2015/16 szezonértékelő

Egy szezon értékelése kapcsán első körben tisztázni kell, hogy mik voltak az elvárások az adott idényre. A reális célok felderítése után pedig össze kell vetni, hogy ebből mennyi valósult meg. Én is ezzel fogom kezdeni. Carlo Ancelotti tavaly a gyatra helyzetkihasználás miatt kiesett a Juventus ellen a BL-ből. Egy edző menesztése után az elvárás, hogy továbblépjen, fejlődjön a csapat. Egy jobb vagy megfelelőbb edző kinevezése remek első lépés lehet. Mint tudjuk Rafa Benítez nem ez az edző volt a Real számára. Már az elején sokan leírták, és bár nem volt bűn rossz, de valahogy mégsem állt össze. Nem egy nyerhető meccs végződött döntetlennel. A játék látványra se stimmelt és taktika terén is voltak hiányosságok. Az egekig magasztalt szabadság a támadók számára visszafelé sült el. Persze a túlzott szabadság sokszor válik teherré. Ronaldóéknak minden bizonnyal jót tett volna nagyobb fokú szervezettség a támadóharmadban.

 

A támadások esetlegesek voltak és talán végtelenül leegyszerűsítettek. A Rafa korszakra jellemző volt, hogy kisebb csapatokat még meg tudták szórni, de komolyabb védelem ellen már kevés volt ez tudomány. A habot a tortán a mentális problémák jelentették. A csapat és az edző közti kémia nem működött. Mindezek vezettek el oda, hogy szezon közben történt edzőcsere. Zidane IN, Rafa Out.
Ha egy tréner idény közben vesz át egy csapatot, akkor egy sokkal intenzívebb munkát kell végeznie, mint amúgy, normál körülmények között szokott. Nincs idő átadnia a teljes philosophyt. Amilyen gyorsan csak tudja, fel kell mérnie a meglévő hibákat, javítani azokat, és csak korlátozottan tudja saját ízlésére formálni a játékot. De talán a legfontosabb, hogy a csapategységet össze kell rántania. És persze amennyire csak lehet sikeres útra terelni a gárdát. Ezek a feladatok álltak Zidane előtt amikor munkába állt. A realitás talaján e célokat tűzhettük ki számára. A bajnokságot leírtuk és a BL cím se volt valós cél. És, ha ezek fényében vizsgáljuk mind Zidane munkáját, mind a szezont, akkor egy dolog mindenképp leszögezhető, minden tekintetben túlszárnyalta a vártakat. A statok terén is remek eredménysor rajzolódik ki. 27 mérkőzésből 22-t megnyert a csapat Zidane edzősködése alatt, 3 döntetlennel végződött és csupán 2-t vesztett el. Mindehhez 71 rúgott gól társul, és 19 bekapott.
A bajnokságban a végéig versenyben voltunk a barcával, sőt ha az elején Benítezzel legalább az egyik pocsék döntetlent sikerült volna a javunkra fordítani, akkor ez is másképp alakulhatott volna. A Bajnokok Ligájában pedig könnyű sorsolás ide, szerencse faktor oda, sikerült ismét elhódítani Európa legrangosabb trófeáját. Ami bárhogy nézzük nagy fegyvertény a csapat számára és persze Zidane számára is. Most már csak arra leszek kíváncsi miképp alakítja a csapatot az elöttünk álló idényre…
Mielőtt azonban továbblépnénk érdemes megvizsgálni a szezont bizonyos kategóriákban. Így a következőekben a kollégák mondják meg a tutit a szezon legjobbja, meglepetése és csalódása témakörökben. Hajtás után értékelünk! 

A szezon legjobbja: 

Baw Jose: Számos játékosunk nyújtott kiemelkedő teljesítményt, főleg a szezon második felében. Nálam a szezon ember, szoros versenyben lenyomva Casemirót, KeyLORD NAVAS! Nagyon régen volt ilyen kiemelkedő kapusteljesítmény a Habfehér alakulatnál. Negyedik legkevesebb gólt kapta a szezonban (28 – első Oblak (18), második Bravo (22), harmadik Areola (26). A tizenhatoson kívülről NULLA gólt kapott, szögletből 4, szabadrúgásból és tiziből összesen három gólt nyelt be. 13 meccset hozott le kapott gól nélkül. Ami a teljesítményét talán jobban elhelyezi a rendszerben az a tény, hogy a fentebb felsorolt három kapus nincs benne a spanyol bajnokság legtöbb védését bemutató kapusa között. Navas ott van, a 9. helyen. 

