Ismét egy izgalmas szerda utáni péntek és ismét sorsolás következik! Az ellenfelek szinte már unalomig ismertek, a „Három Királyok”-hoz ezúttal a Juventus csatlakozott negyedikként (érdekesség, hogy a „negyedikek” nem lebecsülendőek, az elmúlt években rendre meglepetést okoztak, és a döntőbe jutottak: Chelsea, Dortmund, Matrac). Sok újat nehéz mondani a riválisokról, így ezzel most nem is próbálkoznánk meg, helyette megpróbálunk utánajárni egy a Bajnokok Ligájával kapcsolatos „városi legendának”: régen tényleg minden jobb volt?

Real Madrid, Bayern München, Barcelona… Ennek a 3 csapatnak a neve alighanem minden olyan lista élén ott lett volna augusztusban, amely a BL esélyeseket próbálja rangsorolni. És ezúttal sem érte túl nagy meglepetés a rajongókat. Az elmúlt évek után – valljuk be: megalapozottan – kialakult az az érzés a szurkolókban, hogy már nem csak a nemzeti bajnokságok, de a BL is több osztályra szakadt, megjelentek itt is a „halhatatlanok”, a Top X mezőnye, akik számára az elődöntő előtti búcsú már-már a keserves kudarc kategóriájába sorolható. A „győztes mindent visz” elv egyre erősebben jelentkezik mind a gazdaságban, mind a marketingben, és igen: ennek folyományaként a modern futballban is. A győzteseknek még nagyobb lesz az értéke, még több bevételre tesznek szert, ezzel még tovább erősödhetnek és újabb sikereket érhetnek el. Egyfajta szabályozás nélkül – lásd: NHL, NBA, NFL fizetési sapkák és draft rendszer – úgy néz ki, hogy az egyenlőtlenség bizony nem csak a társadalom rétegei közt nőtt az elmúlt évtizedben de még a sportcsapatok közt is.

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az embert hajlamosak becsapni érzékei, és a közelmúlt élénk emlékei elhomályosítják a múlt eseményeinek emlékét. Ezért mindig tanulságos, ha megérzéseinket megpróbáljuk alátámasztani számokkal. Nézzük meg hát, hogy mit mondhatunk a BL és a sorozat előzményének tekinthető Európa Kupa elődöntőseiről ha a sorozat teljes történelmét vesszük alapul. A kérdés: tényleg most a legnehezebb odaférni a legjobb négy közé, és tényleg most dominálja egy maroknyi csapat a legjobban az európai labdarúgást?

Egy ilyen felvetésre nehéz objektív választ adni. Annyit tehetünk, hogy kreálunk néhány nem tökéletes, de legalább információértékkel bíró mérőszámot. Mi kettőt választottunk:

1. A sorozatot 5 éves periódusokra bontva megnéztük, hogy hány klub osztozik a 20 lehetséges elődöntős helyen (amikor nem volt elődöntő, akkor a legelöl végző 4 csapatot néztük). Totális dominancia esetén az érték nyilván 4 lenne, míg ha minden évben új gárdák kvalifikálták volna magukat, akkor elérhető lenne a 20 is.

2. A fenti szám jó lehet az olyan időszakok kiszűrésére, amikor 3-4 csapat képzi az elitet, és elviszik a helyek nagyobbik hányadát. De előfordulhat az is, hogy 16 csapat osztozik a 20 helyen, viszont egy ötször is tiszteletét teszi a Final Fourban. Ekkor még mindig van egy domináns szereplő, de az előző mérőszám mégis szendén hallgat erről. Második adatként megnéztük hát, hogy az adott 5 évben legtöbbször szereplő alakulat hányszor fordult meg az elődöntőkben.

Természetesen egy tudományos igényű elemzés ennél sokkal kuszább mérőszámokat kreálna, nem beszélve arról, hogy az 5 éves intervallumok helyett mozgó ablakokkal dolgozna (elvileg elképzelhető, hogy két szomszédos időszak a mi adatainkban kettévág éppen egy domináns 5 éves periódust), de ez egyrészt talán túlmutatna a blog keretein, másrészt pedig nem lenne megírható reggel 7 és 9 közt hirtelen felindulásból munka előtt. 🙂 Így maradnak a fenti szemléltető adatok. Lássuk hát az eredményeket!

Az jól látszik, hogy érzékeink nem csaptak be minket nagyon: a 2011-2015 időszak a legkevésbé változatos a vizsgáltak közül (Real Madrid-Bayern München-Barcelona). Sőt, második helyre a 2006-2010-es periódus futott be, noha ekkor a mezőny kicsit más volt: a Manchester-Chelsea-Barcelona trió mellett a Liverpool, az Arsenal és az AC Milan is kétszer-kétszer szerepelt (ne hallgassuk el a Barcelona hatos szériáját 2008-2013-ig, amely a leghosszabb megszakítás nélküli sorozat megelőzve a Real két ötösét).

Az oszlopokra nézve az embernek óhatatlanul az az érzése, hogy egy tendencia kezd kirajzolódni, melyet megszakít a 2001-2005-ös kiugrás elsősorban a 2003/2004-es őrült szezon (Porto-Monaco-Deportivo) következményeként (abban az évben volt valami a levegőben, pár hónap múlva diadalmaskodtak Zeusz fiai…). Ennyi adat azonban még kevés ahhoz, hogy biztos alapokon nyugvó következtetéseket vonjunk le. Vajon a következő 5 év is hasonlóan egysíkú lesz? Tényleg elég volt a gazdasági lehetőségek elburjánzásakor a csúcsra mászni ahhoz, hogy évtizedekre konzerválódjanak az erőviszonyok? Évről-évre jobban fogjuk látni majd ezt. A magam részéről türelmetlenül várom a 2020-as oszlop magasságát…

Függelék

Végezetül álljon itt az elődöntősök teljes névsora évenkénti bontásban (a sorrend nem hordoz információt). A csapatok neveit a Wikipédiáról másoltuk át, nem volt már energia és idő a magyarításukra, ezért elnézést. Érdemes böngészni a névsort, vannak benne érdekességek! (Elnézést a vacak formátumért, az új blog admin nem akar sehogy sem keretet adni a táblázatnak…)

Oszd meg a posztot, ha tetszett!