Zidane havi értékelő és más dolgok

Egy tökéletes világban nem lennének háborúk, nem lenne éhínség, mindenki örökké élne és a Real Madrid is hazai pályán játszaná minden egyes meccsét. De a világ nem tökéletes, jelen pillanatban is háborúk dúlnak, rengetegen éheznek, senki sem él örökké és kedvenceinknek is idegenbe kell látogatnia néha. Igaz egy kiesőjelölt otthonában nem kéne, hogy megremegjenek a madridi lábak. Granada-Real Madrid, hajtás után hellyel-közzel beharangozunk!

Ahogy Sevillában se kellett volna, hogy problémák legyenek, de hát láthattuk, hogy az egy pontért is vért izzadva kellett megküzdeni. Akkor szemmel láthatóan sikerült a Betisnek meglepnie a Realtelsősorban ifjú edzőnket – és csak a második félidőben tudták valamelyest korrigálni a hibát. Pedig Zidane első két meccsén csak úgy szórta az ötösöket a csapat, mindenki örült mindenkinek, már-már a babnak is kezdett hús íze lenni, már a rotációt is próbálta némiképp elővenni Zizou, az a csúnya Betis meg belerondított az idillbe. De még bőven a tanulófázisban van a francia – inkább padavan ő még, mint mester – és ha valóban tanult abból az összecsapásból, akkor hosszútávon csak jól jöhetünk ki az esetből. Előbb-utóbb úgy is jött volna a pofon. Most éppen előbb jött, mint utóbb, de reméljük, több hasonló jellegű már nem lesz!

Rögtön itt is az alkalom a bizonyításra, ráadásul a Granada legyőzése még a Los Cármenesben sem tűnik lehetetlen feladatnak. Amúgy is épp itt az ideje, hogy november vége után ismét meccset nyerjenek idegenben! Mivel az Eibar elleni győzelmet követően, volt egy Villarreal-Real 1-0, (garynevilleféle) Valencia-Real 2-2 és egy Betis-Real 1-1. Előtte meg egy 3-2-es vereség a Sevilla otthonában. Nem valami fényes… Ezalatt a Granada olyan ellenfeleket vert meg hazai pályán, mint az Athletic Bilbao vagy éppen a Sevilla. Ergo nem lehet őket sem fél vállról venni otthon, hiába szerénykednek jelen pillanatban a kiesést jelentő 19. helyen. A hátsó régió sűrűsége miatt, egy esetleges győzelemmel amúgy is kikerülhetnének a kiesőzónából. Azt már ne is említsem, hogy lélektanilag mekkora lökést adhat a Real Madrid legyőzése egy kiscsapatnak.

De térjünk vissza Zidane-hoz és további hiányosságaihoz. Ugyanis hibának róható fel még nála, hogy nem tud megfelelően belenyúlni a meccsekbe. Ez az utóbbi két összecsapáson ütközött ki igazán. A Betis ellen Carvajal és Jesé is későn érkezett, Jesé ráadásul még fölöslegesen is. Valamint az Espanyol ellen se jött be a Modric-Káosz csere. Sokan ugyan jónak ítélték ezt a húzást, mondván jól jött ez a kis pihentetés Modricnak és Kroosnak – ami igaz is – de ezt követően megszűnt létezni a Real Madrid középpályája. A 4-1-5-ös felállás nem igazán jött be, már ami a játék képét illeti, mert gólt szerezni még így is csak mi tudtunk. De ebben a rendszerben – ha lehet egyáltalán rendszerről beszélni – egyedül Casemiro próbálta tartani a frontot a középpályán, több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Egy Kovacic még mindenféleképpen elfért volna középen, ugyanis az álkatalánok sorra dolgozták ki a helyzeteket és csak Navasnak volt köszönhető, hogy érintetlen maradt a hálónk. Gondolom, mondanom sem kell, hogy kicsit is jobb ellenféllel szemben már rögtön megbosszulta volna magát egy ilyen lépés. Remélhetőleg ebből is sikerült az edzői stábnak levonni a megfelelő következtetéseket.

