Barcelona – Real Madrid, beharangozó (TLDR) 

A két csapat következő összecsapása előtt sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék írni a Beharangozóba. Ez a két csapat uralja a spanyol sajtót, világviszonylatban is kevés hozzájuk mérhető gárda található. Bárki, akinek facebook-, vagy twitter-fiókja van, pár pillanat alatt minden fontos és kevésbé fontos információt megtalálhat a kedvenc csapatáról, annak játékosairól, vagy magáról a párharcról. Mivel nem tudtam, mit is szeretnék írni, csak azt, hogy a Clásicót én akarom “elvinni”, úgy döntöttem, zuhanyozni megyek. Ez 2016. november 6-án történt. Lássuk, hova jutott el ez a Beharangozó azóta. 

 

A zuhany alól már kész tervvel jöttem ki. Átgondoltam, hogy tényleg rendben lesz-e így, majd írtam a többieknek (Norma, Zizou, Maverick, Iron, Sultan) az ötleteimről, akik támogattak, így már csak az a pár apróság maradt, amit el kellett végeznem, hogy összejöjjön ez az anyag. Először is: 

A La Liga Loca kiváló bloggere, Pedro segítségével a meccset megelőző napok spanyol sportújságjainak címplapjait nézzük át.

2016. november 30. 

Az AS és a Marca címlapján a brazil csapat repülőgép-szerencsétlenségével foglalkozik – ez felülírta az El Clásicós terveiket.

A címlap felső részén az El Clásico kulcskérdései címmel utal rá, hogy régi arcok, Rexach, Munoz, Salinas, Carrasco, Migueli fogják értékelni a következő el Clásicót. A címlap másik, nagyobb fele a brazil csapat tragédiájáé. Portugálul írták ki: Desolución, ami kétségbeesést, pusztulást jelent.

Egyedül itt van fordított a sorrend:  a dráma fent kis csíkban, a címlapon pedig Messi, el rey de los clásicos, azaz az El Clásicók királya virít. Mellette a szöveg: Messi 32 el clásicón lőtt 21 góljával a Barca-Real csaták történelmi gólkirályának számít. A Madrid tarthat a remek sorozattól, amivel a játékos büszkélkedik.

2016. december 1. 

Marca: címlapján öles betűkkel hirdeti, „Zidane betalált!” – Mellette kisebb betűkkel magyarázza, Enzóról van szó, Zizou fiáról, aki „gólszerzőként mutatkozott be első hivatalos mérkőzésén” a Bernabéuban. Alatta a lap a mesterhármasig jutó Marianót dícséri. Míg zárásként megemlíti, a Madrid könnyedén intézte el a Cultural csapatát, melynek összesen 13 gólt vert.

El Clásicóról szót sem ejt.

Lent megműtött Bale-ről ad hírt: már Walesben lábadozik.

AS: címlapján Mariano szerepel: „Mariano egy ágyú”. Jobb felső sarkában a képnek meg is adja a lelkesedés okát: Mesterhármas a spanyol-dominikai támadótól a canteránók (saját nevelésű játékosok) bemutatóján.

A kép alján, bal oldalon: „A kiütéses siker ellenére a Cultural megállta a helyét a Bernabéuban.”

A kép alján, jobb oldalon: „Enzo, Zidane fia debütált és gólt szerzett”

A lap fejlécén a Barcán nevet: „Alicantéban újabb Barca-kudarc”, de az El Clásicóról szó sincs.

El Mundo Deportivo: Fejlécben Aleñá gólját dícséri: „Szikra nélküli meccsen Aleñá hatalmas gólt lőtt”.

A címlap nagy részét a Barca és a Real keretét hasonlítja össze érték alapján, s kiemeli, hogy a Realnak kétszer annyit ér jelenleg az öltözője, de pikirten megjegyzik, míg „a gránátvörös-kékeknél hat saját nevelés is szerepel a keretben, addig a Real inkább csak a csekkönyvében épít.”

Alul, kék alnyomatban: Faltan dos días – azaz: „Márcsak két nap van hátra!”

SPORT:

A Sport címlapján is Aleñá virít: Aleñá csodás! 

Lentebb, fehérrel kicsiben: „A saját nevelésű játékos álomszerűen mutatkozott be az első csapatban, hatalas gól lőtt, példaképépt, Rivaldót megidézve.”

Alatta a látvány miatt kesereg: „A Barca telitömve cserékkel, szikra nélkül nem tudott kiharcolni döntetlennél többet egy harmadosztályú ellenféllel szemben.” Van El Clásico utalása, apróban alul: a Madrid az El Clásico előtt megtette kötelességét – ezzel utal a Madrid Cultural felett aratott Kiráy-kupa sikerére.

2016. december 2.

Címlapon egy Özil-interjú: „Visszatérni a Madridba? Soha sem lehet tudni.”

Tetején csíkban Florentino Pérez-idézet: „Az El Clásico túlszárnyal minden képzeleten!”, alatta a magyarázat: a Real Madrid elnöke a Barca-Real csata jelentőségét a világbajnoki döntőjéhez hasonlítja.

Jobb oldalon fenti csíkban pár téma: „Már csak 1 nap” – utal az El Clásicóra.

„Lucho és Zidane párhuzamos élete”

„Hogyan lehet megállítani Cristiano Ronaldót?”

„A Barca visszaszerezte Piquét és Albát.”

„Kroos csak a kubvilágbajnokságra lesz készen.”

„Un Clásico galactico”, azaz egy galaktikus el Clásico – ez vár ránk, mivel a világ jelenleg legjobb 55 játékosa közül 18 ott lehet a pályán szombat délután. A címlapon fel is sorolja őket – a FIFA rangsorból meríti az ötletet.

Fejlécben: Cristiano a gyanú árnyékában – utalnak a katalánok arra, hogy a portugál egy meglehetősen érdekes, Írországban bejegyzett vállalaton keresztül intézi személyével kapcsolatos reklámtevékenységeket.

A Címlap nagy részén hatalmas betűkkel: Batalla táctica – Taktikai csata! áll.

Bal oldalon Luis Enrique cselei:

„Lucho Rafinhát vagy Sergi Robertót rakhatja Rakitic helyére.”

„Umtiti lehet Piqué párja a védelem közepén és Mascherano kerülhet ki a jobb oldali védő pozíciójába.”

Jobboldalon Zidane trükkjei:

„Zidane azon meditál, hogy szerkeszetet vált és 4-4-2-ben, vagy 4-2-3-1-ben küldi pályára csapatát, hogy létszámfölényt tudjon kialakítani a pálya középső részén.”

„Casemiro vagy Kovacic kettős közül a brazil nagyobb biztonságot jelent.”

„Nyerni fogunk” – égeti bele a szemünkbe a SPORT. Alatta: „A keret fogadkozik, hogy a maguk javára döntik el az el Clásicót.”

