Sarah bugyiban

Az van most. Lehetet volna egy sima lefőtt a kávé, vagy a népszerű ’Ezt elkúrtuk’ is a cím, de úgy érzem, ez most jobban jellemzi a kialakult helyzetet – mivel a Real Madrid játékosai tegnap beszartak a nagy igyekezettől. És mégis ki csodálkozik?

 

Voltak intő jelek már a szezon kezdetén, de legyünk őszinték: a keret mélysége már évek óta hagy kívánnivalót maga után, idénre azonban ez taccsra is vágta a szezonunkat. Szép és jó, hogy egy kisebb ország éves költségvetését teszi ki a kezdőnk összértéke – no de akkor mi van? Kezdjük ott, hogy hiába nyivákoltunk, a kiegészítő embereknek megfelelő játékosokat évről évre vagy eladjuk, vagy kölcsönbe küldjük – Madridban ugye a rotálás teljes hiányában alig kapnának lehetőséget, azzal meg csak egy dolgot tanulnak meg: a nagy büdös semmit. Hagyjuk most figyelmen kívül, kiket engedtünk, küldünk el az utóbbi években; lehetne ugyan rajtuk megint vitatkozni, de minden esetben volt benne ráció. Abban viszont mocskosul nem, hogy a nyilvánvaló hiányosságok fölött gálánsan szemet hunyunk. Illetve lehet ezt így is, de akkor el kell fogadni az olyan lehetőségeket, mint amit most megéltünk: egy hét alatt tönkre tudtuk vágni az egész idény munkáját.

Ha valaki a szezon egészét tekinti végig, látni fogja a folyamatos ellanyhulást – meg persze az ellentétes irányú tendenciát tavalyhoz képest. Míg a Decimáig vezető útig folyamatosan fellelhető volt a lassú, de biztos fejlődés; idénre ez megfordult. A gálacsapathoz való megrögzött ragaszkodás, a perememberek örökös, indokolatlan jegelése olyan szinten facsarta ki a játékosokat, hogy szinte elkerülhetetlen volt az összeomlás. Majdhogynem ugyanazon játékosok, kik a tavalyi döntő 118. percében is sprintben közlekedtek, tegnap már a 70. környékén a seggükön vették a hegyi levegőt – megint kérdem, van, aki csodálkozik?

Ancelotti megalkuvó, konzum-szemlélete, az, hogy se minőségi cserénk, se alternatívánk nem volt egy „sorsdöntő” ütközetre, sokat elárul a Real Madrid jelenéről. Kiesik Modric, a helyére pedig hiába vannak szakajtónyi lovettáért betárazott tehetségek, vagy olyan szinten nincsenek játékban, hogy a tegnap 77. életévét töltött öreganyám (Boldog szülit, Nagyi!) is lekörözi őket fapapucsban, vagy csak simán alig többek középszernél – vagy épp még csak nem is nevezik, mint tette azt Carlo tegnap.

Hogy változás jön, az bizonyos. Az már más kérdés, hogy ennek ésszel állunk-e neki. Ha újfent rekordokat döntögetünk mindenféle Pogbák (ki helyett, csókolom?) Madridba csábításával, már meg is ette a fene az egészet. Ha pedig valakinek azon támadna kedve polemizálni, ki lehet a bűnbak – Esetleg Casillas, aki egész pályafutása során hadilábon állt a beadásokkal, és igazából azt a gólt böszmeség lenne a számlájára írni?  Vagy Béla, aki végtelen lelkesedéssel szántotta fel a pályát, de ő lett az a játékos, aki a helyett, hogy eldöntötte volna a párharcot, egyszerűen mindent kihagyott? – ne tegye. A kudarc most különösen közös, de ha valakit meg kellene neveznem, az Carlo lenne. 14 játékossal egyszerűen nem lehet lenyomni egy idényt, nem lehet három fronton, de tán még egyben sem eredményesnek lenni.

Kommentben majd kielemzitek, szerintetek ki volt a probléma kulcsa. Ronci tegnap keveset vállalt, különösen a második félidőre, mikor már hárman játszottak vele kézfogót. Ramos játékban tartotta Pogbát a legrosszabbkor, Hamesz erőtlen volt, Benya csak mezőnyben volt hasznos, Bale elizgult mindent, mint szűzlány az első randit, Iker meg még a bedobást is elbaszta. Döntsétek el Ti. Szerintem a felelős csendben ráncolja a szemöldökét a padon – és remélem tanult az esetből, ahogy az idényből is. Bár lehet öreg már ahhoz, hogy változzon, de nem titok: Ancelottit nagy edzőnek tartom. Remélem jövőre lesz lehetősége javítani az idei orbitális hibáit – és esze is lesz hozzá, hogy felismerje, miben hibázott.

A Juventus verhető ellenfél volt. De nem így. Hagytuk, hogy az ölükbe hulljon egy BL döntő, alig közepes megerőltetéssel. Na, ez fáj igazán, legalább annyira, mint amennyire nekik fog, mikor a Barca apró darabokra cincálja a középes játékukat, ami éppen arra volt elég, hogy a semmitmondó, lelketlen, ívelgessünk három védő meg Buffon közé – focinkat levédekezze, és találjon megint egy buta hibákon alapuló gólt. Ami továbbjutást ért.

Tudtunk volna ennél sokkal, de sokkal többet, mert a Real Madrid alapvetően jobb csapat, mint a Juve – csak épp elfelejtettük bebizonyítani ezt. Na, és ez fáj IGAZÁN. Most pedig nem maradt más, mint hogy gratuláljunk ellenfelünknek: ők megtették, amit kellett. Ellentétben velünk.

(Btw a cím egy ókori Kreténből van. Nem saját.)

Oszd meg a posztot, ha tetszett!