A heti egy meccs az összeszokás szempontjából áldás volt, míg a csereemberek szempontjából átok. Emiatt a rotáció hiánya nem igazán róható fel Zidane-nak, mivel a kevesebb mérkőzésszám nem tette indokolttá a kezdő játékosok pihentetését. Más kérdés, hogy a perememberek szemében hogy csapódott le mindez. Ebben a hónapban viszont már minden bizonnyal választ fogunk kapni, hogy Zizou továbbra is marad-e a carlói úton, vagy megfelelően fogja forgatni a keretet. A lehetőség adott.  Pepe és Bale sérült ugyan, de a Granada ellen Casemiro, Kovacic, Lucas, Nacho, de akár még Casilla is bőven bevethető lenne kezdőként, még ha nem is feltétlenül egyszerre.

Ami még ebből a rövidke kis időből kiderült, hogy Vázquez Zidane-nál kikerült a pikszisből, vagy mondjuk úgy, hogy hátrébbszorult a fontossági sorrendben, helyét egyértelműen Jesé vette át. Ezen nem kell csodálkozni, Zizou mindig is kedvelte Jesé játékát, talán azt is mondhatjuk, hogy ő fedezte fel a nagy csapat számára. Legalábbis az urbán legend szerint, az ő közbenjárásával került az első kerethez. Biztos igaza van, ha lát benne potenciált, de én személy szerint nem igazán kedvelem a fiatal spanyol játékát. Egyelőre a pillanatnyi teljesítménye se nagyon igazolja az edzői döntést, de ha Zidane-nak sikerül visszahoznia a sérülése előtti szintre, akkor még jól járhatunk vele. Mielőtt Kolasinac elkaszálta volna már éppen meggyőző teljesítményt kezdett nyújtani, azóta viszont nagyon nem találja magát. Ehhez persze nagyban hozzájárul az is, hogy Benítez látványosan jegelte. De most fordult a kocka, Zidane kinevezésének egyértelműen Vázquez itta meg a levét. Sajnálom is kicsit érte, de hosszú távú, valós alternatívát ő sem jelentett volna, akár CR, akár Bale helyét illetően. Lucastól nevesebb (és jobb) játékosok is látták már kárát új edző érkezésének.

A mérleg másik serpenyőjében viszont sokkal több a pozitívum. Ismét összhangba került játékos és edző, rendes, felépített támadásokat láthatunk, van középpálya (már ha nem kapja le meccs közben Zidane), elmaradnak a fölösleges ívelgetések, a támadók nem egymást tapossák a 16-os vonalában, már a támadóharmadban letámadnak és gyakrabban zárnak vissza védekezni. Röviden a játékosok egyénileg és csapatként is szemmel láthatóan előre léptek. De úgy érzem, ezt nem is kell bővebben ecsetelgetni, hisz mindenki látja. Na, jó majdnem mindenki.

Ettől függetlenül fölösleges elvárásokat támasztani – legyen az reális vagy kissé optimista – a Real idei szezonjával szemben. Egyelőre csak örüljünk a szép játéknak, hogy nagy a jókedv csapaton belül, ebből legalább valami jó is kisülhet! Kupákat illetően meg lesz, ami lesz. Még egy tapasztalt tréner esetében sem elvárható, hogy rögtön az első évében csodát tegyen a csapattal. Én legalább is már megtanultam, hogy új edzőtől, kinevezésének évében nem szabad elvárni semmit. Ezáltal rengeteg fölösleges csalódástól kíméltem már meg magam. Sajnos bőven volt alkalmam elsajátítani ezt a fajta szemléletmódot.

Rövidtávú elvárásokat viszont már gyakrabban fogalmazok meg én is, jelen esetben, hogy a Granadát idegenben is tessék legyőzni. Semmi lazsálás, lazsálás az nuku! Hogy önbizalomtól telve kezdődhessen az erőltetett menet.

Remélhetőleg nem a kezdőcsapat: Navas – Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo – Kroos, Modric, Isco – Benzema, CR, James

Kezdés: 20:30, Sport 2

Oszd meg a posztot, ha tetszett!