A bal oldali fehér szöveg:

„A játékosok kulcsfontosságúnak tartják Iniesta visszatérését, és nem kételkednek a Madrid elleni sikerben.”

„Gerard Piqué kapitányként tüzelte ezen a héten végig a csapatot.”

2016. december 3.

“Egy perces néma csend és 90 perc szenvedély.” – a Marca arra utal, tehát lesz megemlékezés a brazil tragédia kapcsán.

Alatta: “A Madrid kész eldönteni a bajnokság sorsát”.

“A Madrid hatalmas lehetőség előtt áll: 9 pontra növelheti előnyét a Barcelonával szemben.”

Alatta nagy betűvel: “Messi és Cristiano szavatartók”

Az argentin rossz sorozatban: sorozatban öt el Clásicón maradt gól nélkül.

A portugál eddig már 10 gólt vert a Camp Nouban.

Más que un Clásico – csordul túl az El Mundo Deportivo. Ennél már nincs feljebb. Ez a fokozás felsőfoka már.

A lap kiemeli, Camp Nou döntő csatának ad ma délután otthont. A Barca győzelmi kényszerben lép pályára, jó hír viszont, hogy Lucho a legjobb 11-ét tudja harcba dobni, azon viszont kesereg, hogy Zidane utolsó pillanatig titkolja kártyáit.

“Hiszünk bennetek!” – döngeti mellét a Sport, melynek címlapján a lehetséges Barca-kezdő díszeleg.

Alatta: Ernest Folch írása is látható: “5 ok arra, hogy higgyünk a sikerben.”

Az egyik ötletem tehát a fenti téma volt, a második pedig:

Ezt a blokkot Faja készítette el. Faja oldalán kiváló írásokat, elemzéseket találtok magyar és angol nyelven – ínyenceknek ajánlott! De ennyit a reklámról, át is adom a terepet neki: 

Hogy „külsős” szemmel mi a Real Madrid problémája? Véleményem szerint minden csapat esetében fontos a rendszerezés, hogy kinek mi az erőssége, gyengesége, mik azok a dolgok, amelyeket máshogy közelítenek meg, mint a többiek, esetleg akár gyakori kombinációk után kutatva. És mivel José tisztában van azzal, hogy ennek a Realnak nem estem eddig hasra a Zidane irányítása alatt produkált játékától, elsősorban a gyengeségekkel kapcsolatban keresett meg.

Biztosan sokszor találkoztatok már azzal, hogy milyen problémákkal kell megküzdenie csapatotoknak, de hátha szívesen olvassátok, mi az én véleményem a témában, öt pontba rendezve.

1. Rosszul szervezett labdakihozatalok

Ezzel a hiányossággal kapcsolatban láttam eddig a legmegosztóbb gondolatokat, hiszen ez mind a kezdőbe kerülő játékosok kérdése, mind a menedzser képességeié, felfogásáé. Szerintem célszerű utóbbit górcső alá venni kezdésként, hiszen mindez nagyban befolyásolja előbbit is. A Madriddal kapcsolatban az első dolog, ami mindenkinek szembetűnik, hogy mennyi embert vezényelnek hátra, amikor az ellenfél védelmének első vonalát szeretnék áttörni. Ez egy szempontból rettentő hasznos is tud lenni, hiszen nemes egyszerűséggel számbeli fölényt alakítanak ki a labda környékén, ami -alkalmazhat az ellenfél akármilyen szervezésű letámadást a csatársorban- kiváló kiindulási pont az ellen átjátszását tekintve. Ami viszont nem mindegy ilyenkor, hogy az edző hogyan helyezi el ezeket az embereket a képzeletbeli kis mágnestábláján.

Ami az első képet illeti, megfigyelhetjük, hogy a Real hogyan pozícionálhatná a középpályásait úgynevezett mid-blockba rendeződő, azaz félpályás letámadást alkalmazó ellenfeleivel szemben. Mélységet biztosítanának a védők számára, vagy akár keresztirányú mozgással az területeket is nyithatnának meg az előretörő bekkeknek, vagy felpasszoknak egészen a BBC irányába. Ezzel szemben a második képen már az látszik, hogy mindezt mennyire nem valósítja meg általában a blancók középpályája, sokkal inkább egy hátsó hatos-hetes sort alakítanak ki, ami minden bizonnyal jól mutat edzésen, de meccseken kb. nullára redukálja a középen történő áttörés esélyét. Ezzel pedig el is érkeztünk Zidane felelősségéhez. Ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló erőforrásokat, amik a királyi gárdánál vannak, bizony azt látjuk, hogy ez nagyon könnyedén TOP5 a világ futballját tekintve, míg a játék ettől kilométerekre van.

Ezeken szerintem három tényező javításával lehetne csiszolni:

  • játékstílus konkretizálása
  • az ezt elősegítő edzésmódszerek fejlesztése
  • a megfelelő játékosok használata

Sajnálatos módon az elsőt csak a pályán látottak alapján tudjuk megítélni, ami pedig nem fest túl fényesen, de erről a továbbiakban bővebben is lesz szó. A második már egy érdekesebb kérdéskör, amit ismételten nem láthatunk teljes egészében (bezzeg ha lenne Zizounak egy saját Martí Perarnauja), pedig minden bizonnyal sok mindent megmagyarázna. Azonban hogy az utolsóról is szót ejtsek, vegyük gyorsan górcső alá a középpályás szerepekre elérhető opciókat: Casemiro, Kroos, Modric, Kovacic, Isco, James, Asensio. Csoda, ha nem böki ki a szemünket a védekező középpályás posztja. Ide ugyanis csak Casemiro van, akinek csak papíron van pótlása Lucas Silva személyében, valójában a brazil az egyetlen játékos, aki képes szűrni a védelem előtt. Ő pedig még a Makelele-féle iskolának a növendéke, azaz egy dolga van, hogy fizikai paramétereinél fogva megállítsa az ellenfél támadásait, majd odatolja a labdát valamelyik szervezőnek. Ezt vessük össze azzal, hogy milyen irányba halad korunk futballja és a középpályás poszt: a játékintelligencia egyre értékesebbé válik, a legtöbb nagycsapat pedig a védekező középpályás posztján is igyekszik ilyen emberrel operálni. Sergio Busquets, Julian Weigl, Fernandinho, Xabi Alonso vagy éppen Granit Xhaka mind ennek a típusnak a megtestesítője. Általuk a csapat nem veszít úgymond embert a labdakihozatalok során vagy éppen támadásban, sőt védekezésnél sem kell a fizikumra hagyatkozniuk, hiszen már pusztán helyezkedésükkel megakadályozzák az ellen támadásainak előretörését. És itt jutottunk vissza a kiindulási ponthoz, azaz hogy definiálni kéne a játékrendszert a klubnál, mert így vagy védekezésnél, vagy támadásnál lesznek problémák a középpályán, amelyeket nem tudnak a jelenlegi játékosállománnyal fedezni, igazolni pedig csak már meglévő koncepcióba lenne ajánlott (például Weiglt nem ugyanabban a rendszerben játszatod, mint Xhakát, hiszen mások az erősségei, nem lehet csak úgy venni egy okos játékost, hogy ő majd megoldja).

