Visszatekintő 2016-ra | II/IV

Az előző anyag elején szinte minden aktív olvasónkat felsoroltam, most összefoglalóan csak annyit kérek a Suicide Squad tagjaitól, hogy kommenteljetek tovább. Az előző anyag végén a Sevilla elleni hazai magabiztos győzelemmel zártam a sorokat – az áprilist és ezt a blokkot pedig Zidane első El Clasicója nyitja. Hogyan vártuk ezt a találkozót? Lépjünk bentebb…

 

Johnglade rövidre zárta a sztorit: Szerintem nincs miért aggódni, hiszen Tajti és Matyiő még a bárka keretében sincs, így bizony ez sima vendéggyőzelem lesz.”

Technikus Laci szerint: Mindegy az eredmény, látszódjon a fejlődés és az akarás, és én már elégedett leszek.”

Equinox viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy: „Szerintem földbedöngölés lesz, elsőbálozó edzők nem szoktak klasszikust nyerni. De hátha.

Norma összetett kommentje: „Barca szvsz nem fogja annyira komolyan venni, mint ahogy egy klasszikust szokás, csak épp annyira, hogy a látszat meglegyen… Viszont Cruyff adhat extra motivációt. Kíváncsi vagyok, biztos lesz élőkép és méltó megemlékezés. 
Nekünk viszont a becsületünkért kell küzdeni. Aki ebbe a meccsbe szembetűnően beleszarik, az nyáron távozhat.
Akkor lehet esélyünk, ha Benzi kiveszi Busquetset a játékból, Bale visszazár és Marcelo nem ragad fent. (Ilyen meccseken de hiányzik Konci…) Helyzetkihasználás kritikus lesz számunkra. Én már akkor örülni fogok, ha megnehezítjük a dolgukat és nem az lenne, hogy 15 perc alatt kapunk egy gólt és utána menne a tikitaka.”

Meccs közben Maverick érdekes jelenségre hívta fel a figyelmünket: „Lehet még fogadni a lesz pirosra? Egy vizilabda meccs valamivel folytonosabb játékot hoz általában.

Iron pedig edzőnek állt: „Mi francért nem használjuk a széleket???

Erre Winston adta meg a választ: „Altatunk ….

Egyébként Zidane edzői zsenijét még Zormac sem tudta megfejteni: ez vajon szándékos taktika, hogy 25 perc űber zárt buszozás után most szétszakad a pálya, Marcelo jobbszélen, stb?”

Viszont tudott egy remek megoldást: „voltaképp jólesne, ha Kroos az előző két meccséhez hasonlóan most is akasztana egyet távolról. Mivel kb 70 méterre játszunk a kaputól, nos egye fene, akkor legyen onnan.”

Félidőben a következő szakértő véleményeket küldtétek be:

Andreal: „Amúgy én rosszabbat vártam, szóval eddig mondhatni elégedett vagyok. Nem jó ez, de nem is olyan rossz. Ez most elég. 
Meg látszik az akarás. Főleg, ha Ronci hátra szalad a kapunk elé szerelni, és még nem is a saját oldalán :)”

Maverick: Idegenben jó az x, szóval egyelőre nem kell sírnunk, főleg az őszi után, bár eléggé alárendelt szerepet játszik a csapat.

De semleges nézőként elég nagy büntetés lehet ez a meccs. Volt már pár pocsék classico az elmúlt 6-7 évben, de ez az egyik leggyérebb szerintem. Szinte nincs is játék. Délután a Darmstadt-Stuttgart élvezetesebb volt.”

Rendben, tempót váltok, mert még 12 meccs van hátra, sose érünk a végére, ha ennyi hozzászólást megmutatok. Ramos, akit a meccsen hatszor lehetett volna kiállítani (ez a nettó érték, és nem mondtam ezzel, hogy mást – bármely csapatból – nem lehetett volna kiszórni), megkapta a régen jogos második sárgáját, mehetett zuhanyozni, miközben 1-1 volt az állás ekkor. Nem sok volt hátra a meccsből. Nézzük, Benzema gólját követően (Shakira pasija mellől szerezte, aki épp twittelt volna…) és a piros lap után mit éreztünk in real time, amikor Ronaldo…:

Torpapa: „Hivatalosan kiscsapat a Barca…”

Zormac: „Piqué arca, ahogy elgurul mellette a labda a kapuba, priceless!

Krityó: Indexen mi lesz ebből? :)”

Iron: „Jóógabi felvágja az ereit.

Norma: Ronaldo most már minden kis csapatnak rúgott gól a bajnokságban?”