IronRock: Gondban vagyok nagyon. Mert nálam ketten esélyesek. Az egyikük Navas, aki olyan szintre emelkedett, amit korábban csak Casillas tudott betölteni. Jöhet egy labda, balról, jobból, tökmindegy, Navas fogja. Tizi? Azt is. Kifutás a kapuból jó ütemben? No problem. Hogy csak egy ponttal maradtunk le a bajnoki címről abban Navasnak elévülhetetlen érdemei voltak. A “Who the fuck is De Gea” projekt a végéhez ért, Zidane ragaszkodik Navashoz, az ex-matracos meg ázzon tovább Manchester lúzerebbik felében. NAVAS A MI KAPUSUNK! És marad is sok évig.
A másik esélyes Casemiro. Ez a srác akkora kincs, amiért sokan 30-40-50 milliókat fizetnek ki, nekünk meg itt van. És Zidane felismerte. Berakta a csapatba, ő meg nemhogy meghálálta, hanem Makelele és Vieira magasságába emelkedett majdnem. Ha ő nincs, nincs Undecima se, ezt így ki lehet jelenteni. A Tank, A Balansz, egyáltalán az, akivel cefetül nem akarsz találkozni a pályán, mert nem udvariasan megkér, hogy ugyan add már oda a labdát, hanem elveszi. Ha meg ellenállsz, magadra vess. Casemiro alapember lett, nélküle nincs középpályánk.

Norma_va: Azt hiszem, itt jóformán nem is lehet mást mondani, mint Navas. A képességeivel tisztában voltunk már akkor, mikor a Levantéban játszott, majd a VBn nyújtotta teljesítménye sem lepett meg senkit, aki tisztában volt a spanyol bajnokság kisebb csapataival is. Ami viszont meglepő volt, hogy abból a helyzetből, amibe pont jelenlegi klubja tette (azanyádPérez!) milyen jól jött ki. Félig már össze volt pakolva, hogy egy év padozás után lepasszolják Manchesterbe egy szebb, fiatalabb, spanyolabb játékosért, amikor közbeszólt a fax gép. Abszurd az egész, de így lett jó mindenkinek! 
Itt azért meg kell említeni Casemirót is, aki a szezon második felében bejátszotta magát a kezdőbe, és akinek köszönhetően stabilizálódott a középpályánk. Rengeteg labdát szerzett meccsenként és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a végén ne kupa nélkül zárjuk a szezont – ismét.

Realpats: Nincs meglepetés, szerintem is Navas volt a legjobb. Egész évben kiválóan teljesített, egy potya nem sok, ennyire sem emlékszem hirtelen tőle, hatalmasabbnál hatalmasabb bravúrokra viszont annál inkább. Benítez regnálása alatt toronymagasan emelkedett ki a csapatból, Zidane idejében azért már a többiek is igyekeztek felnőni hozzá, akadtak hosszabb távon is remek teljesítmények. Modric, Bale, Kroos is hozott le egészen kiváló periódusokat, de Keylor továbbra is ott volt, mikor a csapatnak szüksége volt rá. Elcsépelt ugyan, de rajta tényleg nem múlott semmi.

Sultan:  Keylor Navas. Nem szeretnék hátrafelé böködni, de különösen az utolsó Casillas szezonhoz hasonlítva világlik ki, hogy mit is jelent, ha egy stabil ember áll a kapuban. Ha megkíméltük volna magunkat a Benítez érától, 3-4 többlet ponttal a bajnokság is meglett volna! Ez nem kis részben (az edzőcserén túl) Navasnak is köszönhető. Hatalmas elégtétel lehet neki, hogy BL-t nyert a Reallal. Beírta magát a történelembe, rekordokat döntött meg, és állított fel, melyeket nem lesz könnyű bárkinek túlszárnyalni.

Maverick: Időszakosan volt több jó teljesítmény is, több játékos nyújtott maradandót a szezon egy-egy szakaszában. Véleményem szerint azonban csak egy ember volt, aki a Benitez időket is beleértve maradéktalanul kiemelkedőt tudott alkotni, és ez Navas. Szorosan a nyomában Modric következik nálam, mindenki más minimum egy polccal lejjebb szerepel idén.

A szezon meglepetése:

Baw Jose: Itt viszont Casemiro van az első helyen. Okos játékot, kiegyensúlyozott teljesítményt tett le a szezonban, elbírta a terhet, amit a poszt és a poszt a Real Madridban jelent.Casemiro nyomában a jövő 17-es madridi játékosa áll. 