Végezetül három kép arról, hogy mi is a probléma azzal, ha rendszer nélkül játszatsz egy nem a játékintelligenciájáról híres védekező középpályást:

2. Rossz struktúra támadásnál

Avagy hogyan lődd tökön magadat az ellenfél térfelén. Ebben a Real Madrid élen jár az európai topklubokat tekintve, hiszen szinte lehetetlen észrevenni a tudatos sémákat a játékukban, amelyeket használva stabilan lepofozhatnák a kiscsapatokat, valamint a nagyok ellen is komoly sansszal indulnának. Legtöbbször abban látom a probléma okát, hogy az együttes a labdabirtoklásra nem eszközként, hanem amolyan célként tekint. Tehát nem a labdával együtt akarják az ellenfelet mozgatni, ezáltal helyet csinálni, hanem csak nem akarják azt elveszteni. Ezt észrevehetjük abban, hogy általában ők futnak a labda után a saját támadásaik alatt. Nincsenek meg az előre elképzelt játékelemek, amivel megfelelő helyeken szabadíthatnának fel embert, hanem csak a szabadon álló embernek megy a passz, attól függetlenül, hogy az előrelendíti-e a támadást, vagy sem. Így fordulhatnak elő olyan csúfságok, minthogy a tizenhatos előtti zóna teljesen szabadon marad, vagy hogy a feljátszott labdák után nincs kinek lekészíteni a bogyót a védelmi vonalak között, ezáltal U alakú veszélytelen labdajáratást előidézve.

3. Túlzó szélhasználat

Ha úgy nézzük, ez a probléma már az előző kettő következménye, hiszen ha nem készítesz magadnak passzolási lehetőségeket az ellenfél védelmi falán keresztül, vagy ha egyáltalán nem is pozicionálsz oda játékosokat, hanem mindet a védelem köré rendezed, nem marad más lehetőség, mint hogy leadd a lasztit a felfutó szélsőhátvédednek, esetleg egy ott helyezkedő szélsőnek vagy középpályásnak, aki mindezt követően fellövi azt a bent tömörülő »Cristiano Ronaldo És Társai Kft.« számára. A széleken felépített játék persze még nem hiba önmagában, hiszen a tavalyi és az idei Las Palmas is ezt tette/teszi, a különbség csupán annyiban áll, hogy nekik az oldalvonaltól a kapuig vezető út megtételére konkrét terveik vannak azon túl, hogy „hm, jól ad be a szélsőhátvédem és a középpályásom, a csatáraim meg jól fejelnek, majdcsak lesz valahogy”. Ez az az aspektusa a játékuknak, amelyen sürgősen javítaniuk kell, ha nem szeretnének megégni a nemzetközi színtéren, ahol már ritkábban lesz elég Ronaldo helyből emelkedése.

4. Kiskedvencek, kirakatemberek erőltetése

Tudom, tudom, Florentino Perez. De ez attól még ugyanúgy probléma marad, hiába van az edzőnek nagyobb tekintélye, mint a Pincérnek vagy Carlonak, ha nem húzza meg azokat a változtatásokat, amiket eddig az elnökre kentek, a szurkolók év végére megutálják Ronaldot. Mert hát nem olyan nehéz átlátni a dolgot: az Elnök Úr Zidane sikereihez van kötve, azaz némileg fordult a kocka az eddigi évekhez képest, most már engednie kell az edző akaratának bizonyos kérdésekben. Így aztán szerintem már Zizout is elő lehet venni amiatt, hogy a kezdőbe nem teljesítményük okán kerülnek be a játékosok. Igen, legfőképpen Ronaldora gondolok, akinek agóniája már hónapok óta tart, és nem úgy néz ki, mintha fordítani tudna a romló teljesítményén. Van egy elég tehetséges játékos, akik bőven rászolgáltak idén a bizalomra -gondolok itt Asensióra, Lucas Vázquezre-, igaz, egyikőjük nevével sem jönne ki a BBC betűkombináció. Jose már korábbi posztjaiban bemutatta, hogy a portugál mennyire jóban van Moratával és Benzemával, hogy még a támadások során is egymás kezét fogják, így erre nem is fecsérelném a szavakat, pontosan tudjátok, mi a helyzet ezen a téren. Ami a másik aggasztó jel a támadósort tekintve, az Benzema hanyatló formája, akinek ugyan idén jött helyettesítése Morata személyében, de a spanyol -valljuk be- képességekben nem éri utol a franciát, így komoly visszaesés tapasztalható az első hármasban akár már a tavalyi évhez képest is. Ez egy olyan probléma, amelynek megoldásán szerintem többet kéne gondolkoznia Zidane-nak, elvégre az edző feladatkörébe tartozik a kommunikáció is, és majd kiderül, hogy tényleg olyan tökös-e, mint azt állítják róla.

5. Rossz védekezés

Nyilván nem úgy kell értelmezni itt a rosszat, mint mondjuk egy Sunderland vagy egy Granada esetében, sokkal inkább az Atlético Madrid, vagy a Chelsea lehetne a viszonyítási alap. És még csak nem is a bekapott gólok száma mondatja ezt velem, hanem ugyanaz a koncepciótlanság, amelyet már a támadásoknál megemlítettem. Nem másról van szó, mint hogy itt sincsenek meg a begyakorolt variációk, amelyeket itt már egyszer összefoglaltam. A letámadás teljesen esetleges, nincsenek fedezőárnyékok, hanem a közvetlen szerelésekben bízik a csapat, amelyről a Hoffenheim edzőjének gondolatait idézném: „Minden szerelés véletlenszerűséget hoz a játékba, épp ezért részesítem előnyben a labdaszerzéseket blokkolt passzsávok segítségével.”

Nem egyszer láttuk, hogy letámadásnál rendezetlen a Real, egyes játékosok magasról tesznek a rendezettség megtartására, hatalmas passzfolyosókat hagynak őrizetlenül, vagy éppen egyszer csak valamilyen felindulástól vezérelve elkezdenek emberfogást alkalmazni. Ezekre kiváló példa volt a Las Palmas elleni meccs, ahol siralmasan festett a királyi védelem:

Megjegyzem, ugyanezek a hibák a Cultural ellen is előjöttek, hat perc alatt. A 3. osztályú csapat köszönte és kihasználta a szabadon hagyott passzfolyosókat, amiből többször is szép támadásokat építettek fel. – Jose

De persze a katalán fővárosban sem minden fenékig tejfel (sőt…), amire nem egy mérkőzésen láttunk már példát az idén. Négy kapott gól a Celta Vigo, három a Manchester City ellenében, hazai vereség a Deportivo Alavés ellen, iksz a Málagával, valamint arcpirító játék és döntetlen a Sociedad otthonában. Nem ezt szoktuk meg Luis Enrique legénységétől. És hogy ennek mi az oka? Próbálom ezt is öt pontba foglalni.