A meccs után közvetlenül pedig arctic_monkey foglalta össze a látottakat: „Az akasztanivaló első félidő után, amikor csúszva-mászva védekeztünk, és két passznál többet nem tudtunk végrehajtani, a másodikban jól éreztünk rá, hogy visszavett a Barca. Plusz Lucho jól elbaszta a Rakitic-Turan cserével a saját játékát, utána rohanhattak Bale-ék. Meg is lett az eredménye, amit még a bíró, meg a balfasz Ramos se tudott tönkretenni. Gratula Zidane-nak!”

Amíg a kommentmezőben tovább beszélgettünk – pl.: Bale meg nem adott, amúgy szabályos góljáról… – addig Sultan elkészítette az Összefoglalót:

„Sajnos az első félidő játékára erőteljesen rányomta a bélyegét, hogy egyik csapat sem volt hajlandó egy jó csel után tovább engedni egy meginduló embert. Kötelező fault követett szinte minden jól induló kísérletet, és ettől a játék folyamatos megszakításokkal volt tarkítva, melyek kötelező elemének mutatkozott a játékvezetőnél való reklamálás.

A színvonal nem verdeste az egeket, s ez különösen igaz volt a Alejandro Hernandez Hernandez játékvezető ténykedésére. Semmi különös amúgy, csak a spanyol honban megszokott bizonytalan, határozatlan játékvezetés. Persze tegyük, hozzá a játékosok is mindent megtesznek, hogy joggal legyen a “fetrengők bajnoksága” a La Liga.

 Már maga a tény is jellemző, hogy a világ talán legkreatívabb első hármasával rendelkező gárda, szögletgóllal jelentkezik, ráadásul a twitterkirály gazdag srác jóvoltából. Szegény Pepét szívatták be nagyon egy klasszikus kosárlabdás blokk-leválás után.”

Ez utóbbi szakasz ismerős valahonnan? Mondjuk a mostani szezon Ramos-góljaira? Kosárlabdás blokk by Lucas és Sergio repül, a labda száll, szurkolók üvöltenek… Zidane adaptív.

A Sevilla és a Barca elleni két győzelem után alapos okunk volt rá, hogy győzelmet várjunk a német farkasok elleni BL-párharc első, németországi meccsén. A meccs hozzám tartozott és mind a mai napig az egyetlen vereség, amiről Összefoglalót kellett írnom. Pedig nasty képe…

Bár jól kezdte a találkozót szeretett csapatunk, két gólt engedtünk a hazaiaknak és “már megzuhantak a srácok – eddig sem hajtották túl magukat, ezután meg főleg nem, pedig az vezetett volna eredményre. Cserébe mindenki meg akarta oldani a helyzetecskéket, csapatjátékban már nem gondolkodott senki. 

Volt pár brutális adat a mérkőzés után, amelyből kettő bizonyosan számtalan helyen előfordult: Danilo nullázása (aki nem a vereségért tehető felelőssé, hanem a saját vállalhatatlan teljesítményéért) és a futott km-ek száma, amely a legkevesebb volt a BL-ben lejátszott meccsek alatt. Ez utóbbi a számszerűsített változata annak, hogy mennyire volt “lélektelen” a csapat. Hátrányban. Kétgólos hátrányban. „

Nasty pedig megmutatta, hogyan menekült vissza Madridba a csapat:

Lélektelen lett volna az a csapat, amely négynullával küldte haza a Sevillát és emberhátrányban fordított a Camp Nouban? Lélektelen, mint az AtMa ellen? Nem azt mondta Zidane, hogy ilyen nem fordulhat elő többször?

WT14 kommentje szerint: Egy ilyen gyalázat után, hazai pályán, 80000 szurkoló előtt mindenkinek minimum 120%-ot kéne nyújtania, de ha csak mind a 11 játékos a valós tudása 100%-át nyújtja, azzal már tovább lehet menni.”

Milyen helyzet volt ez akkor? A bajnoki cím még a két győzelem ellenére is távol volt, két gólos hátrányban pedig a továbbjutás is. Ma már talán furának hat Kodex megjegyzése, de bizony ez a forgatókönyv is teljesen reális volt akkor: A visszavágóra ZZnek 1szerű dolga lesz: ez ellen a Malaga szintű német középcsapat ellen (nem őket bántva, ez inkább minket minősít) visszatérhet a Carlo-féle felálláshoz, nem kell vközéppályás, ellenben egy (jó) Isco igen aki cseleivel megbontja majd azt a 6os (10es) falat amit a németek tolni fognak. Jose nem írta, de ne feledjétek: a jövő héten a visszavágónak a BLen túl Perez sorsa is lehet a tét. Ha bukjuk, nagyon remélem, hogy next week már az elnökségi gyűlést hívja össze a lemondáshoz. Úgyhogy lehet drukkolni ennek fügvényében is – ki melyik eredményt akarja… 😛 :DDD (irónia)”

A Real Madrid újra ott tartott, hogy a szurkolókat ki kellett engesztelni. Ehhez a hazai pályán aratott 4-0-s Eibar elleni győzelemmel majdnem meg is tettek mindent. A meccs egy kötelező győzelem volt, de igazából kutya nem volt erre kíváncsi, hanem a máris érkező BL-visszavágóra.

