vége ugyanaz lesz, de keserves út vezethet el odáig, amit nem szeretnék végigszenvedni.

Most kell megmutatnia Zidane-nak és a csapatnak, hogy amikor elszáll a mentally strong, ki mit tud előhúzni a kalapból. Vagy az van, hogy Zidane újra a fejekbe vési ezt a mentalitást, vagy… Inkább abba ne gondoljunk most bele.

Jól kezdtük az évet. Sevilla elleni 3 meccsen játszottunk szépen, eredményesen majdnem tökéletesen, de még amikor kikaptunk, akkor is volt váratlan a részünkről, ami mindenképpen pozitívum. Ezen a meccsen nem volt feltétlen szükség váratlanra, de ez az alap felállásunk rém gyenge így. Muszáj lesz változtatni, mert ezen Bale visszatérése sem fog segíteni. Nem bírja el a csapat azt, hogy az egyik szélünk totál üres, nem bírja el azt, hogy semmi féle nyomást nem helyezünk az ellenfél védelmére. Pedig láttuk és tudjuk, hogy képesek vagyunk rá! Lehet csak egyszer nem lesz szerencsénk, és egy ilyen meccset nem sikerül megnyernünk, mert úgy álltunk ki, hogy ez erőből meglesz, és elbukjuk emiatt a bajnokságot.

Meglett a 3 pont. Örüljünk, igen! De felejtsük is el, mert nem ez fog minket a helyes irányba terelni ismét. Talán ha hét közben fordítani tudunk a Celta ellen, adna egy löketet a csapatnak, viszont nem vagyok benne biztos, hogy szüksége van a csapatnak a harmadik frontra, amikor tele vagyunk állandóan sérültekkel.

A meccs egyik legszebb és egyben legfájdalmasabb jelenete:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!