SIKERÜLT! 

2014 után újra lehetőség nyílt elhódítani a BL-serleget. Ehhez utolsó lépésként a hazai visszavágót kellett megnyerni. Nem volt egy látványos meccs, nem volt szép meccs sem, főleg nem volt Fehér Balett, Jesé teljes csőd volt. De mindez semmi ahhoz a #nagybüdösvállalhatatlannullához képest, amit a City bemutatott. Ilyen játékra és hozzáállásra senki nem számított. Senki nem is számíthatott.
Mindenesetre naptárba vele: 2016. május 28., Milánó, San Siro, Real Madrid – Atletico Madrid.

 

Féltünk, hogy a vendégek középpályája mennyire megzabálja majd a házőrzőnk nélküli azonos Habfehér csapatrészt. Féltünk a névtől, hogy jajaj, Yaya. Ehhez képest az egykor valóban világklasszis teljesítményre képes Toure nagymamáink sebességével közlekedett, középpályáshoz méltatlan statisztikai mutatókat mutathat fel (0 lövés, helyzetkialakítás, labdaszerzés, szerelés). Lássunk egy példát arra, milyen is volt ez a tegnap esti Yaya .

De nem érdemes az ő nyakába varrni a City nulla játékát. Nem volt játékosuk, aki kicsit is akart volna. A belga Halott Pénz nem volt hatással a meccsre, Kun (ismét) eltünt Ramos és Pepe között, (kaput találó lövései a BL-ben: 0 vs. Real Madrid, 0 vs. Real Madrid, 0 vs. PSG, 0 vs. PSG, 0 vs. Kyiv | az első 80 percben nem ért labdába a tizenhatoson belül), Navas (az övék) futni tud, focizni nem (ezen a szinten), Fernando pedig ismét bemutatta a “sz.rok bele, nem érdekel az egész”-felfogást. 

De ez mind legyen az ő bajuk. 180 perc alatt igazán komoly gólhelyzetet sem tudtak kialakítani. Sőt, azt sem tudták elérni, hogy bárki a világon azt gondolja róluk, hogy ők akarnak. Az a letámadás, amit az első meccsen láttunk tőlük, tegnap csak nyomokban, földimogyoró és egyéb alapanyagok mellett volt kimutatható.

Ellenben a Real Madrid akart, ami párosult egy piszok összeszedett védekezéssel, miközben magasról tettek a látványos támadásokra/támadásépítésekre és a hagyományokra, H. Ivánra, valamint azokra, akik szerint a csapatoknak mindig a rájuk aggatott címkéknek, jelzőknek kell megfelelni. Bocs, Világ, de már nem divat “meghalni a szépségben”. (Helyette néha “meghal” egy-egy csapat abban, hogy még a győzelemért/továbbjutásért sem alkalmazkodnak.) Ellenben a megszerzett kupák jól mutatnak a vitrinben, még akkor is, ha nem Ramos-kompatibilisek.

Vékony volt támadásban a Real tegnap – de a Cityt így sem tudta alulmúlni. Bale a meccs hőse volt, öngólos góljával, kapufára fejelt fejesével és a képtelenség határát súroló, Lukát is teljesen ledermesztő majdnem gólpasszával. Azért Bale, szedd össze magad, mert a szezonban 0, azaz nulla gól szerepel a neved mellett a BL-ben. Hát százmilliós játékos az ilyen, mondd!?

Zidane jól építette fel a meccstervet, de Jesé pályára küldése csak annyiban védhető, hogy (Perez egy ökör, hogy Benzemának nincs helyettese) ő a legjobb rossz megoldás ilyen esetekre. Jesére tegnap jellemzően igaz volt, hogy elindult, mikor nem kellett volna és nem indult, mikor mégis indulni kellett volna. Illetve a meccs jelenete, amikor hatalmas testével bevédte a labdát, hogy Carvajal vigyorogva szögletre mentse a szituációt.

Ronaldo jelenléte jót tett a hazaiaknak, élmény volt nézni, hogy milyen elánnal kérte a társait, hogy “gyertek már ki abból a lövészárokból és támadjuk le őket mondjuk 40 méterre a kapunktól” – bár játékával nem sokat tett hozzá a meccshez (igaz, hét kísérlete pont kettővel több, mint amennyit a vendégek együttesen megeresztettek Navas irányába), szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem volt 100%-ig egészséges. Ha a Valencia ellen nem játszik, nem lepődök meg.

Kroos és Isco szezonbeli legjobb teljesítményükkel járultak hozzá a sikerhez, a kis spanyol meghálálta a bizalmat, lecserélése után meg is roggyant a csapat addig szilárd szerkezete. Itt érdemes kitérni ZZ cseréire. Akiket behozott, azok rendben vannak. Jesé lecserélése egyértelmű volt, azonban Jamest én Cé helyett hoztam volna le: így Bale mehetett volna középre, jobb oldalon Lucas (az bizony piros lapos megmozdulás volt), balon James játszhatott volna, a középpálya pedig egyben marad. Kovacic becserélése az utolsó percekre már nem osztott-szorzott semmit.
Visszatérve Iscóra és Kroosra: a német passzgép igazi stabilitást nyújtott a csapatnak, bármikor oda lehetett adni neki a labdát, ő azt a legnagyobb biztonságban továbbította (96%). Isco élményszámba menő lefordulásain túl érdemes megjegyezni, hogy 8 labdaszerzéssel a legjobbak között szerepelt tegnap.

Navasnak (a miénknek) sok dolga nem volt, így pedig tovább csinosíthatta a statisztikáját: 12 BL meccsén 11 alkalommal mondta, hogy STOP! Az idei szezonban pedig 9 találkozón maradt érintetlen a hálója. Köszi, faxgép!

Bent vagyunk a döntőben és bennem két (három) érzés van jelen. A mostani Real leginkább az 1998-as csapatra emlékeztet abból a szempontból, hogy általános vélemény a “semlegesek” szerint, hogy az utóbbi évek leggyengébb csapata a mostani, így érdemtelen a döntőbe jutás. A másik az ATMA és a 2000-es évek Valenciája, amely egyszer épp a Real ellen, egyszer a Bayern ellen vérzett el a Bajnokok Ligájában. Ezek csak személyes érzések, még csak nem is vélemények, de valamiért ez ugrott be a meccs 14. percében, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy itt a City nem fog döntőbe jutni.

A harmadik csak egy sejtés: az utóbbi időkben megszokott ATMA győzelem ellenére is azt gondolom, hogy ZZ a döntőben sem fogja agyig feltolni a csapatát. Lesz 90+30 perc eldönteni, hogy ki a jobb. A Wolfsburg elleni visszavágón és a City elleni két meccsen is az átgondolt tervezést láttam viszont a csapattól és Zidane-tól.

A Real Madrid 14. alkalommal jutott be a BL/BEK döntőjébe. Eddigi 13 lehetőségből 10 alkalommal elnyerte a serleget.

Szerencsére (?) a mérkőzés egy unalmas (??) szombat délutáni, matiné időben játszódó bajnoki hangulatának felelt meg. Szerencse, mert még van némi esély a bajnokságban is. A Valencia ellen sokkal, de tényleg sokkal nehezebb feladat vár a srácokra. TOVÁBBTOVÁBB!

Ez a sor biztos egy YT-linket rejt… 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!