Norma a meccs után ezekkel a mondatokkal érzékeltette a Real szezonját: „Emlékezzünk vissza, pár héttel ezelőtt a Las Palmas ellen talán a szezon legszörnyűbb mérkőzését játszottunk, de biztosan ott van a top 5-ben. Előtte három mérkőzéssel az Atléticótól szenvedtünk vereséget hazai pályán, majd jött a Levante (1-3) és a kirobbanó szépítés a Celta ellen (7-1). Las Palmas után következett a Sevilla elleni reményt keltő győzelem, majd a felemelő klasszikus, majd hogy legyen honnan pofára esni, következett a csúfos vereség a BL-ben.” Semmilyen következetesség nincsen a teljesítményünkben. Ugyan olyan valószínűséggel vagyunk képesek úgy játszani, hogy még az ellenfél is összetojja magát, aztán rá pár napra mi fossuk össze gatyánkat tehetetlenségünkben.”

Ez a kiszámíthatatlan teljesítmény annyira megzavarta realpetert, hogy képes volt ez kommentelni:
wfwpivfwbhbvgiwipfrnhasofwehjporfweéfnsd.,fnwéelfjwőef”

Nyilvánvaló, hogy pozitív értelemben, a csapatnak küldve értette. Hiszen Ő egy igazi madridista, nem holmi divatszurkoló!

Ronrics pedig – éreztetve, hogy jön egy fontos BL meccs – azt írta, hogy: „A hullámzó teljesítmény oka egy meccsen belül érzékelhető volt – egyszerűen mennyi időt, helyet kapnak a mieink.
Sajnos ez nagyon nem jó így!
Ezért vesztünk az élcsapatok ellen /a mostani EC valamiért kivétel-tán a Barca gyengélkedése miatt/.
Alapvetően hiányzik a csapat játékából néhány ma már nélkülözhetetlen elem:
a fizikai erő, a megalkuvás nélküli küzdőképesség 90 percen át, a gyorsasági állóképesség – nagyjából mindaz amivel az Atleticó sikeres tud lenni.
Hiába van meg a technikai tudás nincs párosítva a fentiekkel ÉS nincs határozott taktika, játékelképzelés sem….!!
A bizakodás azért még maradt részemről.”

Őszintén… mindenki bizakodott. Érteni, értelmezni sokszor felesleges volt a Realt tavasszal, annyira kiszámíthatatlan teljesítményt mutattak be. Jött tehát a Wolfsburg elleni hazai meccs, ahol nagyon úgy festett, hogy Juanito szelleme kell, hogy megszállja a srácokat. Aztán azzal szembesültünk, hogy a Real bő negyedóra alatt 2-2-re hozta ki a párharcot és visszavett a sebességből. Türelmesen, a hibára várva, de saját maga nem (vagy csak keveset) hibázva Ronaldo-triplával behúzták a meccset és továbbjutottak az elődöntőbe. Ez volt az a mesterhármas, ahol a harmadik találatát szabadrúgásból szerezte CR, méghozzá nem a megszokott stílusban – ehhez pedig kellett Navas. Ez a meccs arról maradt emlékezetes, hogy a Real először tartotta kézben egy meccs alakulását, labdával és labda nélkül is a saját akaratát érvényesítette csapatunk. Egész évben ritka volt az ilyen találkozó – végeredménytől függetlenül.

Sultan írta az Összefoglalóban: Nem mehetünk el Zidane taktikája és meccselése mellett sem. Ahogy képtelen volt motiválni a gárdát Németországban, most annyira jól találta ki a dolgokat. Nem tudjuk, milyen lett volna, ha egy hosszabb ideig tartó buszozást kellett volna feltörni, és esetleg, ahogy Maverick helyesen felvetette, Casemiro középpályás védekező munkája helyett James kreatív építkezésének (és átlövéseinek) nagyobb hasznát vettük volna. 