1. Busquets rossz formája

Sergio Busquets posztja egyik, ha nem legjobb játékosa a világon, ám idén mintha valami nem stimmelne vele (se). Játékának egyik leglényegesebb része az, hogy ne legyen feltűnő jelenség a pályán. Rendkívüli játékintelligenciájának köszönhetően megkönnyíti a labdakihozatalokat, megszűri az ellenfél által vezetett támadásokat úgy, hogy még csak össze se kell piszkolnia a mezét. Mindezzel a szereppel az évek alatt oda jutott, hogy Lionel Messi és Gerard Piqué mellett ő a Barca egyik legfontosabb játékosa. Ebben a szezonban viszont eddig minden a játéka, csak nem észrevétlen. Ha pedig az ő játéka nem észrevétlen, az azt jelenti, hogy kirívó, feltűnő dolgokat produkál, mint például saját térfélen elvesztett labdák, társak meg nem értése, amiből szintén labdavesztés lesz, rosszul időzített kitámadási és szerelési kísérletek. Mindezek együttesen elég pocsék formát jelentenek, ami meg is látszik még a csapat játékán is, sokkal többet küszködik a letámadások ellen, valamint a mély védelmek feltörése is gondot okoz a szemfüles passzai nélkül. A Realnak pedig hatalmas lehetőség, hogy a Barca sebezhetőbbé válik Sergio miatt, csodálkoznék ha nem próbálnák kihasználni ezt.

2. Letámadások elleni gyenge védelem

Ez a pont már az előzőnek egyenes következménye, hiszen rozsdás csavarral a gépezetben nehéz megfelelően működni, de azért egy próbát megérne, lehet hogy ha kevesebb nyomás lenne Busquets vállán, könnyebben formába tudna lendülni. Hiszen láthattuk a Manchester City és a Sevilla ellen is, hogy van egy elképzelése Luis Enriquének arról, hogy hogyan is kellene kihozni a labdákat nyomás alatt -tegyük hozzá, hogy általában ezek egyáltalán nem halva született ötletek-, de amint az ellenfél erre az ötletére talál valami megoldást (a City a középhátvédjeit is bevetette letámadásnál, a Sevilla pedig Escuderot vezényelte fel a középpálya magasságáig), elfogy a tudomány. Erre most azonnal nézhetünk is egy példát:

A Sevilla rendkívül zártan helyezkedve támadta le a Barcát, akik ezzel aztán olyan mértékben nem tudtak mit kezdeni, hogy az andalúzok a meccs irányítását is gyorsan magukhoz ragadták, és 45 percig ott is tartották. Amit még érdemes megnézni a képen az az MSN helyezkedése. Mindhárman az ellenfél térfelén állomásoznak, egyikőjük sem lép vissza a hatalmas lyukba a saját térfélen, ami azért elég nagy luxus egy nagycsapat otthonában. Az is nyilvánvaló, hogy attól, hogy az ilyen szituációk hetente meg fognak történni, nem kell félnie a Barcának, hiszen nemzetközi szinten sincs sok csapat, amely mentálisan és fizikálisan is bírná ezt a koncentrációt és tempót a Barca ellen, ám például a Real játékosanyaga alapján meghúzhatja ezt, bőven lehetne sikeres ebben.

3. Gerillaletámadás

Azaz rendezetlen, szinte improvizatív presszing az ellenfél térfelén. Ez az a letámadási típus, amely kiválóan működik szinte akármelyik kiscsapat ellen, de még akár a középmezőny ellen is, a nagyok ellen viszont évről évre válik egyre hatástalanabbá. Az egésznek az a lényege, hogy a meglepetés erejével hasson az ellenre, megpróbálja őket összezavarni, abban bízva hogy nyomás alatt rossz megoldásokat választanak, amiket aztán azonnal megtorolna a Barca. Idén a legfájdalmasabb látványt e téren a Sevilla elleni első félidő nyújtotta, ahol egy kiválóan megszervezett labdakihozatallal találkozott, és nem is jutott semmire az ész nélküli rohanással.

Az már egy érdekesebb kérdés, hogy vajon az El Clásicón mi fog ebből kisülni, hiszen azért a Real sem volt híres arról a szezonban, hogy túlbonyolítaná a labdakihozatalt. Ebből kifolyólag aztán lehet, hogy beválik, de a jövőben mindenképpen csiszolni, finomhangolni kell ezen a játékelemen, vagy búcsút inthet a csapat a labdát azonnal visszaszerző Barca legendájának.

4. MSN „védőmunkája”

Vagyis leginkább annak hiánya. És itt most nem az előbb említett letámadásra kell gondolni, ott ugyanis az intenzitást nem nagyon érheti szó -na jó, Messi részéről igen, de neki meg lehet bocsátani, mégiscsak világlegjobbja meg ilyenek-, ellenben amit a saját térfélen való védekezés helyett csinálnak, az kriminális. Még a BBC is többet tesz hozzá ehhez a játékfázishoz, pedig ők is voltak már emiatt nevetség tárgyai. De most ha belegondolunk, három embert veszít a Barca védekezés közben, a tíz mezőnyjátékosból. Ezek után nem meglepő, ha a szélen sebezhető a csapat, nincs aki kisegítse Robertóékat, vagy ha van, akkor középen gyengül meg a védelem. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy Lucho szeretné megőrizni játékosainak energiáját, amit viszont nem vesz észre az az, hogy közben folyamatosan fárad el a csapat többi része, egyre hangsúlyosabbá téve az MSN-központúságot támadások során. És a fentebb említett problémákhoz hasonlóan itt is az a helyzet, hogy a meccsek 90%-án ez elég és megfelelő, ám a nagy dolgok a maradék 10%-on szoktak eldőlni, és idén a csapat ezen a tíz százalékon szenved.

