Ramos! Ismét, sokadszor – Kapitányból van a srác, minden durvasága mellett is (emlékezzünk csak Hierrora). A meccs végül semmilyen előremutató választ nem adott – egyik oldal számára sem. Mi továbbra is esetlegesen támadunk, de a csapaton végig érződik, hogy NEM ADJUK FEL! A Barca az idei szezonban megszokottan, nem túl élesen játszott – aztán a vezető gól és Iniesta érkezése után megcsillantottak valamit a korábbi tiki-takából, azonban ismét nem tudták lezárni a meccset és érkezett Modric (legfontosabb játékosunk tegnap, Ramos gólja ellenére is, 90 percre vetítve) ívelése Sergio fejére. Az utóbbi évek leggyengébb El Clásicóját néztük/szenvedtük végig (szerintem mindkét oldalra igaz, a Barcának Iniesta után volt egy erős időszaka, de Arda visszabillentette a helyzetet). Nézzük a részleteket!

Kezdjük rögtön a tizenegyes-esélyes/esélytelen szituációkkal. Ramos esete nem kérdéses. Carvajal kezezése és Lucas esése pedig… Olvassuk el a szabálykönyv vonatkozó passzusát (ha van kedvetek még egyszer, most már ennek tükrében írni az esetekről: a kommentmező vár Titeket).

„A szabálytalanságok és a sportszerűtlenségek büntetése a következő:
Közvetlen szabadrúgás
Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos elköveti a következő hét szabálytalanság valamelyikét, a játékvezető megítélése szerint gondatlanul, felelőtlenül vagy túlzott mértékű erőbevetéssel:
• az ellenfelet megrúgja vagy megkísérli megrúgni
• az ellenfelet elgáncsolja, vagy ezt megkísérli
• nekiugrik az ellenfélnek
• testtel támadja az ellenfelet
• az ellenfelet megüti vagy megkísérli megütni
• az ellenfelet ellöki.
• lábbal támadja az ellenfelet.

Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha egy játékos elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:
• az ellenfelet visszatartja
• az ellenfelet leköpi
• szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve a saját büntetőterületén belül tartózkodó kapust).

A közvetlen szabadrúgást arról a helyről végzik el, ahol a szabálytalanság történt (lásd 13. szabály – A szabadrúgás helye).

Büntetőrúgás
Büntetőrúgás az ítélet, ha a felsorolt tíz szabálytalanság valamelyikét egy játékos a saját büntetőterületén követi el, tekintet nélkül a labda helyzetére, feltéve, hogy a labda játékban van.”

Fontos beszélnünk Benzemáról. Védekezésben az első félidőben megfelelően dolgozott, a második félidőben már nem tudta ugyanezt hozni. Támadásban… újra emberhátrányt jelentett. Ronaldo, aki védekezésben szintén komoly munkát mutatott be (önmagához képest), támadásban is hasznos volt, még ha eredménytelen is maradt tegnap. Benzema azonban semmilyen hozzá adott értéket nem tud felmutatni a tegnap estéről és az a baj, hogy ő nem Casemiro, akitől nem is várunk ilyet. Statisztikákat sem mutatok, mert van, ami annyira egyértelmű .(Tényleg nem várunk ilyet Caselelétől?) Ezen túl a lomhasága is fájdalmas látvány volt – Mariano és Morata bőven jobb csatárnak tűnnek a mostani Karim mellett, pedig ha csak a képességeket nézzük…. Szóval, kedves Karim Benzema: work it harder, make it better, do it faster, makes us stronger!

Az El Clásico egyik kulcsjátékosa madridi részről minden kétséget kizáróan Luka Modric volt. A 31 éves horvát válogatott posztjának egyik legérettebb játékosa a világon, és ismételten megmutatta, hogy nem csak a támadások felépítésében tud zseniálisat alkotni, de a védekezésben is képes a sáncokon a zászlót markolva a vonalakat tartani, és visszaverni az ellen rohamait.