A végén Zizou még egy könnyen lefordítható cserével levitte az építő Lukát, és betett még egy védőt Varane személyében. Ezzel egyébként csak biztosított, mert Modric is csúszott-mászott a középpályán, nem lehetett panasz a védekezésére. Azt gondolom, hogy Zidane ezzel a teljesítményével megváltotta a jegyét a következő szezonra. Akármi lesz ezután, megérdemel egy évet, ahol végre ő rakja össze a keretet (LOL), vagy legalább kérhet 1-2 játékost, és a saját elképzelése szerint változhat a tágabb keret.

Köszönjük a Real Madridnak ezt a remek estét, kicsit visszakaptuk a hitünket, hogy ebben a rossz szezonban is lehet pozitívumokat keresni, s még versenyben vagyunk a 11.-ért, amit nem feltétlen tartottunk 100%-ig biztosnak az utóbbi hetekben. Ha sikerülne a odavágó-féle nehezen minősíthető meccseket kigyomlálni a sorból, sokkal bátrabban ki lehetne jelenteni, hogy a fejlődés jeleit mutatja a csapatunk.„

A fejlődés jelei pedig valóban megjelenhettek, mert soron következő három bajnokinkat megnyertük. Sorrendben:

Idegenben a Getafe ellen (1—5).

Hazai pályán a Villarreal ellen (3-0).

Vallecano ellen idegenben (2-3).

Az első még az öt gól ellenére is egy felejtős meccs volt, amihez a hazai csapat botrányos formája is hozzájárult. A Sárga Tengeralattjáró ellen Iron azt írta: „Nem engedtük kibontakozni a Villarrealt, attól az egy lehetőségtől eltekintve totál veszélytelenek voltak Navas kapujára. Nem most játszottunk a leglátványosabban, de egy erős(nek tűnő) ellenféllel szemben is bizonyítottuk, hogy tudunk taktikusan, megfontoltan, ugyanakkor hatékonyan játszani.„

Sasu ekkor írt egy nagyobb lélegzetvételű megjegyzést: Az elmúlt időben három elég erős “filozófiával” rendelkező edző volt itt.
Mourinho hozta a saját embereit, a saját stílusát, és ez, bár nem igazán passzolt a Realról kialakult képhez, viszonylag sikeres volt. A valaha volt talán legjobb Barca ellen sikerült megnyerni a bajnokságot, és a BL-ben is nagyon kevésen múlt a siker. Kitalálta hogy hogyan lehet megverni a Barcát, és ezzel gyakorlatilag receptet adott a tikitaka ellen, ami akkoriban teljesen verhetetlennek tűnt. Azonban a személyisége hordozott magában egy olyan problematikus szálat, ami egy idő után természetesen hozta magával a bukást is. A Realhoz nem illik egy ennyire domináns személyiség, itt hagyni kell hogy a játékosok legyenek a főszereplők.
Carlo ennek egy tökéletes ellenpontja volt, neki jobban illett a játékstílusa a csapathoz, és gyakorlatilag megalkotta a tökéletes taktikát az adott kerethez. Az ő hibáját inkább abban látom, hogy mintha már nem lett volna annyira fiatalosan motivált, egyáltalán nem nyúlt a gálakezdőhöz, nem igazán tudott különböző feladatokra különböző válaszokat adni, és mintha a Decima megnyerésén kívül nem lett volna különösebben motivált.
Rafa félévét nem tudtam nézni szóval erről inkább nem írok, róla így kicsit távolabbról azt gondolom hogy egyrészt nem igazán volt elképzelése arról, hogy mit kellene játszani, másrészt nem tudta elfogadtatni magát igazán Madridban.
Zidane esetében azt gondolom, hogy őt nagyon szereti a csapat, és nagyon motiválóan hat ez rájuk. Kicsit olyan, mintha egy 12-ik játékos lenne. Érzelmileg nagyon közel áll a csapathoz, jóval közelebb, mint az előtte levő edzők. Taktikailag úgy látom hogy apránként építkezik, alkalmazkodik a kerethez és beépíti a jó dolgokat, a rosszakat meg próbálja levagdosni. Ugyanakkor váratlan húzásokra, meccsnyerő szerkezetváltásokra, vagy cserékre nem érdemes még számítani tőle, ahogyan azt gondolom hogy egy rutinos edző meg tudja verni taktikailag – még. Ez egy hosszú tanulási és fejlődési folyamat és sztem kb. 5 év kell még ahhoz, hogy igazán kifejlett edző legyen. Én abszolút bizakodó vagyok a személyével kapcsolatban, szerintem már most is jó a produkciója és szvsz egyre jobb lesz.”

Végül a legkisebb madridi csapat ellen zártuk a bajnoki meccseket, mielőtt jött volna az idegenbeli City-meccs.