5. Kulcsemberfüggőség

Mikorra is datálható a Barca gyengülésének kezdete? Még a Manchester Cityt magabiztosan pofozta le a csapat 4-0-ra (igaz, már ott is voltak problémák, amiket Claudio Bravo oldott csak meg), ám az utána következő meccseken mintha már nem lett volna minden rendben. Hogy is lehetett volna, ha a csapatkapitány Andrés Iniesta és a gyalogkakukk Jordi Alba is kidőlt a sorból? Persze ez még nem kellene, hogy azonnali problémát jelentsen, azonban a Barca játéka nagy mértékben épül a gálakezdőben meglévő kémiára, az Alba-Neymar-Iniesta háromszögre, vagy éppen a Rakitic-Messi jól ütemezett helycserékre. Ám miután a trióból csak Neymar maradt, megsokasodtak a védelmek feltörésénél jelentkező problémák. Ugyanígy Iniesta miatt akadozik gyakran a labdakihozatal, aki Busquets rossz formáját is tudja kúrálni egyéni akciókkal. És ami pedig a legijesztőbb, Messit is távolabb helyezte Iniesta kiesése az ellenfél kapujától, hiszen így neki kell szerveznie is. Persze az ilyen problémák áthidalhatóak lennének megfelelően összeállított taktikai repertoárral, hiszen a sémákat kéne lejátszani, ez viszont ha nem is hiányzik teljes mértékben, azért nyomokban emlékeztet csak Guardiola vagy Sampaoli ilyen jellegű megoldásaira. Egy az egyben pedig ugye nem igazán pótolhatóak a játékosok, Turan a szélen érzi jobban magát, Rafinha közelebb a kapuhoz, Denis Suárez még nem elég érett ehhez, André Gomes pedig visszavontabban tud jobb teljesítményt nyújtani. Ha minden jól megy, a Clásicón már játszhat Iniesta, de ettől függetlenül javítani kell a kulcsemberfüggőségen, még ha meg nem is lehet szüntetni.

Nos, ha eddig kibírtátok, ne adjátok fel, nagyjából a szöveg felén vagyunk túl. Olvashattátok, hogy milyen hibákat sorolt fel Faja, most pedig arról kapunk képet, hogy Zizou és Norma szerint miként lepheti meg Zidane Luis Enrique-t. 

Egyrészről nehéz meglepetéssel előállni a Real Madrid tekintetében, mert a királyi gárdánál ritkán tapasztalható, hogy az edző ilyennel élne. Most azonban az El Clasico miatt alaposan eltöprengtünk és úgy hisszük, hogy találtunk valamit. A terv azon alapszik, amit  Faja leírt, amit a City, a Real Sociedad vagy a Sevilla is észrevett és alkalmazott a katalán csapattal szemben. A letámadásra való fokozott érzékenység. De, ha ennyien észrevették és használták már, akkor mi ebben a meglepetés? – tehetitek fel a kérdést. Erre pedig nagyon egyszerű válasz adható. A Real Madrid nagyon ritkán alkalmaz egész pályás letámadást, sőt egészen vissza kell mennünk a Mourinho érára, hogy ilyet lássunk a két óriás összecsapásán. Akkor a Guardiola-féle katalán csapattal szemben rettentő nehéz feladatnak bizonyult. Mára azonban világosan látszik, hogy jóval könnyebb dolga van annak a gárdának, aki letámadná a Barcelonát. Érdemes megnézni a Manchester City-Barcelona párharcot, ahol csak a saját és középső harmadban 35 labdát adott el a katalán csapat. Ugyanez látszik a Sevilla ellen is, 36 elrontott passz, míg az Atleticóval lejátszott szeptemberi találkozón csak 23-at produkáltak Lucho fiai.

Már múlt hét folyamán felvázoltunk veletek együtt több lehetséges kezdőt a blogon és Facebook oldalunkon is, és akkor még amellett tettem le a voksomat, hogy a középpályát kell túltelítenünk, és így kell elszigetelnünk a Barca középpályáját a támadótriójuktól. Azóta megnéztem egy-két mérkőzést a részükről és belegondoltunk Zizouval (a blog Zidane-jával, a másikkal még nem konzultáltunk), hogyan is tudták idén úgy igazán arcba köpni Luchóékat.

A képen több mindent szeretnénk szemléltetni. Ez nem egy how-to útmutató Zidane-nak, hanem egy olyan ábra, amivel mi prezentálni tudjuk nektek, hogy szerintünk mi az, amivel megfoghatjuk a hazaiakat, és hogy mik a kritikus, esetleg gyenge pontjai a mi szemszögünkből, ennek a szerkezetnek.

Kezdjük rögtön a csapat elejével (I. pont az ábrán). Benzema, mint az első ember a letámadásban, a feladata magától értetődően az lenne, hogy a labdás játékost úgy támadja le, hogy közben fedezőárnyékával blokkolja Busquets irányába a passzsávot. Egy feltolt 4-4-2-es letámadásnál a szélsőink munkája lenne, hogy szoros emberfogással kivegyék a Barca fullbekkjeit a build-up-ból, míg a horvát duó szintén emberfogással a katalánok középpályásait hatástalanítanák. Ebből kifolyólag a labdás embernek két választási lehetősége marad, oldalra passz vagy hátra a kapusnak. Mindkét esetben a hosszú labdákra, felívelésekre kényszerítenénk így a hazaiakat…

Viszont, amire nagyon figyelni kell, hogy ha az oldalpasszt választja a védő, akkor Ronaldónak ki kell válnia rá, míg Benzemának kell visszahúzódni biztosítani, különben passzsáv nyílik középen, amivel emberelőnyre tehetnek szert a középpályán. Ha pedig a felívelést választják, akkor résen kell lennie a védelmünknek is mert, ha túl nagy teret hagynak a két védelmi vonal között (piros trapéz az ábrán), akkor az MSN kíméletlenül ki fogja használni az előtte álló területet. Ezen a meccsen nem engedheti meg magának CR7, hogy ne vegye ki a részét a kulimunkából, mert akkor borul az egész letámadás.

Amint túljut az első védelmi vonalunkon a labda, Messi lesz az, aki belépve a középpályára, emberfölényt fog kialakítani és segíteni fogja a támadásépítést. (II. pont az ábrán) Mivel középen két játékosunk van, szemben az ő hármójukkal, egyetlen lehetőségünk az, hogy gyorsan rendezve a sorainkat, visszazárnak a szélsőink, míg a védelmünknek megint csak arra kell figyelnie, hogy a két védelmi vonal között ne legyen elegendő területe Suáreznek és Neymarnak.

Egyáltalán nem kockázatmentes ez a taktika, és ha hibázunk, akkor az végzetes is lehet, ugyanakkor több csapat megmutatta előttünk, hogy ezzel teljesen hatástalanítani lehet a katalánokat. Nyomás gyakorlás, labdaszerzés, gyors támadásépítés. Ha lendületből visszük a hazaiak védelmére a labdát, akkor bőven sebezhetőek annyira, hogy a BBC maradéka, Iscóval kiegészülve ki tudja használni az adódó lehetőségeket.

Ennyit a taktikáról, ígérem, ebben az anyagban nem olvastok többet róla. Következzen az a rész, ami a legérdekesebb ötlet volt, de ez nem tántorított el, hogy egy e-maillel kopogtassak be a SportTV “ajtaján”. A levelet több levélváltás követte, kiváló, segítőkész emberekkel sikerült megismerkednünk. Miért mondom ezt? Mert többek között* válaszoltak pár kérdésemre. Kik? 