A 30. percben már 7 lefülelt labdánál járt, a félidőben 11-ig számoltam, és nem állt le a második játékrészben sem.  Ha figyelembe vesszük, hogy a feladata elsősorban a támadások felépítése, a kapcsolat tartása a hátsó és az első vonalak között; akkor ez a védekező munka különösen megsüvegelendő.

Persze azt is látni kell, hogy ilyen pozíciós játék, a folyamatos optimális helyezkedés, a területek szűkítése és passzsávok zárása megfelelő sebességgel elképesztően fárasztó. Megmutatkozott ez abban is, hogy a támadások felépítésére kevesebb energiája jutott, ahhoz képest, amikor egy teljes értékű Casemiro „rombol” mellette/mögötte. A Nou Campban Kovacic és Isco is sokat melózott, segítették egymást a középpályások, de voltak olyan terhek, melyek nagy részét Modric cipelte. Ő rúgta el az összes olyan állított pozícióból is a labdát, ahol nem direkt kapura irányult a megindulás. Nem mondom, hogy nem volt olyan szöglete, mely sikerülhetett volna jobban is, de labdái többnyire rendelkeztek egy tudatos elképzeléssel és pontosak voltak. Modric kanyarította be a labdát, Ramos egyenlítő fejese előtt is, így csapatunk egyetlen gólpasszát is ő jegyzi.

Ha a hőtérképét megnézzük, látható, hogy a középpálya jobb oldalán, viszonylag szűk területen teljesített szolgálatot leginkább, biztosak lehetünk benne, hogy a védekező hadrendben a Barca támadások kielemzése kapcsán jutott arra az edzői stáb, hogy ezt a területet Modricnak kell tartani, mert a pálya ezen része az egyik legfontosabb a katalán támadások kialakulása szempontjából. Tökéletesen támasztja ezt alá, a rengeteg megszerzett labda. Bármelyik másik középpályás hőtérképe jelentősen eltér az övétől, ő volt az egyetlen, akinél ennyire szűk, és jól behatárolható volt a leginkább bejátszott pályaszakasz. 85 passza a legmagasabb szám a királyiaknál, és ehhez 95,2%-os pontosság párosult.

Modric játékintelligenciája bámulatos, és ahogy olvassa a játékot az még a posztján is egyedülálló. Több szakértő is a Real Madrid legfontosabb játékosának tartja, s bár magamat szakértőnek nem gondolom, de az állítást vitathatatlannak tartom. A játékának az alapja, hogy kiemelkedően képzett, és technikailag is a világ legjobbjai között tarthatjuk számon. Külivel elrúgott labdái méltán legendásak. Ennek eredőjeként, mármint, hogy technikailag szinte tökéletes, sokkal kevésbé kell a labdán tartania a szemét, a fejét felemelheti, olvashatja a játékot, a labda szinte magától jön vele. Élete legjobb időszakában van, már elég idős ahhoz, hogy fejben a csúcsra érjen, de még a teste, az izmai is képesek megcsinálni, amit megkövetel azoktól. Ahogy egy-egy testcsellel képes elküldeni az ellenfelet, az mutatja nagyon jól, hogy fejben egy lépéssel előrébb jár. Gyakran látni, hogy miközben felé tart egy passz, mielőtt a labda odaérne és átvenné, vagy tovább passzolná, még hátranéz először, hogy magát minél tökéletesebben elhelyezze a pálya térképén, hogy lássa, mire számíthat, és szinte 360 fokban tudja, hogy melyek a lehetőségei. Komplexitása abszolút alkalmas arra, hogy befolyásolja egy mérkőzés végkimenetelét. Az El Clásicón is ez történt.

A beharangozóban több vélemény is megjelent a taktikával, a várható játékkal kapcsolatosan. Felfedtük a hibákat, kiemeltük a hiányosságokat, felvázoltunk egy taktikát, tehát sokan sok mindent mondtunk, sok mindent vártunk el a csapattól. Amelyek nagy része nem teljesült. A támadásaink nélkülözték a szervezettséget, szomjaztak a kreativitásra. A védelem most se állt a helyzet magaslatán és persze megint minden az egyéni képességeken múlott. A letámadás, mint taktikai elem nem létezett, bár miért lenne, ha nem tudja a bal kéz mit csinál a jobb kéz? Amíg az egyik játékos letámad, addig embert fog a másik. 