A Rayo ellen meglepő (?) eredmény mellett győztünk. Ugye nem meglepő, hogy a Vallecano inga-csapat az első- és másodosztály között. A Realt ennek ellenére – vagy éppen ezért – meglepték és hirtelen 2-0 lett a meccs. Konkrétan a 14. percre. Innen pedig újra a küzdés és sohafelnemadás jelenhetett meg. Meg is jelent. Bale még a félidőben szépített, majd a ráadásban Lucas gólját követően a győztes találatot is maga jegyezte.

Iron pedig a következő sorokat: Nos felvételről visszanéztem a meccset és hát kihordtam lábon két infarktust, előtte 100 BaszódjmegPérezDanilóért rigmust, de visszagondolva, fejlődünk. Szerdán taktikailag leoktattuk a Villarrealt, ma meg a mentally strong skill-t fejlesztettük. Persze ehhez kellett az, hogy a védelmünk “Én egy balfasz vagyok!” pólót vegyen fel a mez alá, de Varane és Danilo akár kívül is viselhették volna. Danilót nagyon remélem a Lucasnak adott gólpassza se tartja a kezdő közelében, mert hogy nem vert minket fossá a Rayo már az első félidőben az ő oldalán, az cefetül nem rajta múlt. Pepe tanári volt ma, egymaga volt a védelem, miután látta hogy a többiekre alig számíthat. Kovacicnak egyértelműen rosszat tett a padozás, annyi köze volt a meccshez, mint amennyi nekem felvételről. Ebben remek partnere volt Jesé, aki csak azért maradhatott a pályán, mert Benzema megsérült. Különben egy bólyával is többre mentünk volna mint vele – maradjon csak csere, annak sokkal jobb. Bale volt a mai Cé-nk, Lucasnak meg szobrot, vagy legalább 10 évre idekötni, kivásárlási árat a “meszteapicsaba.hu” oldalon lehet megtekinteni. 0:2-ről 3:2-re győzni még egy Rayo ellen sem semmi. Csak így folytassuk…”

Folytattuk is, az Emptyhadban. Gólgazdag 0-0 lett a meccs.

Maverick Összefoglalója szerint:Már megszokhattuk, hogy a Real Madrid játékosai nem hagyják elkényelmesedni a szurkolókat: egymást váltogatják a bizakodásra okot adó remek teljesítmények és a felháborító flegma lötyögések. Öröm volt látni a mérkőzésen – ezért mindjárt az élre kívánkozik –, hogy a Dortmund, a Wolfsburg és a Juve elleni „teljesítmények” – no és persze a kiesés elől menekülő spanyol kicsik ellen idegenben lejátszott tengernyi meccs – eléggé bevésődtek a fejekbe ahhoz, hogy ezúttal ne vegyék félvállról a „legjobb sorsolás” eredményeként az útjukba kerülő ellenfelet. Ha nem is volt szemkápráztató a teljesítmény, az igyekezet és a hozzáállás egészen más volt, mint a fentebb említett összecsapásokon, amit már önmagában véve fél sikerként könyvelhetünk el.

Ettől függetlenül a pályán rengeteg aggodalomra okot adó dolog történt az első félidőben… A City tényleg úgy kezdte a találkozót, mintha nem lenne holnap, és olyan taktikát választott, amivel a Real Madrid évente jó ha kétszer találkozik: agresszív letámadás. Szinte kellemetlen volt nézni, ahogy már Navassal kellett kényszerítőzni néha, illetve ahogy a remekül és fáradhatatlanul robotoló Fernando-Fernandinho kettős elnyelte a labdákat sokszor már a vendég térfélen. Ehhez jött még Clichy által lefülelt 6 átadás, és az a tény, hogy még Dani vagy Bale sem tudta lefutni a francia védőt. Ez különösen fontos volt, mivel a támadójáték a mérkőzés ezen szakaszában kimerült abban, hogy „adjuk Bale-nek, aztán lesz majd valami”. Felidézte azokat a szomorú időket, amikor ugyanez zajlott, csak Robinho majd Robben nevét kellett behelyettesíteni a mondatba.”

Viszont tényként meg kell állapítani, hogy már a meccs korai szakaszában, a 40. percben sikerült a Realnak tartósan birtokolnia a játékszert. Ronaldo sérült volt, de a meccs embere az óriási lehetőség kihagyása mellett is portugál volt, nevezetesen: Pepe. Illetve Benzema tervezett cseréje után csak szélsők voltak elől (Jesé, Béla, Lucas). Iscot és Jamest lehetett volna még használni, azonban maga a meccs –tudva, hogy ez egy oda-visszavágó első része – nem volt rossz a szempontunkból.