IronRock: Itt is kettős gond vagyon. Az egyik Lucas Vasquez. Amit ez a srác felmutatott amikor pályára lépett, annál többet nem lehet. Előtte nem ismertem, de szinte mindig pozitívan jöttünk ki a meccsből, ha ő pályára lépett. Rommá szívatta az ellenfelet a jobb oldalon, Ha kellett érkezett középen, ha kellett lőtt, ha kellett visszazárt és mélyebben védekezett mint Danilo… Kiérdemelte a helyét a Real keretében, kezdőként és csereként is hasznos. Kivásárlási ár 100 millió euró, 10 évig idekötni!
A másik meg Zidane. Féltávnál átvéve a csapatot, és keserves tanulópénzt fizetve a matrac elleni meccsen, onnantól viszont nem volt megállás: 12 győzelem a bajnokság utolsó fordulójában, rekord. Benne egy El Clásico visszavágás idegenben hátrányból felállva, a többieket meg ahogy jöttek. És az Undecima! Van Edzőnk, van Csapatunk, már csak egy normális elnök kellene…

Norma_va: Az egyik meglepetés Lucas játéka volt. Volt szerencsém augusztusban látni élőben Münchenben, és már akkor feltűnt és megtetszett a játéka. Agilis volt, égett benne a bizonyítási vágy, és szerencsére ez egészen május 28-áig kitartott. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az a játékos, aki a BL döntő tizenegyes párbaj első lövését elvégezve nyugalomra inti a madridizmust, és olyan rutinos játékosokat, mint Pepe vagy Ramos. A másik óriási meglepetés a 11. elhódítása volt. Az hamar kiderült, hogy Rafával kilátástalan volt a helyzet, de Zidane-nal is annyit változott, hogy a játékosok látszólag sokkal jobban érezték magukat. Radikális változások nem történtek a felállást, taktikát illetően, mégis magabiztosan nyertük a mérkőzésinket

Realpats: A BL-győzelem, mi más? Ha egy ennyire pocsék fél szezon után, mikor a csapat morálisan már kilométerekkel a béka ama bizonyos testrésze alatt tartózkodott, összejön egy BL-győzelem, nem az, hogy meglepetés, már-már csodával határos.

Sultan: Ahogy összekaptuk magunkat a végére. Az volt a szerencsénk, hogy versenyben maradtunk a BL-ben, ami nem engedélyezte senkinek, hogy leeresszen, és valószínűleg ismét ide lehet citálni Zidane-t, akinek sikerült végig motiválni a srácokat. Amikor a bajnokságban már tetemes a lemaradás, és tudják a srácok, hogy Eb éve van, és nem lenne jó megsérülni, kimaradni a válogatottból, akkor tudat alatt is vissza  tudnak venni a lendületből. Különösen olyan futballisták, akik nem tudnak olyan rosszul játszani, hogy egy szövetségi kapitányban is felmerüljön, hogy kihagyja őket a keretből. Cé, Bale, Modric, Kroos annyira alap válogatott ember, hogy egy gyengébb szezon vége után sem inoghat meg a helyük. Ezzel együtt mindannyian odatették magukat.

Maverick: Könnyű feladat választani: a BL győzelem, ez nem is lehet kérdés! Egyszerűen nem volt a döntőn kívül egyetlen olyan meccs sem, ami azt sugallta, hogy ezt a BL-t akár meg is nyerheti a csapat. Aztán mégis. A játékosok közül pedig Lucas, aki az „ez meg ki és miért játszik a Bayern elleni felkészülési meccsen” kategóriából szinte a hős szintig emelkedett. Nem is az az érdekes vele kapcsolatban, hogy miként cselez, hogy hajt, vagy milyenek a beadásai, hanem az, hogy ilyen fiatalon nem roppant össze fejben a Real Madridnál – hosszasan lehetne sorolni az ellenpéldákat… Ettől válik igaz értékké, és ez utal arra, hogy nagy játékos lehet még.

A szezon csalódása:

Baw Jose: Benítez, akiben hiába lehet meg a tudás – és emiatt tabula rózsa is álltam hozzá a szezonkezdetkor – de a kémia nem működött közte és a csapat között. Érdekes, de így is hozzá kötöm az év meccsét – nyilván szubjektív a dolog – a PSG elleni odavágót, ahol a 0-0 rengeteg sérüléssel az akkor igen jó formában lévő párizsiak ellen szépen megtervezett és kivitelezett 90 perc volt.
Csalódás ezeken túl a rengeteg sérülés és a tény, hogy újra nem sikerült bajnokságot nyerni. A Copa del Rey-blama nem csalódás. Az az ÉV VICCE, a fekete komédia Madrid fehér részén. Isco és James szezonja is lehet csalódás, de egyrészt egyik sem hisztizett (hacsak nem hiszünk el minden sajtóanyagot), másrészt James a BBC után a legeredményesebb tagja a keretnek.

