A 3 pont a lényeg…

…másra úgyse nagyon fogunk emlékezni a tegnapi meccsről. Néhány kérdésre választ kaptunk, néhány továbbra is lóg a levegőben. Nem fogunk örömtáncot járni a csapat tegnap mutatott teljesítményétől, mert egy tökutolsó Levantét egy Real Madridnak a tartaléksorával is magabiztosan kell legyűrnie – ezért nem jár hurráoptimista csatakiáltás, csak egy elfogadó biccentés. A derbin kapott saller és az elúszott bajnokság erősen érződött még a csapaton, de legalább nem süllyedtünk tovább. Hajtás után értékelünk.


Zidane alaposan meglepett mindenkit a kezdővel. A védelmet nem volt nehéz kitalálni, lévén hogy csak ez a 4 db védőnk volt bevethető, a középpályára viszont Casemiro került be Kovacic helyett, jobbszélen pedig a meccs egyik legjobbjának bizonyuló Lucas kezdett, Mayoral pedig a másik szélen. Ha még Hamesz és Kroos is hajlandó lett volna kicsit focizni, lehetett volna ebből egy magabiztos győzelem, de ők tegnapra is szabit vettek ki. A felállás inkább egy 4-2-3-1 volt, középen Casemiro rombolt és Toni alibipasszolt, Hamesz ezúttal az általa hiányolt 10-es posztján szerepelhetett középen, de két villanást leszámítva semmit nem tett hozzá a meccshez se támadásban, se védekezésben.

A Levante már az 5. percben jelezte, hogy eltökélt szándékuk, innen mi nem fogunk 3 ponttal távozni. Rossi lapos lövését nagy bravúrral kellett Navasnak kitolnia. Ez annyira meglepte a Realt, hogy egészen a 19. percig semmi veszélyt nem jelentettek a Levante kapujára. Akkor Ronaldo közelről kanalazta a kapura a labdát de Marino jól zárta a rövid sarkot. A 32. percben már nagyot kellett védenie. Ronaldót találta üresen a 16-oson belül egy labda, ráfordult és jól lőtte el a rövid sarok felé. Egy perccel később pedig már vezettünk. Megköszönhetjük ezt Lucas Orbannak, aki a 16-osra betörő Lucas Vasquezt rúgta fel teljesen feleslegesen egy veszélytelen szituációban. A büntető Ronci be is vágta.

Nem tudták tartani

5 perccel később jött a második gól. A meccsen a Láthatatlan Ember szerepét alakító Mayoral első jó megmozdulásaként kapura lőtt középről, a kapufáról az elvetődő Marino hátáról-alkarjáról visszapattanó labda pedig a kapuba csorgott. Mielőtt túlságosan megnyugodhattunk volna, a szedett-vedett védelmünk csak összehozott egy gólt. Rögtön a középkezdés után Rossi indult meg és lökött egyet Casemirón, aki olyan szép ívben esett, hogy a spori úgy volt vele, ha a két súlycsoporttal kisebb Rossi ekkorát tud taszajtani Vadállatunkon, akkor megérdemli hogy ne fújja le. Rossi ezek után felbőrözte Varane-t a Deiversonnak adott passzával, aki aztán higgadtan kilőtte az alsót. Navas tehetetlen volt. Ennyi is volt a félidő.

A második félidőben negyedórára Hamesz is felébredt, az 51. percben lőtt egy rá jellemző bombát, ami a védő lábán megpattanva éppen csak elkerülte a felső sarkot. Majd a 65. percben a meccs legszebb jelenetében egy álompasszal kiugratta Ronaldót, aki kapásból ellőtte a rövidbe, de a labda a kapufáról visszapattanva végigcsorgott a gólvonal előtt és a másik kapufán túl ment ki. Pár perccel később Danilo második pontos labdája után ismét csak Ronaldo lőtt kapásból, ezúttal is centikkel ment el a labda a kapufa mellett.
A Levante a második félidőben alig jelentett veszélyt a kapura, az egyetlen komoly lehetőség Ruben Garcia lövése volt, de Navas szép vetődéssel kiszedte. A 92. percben pedig jött a kegyelemdöfés: Lucas indította pazar ütemben a jobbszélen Ronaldót, aki okosan középre gurított vissza, ahol a Hameszt váltó Isco érkezett és senkitől se zavartatva kilőhette a hosszút. És ezzel vége is volt.