Rochy Zoltán, a SportTV (és a Clásico) szerkesztője. Tőle a következőket kérdeztem: 

Jose: Kik, hogyan dolgoznak a Clasico közvetítésén? Mit várhatunk a mostani közvetítéstől?

Rochy Zoltán: Szerkesztője pro forma egy van a műsornak – én, ám természetesen megbeszéltem ezt-azt szerkesztő kollégáimmal. Misur Tamás szerkesztő adott jó ötleteket.

A megvalósítás persze kollektív, a bejátszókhoz forgatott interjúkat két riporter – Szél Tamás, Farkas Szilárd – témamegjelölés után önállóan készítette. Egyeztetünk Petur András műsorvezetővel is.

A szakértők saját műsorprodukciójukkal kapcsolatosan segítettek és konzultáltak – Hajdu Attilának lesz egy rövid kapus-elemzése, a szempontokat együtt találtuk ki, Vincze Ottónak lesz egy gól-elemzése, ő választotta ki a gólt. Méhes Zümi is bejelentkezik egy helyszíni felvezetővel.

A technikai megvalósításban persze vastagon benne vannak a műszaki kollégák is – videovágó, rögzítősök, “könyvtárosok” stb.

Jose: Sok fiatal ma már streamen nézi a különböző mérkőzéseket, így a külföldi sportcsatornák műsorfelépításét is ismerik. Ti szoktatok külföldi mintákat figyelni?

Rochy Zoltán: Külföldi mintákat nem igen nézünk – már most konkrétan –, általában a külföldi tévéknek sokszorosan jobbak a technikai feltételeik, bármit megpróbálnánk “lelesni” – nem lenne meg a technikánk hozzá. Ráadásul a szerkesztői törzsgárda majdnem a Sport TV indulása óta együtt van, tehát kb. 15 éves saját tapasztalatunk van a műsorkészítésben.

Ellenben amennyire tudjuk, felhasználjuk a jogtulajdonosok által küldött “extra” tartalmakat is, ez a nem mindig precíz spanyol partnerek miatt kissé “szögletesebben” megy az elvárhatónál, no meg nekik is többé-kevésbé az van meg, ami már nekünk is megvan – az elmúlt évek “újrahasznosított”, másként újravágott Clásicói – vagyis azzal főzünk, amink van…

Bejövő vonal kb. fél órával a meccs előttől már van, a használható képeket  -buszos érkezés, öltözői felvételek, melegítő képek – rendszeresen használjuk, ha van felvezetés, e tekintetben a Clásico nem különbözik egyetlen más spanyol bajnokitól sem.

Méhes Gábort (Zümit), a találkozó kommentátorát pedig a következő kérdésekkel “támadtam”: 

Jose: Hanyadik Clasico lesz ez neked?

Méhes Gábor: Emlékeim szerint a harmadik. A Király Kupa-döntő 2011-ből Ronaldo fejesével és egy bajnoki – 2013 októbere, Barcelona-Real Madrid:
2-1.

Jose:  Mikor kezdted a felkészülést erre a meccsre, van-e bevett rutinod a mérkőzésekre való felkészülésben, vagy a nagyobb meccsekre valamit máshogyan csinálsz?

M.G.: Minden meccsre ugyanúgy készülök – aktuális információk nyomon követése, statisztikai adatok átnézése, de a nagyobb meccsekre több időt kell szánni az információtöbblet miatt. November elején tudtam meg, hogy én fogom közvetíteni a Clasicot, de ennek a két csapatnak a mérkőzéseit egyébként is nyomon követem, a készülés tehát folyamatosnak mondható.

Jose: Milyen forrásokból tájékozódsz? Követsz-e fociblogokat? Van-e olyan blog, amelyet ismertél korábban?

M.G.: Csak a szokásos források: Marca, AS, Sport, közösségi média, a klubok csatornái. Az adott meccsek előtt akkor olvasom a blogokat, ha top csapat, vagy csapatok meccseit közvetítem. A Real, a Bayern, a Barcelona magyarországi blogjait felkészülési célzattal átolvasom, de bevallom, napi szinten nem követem ezeket az oldalakat. Egy ilyen mérkőzés előtt rengeteg olyan információ is napvilágot lát, ami egyáltalán nem fontos a közvetítés során, szóval muszáj szelektálni a hírek között.

Jose: Hogyan épül fel a szombati meccsnap számodra?

M.G.: Hajnalban indulás Budapestről, átszállás Münchenben, érkezés 10.40-re Barcelonába. Taxiba ülök és a stadionhoz megyek, ahol az akkreditációkat 10-12 óra között kell átvenni. A maradék időben a legfrissebb híreket futom át és lesz egy bejelentkezésem a pálya széléről. A meccs után fáradtság… az biztosan lesz. Meg egy kézilabda BL-mérkőzés: Barca-PSG, amire szeretnék eljutni. Magánszorgalomból a sajtótájékoztatón és a mixed zone-ban is ott szeretnék lenni. A korábbi két közvetítésemet ugyanis Budapestről, a stúdióból végeztem, így a szombati esemény igazi kuriózum lesz számomra is.

Jose:  Meccs alatt milyen lehetőségeid vannak az esetleges vitás esetekkel kapcsolatos információk begyűjtésére?

M.G.: A szünetben a stúdióbeszélgetést természetesen figyelni fogom. A meccs közben viszont nagyon nincs idő az internetet bogarászni.

Jose: A mérkőzés alatt hol vagy a stadionban és mennyire vagy elszeparálva a többi kommentátortól? Van-e elég helyetek, vagy könyök vs könyök? Milyen egy riporteri állás a Camp Nouban?

M.G.: Bár Clasico tekintetében az első helyi közvetítésem lesz, de a Camp Nou kommentátor-állásaiban voltam már. A fedett rész középen, optimális. De közvetítettem már a stadion legfelső sorából az alapvonal mögül is… onnan a távolság miatt jóval nehezebb feladat a játékosok felismerése és a játék követése. Egyébként a kommentátorok előtt csupán egy monitor és egy “hangdoboz” található, azt ki-ki a maga igényei szerint egészítheti ki a saját eszközeivel.

Jose: Van-e kedvenc focicsapatod? Ha igen, és épp a meccsüket közvetíted, mennyire nehéz a személyes szimpátiádat “parkolópályára” tenni a meccs alatt?

M.G.: A Manchester City és a Lazio a kedvenceim, a színek alapján választottam őket nagyon sok évvel ezelőtt. Hogy a kommentátor személyes érzelmeit félre tudja-e tenni? Emlékszem a 2012-es Real Madrid – Manchester City BL-csoportmeccsre, ahol az utolsó pillanatban fordított a Real. Amikor letettem a fejhallgatót a meccs után a Bernabeuban, zokogni tudtam volna. Majd a meccs után szóltak a stúdióból, hogy érkezett egy nézői kérés: mondják meg a kommentátornak, ne szurkoljon ennyire a Realnak!