Ahogy itt látszik Busi – akiről Faja elmondta, hogy roppant fontos láncszeme a Barcának – üresen, senkitől nem zavartatva választhatja meg, hogy kit indít, Messit, esetleg Neymart… Megint nem zártuk a passzsávokat, tálcán kínáltuk a jobbnál jobb lehetőségeket. Így belegondolva kész csoda, hogy nem kaptunk több gólt. Talán csakis annak köszönhető, hogy a végén mindig volt valaki, aki közbe tudott lépni, de nem mondható életbiztosításnak ez.

A támadások, illetve labdakihozatalok kerültek még elő Faja elemzésében, ezért erre is ki kell térnem. A kolléga a beharangozóban tökéletesen elmondta milyen nehézségekkel küzdünk ezekben a játék fázisokban. Sajnos pár nap alatt nem lehet javítani őket, így most sem volt ez másképp.

Tökéletesen bemutatja a jelenlegi Real Madridot. Félkörben fölállnak, járatják a labdát, ami edzéseken tényleg nem mutathat rosszul, de itt semmiképp nem jártak veszéllyel. Ennek volt köszönhető, hogy gyakran szigetelődtek el a játékosok egymástól, ezáltal annyit tudtak elérni, hogy nagy nehézségek árán beadják a labdát, ahol CR vagy Benzema várta a lehetőséget.

Egy újabb bizonyíték arra, milyen pocsék a labdakihozatal. Marcelo egyedül próbál meg két emberen átjutni, miközben a többi csapattárs jócskán távol helyezkedik. Benzema és Cristiano természetesen ezúttal is bent várja a fejleményeket. A kiragadott szituáció egyébként egy hátrapasszal folytatódik, majd Iscóra 2-3 barcás ront rá, ami végül egy szabadrúgáshoz vezet. De lényeg, hogy ily módon képtelenség volt normális akció kidolgozására.

A letámadásról is érdemes néhány szót ejteni. Ahogy már a fentiekben írtam többnyire csak 1-1 játékosunk élt ezzel a fegyverrel, ami inkább visszaütött, mivel túl nagy terület nyílt az ellenfél számára. Ugyanakkor a fontosságát jeleztük a beharangozóban, mivel Norma_va kollégával úgy gondoltuk, hogy ezen a ponton nagyon is fogható ez a katalán csapat. Csak remélni tudtuk, hogy Zidane előáll ezzel és meglepi a Barcelonát, de igazán hinni nem tudtunk benne, hiszen, aki kicsit is figyelte ZZ eddigi munkásságát, az tudta, hogy a játék ölésére és kontrára fogunk berendezkedni. Nem mertünk nagyobb kockázatot vállalni, pedig ezúttal a nyíltabb játék járt volna kisebb kockázattal.

Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy a királyi gárda játéka, mind védekezésben, mind támadásban (el)rettentően esetleges. Eddigi eredményeinket csupán az egyéni képességeinknek köszönhetjük (és az áttityűdnek – Jose). Felfoghatatlan, hogy a világ top játékosaival rendelkezünk és a szakmai stáb ennyit tud kihozni ebből, ennyire megelégszik a középszerű játékkal. Nehéz belelátni mi zajlik a színfalak mögött, de úgy látszik, hogy Zidane nem képes megszervezni a játékot, ezért kelti fejetlen csirke benyomását a királyi gárda. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy az eredmények mellett nem férne bele nagyobb fokú közönségszórakoztatás.

Sok-sok összefoglalót írtunk már, mióta a legendás glasgow-i bal láb tulajdonosa tulajdonolja az edzői posztot. Először türelemmel voltunk felé – mi, szerzők. A mostani szezonkezdet után, főleg októberben már sokszor és változatosan kritizáltuk a csapat játéka miatt. (Azóta ez már nyilvánvaló lett mindenki számára – nem miattunk, egyszerűen a Világ ráeszmélt erre.)

