“We did what we had to do”

A fenti idézet Iscotól van, a mérkőzés után nyilatkozta. Tökéletesen leírja a Real Madrid tegnapi terveit: gyorsan kialakítani a magabiztos előnyt, aztán a sérüléseket elkerülve letudni a meccset, a PSG-re gondolva. Összejött.

 

Ez a meccs sokat nem érdemel. Engedjetek meg egy gyenge hasonlatot: péntek este kezdtük a benti, téli teremfocis időszakunkat. Egy másik, általunk korábbról nem ismert csapattal béreljük a termet 60 percre. Ez volt az első meccsünk. Negyed óra múlva elszállt minden motiváció, hogy mi ott most naggggyon odategyük magunkat – addigra már 6-0 volt. Végül egy óra alatt 3 gólt kaptunk, és legkevesebb 20-at lőttünk. Nem volt jó érzés játszani, mert az ellenfél nem késztetett komolyabb teljesítményre.

A Real tegnap nyerhetett volna 7, 8, 9 lőtt góllal is, de ők a kétgólos előny birtokában már a PSG-re tartalékoltak. A vendégek nem voltak képesek komoly ellenállás kifejtésére, bár találtak egy gólt, ahol Nacho, Casemiro és Marcelo is hagyta a saját emberét, a beívelt labdára három támadó érkezett szabadon. Casillát talán elő lehet venni emiatt, de az egész meccset figyelembe véve volt pár szép védése (vagy pózolása a fotósoknak), jól teljesített.

A Real a lehető leghamarabb gólt akart szerezni, az első három percben csak Kroos-ék birtokolták a labdát, a gól mégis abból alakult ki, hogy megkapta a játékszert a vendégcsapat. A kapus kirúgása pillanatában hét madridi játékos volt a vendégek kapujától 35 méteren belül. Ez annyira megzavarta a sárga mezeseket, hogy eladták a labdát, Casemiro pedig gyönyörűen játszotta meg Iscot, aki higgadtan értékesítette a helyzetet. (Kázmér a győzelmet a meccs után mindannyiunk kedvenc Gutijának ajánlotta. Isten éltesse utólag is a ki nem teljesedett Zsenit!) 

Pár másodperccel később már vezetünk.

10 perc múlva, a pressinget csökkentve is sikerült megszerzni a második gólt, ez valami fantasztikus volt! A beadás Marcelotól, a mozdulat Ronaldotól… Bárki ellen is csinálják, ez gyönyörű.

Ezzel meg is volt a meccs, visszaállt a csapat, az első félidőben volt pár kontralehetőségünk, sőt, egyszer majdnem gólt is szereztünk belőle (Isco). Aztán jött a vendég gól – ami annyira meghatott engem és a barátaimat, akikkel néztem a meccset, hogy rezignáltan megjegyeztük: még a félidő előtt ismét két gól lesz a különbség. Annyira egyértelmű volt. Jesé pedig élt is a lehetőséggel, felvállalta a párharcot és szépen kilőtte a hosszú alsót. Ez az a Jesé, akit megszerettünk.

Már nem támadunk le, ez a labda nélküli felállás a PSG-nek szól. (4-1-4-1)

A második félidő meg… maradjunk annyiban, le kellett játszani. Néha mindkét csapat eltévedt az ellenfél kapujáig – a Real még intenzíven is kezdte ezt a játékrészt – de egyik csapat sem akart már sokat a meccsből kihozni. A Madrid hagyta a vendégeket is játszani: sikeres passzok száma 525-472.

Ami szót érdemel még, az a kezdőben helyet kapó Kroos – ezek szerint Kovacic mégsem volt teljesen fitt. Valamint Benítez kései cseréi – ha már pihentetni akar, akkor cseréljen időben. Részemről ezzel le is zárom a tegnapi eseményt és áttérek a köz véleményére.

Köszönöm a válaszaitokat az előző poszt végén feltett kérdésre. A témakör elég régóta érdekel, mert sok külföldi szaklap és véleményformáló, ill. Blanc is védekezőnek tartja Benítez Madridját. Meglepett, hogy nálunk is kevesen gondoljátok, hogy Rafa támadó felfogásban játszattja a csapatát. A szavazók 14%-a szerint támadó filozófiát követ Benítez, míg 36% szerint védekező. Őszintén érdekel, hogy miért alakult ki ez a kép. Kommentben beszélgessünk még erről, mert a tegnapi meccsről sokat nem lehet.