IronRock: Mondhatnám a Dagadt Pincért, de elment dagi oroszlánba nem rúg az ember. Így maradt egy: Danilo. Pérez újabb elcseszett húzása, és ezen az se javít, hogy a BL döntőn éppen jó napot fogott ki. De előtte amit művelt komoly meccseken, az alapján mindenkinek világos volt hogy Carvajal egy klasszissal jobb legalább. Még Arbeloa vagy Nacho is jobb lett volna Danilónál. Nem Real Madrid szint. Menjen vissza a Portóba, ott belefér a meccsenkénti 3 komoly hiba, itt nem.

Norma_va: Itt a bőség zavarában nem tudok egyet választani. James sérülése után végig szenvedte a szezont, Isco ímmel-ámmal nyújtott csak kiemelkedő teljesítményt, többnyire meg az átlagos és gyenge teljesítmény között mozgott. De mondhatnám Danilót is, aki a Whoscored szerint a liga legjobb jobb hátvédje lett. Folytathatnám a felsorolást Rafával, a játékunk látványosságával, stb. De ha egy momentumot kéne kiemelni, ez lenne:

Realpats: Perez! Lehetne, de benne nem csalódhattunk, csak hozta a formáját, a nyár folyamán szétbarmolta a csapatot, hogy újra előröl kelljen kezdeni az építkezést. Benítez! Lehetne, de ő is csak azt hozta, amit előre megmondott a futballszerető közösség kb. 98%-a. A csapat és egyes játékosok hozzáállása! Lehetne, ha ez egy fél szezon-értékelő lenne. A csapat játéka! Lehetne, ha nem lettünk volna annyira mélyen a szezon során, mint a magyar válogatott Pinyő alatt.  Innentől kezdve meg a mindegy hogyan, csak nyerjünk taktika is elfogadott volt. (Jövőre azért már több kell.) És még sokáig sorolhatnám, mivel összességgében egy csalódásokkal tarkított szezonon vagyunk túl, amit végül a BL-győzelem bearanyozott. De így, egy hónappal a döntő után már én is ott tartok, hogy mindegy mi volt, a lényeg, hogy nyertünk, a többit meg lekakkantom.

Sultan: A Real Madrid adminisztrációs departmentje. De Ghea ügy faxai, Cherishev játszatása a Kupában. (Benítez bánatpénze.) A XX. század legnagyobb klubjánál ez több, mint ciki. Ez még a megye II-ben is ciki lenne.

Maverick: A csapat őszi játéka és hozzáállása. Természetesen borzasztó nehéz úgy jó teljesítményt nyújtani, hogy nem jössz ki az edzővel, vagy nem érted, hogy mit akar, esetleg úgy, hogy betegre unod az edzést. Ez mind érthető, és az érzéseket az sem befolyásolja, ha x milliót keres valaki, mert egyikünket sem tudnak arra kényszeríteni szerintem, hogy boldogok legyünk a munkahelyünkön, ha egyszer nem vagyunk azok. Ami ezen faktorok figyelembe vétele mellett is csalódás az az, hogy szerintem a csapat meg sem próbálta… Ahogy sok szurkoló, úgy a keret is úgy állt Benitezhez, hogy „Ezt meg miért? Mi? Hova? Minek?”. Senki ne mondja, hogy hirtelen egy hét alatt megtanult mindenki passzolni és futni, miután Zidane leült a padra. Részben érthető a dolog, de akkor is csalódás marad… Ha csak egy kicsit megpróbálták volna, talán bajnokok vagyunk most.

A másik csalódás a James körüli hercehurca. Igen, a kolumbiai kicsit megszédült a magasságtól – változó megjelenés, állítólagos bulik, autózós incidens –, de messze van attól a helyzet, hogy azt menthetetlennek bélyegezzük. Amikor ismét beállhatott, nem éppen egy sértődött primadonna hozzáállását mutatta, ráadásul a játékpercei mellett is az egyik legeredményesebb játékosa volt a csapatnak. Érződik a bizonyítási vágy, és hogy nem akar elveszni. Érthető, hogy miért kapott kevesebb szerepet, de ezzel együtt csalódást keltő, hogy sokan már túl is adnának rajta. Ha egy ilyen rosszabb periódus után eladtunk volna minden játékost, akkor a jelenlegi keretből kb. senki nem lenne már itt… Lehet, hogy nem a Real Madrid rendeltetett neki, de ez szerintem még nem dőlt el, és nem derült ki. Ehhez még idő kell, mert James sokkal fiatalabb, mint bármelyik kulcsjátékos, akikre a jelenlegi csapat épül.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!