Resid is így gondolta: Valójában Zidane tegnap úgy meccselt, ahogy annak idején játszott is – fejjel (és itt nem pont karrierje utolsó megmozdulására gondolok…). Aki BL-döntőt akar játszani, pragmatikusan kell az adott ellenfélhez és a saját körülményeihez is hozzáállni.
Ha nem ezt teszi, úgy jár mint a Barca a Bayern ellen, majd egy évre rá a Bayern ellenünk. Esztelenség lett volna CR nélkül és egy sérült Benzemaval nekimenni a Citynek – megjegyzem, még velük is. Egy szinte tökéletesen megkomponált mérkőzés volt: az elején egy teljesen meddő hazai fölénnyel, majd fokozatosan átvettük az irányítást (amiben azért szerepet játszott Silva sérülése). Ezáltal jöttek szépen a gólszerzési lehetőségek is – ebben az egyben lehet hiányérzetünk, mert legalább az egyiket ki kellett volna használni. Remélem a visszavágón is ilyen átgondoltan fogunk játszani – a szépségbe már épp elégszer belehaltunk. Ráadásul semmi gusztustalant nem műveltünk: nem buszoztunk, nem provokáltunk, nem fetrengtünk, nem rugdostunk. Elégedett vagyok a tegnapi teljesítményünkkel.„

A visszavágó előtt meglátogattuk a Sociedadot. A meccset Bale gólja hozta számunkra. Milyen volt a találkozó?

Norma szavai szerint: „A meccsnek se íze, se bűze nem volt, megspékelve néhány egyéni gyengébb teljesítménnyel is. Az ellenfél sem adta könnyen magát, szépen felkészültek, hogy mivel is lehet megfogni a Real játékát és bíztak abban, hogy Benzema és Ronaldo távollétében a gólok is elmaradnak részünkről. Nem sokat tévedtek és bár több lehetőségünk is volt gólszerzésre, reális eredmény született. „

A ti részetekről a meccsel kapcsolatban ezek voltak fontosak az Összefoglaló alatt:

Nasty: „Első!!!!!!”

Technikus Laci: „Harmadik!!!”

Jött tehát a visszavágó a City ellen és ha sikerül… akkor újra döntőzhetünk Lisszabon után, az ellenfél ekkor már ismert volt: az Atletico Madrid. Mint azt tudjuk, sikerült. Továbbá nem akarom kisebbíteni a csapat érdemeit, Zidane meccselését, Bale jobbosát (!), de ennek a meccsnek a Beharangját és Összefoglalóját én vállaltam, tehát már ekkor eldőlt a kérdés… Hála a rabszolgáknak és Imhotepnek.

A meccsről legépeltük, hogy: Ronaldo jelenléte jót tett a hazaiaknak, élmény volt nézni, hogy milyen elánnal kérte a társait, hogy “gyertek már ki abból a lövészárokból és támadjuk le őket mondjuk 40 méterre a kapunktól” – bár játékával nem sokat tett hozzá a meccshez (igaz, hét kísérlete pont kettővel több, mint amennyit a vendégek együttesen megeresztettek Navas irányába), szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem volt 100%-ig egészséges. Kroos és Isco szezonbeli legjobb teljesítményükkel járultak hozzá a sikerhez, a kis spanyol meghálálta a bizalmat, lecserélése után meg is roggyant a csapat addig szilárd szerkezete.”

A meccs egyébként egy, madridisták által azóta sem kihevert lelki sérüléssel zárult le: Arbeloa bejelentette, hogy a szezon végén elhagyja a Fehér Házat.

Sragi még szóba hozta PÁL-t is a meccs kapcsán: A meccsről mit is mondhatnánk? Azért valahol a foci igazán nagy troll. Ez a city nem tudom,hogy ejtette ki a PSG-t.A jó öreg Manuelnek megártott a szigetországi levegő. Mi meg pont annyit tettünk hozzá amennyit kellett.Egyébként azért féltem ,hogy ráültünk az 1:0-ra. De nagyon jól funkcionált az egész csapat. Ilyen magabiztossággal és mutatott hozzá állással akármi meg eshet a döntőben. Valahol mélyen legbelül remélem,hogy Simeone nyeregben érzi magát és picit elbízzák magukat. ZZ meg talán rácáfol és szembeköpi a szakmát,ahogy Pali tette! „

A bajnokságra visszatérve ott volt a lehetőség a Real előtt: akár ezüst is (sőt) lehet a bronzból. Ehhez Benítez hóhérait (vagy az önmaga volt?) kellett elverni. Jött látogatóba a denevérbanda. A meccset 3-2-re nyertük és az AtMa botlásával azonnal a második fokra lépett a Királyi Gárda, sőt, még a bajnoki címre is volt némi esély.

