Kilengések

Könnyű ilyenkor a blogger dolga, a csapat remekelt, csattanóst választ adott a “gólszegény” vádakra, s megmutatta, milyen az, amikor sülnek a lábak, ülnek a passzok és együtt akar a csapat. Nagyon sok pozitívum volt, ezekkel kapcsolatban szeretnék összefoglaló gyanánt néhány szálat kibontani.

Már többször leírtam, hogy időnként a kín és az élvezet között nagyon kevés a különbség, vékonyka a határvonal. Azzal együtt, hogy a Betis nem fogott ki túl jó napot, a 2. perces Real gól megpecsételte a vendégek sorsát. Ez az apró nüansz, megteremtette a lehetőségét az örömfocinak, s fiaink éltek is vele.


Lehet soknullra nyerni sokféle góllal, de amit szombat este a Madrid letett az asztalra, az igazi extra volt. Az a csapat, amelyik ilyen gólokat szerez, az önbizalomtól duzzad, erőt mutat, és demoralizálja az ellenfelet. A beharangozóban elvártam a “gyalulást” de még az optimista tippem is csak 4-0 volt. A fiúk még erre is rátettek egy lapáttal, s ha bemegy Ramos ollózása, akár 6 is lehetett volna!

Bale
Jól látszik, hogy ha fejben rendben van, akkor nagyon hasznos a csapat számára. Az érkezéssel, a “lábmunkával” eddig sem volt baj, de volt egy iszonyú hosszú időszaka, amikor sorozatosan rosszul döntött. Nem passzolt, amikor kellett volna, s a helyzetkihasználása is csapnivaló volt. Ez a nagy klissé szerint is fejben dől el. Nem tudom, hogy ez Benítez hatása, vagy új csaja van, vagy pszichológushoz jár, de maradjon csak minden így!

Elsősorban tényleg azt remélem, hogy nem egy meccsre szólt ez a forma! Most ugyanúgy túlzás lenne pajzsra emelni, mint ahogy a “lebénézása” is túlzás volt az elmúlt időszakban. Valószínűleg nem találta a helyét a pályán. Most mindkét gólját szinte tökéletesen középről szerezte. A fejese még csak rendes iparos munka volt, de a 30-as bombája már egy igazi mestermunka. Iszonyat erő volt benne és egy olyan csavar, ami miatt nem érhette el Adán. Az ilyenhez  – ismétlem magam – kell az önbizalom, és az a fajta légkör amit megteremtettek maguknak a srácok ezen a meccsen. Ha Benítez megtalálja a helyét, és visszahozza a kedvét a labdarúgáshoz, sok mindent hajlandó leszek megbocsátani neki. Ha tavaly csak minden harmadik meccsén lett volna benne ennyi spiritusz, 6-8 ponttal nyertük volna a bajnokságot!

James
Olyan lába van, amelyhez hasonló nem sok lépte át a mészcsíkot a Ligában.

Tényleg egyre nehezebb elképzelni, ahogy bespiccel 2 méterről egy lepattanót, vagy egy sima kereszt passzt bebelsőz az ötösről. Ez a srác a nagy gólok mestere. Vegyük észre, hogy nem csak a befejezéseknél hasznos, de az összjátékból is remekül kiveszi a részét, immár hiánya megmutatkozik a pályán – ha épp nem játszatja a mester. Szemtelenül fiatal még, nem balhés, alázatos. Remélem elkerülik a komoly sérülések, mert nagy szükségünk lesz rá az elkövetkező években.

Navas
Talán vele kellett volna kezdenem, az ő teljesítményének örülök a legjobban. Alig kapott lehetőséget, de most, hogy két bajnokin védhetett egymás után máris látszik, hogy kezd visszatérni a pályára az az ember, akit a Liga legjobb kapusának választottak.

Jó pár parádés megmozdulása volt. Megfogta a 11-est is, de nem ettől volt kiemelkedő a teljesítménye. Az egész meccsen úgy állt a kapuban mint egy várúr, aki megfogadta, hogy oda be nem jut senki és semmi. Nem akarom bántani Ikert, de azt a labdát, amit kúszva-mászva leszedett Rubén Castro lábáról, Casillas már veszni hagyta volna! Ha nem kap legalább egy teljes szezont kezdőkapusként a Realban, elmehet Perez a búsba nyugodt szívvel. (Persze elmehet amúgy is!) S ugyanúgy, ahogy James, mindene a család, a foci, mentes mindenféle sztárallűrtől.

Egy igazi példa, akit ki lehet állítani a gyerekek elé. Beleolvastam a meccs utáni Facebook posztjainak kommentjeibe, és örömmel látom, hogy mekkora tömegek osztják a véleményem.