Jose: Mit gondolsz a Barca igazolásairól: Umtiti, Gomes, Digne – mennyire váltak be? A Realnal Asensio a legnagyobb név, de ő is a padra érkezett, ezért nem kérdezem ugyanezt a Reallal kapcsolatban.

M.G.: Lesz jobb mindenki…

Jose: A meccsre rátérve: a Real sérüléshulláma vagy a Barca idei igazolásainak döcögős beilleszkedése fog jobban megjelenni a meccsen véleményed szerint?

M.G.: Egyik sem. A pillanatnyi forma dönt majd, nem számít, hogy mi történt eddig. Bale természetesen nagyon fog hiányozni a Realból – és bár mindkét oldalon van olyan játékos, akit lehetetlen lenne pótolni -, úgy érzem, az ő kiesése most nem lesz perdöntő.

Jose: Mit gondolsz Zidane edzői munkájáról? A blogoszférában sokan fenntartással kezelik a tudását a motivációs képességéhez és a keze alatt lévő keret minőségéhez képest.

M.G.: Hajlamos azt mondani az ember, hogy valamelyik rokonunk is nyerne meccset a Real keretével, de az ilyen csapatoknál a legfontosabb az egót kezelni. Azt pedig könnyebb úgy, hogy ha valakit Zinedine Zidane.nak hívnak, mintha mondjuk Rafa Beníteznek. A Realnál alapelvárás, hogy nyerj, de nem elég nyerned, játssz szépen és látványosan – ezt nem lehet elmondani a mostani Madridról, de amióta Zidane az edző, a lejátszott bajnokik számát figyelembe véve minden korábbi edzőnél több pontot szerzett. (Az említett adat: 33 bajnokin Zidane 86 pontot szerzett. Ennél többet senki, sem Pep, sem Pellegrini, sem Mourinho, sem LE. Ráadásul ezen a 33 bajnokin a Real Madrid tízzel több pontot szerzett, mint a Barcelona és 15-tel többet, mint az Atletico Madrid.)

Bírjátok még? Remek! Mert jön a lezárás. Valami megváltozott az elmúlt években. Ez az El Clásico már nem az az El Clásico – hogy egy legendás mondatra utaljak. De miért nem? És tényleg nem? Erre ad magyarázatot Maverick: 

„Everything dies baby that’s a fact
But maybe everything that dies someday comes back
Put your makeup on fix your hair up pretty and meet me tonight in Atlantic City”

-Bruce Springsteen-

Az elmúlt évezred vége felé valahol az ország déli határa mentén életem tizenegypáradik esztendejében járva egy átlagosnak induló péntek délutánon a megyei újságot lapozgatva a sportrovat hétvégi ajánlója után egyszer csak elkerekedett a szemem, mosolyra húzódott a szám, és már dobtam is félre a nem túl tartalmas napilapot, hogy César Sánchezként vetődjek a távirányító után. Abban az időben, amikor a leggyorsabb információmorzsák kézbesítését még nem a szoba sarkában pittyogó routertől hanem a a tetőn galambok súlya és a végtermékük ragadós bevonata alatt himbálódzó tetőantennától várhattuk, a következő állomás csakis a teletext lehetett… Fiatalabb olvasók kedvéért: egy butatévén futó végtelenül pixeles, de legalább offline is futó hírolvasó appról van szó, amely alig pár száz oldalt tudott megjeleníteni, az egy képernyőre kerülő maximális karakterek száma pedig tulajdonképpen úgy vetítette előre a Twitter majdani eljövetelét, mint Guti tincsei az Instagram-huszár labdazsonglőrök korszakát. Lassan átfordultak a számok a bal felső sarokban, és már ott is állt előttem az információ egy számomra egyébiránt érthetetlen nyelven: vasárnap este rendkívüli ünnepnap lesz! A horvát nemzeti tv (HRT) megfelelő csatornája a szokásos módon ismét műsorra tűzi az El Clásico következő fejezetét, a rádióhullámok pedig előre megfontolt szándékkal légtérsértést követnek el.

Abban az időben még nem voltak streamek, nem voltak blogokon írt nagyszerű felvezetések, nem folyt a csapból is a nagy derbi, nem tudtam az elmúlt 5 mérkőzésen látottak és a sérültek listája alapján a taktikáról értekezni osztálytársaimmal. Néhányan ehhez képest valósággal a bölcsek köve birtokába jutottak azáltal – fiatalabb olvasóink ne röhögjenek, az idősebbek meg morzsolják el azt a nosztalgikus könnycseppet! –, hogy járt nekik a Nemzeti Sport. A postaládába. Nyomtatva. Olyan infókkal, amiknél nem tudtunk jobbat találni uszkve 12 másodperc alatt, mert nem volt hol. Ebben az időben minden rangadó ünnep volt, mert csak pár jutott belőle egy évre! Azok a BL meccsek, amelyeket kiválasztott a királyi TV, és azok a kiemelt bajnokik, amelyeket a HRT2 (később a 3) rendszeresen műsorára tűzött az olasz bajnokság legnagyobb meccseivel egyetemben. Nem volt nagyobb öröm annál, mint amikor eljött a Barcelona, az Atletico Madrid, a Deportivo vagy a Valencia elleni találkozók hétvégéje, az a pár alkalom, amikor ténylegesen láthattam a némileg hangyás képernyőn azt a csapatot, amelyet Roberto Carlos a szívembe bombázott. És nem volt nagyobb bosszúság, mint amikor egy Inter-Milan elvette tőlem a Valencia-Real Madridot, hiszen csak egyetlen csatorna volt széles a határban, amely ilyesmit adott…

Nem láttam a Rayo vagy az Alaves elleni szenvedéseket, nem is tudtam, hogy esetleg az „unalmasabb” bajnokikon miként teljesít a csapat. Minden Real meccs, amit láthattam, hatalmas rangadó volt! Ma azt mondanánk a gárdát ilyen módon követőre, hogy divatdrukker… akkor ezt jelentette igazi drukkernek lenni ebből a távolságból!