Lássuk az érdekességeket.

Danilo – botlábú brazilunk önmagához képest nem hozott annyira rossz meccset, mint vártuk. A védekező feladatait jól megoldotta, több fontos mentése is volt hátul, viszont…viszont előre annyira fogalmatlan, hogy az borzalom. Mivel a balszélen aligha várhatta el bárki Nachótól hogy majd ő fogja ott meghúzni, a legtöbb támadásunk a jobb oldalon futott, elsősorban Lucasnak köszönhetően. Több esetben is sikerült a Levante védelme mögé kerülni, és ha Carvajal lett volna a jobbhátvéd, akkor sanszos hogy lett volna jóval több ziccerünk egy-egy pontos beadás után. A vicces az, hogy így is kiosztott egy kvázi gólpasszt Mayoralnak, meg Ronaldo kapásból eleresztett lövésénél is ő adta a kulcspasszt.

Lövésre visszatett labdák – Meglepő módon ezen a meccsen elég sok ilyen lehetőségünk volt, és két gól is ebből született. Valószínűleg tudatos taktikai elem lehetett, mert miután látszott, hogy a középre belőtt labdákat a létszámfölényben lévő védők mind kifejelik vagy begyűjtik, a második hullámban érkezőnek a szélről visszatett labda jó húzásnak bizonyult. A Levante védelme pedig be is szopta jónéhányszor. A másik, ezzel összefüggő pozitív dolog, hogy végre mertünk lőni távolról. Lucasnak és Nachónak is volt egy remek távoli bombája, ahogy Hamesz és Ronaldo is közel járt a gólhoz. Végre nem azt kell nézni, hogy megérkezünk a felállt védelem elé, és ahelyett hogy a betömörülő fal előtt menne a meddő passzolgatás merték a srácok rálőni a labdát – ki több, ki kevesebb sikerrel.

És most a negatívumok:

1. Tökéletes impotencia a kontráknál. Mou a világ egyik legjobban kontrázó csapatát építette fel, és Carlo első évében is gyakran éltünk ezzel a fegyverrel. Erre most oda jutottunk, hogy ha lehetőség lenne a gyors megindulásra, fejben mindenki lassú mint csiga! Tegnap több esetben is agyfaszt kaptam azon, hogy 3 vs. 3-ban vittük a védelemre a labdát, és ahelyett hogy mindenki tudatosan és gyorsan a kapu felé tört volna, lelassított a labdás ember, szépen körülnézett és csak azután passzolt, addig meg a Levante visszazárt, és folytatódhatott a labdatoszogatás.

2. Sérülések: Ezúttal Casemiro volt az áldozat, le is kellett őt cserélni, de ami a legfurcsább: görcs miatt jött le, ahogy a végén Mayoral és Lucas is emiatt szenvedett. Na most valamit nem értek: profi játékosok nem tudják hogy kell rendesen bemelegíteni?? Nem 120 percet játszottunk, hanem csak 90-et. És ugyan a Levante ellen futotta a csapat messze a legtöbbet a szezonban (117km), és Lucas egymaga 12,34km-t vállalt ebből, ez se mentség erre. Ideje lenne vagy a gyúrót vagy az orvosi stábot kissé megrugdosni.

Összességében megérdemelten győztünk, de kb. ernnyi pozitívat lehet elmondani. Messze van a játék és csapategység attól a magabiztosságtól, amit joggal várunk el a Real Madridtól. Szombaton az igencsak masszív Celta nem lesz ilyen gáláns vendég, és a hiányzóink nélkül az a meccs sokkal nehezebb lesz.

Összefoglaló itt:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!