Nálunk a labda!

A BL negyeddöntőjének első összecsapásán egy elég összetett mérkőzést játszott egymással a két madridi gárda. A találkozó megítélése többféle megközelítésből is lehetséges, megmutatkoztak az eltérő vélemények a kommentek soraiban is. Vegyük hát sorra a pozitívumokat – szerintem ezekből volt sokkal több, s lássuk mit lehetett volna jobban csinálni!

Hadd kezdjem a lényeggel. A nagy mumus, a verhetetlen Atletico, mely megfojtja a Real játékát, mely dominálja a párharcot, nem volt sehol! A Real Madrid az idő döntő hányadában irányította a játékot, gond nélkül átjátszotta a matracosok középpályáját, és rendre helyzeteket alakított ki. Ez újdonság a korábbi párharcokra visszatekintve, s a Vicente Calderónban ezzel nem is lehetünk elégedetlenek.

Hogy azért nagy örömködésbe se kezdhessünk, a helyzetkihasználásunk ismét csapnivaló volt, így maradt izgulnivaló a második meccsre is. De őszintén, ki hitte, hogy nem marad? A meccs előtt elég sokat megfogalmazták, hogy “idegenben jó az x”, s ha ez 1-1, vagy 2-2 lett volna talán könnyebb lenne rábólintani.

Ami tehát abszolút pozitívum, hogy – a Barca meccset is idevéve -, nagy csapatok ellen, idegenben se vagyunk betojva, sőt az idő jelentős részében uralni tudjuk a játékot. Ami aggasztó, hogy nem lőjük be a helyzeteket. Ez viszont meggyőződésem szerint a kisebbik gond. Vagy legalábbis ezen könnyebb segíteni. Két lépcsőt nem léptünk feljebb, de azt nagyon fontos egyet igen. Az elmúlt hat meccs kudarca nem csak a szurkolók, de a játékosok fejében is ott volt. A “nekünk nem megy az Atleti ellen” frázist nyugodtan el lehet hesegetni, homlokon ráncok kissé simábbak lehetnek, mert ez a játék, amit a hazaiak minden próbálkozása ellenére rájuk kényszerítettünk, nagyon-nagyon biztató.

Működnek a kapcsolatok a középpálya és a BBC között, a védekezésben sem volt káosz, még ha időnként voltak is helyezkedési hibák. A támadásba forduló Atletico játékosokat most mi tudtuk gyors hibára kényszeríteni, s megingatni az önbizalmukat. Mikor láttuk utoljára így ugrálni és mutogatni Simeonét a partvonal mellett? Ott volt a pánik és a tehetetlenség a szemében. Csak meg kell nézni, mit művelt ő a meccs alatt, az is felér egy értékeléssel.

Továbbra is az látszik, hogy az intenzív, koncentrált, domináló szakaszt nem lehet egy egész meccsen keresztül fenntartani. Sem fejben, sem fizikailag nem lehetséges. Annyival több ideig voltunk most dominánsok, amennyivel rosszabb csapat az Atletico a Barcánál. A Nou Campban ki is kaptunk, itt viszont gól nélkül tartottuk az ellent.

Az első félidő dominanciáját nagyban segítette a játékvezetői felfogás. A bíró láthatóan tartott attól, hogy bedurvul a találkozó, s már az elejétől fogva lefújt mindent, amit lehetett. Talán még többet is. Ezzel a Realt segítette, hisz a hazaiak agresszív, fizikai futballja így nem tudott teret nyerni. Sajnos a játékvezető karizmája nem tette lehetővé, hogy bármiféle tiszteletet kivívjon, így a második félidőre kissé elszabadultak az indulatok, s a fújások is össze-vissza érkeztek. Arda Turant véleményem szerint két sárgával simán ki lehetett volna állítani – ezzel szemben még lapot sem kapott. Mandzukiccsot csak reklamálás miatt kb. 4-5 alkalommal lehetett volna sárgával büntetni.  A figyelmeztetések rezüméje végül az lett, hogy náluk Mario Suarez, nálunk Marcelo nem játszhat a visszavágón.

Az eredmény alakulásához döntően járult hozzá, hogy a hazaiak kapusa, Oblak, egyszerűen átjátszhatatlan volt. Jól helyezkedett, olvasta a támadóink szándékát és mindenhova odaért. Nagyon sokat köszönhet neki az Atletico.

A mi híres BBC hármasunk ezen az estén nem volt elemében. Bale megint kihagyta a meccs helyzetét, ez kizárólag koncentráció kérdése. Több lehetősége is volt, hisz lendületből érkezett. Akár még el is húzhatta volna a kapus mellett, vagy lőhetett volna hamarabb, de mindenképpen pontosabban. Ha az bemegy….ugye. Cé kedvtelennek tűnt ismét, nem tudott kibontakozni, Benzema pedig régen volt ilyen gyenge, mint tegnap este. Mintha rossz hatással lett volna rá Carlo négyszemközti elbeszélgetése a csapatjátékról és az önzetlenségről. De a trénerünk biztos nem azt kérte, hogy vesszen ki belőle minden gyilkos ösztön, s hogy véletlenül se jusson eszébe kapura lőni.

Ramos veszélyes volt a levegőben, Carvajal meg egyszer felelőtlen. Modric, Kroos stabil volt, James lelkes, és ha kicsit erősebb az a bal küli, akkor pajzson viszik le a többiek a szünetben. A jó teljesítmények között kiemelkedett Varane, aki nem csak hátul volt meggyőző, de olyan sebességgel játszott előre is, ami egyértelművé teszi, hogy a serülése végre a múlté, másrészt, hogy NEM SZABAD ELENGEDNI! Ez a srác még szemtelenül fiatal, és ritka nagy tehetsége van a futballhoz. Gólpasszt adott Benzemának, csak a válogatott-beli társa ezúttal rossz megoldást választott.

Iker egy nagyot hibázott, amikor fogalmatlanul jött ki, de egy percen belül megfogta az Atletico meccslabdáját, így nem volt idő haragudni rá.

Isco továbbra is sokkal jobban játszik, ha kezdőként számít rá Carlo, csereként kevésbé találja a ritmust.

A második félidőben voltak nehéz pillanataink, de pozitívum, hogy Iker kapuja érintetlen maradt.

Nem kell hozzá pesszimistának lenni, hogy egy elszalasztott lehetőségről beszéljünk, hisz meg volt fogva az ellenfél, s ha gólt, vagy gólokat rúgtunk volna, akkor sokkal könnyebb helyzetben lennénk a Bernabeuban. Úgy a csapat gyorsasága jobban érvényesülhetne. De feltétlenül úgy gondolom, hogy ebben a párharcban most megalapoztunk valamit, amire építve a Bernabeuban ki fogjuk ejteni az Atleticót. Egyszerűen jobbak vagyunk náluk, és ennek hazai pályán, hazai közönség biztatása közepette ki is kell jönnie!

Szombaton a Malagát fogadjuk, nemigen lesz lehetőség pihenni, de reméljük, hogy a Deporhoz látogató matracosoknak sem lesz sétagalopp a meccsük! Jövő szerdán pedig be lehet jutni a BL legjobb négy csapata közé.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!