Világbajnoki évzáró fanyalgásokkal

A FIFA Klub Világbajnoki Kupát egy hosszabbításos döntőben megszerezte a Real Madrid, de vajon félig üres, vagy félig tele ez a többre érdemes kehely? Hogy erről egyáltalán beszélni kell, vagy lehet, teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy nagy hiba lenne csupán a végeredménnyel betemetni azt a halom kérdést, amit az utóbbi meccsekkel együtt ez a találkozó is felvetett. Értékelünk!

A világ sport szaksajtója tele van Zinedine Zidane edzői képességének, taktikai felkészültségének elemzésével. Ahány orgánum, annyiféle megközelítés, annyiféle nézőpont. Tény, hogy egy meccs végeredménye erősen befolyásolja a győztes csapat játékosainak, és edzőjének a megítélését, de biztosan van pár objektív hang is, mely nem elégszik meg a végeredménnyel, de szívesen elemzi az oda vezető utat is. Szeretnék most egy ehhez hasonló hangot megütni.

Zidane azzal, hogy Casemirót tolta be Modric és Kroos mellé, egy kreatívabb játékos helyett, eleve egy beszari változat mellett döntött. A Kashima egy nagyságrenddel gyengébb csapat a Madridnál, melyet megerőltetés nélkül kellett volna 2-3 góllal felülmúlni. A támadások felépítését szerintem nem Casemiróval kellett volna súlyosbítani, hanem pl. egy Iscóval elősegíteni. Ez az egész Klub Vb egy kis kirakat a világra, főleg az Ázsiai piacra, ahol illett volna egy könnyed, látványos támadójátékkal színre lépni, ha már az egész tortúrát végig csinálta a gárda, és minden negatívumát már mindenképp megszenvedi; akkor legalább ezt a szerencsétlen 90 percet ki kellett volna arra használni, hogy a Real Madrid reklámértékét, nimbuszát, tovább építik a srácok Ázsiában, és megerőltetik magukat egy meccs erejéig. Ahogy a beharangozóban jósoltam, egy korai gól a legrosszabbat teheti a meccsel. A zsoldos, a „profi futballista” hajlamos a megfelelő eredményhez a MINIMUMOT hozzátenni, mondván meglesz ez így is, nem itt kell magunkat összetörni. Megvolt a vezetés, és onnan kis túlzással beleszartak a meccsbe. Tojtak az ázsiai vasárnap esti prémium műsoridőre, tettek a több 10 millió kis ferde szempár áhítatára.

A már három meccsen szenvedő, elvileg nálunk sokkal fáradtabb japán csapat viszont – nagyon helyesen -, megérezte, hogy van mit keresnie, és előbb kiegyenlített, majd meg is fordította a találkozót. Őszinte leszek, egy pillanatra sem aggódtam afelől, hogy a gárda meg fogja magát rázni, és berámol annyi gólt, amennyi kell a győzelemhez. De végül ezt is olyan hihetetlen nyúlós, fostalicska hozzáállással tették meg, hogy legszívesebben lekapcsoltam volna a TV-t. A hosszabbításban elég volt 10 perc odafigyelés, néhány jó passz, és el is dőlt a kupa sorsa.

Sajnos élek a gyanúperrel, hogy Zidane eleve arra készült Casemiróval, hogy könnyedén meglesz a vezetés, aztán már csak okosan védekezni kell, meg kontrázgatni, ha lesz a srácok közül valaki elől, akinek nem derogál rákoncentrálni, hogy egy jó ütemű passzt elindítson.

A meccs embere persze Cé lett a három góljával, őt követte Modric, miközben  – ritkán tudunk ilyet írni -, ennek a meccsnek a két motorja Benzema és Lucas Vazquez voltak.

Meg kell jegyeznem, hogy Benzema gyakran mozgott a balszélen, ezzel átengedve Cristianónak a 9-es szerepét, így sokkal kevésbé volt meddő ez a két ember együtt a pályán, mint amikor Cé indul balról befelé, és Benya tanyázik középen. Benzema mezőnymunkája ezúttal dicséretes volt, s ne feledjük, hogy a vezetést is ő szerezte meg egy kipattanót követően. Modric végre elvállalt egy lövést egy ígéretes helyzetből. Több ilyen kellene! Lucas Vazquez játéka nem volt látványos, de támadóbb szellemben játszott, mint a megelőző mérkőzéseken, és sok lehetőséget teremtett társainak. Amikor ZZ levitte, a csapat egyértelműen megérezte hiányát, és az ellenfél feltámadva be is húzta a rendes játékidő utolsó perceit, jó pár veszélyes szituációt kialakítva. Ha akkor találnak egy gólt, amire – ismétlem – megvolt az esélyük, a szégyen köntösébe burkolózva kellett volna a pályáról lekullognunk.