Pár hete megszűnt az agyalapi mirigy-nyomás nálam, nem érzem, hogy azt kellene századszor is leírni, ami láthatóan nem célja Zidane-nak, a stábnak. Sokáig hittem abban, hogy van egy irány, ahová előbb-utóbb eljut a csapatjáték, de mondom: pár hete elfogadtam azt, ami van. Pikírten meg is említettem, hogy annak idején ugyanezért Capellot kétszer is kirúgták – két bajnoki cím után. Zidane a Real legendája, de Zidane edzői legendája jelenleg egyrészt annyi, hogy elemi szintű támadásvezetésekre parancsolja csapatát, ami bármennyire is kritizálható, de – az eredmények szerint – működik. Nézzük csak meg a Real Madrid próbálkozásait a tegnapi meccsről!

A képet köszönöm a TotElCampnak, az ottani ÖF is tanulságos! A Barcáról, hogy miért nem tudták lezárni, megnyerni a meccset, remek anyag érhető el ott.

A fehér balett csak a széleken működött. Illetve, ahogy Zizou is írta, inkább nem működött.

Itt pedig rákanyarodunk a másik területre, amiben Zidane csendesen, de egyre jobban bizonyíthatóan az előző évtized Mourinhója és napjaink Choloja mellé emelkedett: a motiváció. Nem, nem pont az a fajta, ahogy az említett két szakemberre jellemző. Zidane nem keresi a balhét minden percben és nem „mészárlásra” biztatja őket, mint Mou; nem is (túl) agresszív játékra neveli a sajátjait hányásig tartó edzéseken, mint városi szomszédunk edzője. Zidane, a történelem egy legjobb játékosa, kétszeres Aranylabdás, Világ- és Európa-bajnok, BL-győztes, aki kiélezett helyzetben Buffonnak panenkázott, brazilabb volt a teljes brazil csapatnál 2006-ban, két gólt szerzett a VB-döntőben 1998-ban, világ legdrágább labdarúgója egy ideig (stbstb) – szóval ha egy ilyen ember azt mondja neked, nekem, Isconak, Cristiano Ronaldonak, hogy: Hajts a hármas sípszóig! Koncentrálj elejétől a végéig! – akkor azokon a találkozókon, amikor vezet az ellen, jön ez a ZZ-magic és egyszerűen nem tudja lezárni a meccset az ellenfél. Hülyeséget írok? Lehet, de ott van a BL-döntő, sőt, a fritz farkasok elleni visszavágó, a tegnapi meccs, a Sporting elleni első meccs, a lengyelek elleni 90 perc (ami így is égés).

Nem várok szebb, attraktívabb játékot a továbbiakban sem, nem fogok habzó klaviatúrával jelentkezni, ha három beadást váltunk gólra a 34-ből. Zidane elérte azt, hogy a Csapat bízzon benne, miközben rosszabb a játékunk képe, mint Benítez alatt. Viszont a pincérben nem bíztak a játékosok.

Zidane elérte azt is, hogy én bízzak benne, függetlenül attól, hogy számtalan hibát látok a harmadosztályú ellenféltől kezdve a Barcelona elleni meccsig bezárólag. 

Mindez (nem az, hogy én hiszek benne, hanem a többi) azzal a pozitív érzéssel kecsegtet, hogy idén a bajnokságot valóban elhódíthatjuk. Három pontot hoztunk az Atleticotól, egyet a Barca otthonából. Egy csapat van, akitől tartok: a Sevilla. Minden más csapat ellen a legrosszabb játékunk mellett is számíthat rá, hogy minimum döntetlenre hozza Zidane Real Madridja.

A Barcáról tényelg csak annyit, hogy: „Ez a Barca már nem az a Barca.” Francba… elrontottam, még egyszer: „Ez a Bárszá már nem az a Bárszá.”

A Bajnokságban hat pontos előnyből várjuk a következő fordulót, ahol a Deport fogadjuk, előtte pedig nálunk dől el a BL-csoport első helye, érkezik a Dortmund is. Pihenni nincs idő; aludni amúgy is csak a gyengék szoktak.

A meccsről videók itt érhetőek el. 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!