Valami régi érzés kerített hatalmába, ahogy láttam a tegnapi meccset, a srácokat, ahogy élvezték a meccset, ahogy hajtottak. Pedig bőven volt előnyünk továbbjutáshoz, mondjuk ki: az első meccsen eldőlt minden. Zidane-nak egy valami biztosan a birtokában van: bizonyos körülmények között kiválóan fel tudja pörgetni a pályára lépő játékosait. Idén ez a BVB és az ATMA ellen a „nagyokkal” és tegnap a „kicsikkel” is megtörtént. Ezek voltak azok a meccsek, amelyek többségünknek egyszerűen csak: tetszett.

Elkezdtem figyelni a megszokott „szűrőimmel” a meccset, de aztán inkább belesüppedtem az egyszerű fotelszurkoló szerepébe és hagytam a jegyzetelést, a gépelést, az időpontok felírását, hogy „Jose, erről majd print screen azzal a szöveggel, hogy…”. Láttam Iscot, ahogy sétált, megfontoltan, mint egy öregember, de ha kellett a jelenléte a védekezésben, azonnal felpörgött. Figyeltem Casemirot, aki most hentelt rettenetesen, mégis, inkább most, mert ha játszok szombaton, akkor majd a baba helyett a labdát találja el. Hogy mennyire hiányzik neki még a játékperc, az a sárga lapja is mutatja. Feleslegesen, egy nem veszélyes helyzetben, hatalmas előny birtokában legyalulta a vendég flamingót.  Ödegaard volt a tegnap esti szerelmem. Olyan lazán, mégis összeszedetten játszott, amit amúgy a BBC-tagjaitól várná az ember. Ez a srác magabiztos volt, sarkazott, ívelt, cselezett, rohant, besegített a védekezésbe. Ne herdáljuk el, mert nem biztos, hogy nem válik be!

A 23. másodperces gól kialakulása bőven megmutatta, milyen különbségek vannak a két keret között, de a pozitív oldalát nézem: Asensionak és Marianonak is ott kellett lennie és ott is voltak. Fejben is. Az alaphang meg volt, aztán csordogált a meccs, de sok apró részeredményt láttam így is: James és Ödegaard gyakori helyváltozatásai, Mariano beindulásai, amit sajnos gyakran nem vettek észre a társak, pedig a srác jól érzi a megnyíló területeket. A meg nem adott góljával együtt mesterhármas az első félidőben. A második érvényes találatát látva valahogy a régi idők focija jutott eszembe. Használta a testét, felnézett, a legegyszerűbb megoldást választotta: bebikázta a rövid felsőbe, mint Zlatan Király Gabinak.

De ennek örültem is. James góljánál már csak az tetszett jobban, hogy azonnal Carvajalra mutatott, köszönve a gólpasszt és a munka érdemi részét (amiben Isco, Ödegaard és Dani együtt vett részt a jobb oldalon), de ugyanezt tette mindkétszer Mariano is.

Az első 45 percben a vendégek a mi labdaeladásainkból és pár saját erőből végigvitt, szemre is tetszetős akciókkal jelezték: itt vannak. Aki mégsem figyelt volna fel rájuk, azoknak a félidő végén egy borzasztó nagy bombával jeleztek ismét. Meg kell hagyni, gyönyörű gól volt.  Csakúgy, mint a 2. játékrész elején végigvitt támadásuk, ahol végül hárman (!!!) érkeztek lövőre. Ebben a játékrészben már Enzo és Varane is a pályán volt Dani és Isco helyett, így az is kiderült, hogy egy újabb, több poszton bevethető saját nevelésű védőnk van a Spártai és Nacho után: Tejero! Rajta éreztem azt, főleg támadásban, hogy izgul – de kérem: az első meccse a Real Madrid első csapatában. Mint Enzonak is, aki meg akarta mutatni a Világnak, hogy kinek a fia, így az 50. percben egy klasszikus Zidane-cselt mutatott be. Ide DNS-teszt nem kell.

A következő percekben leginkább mezőnyjáték volt számtalan becsúszással és egy Mariano sprinttel. A srác néha Bobo Vierire emlékeztetett, néha Inzaghira, néha pedig a kengyelfutó gyalogkakukkra. Ezt az időszakot zárta le egy passzolgatásnak álcázott támadás, aminek a végén Enzo okosan húzta vissza a labdát a rövidre. 4-1.

Ezután a hazaiak járatták a labdát, a vendégek csak pillanatokra tudták megtartani azt, a 67. percben egy beívelés után Mariano robbant be az ötösre, de kaput nem talált, viszont ekkor dőlt el a kérdés nálam: inkább ez a srác, mint a mostani Benzema, amíg nem épül fel Morata (Barca-meccs kivételével, mert ott mindig jól megy Karimnak).

A jelenet után viszont a Cultural volt kulturált labdatartó, ami egy szögletet és egy veszélyes távoli lövést ért nekik. Az utolsó negyedórára már mindkét csapat le akarta tudni a dolgot, kivéve Nachot, a centerünket, aki megharcolt a labdáért a büntetőterületen belül, sarokkal Asensiohoz játszotta azt, az ívelést a hosszúról pedig Tejero kapásból lőhetett. Na tessék, még hogy dadog támadásban a srác… Nacho a meccs végére egyébként bepörgött, mert centerjátékán túl vonalszélsőt is játszott és futotta le a teljes jobb oldali flamingó sort, majd fogorvosi vágyait élte ki egy jól irányzott könyökössel.

Volt egy marha is, aki befutott a pályára, ha rajtam múlna, az ilyeneket örökre kitiltanám a stadionokból.

Mariano viszont ezzel nem foglalkozott, hajtott a 3. érvényes találatára, ami a 88. percben össze is jött neki, távoli lövését oldalra ütötte a kapus, a beadásra pedig ő érkezett a legjobbkor, a legjobb helyen. (Most meg CR-re hasonlít kicsit. Csak kicsit.)

A párharcot egy gyönyörű, felső sarkos találat zárta, apró szépséghiba, hogy öngól lett.

Mi örülhetünk annak, hogy senki nem sérült meg (Culturaltan játszottak a vendégek), hogy számos biztató, sőt jó teljesítményt láttunk – annak tükrében is, hogy a harmadosztályú Villareal ellen játszottunk. De a srácok tegnap játszani akartak, nem csak letudni a kötelezőt. Azt hiszem, emiatt volt igazán élvezetes ez a találkozó.

Alig pár óra és itt a Clasico! Veszem elő a megszokott szűrőimet és jövök egy statisztikákkal és érdekes print screenekkel teli Beharangozóval! Kvíz nem lesz benne. 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!