Ahogy a mérkőzés értékelését sem lehet rövidre zárni az eredménnyel, úgy Cristiano teljesítményét sem lehet elintézni azzal, hogy három gólt lőve „a hátán cipelte a csapatot”, ahogy a világsajtó magasztalta az immár négyszeres aranylabdást. Azt vártam, hogy a díjátadó után megkönnyebbül, visszatér a koncentrált játékhoz, passzol, csapatjátékos lesz egy kicsit újra. Meccs elején voltak is erre utaló jelek, de végül nem tudta valódi jellemét sokáig takargatni, és előjöttek azok a jelenetek, ami miatt a Real fanok egy része is padon látná időnként a legszívesebben. Mutogat, magyaráz, nem fut vissza, lesen maradva sétálgat visszafelé, reklamál, fetreng.  Kikockáztam egy jelenetet a 33. percből, amikor már 1-0-ra vezettünk, és tükörsimán kellett volna irányítani a mérkőzést.

Röviden: elbassza (ezzel semmi gond nincs, előfordul), a biztonság kedvéért felrúgja az ellenfelet, majd Benzemát okolva mutogat neki, hogy hova kellett volna futnia. Ezt már a szerencsétlen francia sem tudja szó nélkül megállni. Hangját nem halljuk, de tökéletes a testbeszéde, oldalra felemelt kezeivel mutatja, hogy mégis mi a bránert kellett volna csinálnom?

Aztán 2-2-nél amikor Cé 100%-os helyzetbe hozhatta volna két társát is, megint nem tette le a bogyót, hanem inkább egyedül elrontotta. Ezek az apró epizódok semelyik játékos fejéből nem tűnnek el hamar, és alkalmasak arra, hogy csapategység páncélozott járművéből rendre kiüssenek egy-egy fontos szegecset. Persze képes még Cé klasszis megmozdulásokra, ezt kb. 10 percben bizonyította is a mérkőzés hosszabbításában. Azt csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy vajon mit gondolt Benzema, amikor a végigrobotolt meccse után Cé pajzson távozik a stadionból, ő a meccs embere – hisz a sajtónak a góllövő az isten.

Sajnos a 4 csere ellenére nem kapott szerepet James, akinek ezzel valószínűleg végleg betelt a pohár a királyiaknál. Ha ZZ nem rakja fel tévesen Casemirót, akkor a helyén játszó Isco cseréjeként simán kaphatott volna a kolumbiai 30 percet a végén, és nem érezhetné magát mellőzöttnek. Maradjunk annyiban, hogy James frusztráltságában alaposan benne van ZZ is, aki valahogy rosszul próbálja a bizalmáról meggyőzni a jobb sorsra érdemes középpályást. Kicsit pszichológiai síkra terelve a helyzetet, ha most James nem húzza ki magát, és nem távozik legkésőbb év végén a csapattól, akkor az már pszichésen ő magát fogja visszavetni – ahogy beletörődő, önbizalomszegény attitűdbe kényszeríteti saját magát. Olyan alapokról nehéz lesz jól játszania. Ez a játék elment a falig, ha James jót akar magának, akkor elmegy. Ez van.

Ramos is szót érdemel, aki hálát adhat a játékvezetőnek, hogy egyáltalán a pályán maradhatott. (Kedvenc 4-esünket Navas büntette meg egy iszonyatos kijövetellel.) Az afrikai bíró látványosan és egyértelműen megkönyörült rajta, amikor már sárgalaposan követett el újabb taktikai faultot. A játékvezető már nyúlt a zsebéhez, fogta a lapot, amikor meggondolta magát, és mégis pályán hagyta Ramost. Vannak bírók, akik ilyenkor kinéznek az edzőre, akik alig láthatóan visszabólintanak, és lecserélik a renitenst. Halottam már olyanról, aki találkozott olyannal, akinek a haverja látott ilyet egyszer. Ramost Nacho váltotta.

Ez a hangzatos, látszólag rangos Kupa, mely egyébként szakmailag pont lófaszt nem ér, mostantól a Real Madrid vitrinjét nehezíti.

A sok kritika ellenére nem lehet kétségbe vonni, hogy a csapat azért rendelkezik kellő önbizalommal, megvan az a tartása, hogy a megfelelő végeredményért kaparjon, és kiharcolja azt. És erre még úgy is képes, hogy az edzője időnként megkérdőjelezhető döntéseket hoz, és az egyik legfontosabb csapatrésznél, legelől, de néha középpályán is, van egy embere (mérkőzése válogatja, hogy ki), aki a lejátszott percek nagy részében nettó emberhátrány. S ez a csapat BL győztes, európai Szuper Kupa győztes, Klub Világbajnok, áll az aktuális BL-ben, a Király Kupában, miközben úgy vezeti a spanyol tabellát, hogy remek eredményeket ért el legfontosabb riválisai otthonában. Hajlandó vagyok látni a keret erejét, kétségkívül volt szerencsénk néhány meccs befejezésénél, de csak a mákra nem lehet fogni, ez annál már egyértelműen több.

Legyen ez a végszó, hisz a következő hivatalos mérkőzésünk (január 7. Granada a Bernabeuban) beharangozójáig – a téli pihenőnek köszönhetően -, még több értékelő, elemző poszttal fogunk jelentkezni, ahol mások is elmondják majd a véleményüket. Most viszont ti jöttök!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!