Danilo
Ha így folytatja bajban lesz. Tol egy olyan közepes átlagot, de semmi különös. Hátul még viszonylag stabil, amikor a szakmunkát kell elvégezni, de támadásban egyelőre kifejezetten suta. Volt pár remek megelőző szerelése, tényleg dicsérhető, ahogy általában olvassa az ellenfél támadó játékát. Viszont elől, olyan szituációkban hibázik, amelyekben nagyon nem kellene. Ha nem jó ütemben passzol, akkor ott az esély, hogy majd összeérik a srácokkal, ha nem pont annak passzol, akinek a legjobb lenne, majd megmagyarázza neki Rafa. Ami zavar, hogy basic helyzetekben hibázik. Amikor be kellene egyszerűen csavarni középre, akkor a kapu mögé tolja. Amikor azt kellene figyelnie, hogy ki hova mozdul, ő rá van csavarodva a labdára. Időnként ügyetlennek látom. Nem tudom, hogy ez változhat-e, vagy mennyi idő kell neki, de, hogy Carvajal egy nagyságrenddel jobb most, az biztos.

CR7
Egyszer eljön az ideje, hogy a szerepe komolyan megváltozik majd a csapatban, azt nem tudom ez az évad lesz-e. Ő mindenkinek az ellentéte, akiről eddig szóltam. Lételeme a rivaldafény, ő nem levegőt lélegez, hanem pozitív visszacsatolásokat: amuldozó tekinteteket reggelizik, és hitetlenkedő fejrázásokat vacsorázik. Nem szabad, hogy éhezzen. Élete a kirakatban zajlik, és ő egy nyitott rendszer, melynek működésére minden hatással van. Magánélete, a díjak, a nagy ellenfeleinek elismerései, sőt, az alsógatyájának a színe is. Szomorú, ha Perez nem becsüli, szomorú, ha nem szereti a közönség, nagyon szomorú ha nem keres kétszer annyit mint bárki más a csapatban.

Emellett legalább egy évtizede olyan fizikai terhelésnek veti alá a szervezetét, különösen a lábait, amit egész egyszerűen nem lehet a végtelenségig bírni. A csúcs éveiben nem kevéssé fizikailag nőtt a védők fölé, amellett, hogy nyilván barátságban van a labdával is. Ez a fizikai fölény lassan, de biztosan kopik. Ráadásul ő pont az a figura, aki rá tud görcsölni dolgokra, és akkor már csak azért sem sikerül. Messze még az évad vége és jósnő sem vagyok, de meglepne, ha az idén meg tudná közelíteni azt a gólszámot, amit az elmúlt szezonban virított. Ha a fejében összerakja, hogy nem hallhatatlan, akkor a gólpasszainak a száma duplázódhat, góljai viszont fogyatkozhatnak. S ha azt is megérti, hogy így – bár kevésbé űrlény státuszban – ugyanolyan hasznos tagja lesz a csapatnak, akkor még sok kupát nyerhet a Reállal. Szólni kellene neki, hogy gólpasszok terén is vannak megdönthető rekordok.


Rafa fellélegezhet. Most egy kis időre, ha lesznek is döccenők, megszerezte magának a teret a munkához. Egy 5-0 után magabiztosan ki lehet biccenteni a B-középnek meccs után, nem kell szorongva leülni a sajtószobába. Cserélt is bátran, és remélem Del Bosque-val megbeszélték, hogy a válogatottnak egy nagyon friss Carvajalra van szüksége és ezért kímélte a jobb bekkünket.

A csapatra ugyanez vonatkozik. Egy ilyen hazai kezdéssel elhallgattatták a kritikusokat, megteremtették saját maguk számára a nyugodt, hasznos munka lehetőségét. most egy darabig kevesebb okoskodó lesz a csapat körül, kevesebben akarják felforgatni az egészet. Most már nyakunkon az átigazolási szezon vége, az innen érkező sajtó nyomás is lecseng napokon belül.

Eljön a normális edzésnapok világa, indul a BL, lehet végre újra a focira koncentrálni. Ahogy a csapnivaló 0-0 a Gijon ellen is csak egy kilengés volt, ez a 5-0-as, Puskás-díj szagú tombolás is az, csak a másik végén. Jöhetnek a melós győzelmek, és indulhat a menetelés az újabb bajnoki cím felé. Benítez ezzel a győzelemmel legyártotta magának az “Elmentek ti a picsába!” feliratú táblácskáját, és most már fel tudja emelni, ha nagyon kritizálják. Amíg ilyen eredményeket hoz, itt a blogon is máshogy néz rá mindenki.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!