A meccs után komoly sportsajtó-történeti gondolatokat szült Andreal képes hozzászólása.

Amire Krityó reagált: Hihetetlen, mindig elcsodálkozom, hogy egyrészt: ki ez a sok pihent agyú (tudom, Nasty), aki ezeket kikutatja, összevágja, feliratozza, mindezt csak a poén kedvéért; másrészt hogy az internet és Nasty előtt hogyan léteztek sportújságírók, sportközvetítés, információáramoltatás, szemléltetés, stb. :)))”

Iron kapta a megtisztelő feladatot, hogy az utolsó bajnokiról írjon. Ez a Depor elleni, idegenben megszerzett győzelem volt (0-2). Iron nagyon pontosan fogalmazta meg a történteket: Egy félidő alatt eldőltek a lényegi kérdések, a Barca bajnok lett, nekünk jutott a második hely. Onnantól kezdve enyhe kifejezés hogy nem szaggattuk az istrángot, leginkább letojtuk a meccset. Értékelhető momentumok az első félidőben voltak, a másodikra jutott néhány elpuskázott helyzet, valamint a takaréklángra visszaváltó Realt Zidane cseréi se dobták fel.

Értékelni futball szempontjából csak az első félidőt lehet, a második csak nyomokban tartalmazott focira emlékeztető momentumokat. A Barca a végén csak behúzta, és tavaly ősszel egy-egy döntetlennél mindig mantráztuk, hogy ez a végén fog sokba kerülni. Így is lett. Nem lettünk bajnokok ismét, hiába történelmi tett a 12 utolsó zsinórban megnyert mérkőzés. De ha valaki most azt hiszi, hogy lucskosra zokogtuk a párnánkat emiatt, az nagyon téved. Eleve talán egy 5% esély volt a bajnoki címre, a csapat pedig mindent megtett azért hogy éljen vele, de a sorsunk nem a saját kezünkben volt. Ettől függetlenül mérhetetlenül büszke vagyok a CSAPATRA! Az a fejlődés, amit az utolsó másfél-két hónapban mind játékban, mind mentalitásban bemutattunk, egészen elképesztő, még ha nem is járt most érte trófea. Ez a csapat még sokra hivatott, Zidane-nal az élen. De vár még ránk egy komoly mérkőzés, ahol mégis feltehetjük a koronát a szezonunkra, ahol a saját kezünkben van a sorsunk, és ahol a matrac és Simeone is megtapasztalja majd, ez már nem az a Real akit tavasszal legyőzött! És ott a miénk lesz a diadal!”

Itt pedig elérkeztünk jelenlegi – szándékosan rövidre tervezett – anyagunk utolsó meccséhez. Két poszttal ezelőtt egy kiváló összeállítást adtunk közkinccsé – a meccs mindenkiben mély nyomokat hagyott – lásd: Cholo és az AtMa idén… 

Milánóban megnyerte 11. Bajnokik Ligája (Bajnokok Európa Kupája) címét a Real Madrid. Az előző 3 hónapban valahogy mindig Norma kapta a rossz meccseket. A meccs után viszont villámposzttal élt: „Ma mindenki dőljön hátra és élvezze a pillanatot, mert megnyertük a tizenegyediket!!! Élvezzük, hogy 3 éven belül másodjára újfent mi ülünk Európa trónján. Élvezzük, hogy minden atléti szurkoló antimadridista képtelen feldolgozni a tegnap este történteket. Élvezzük, mert megszenvedtünk érte. Élvezzük, mert megdolgoztunk érte. Élvezzük, mert a tegnap este folyamán igenis megérdemeltük!”

Ezután minden szerző leírta saját gondolatait, érzéseit a meccsel, meg a szezonnal kapcsolatban és Ti csatlakoztatok hozzánk a kommentekben.

ReAlantos: Jók lettek az összefoglalók, fantasztikus látni, hogy két lábbal a földön tudtok maradni egy ilyen siker után!
Nekem szokás szerint van egy-két véleményem, ami nem egyezik meg a többiekével…:D
Például: bár én is majd sírva fakadtam, amikor Dani elhagyta a pályát, és a helyére érkezett a brazil, de utóbbi közel sem volt annyira fogalmatlan, mint eddig ebben az esztendőben (még ha a gólnál csúnyán le is maradt Carrasco-ról). Mind védekezésben, mind pedig támadásban többet nyújtott, mint eddig a szezonban bármelyik meccsén. És ha abból indulunk ki, hogy pl. Luka első idénye milyen volt (több szaklap szerint az év banán-díjas igazolása volt anno), akkor akár lehet, hogy megvan Dani hosszú távú helyettese/partnere a poszton.
Másrészt: Nem voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények szerintem egyik oldalon sem (talán csak Carrasco-t tudnám mondani, aki a fáradt védelmet akkor és úgy játszotta körbe, ahogy akarta). A Real annyiban tudta felülmúlni ellenfelét véleményem szerint, hogy CSAPATként funkcionált. Nyilván voltak jó és kevésbé jó performanszok, de igazán kiemelkedő a csapatban nem igazán (bár Kázmér sem tett le rossz meccset az asztalra, és ezzel szerintem jó ideig bebetonozta magát a kezdőben). Szóval ez, hogy a Real csapatként funkcionált, annyira meglepte a matracot, hogy az első húsz percben levegőt se kaptak.