Én azt látom, hogy egy sokkal jobban megszervezett védekezés mellett ugyanannyit támadunk, mint Ancelloti alatt, de másképp. Szerintem Rafa támadó focit játszat a csapatával. (OK, aláírom, hogy nem annyira támadót, mint Zdenek Zeman csapatai… 1 védő, 1 középpályás, 8 támadó.)

De akkor miért alakult úgy a voksolás, ahogy? Talán mert sokat nyom a latba a vizuális hatás (meg a média): amikor a képernyőn nem látjuk a letámadást az ellenfél térfelén, nem látunk dinamikus támadásokat (hovatovább: kotrákat), akkor hajlamosak vagyunk inkább nem támadónak tekinteni egy csapat játékfilozófiáját. Főleg ha 9 meccs alatt csak 3 gólt kap a bajnokságban és azt látjuk, hogy a kapusunk többet van a levegőben, mint Superman és Vasember együtt. Pedig nem is olyan régen tárgyaltuk ki, hogy a tavalyi évhez képest idén minimálisan több lövés érkezik a kapunkra, csak Navas Ikerrel szemben dolgozik is – és sokszor látványos mozdulatokkal. Ez viszont megint azt erősíti sokakban, hogy magunkra engedjük az ellent, védekezünk. (Az alábbi képeken a mostani és Carlo két évét láthatjátok – az adatok meccsenkénti átlagot jelentenek.)

A látvány alapján néhányan mondhatják, hogy a Real Madrid most védekező focit játszik. De látvány gyakran illúzió. (Lásd még: számos Barca-szurker és egyéb focit kedvelő a nagyesküt rátenné, hogy Pep alatt a Barca végig támadófocit játszott, pedig számtalan magyar és külföldi oldalon bebizonyították már, hogy legkésőbb a 2010/11-es szezontól a labdajáratással nem a gólszerzés, hanem a bekapott gól elkerülése volt az elsődleges célja – ezt a csapat passzainak vizsgálatával el lehet dönteni.) Aztán itt vannak a számok, amelyek alapján a La Ligában nincs támadóbb csapat a Real Madridnál. (A képeket a Las Palmas elleni mérkőzés előtt készítettem – 9 lejátszott bajnoki összesített adatait látjátok.)

Tény,hogy a csapat rengeteg helyzetet dolgoz ki, de nagyon gyenge a helyzetkihasználás. Vajon, ha az jobb lenne, több gólt szereznének a srácok, akkor többen gondolnátok, hogy támadó focit játszunk?

Korábbi edzőnk, Mourinho és Benítez néhány kritikus pontban nagyon hasonlít egymásra (számos másban meg eltérnek): taktikailag mindkettő kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből, mindketten szeretik a játék egészét a meccs előtt felvázolni a játékosoknak, hogy azokat ne érje semmilyen meglepetés (Fun Fact: a Real az egyetlen csapat a bajnokságban, amely még nem került hátrányba, amit csak a szerencsére fogni felesleges, kellett oda a felkészítés is.) Hasonlóan gondolkodnak a védekezés fontosságáról, azonban Mou szinte csak a labda nélküli védekezést gyakoroltatja be csapataival, ezt Benítez is megtette (Rafa – PSG) de(!) Rafa szeret labdával is védekezni (Rafa – ATMA). Ha Mourinho alatt a Real a világ legjobb kontracsapata volt, azzal azt is mondjuk, hogy alapvetően védekező játékfilozófiát használt (aki kontrázni akar, annak elsődleges célja a védekezés és labdaszerzés a saját védekező zónájában). Bajnoki évében mégis, rekordot jelentő 121 szerzett góllal zárt a csapat (Amely csapat ennyi gólt szerez, az csak támadó szellemiségű lehet, ugye?).

Tehát, (kinek) mi dönti el, hogy egy csapat (és edzője) támadó vagy védekező felfogással lép pályára?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!