Ténylegesen ünnepként tekintettem egy El Clásicóra, és alig bírtam kivárni, hogy lepörögjenek a hétvége órái… Talán azért, mert hiányzott a nagy médiafelhajtás és a közösségi média különböző üzenőfalain – amelyeket a virtuális mocsok éppen úgy fed be, mint egy gondozatlan téglafalfelületet a graffitik falfirkák egy sötét mellékutcában – egymásnak való üzengetés, talán azért, mert fiatal voltam, de úgy éreztem, hogy a meccs ténylegesen csak abból a kétszer 45 percből áll és ténylegesen a két CSAPATról szól. Nem egyes emberekről, nem a nyilatkozatokról, nem az edzőkről, nem a másik félért szorító ismerőseim majdani káröröméről…

Idővel aztán valami megváltozott. Az ünnep fénye úgy fakult meg, mint a bevásárlási kényszer okozta szorongás mögött elhomályosodó karácsony… Pár év leforgása alatt ránk szabadultak a sportcsatornák, a streamek, és velük együtt a hétről-hétre érkező Real meccsek; a klikkvadász média és a marketinggépezet kamuhírei és műbotrányai… Úgy tarolta ez le ez a virtuális gőzpénzhenger a korábbi világ emlékeit, mint Atlantic City üzleteit és apró bárjait a többek közt Trump által üzemeltetett kaszinóknak helyet csináló buldózerek és dinamit kötegek. Én pedig egy ponton úgy éreztem magam, mint a hely tragédiáját megéneklő Springsteen: hogy legszívesebben összedobnám a pénzt az „undorító városi buszra”, és elhagynám a korábbi önmagára nyomokban sem emlékeztető várost.

Atlantic Cityvel szemben azonban a komplett bolygót és a modern médiát nem lehet csak úgy elhagyni egy rozsdás buszon. Együtt kellett élni azzal, hogy a csapatok küzdelme önmagában már nem volt elég, mert nehezebb egy olyan már-már elvont fogalmat masnival átkötve tálalni egy doboz ajándék hajzselével, mint a „csapat”. Helyette egyének helyébe képzelhettük magunkat: El Clásico? Ugyan! CR vs. Messi; Mou vs. Pep. A sötét fellegek egyre gyűltek, míg végül elértünk ama viharos crescendóhoz, a drámai csúcsponthoz mélyponthoz, amit az a 2,5 tavaszi hét jelentett 4 klasszikussal. A 2,5 hét végére a már eleve megviselt fenyő ott állt az ünnepre készülő lelkünkben megtépázva, leégett csillagszórókkal, néhány összetört üveggömbbel a lábainál… Azt érezhettük, hogy talán semmi nem lesz már olyan, mint előtte.

Mielőtt azonban végképp átcsapnánk egy „régen minden jobb volt” sirámba, forduljunk rá némileg derűsebb arccal a hétvégére! Ahogy Bruce is megénekelte: „Egyszer minden elpusztul, ez tény; de talán minden, ami elmúlt, egy napon visszatér!”. Most én is ezt érzem! Azon 2,5 hét már egyre távolabb van tőlünk, és talán egy új korszak első fejezeteit látjuk kibontakozni. Talán kicsit jobban tudjuk kezelni a felénk hömpölygő vad információáramlatokat is. Nem nyitjuk meg bizonyos joó emberek klasszikusról szóló írásait, nem ülünk fel a Marca kamuinak, kerüljük az NS-t. Nem reagálunk már minden FB kommentre, lehalkítjuk a TV-t a szakértői rész alatt… Tanulunk, alkalmazkodunk, és felismerjük az új lehetőségeket. Meglátjuk a szépségét annak, hogy nem csak 90 perc a meccs, mert utána kikockázhatjuk az érdekes jeleneteket, nálunk jobban képben lévők szenvedélyes lelkesedéssel elmagyarázzák majd színes nyilak segítségével, hogy mi lehetett a döntő; megbeszélhetjük, hogy mit kellett volna másként csinálni. Kicsit mi is edzők lehetünk, kicsit mi is ott lehetünk a gyepen (vagy legalább a lelátón), és ha átússzuk a kamuhírek tengerét, ha áthámozzuk magunkat a sűrű és félelmetes marketing erdőn, megmásszuk az egyéni teljesítményeknek emelt gigantikus szobrokat, akkor valahol mindezek mögött mégis közelebb lehetünk a csapathoz, mint valaha. 

Más ma leülni egy Clasico elé, mint 15 éve volt. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Annál viszont határozottan jobb, mint 4-5 éve, és reméljük, hogy ez így is marad! Talán nem olyan különleges többé mint 15 évvel ezelőtt, hiszen jövő héten jön a következő összecsapás élő egyenes adásban, de ettől még ideje felölteni a misére járó mezt, szurkolói lelkünket ünneplőbe öltöztetni, kicsit odafigyelni az egyre hevesebben kalapáló szívünk megnyugtatására, és leülni a mérkőzés elé! „Put your makeup on fix your hair up pretty and meet me tonight”, mert El Clasico ismét! Hajrá fiúk! Hala Madrid! 

Talán a kedvenc klasszikus párharcom McManaman emelésével, Raul bombájával és persze az akkor még pályán összecsapó Zidane-nal és Enrique-vel.

Mert még van egy nagyon fontos bejelenteni valóm: 

Az első levelemre Rochy Zoltán nem csak igenlő választ adott (kérdezhetek?- hát persze!), hanem felkért minket egy forgatásra, ami a Clásico felvezetőműsorában kerül majd levetítésre. Így aztán… ezen a héten szerdán délután a Sugárban miattunk** volt kint a SportTV. A felvezetőműsort ezek után mindenki megnézi (szombat, 15.00, Sport1) – remélem! Kivéve, ha valaki Koppenhágában van. 

**Nem csak mi voltunk ott, a TotElCamp-blog három írója is. Miért? Mert Jose korrekt ember és az első levelében az ellen blogját is megemlítette, mert ez már csak ilyen: jin-jang. 

Végezetül köszönöm: 

– Mavericknek a segítséget

– Normának, Zizounak, Sultannak, hogy az elmúlt 2-3 hetet 0-24-ben együtt töltöttük a virtuális életben, az ötleteket, a jótanácsokat, a forgatással járó feladatok elvállalását

– Rochy Zoltánnak és Méhes Züminek, a SportTV stábjának az együttműködést és a lehetőséget a blog számára, valamint az azonnali válasz-emaileket – függetlenül attól, hogy reggel, délután, este, vagy éppen éjfélkor írtam, írtunk

– Pedronak a fordításokat, Equinox-nak a kapcsolatot

– Fajának a taktikai elemzést

– Rolandnak, a PenaMadridistának, hogy segítettek a forgatás helyszínében

– Madrildinek, hogy titokban tartotta 

– Nyuszinak, hogy segített felvenni a kapcsolatot Bendakkal (a forgatás miatt)

– Nektek, akik olvastok és kommenteltek 🙂

Ja igen… 

A meccs 16.15-től kezdődik, a Sport1 és Méhes Gábor közvetíti. 

Lehetséges kezdők:

Barcelona: ter Stegen – Roberto – Piqué – Mascherano – Alba – Busquets – Rakitic – Gomes – Messi – Neymar – Suarez

Real Madrid: Navas – Carvajal – Pepe – Ramos – Marcelo – Casemiro – Kovacic – Modric – Isco – Benzema – Ronaldo

Oszd meg a posztot, ha tetszett!