Harmadrészt: Szintén Kázmér (és persze Zidane) érdeme, hogy Kroos pályán mutatott teljesítménye meccsről-meccsre szignifikánsan javul. Jelentősen kevesebbet kell védekeznie, és ez fantasztikus hatással van rá. Ezzel párhuzamosan valamiért hamarabb is fáradt el, ami valahol érthető, valahol meg nonszensz, hiszen kevésbé kell visszazárnia…no mindegy. A cseréje ettől függetlenül korai volt, talán ha Benzemával cserélve lett volna a csere időpontja, az logikusabb lett volna, de ahogy az egyik fenti kollega is írta, nem ismerünk minden részletet. Mindenesetre a csapat variációs lehetőségei minimum megduplázódtak, mert most már két effektív kreatívunk van középen.
Negyedrészt: Létezik ez a fogalom, hogy győztes típusú futballista. Amikor egy játékos nem feltétlenül attól nagy, hogy játéktudásban az ellenfél fölé nő, hanem a kritikus helyzetekben képes villantani. Régóta nem láttam ilyen játékost Spanyolországban
(utoljára, kövezettek meg nyugodtan ezért, de Puyol volt ilyen, CR és Messi nálam más kalap alá tartozik). De Sergio az elmúlt három évben mutatott játékával szerintem belenőtt ebbe a szerepkörbe. Meglepő talán, de a keretünk másik ilyen játékosa Bale, akiben én még mindig óriási potenciált érzek, és közel sincs még a csúcsformájához. A kis meccseken rendre kevésbé feltűnő (bár amikor Ronci hiányzott tavasszal, akkor erre pont rácáfolt), de az azért feltűnő, hogy két BL-döntőn és egy Király-kupadöntőn is olyan teljesítményt rakott le, hogy ejha! Szóval alakul a molekula.:)

Végül szeretném megköszönni a blog lelkes csapatának az egész évben végzett kiváló munkáját! Véleményem szerint az egyik legjobb Real-párti médium vagytok jelenleg az országban. Csak így tovább, jövőre is szeretném olvasni a beharangokat és összefoglalókat!”

T20-puerto del sol: Köszi mindannyiatoknak ezt és az egész szezonban végzett közösségépítő munkát!
Ez alkalommal nekem BJ tömörsége, és Sultan barlangrajzos szövege jött be a legjobban, de mindegyik írásban volt vmi jó!
Összességében a bajnokságot nem érdemeltük volna meg, de a BL-t abszolút igen!
A túlnyomórészt tahó módon játszó, de nemcsak túlnyomórészt hanem konzekvensen tahó edző csapata pedig ne nyerjen egy igazságos világban BL-t soha.
És a záró optimista sorokat is hasonlóan látom, bőven van a keretben fejlődési potenciál.”

Sasu: „asszem én néztem a legmenőbb helyről a döntőt – egy hajó gyomrából vhonnan alaszka partvidékéről. nem kis pénzbe került a műholdas internet erre a két órára.. ! 🙂 
talán nem a legjobb játékkal nyertük meg, de valahogy ezen a meccsen jobban azt éreztem, mint két éve, hogy ez meglesz. hiába kaptak tizit, hiába egyenlítettek, valami nem volt meg az ellenfélnél, ami nálunk igen.
szeretném én is köszönetemet kifejezni a blog létrehozói, fenntartói és az egész közösség felé, remek hely!”

Srácok – és nővéreim, Loretták – mi is köszönjük, hogy itt vagytok, jelenléteteket fejezzétek ki szavazataitokkal! Melyik volt a felsorolt meccsek közül a legjobb és legrosszabb számotokra?

Az előző anyagban a legrosszabb meccs: a hazai pályán elveszett AtMa elleni bajnoki lett.

A legjobb meccsnek a Sevilla elleni 4-0-át választottátok a legtöbben. Így hát, ez a két meccs megy tovább a „döntőbe”.

És egy kvíz a végére, mert fontos!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!