Ha egy héttel ezelőtt kellett volna lamentálni azon, hogy az elkövetkező két bajnoki fordulóban hány pontot szerez a csapat, biztosan lettünk volna páran, akik nem tervezünk be 6 pontot. A nagy baj az, hogy ha pontvesztésről van szó, minden bizonnyal az Athletic Bilbao elleni meccset gondoltuk a legtöbben keményebbnek, mondván, otthon kifektetjük a Villarrealt, de a San Mamésban nem szégyen egy pontvesztés. Semelyik csapatnak a világon. De mint tudjuk, az elmúlt hétvégi szégyenteljes teljesítményével a Madrid már dobott két pontot, s most a Katedrálisban kellene a bravúr, hogy valamit visszahozzunk. Vajon sikerülhet ez? Nézzük a pro és kontra érveket!

Október 5-én a Liga 18. helyén álló Bilbao látogatott a Bernabeuba, és kapott egy nagyon csúnya ötöst a fiainktól. Ők akkor a padlón voltak, Valverde konkrétan sírt az egyik BL meccsen tehetetlenségében, mi pedig azokban a hetekben kitömtünk mindenkit, mint egy döglött rókát. Nem volt az az ötös reális, de kegyetlenül kihasználtuk a különbséget, ami a két gárda pillanatnyi formája között volt. Nagyon helyesen és profin.

Amitől népnemzeti aggódó hangokat kell megüssek, az a tény, hogy most pont fordított előjellel állnak a dolgok. Nálunk semmi sem kerek, a sajtó legalább annyit foglalkozik a bulizó reálosokkal, mint a szakmázással. Ezzel nem is lenne nagy baj, ha mellette jönnének az eredmények. Apáink mantrázása jut ilyenkor eszembe, miszerint aki éjjel legény, legyen az nappal is, náluk nem nagyon áll. (Ami mondatot még többször voltam kénytelen anyámtól meghallgatni, amikor önállóan kezdtük járni horgászni a Tiszára – valamikor a 80-as évek közepén -, „Fiam, ha belefulladsz, én agyonverlek!”) Ezzel szemben a Bilbao jó sorozatban van, utoljára a Barcától kaptak ki, azóta pontot raboltak Granadából, majd két győzelem következett a Ligában a Rayo, majd idegenben a Eibar ellen. Nem mellesleg az Espanyol otthonában jutottak be hét közben a Copa del Rey fináléjába. Szépen felaraszoltak a kieső helyről a tabella első felébe.

Nálunk komoly nevek szerepelnek a sérültlistán, Ramos, aki a kritikák ellenére 2014 embere volt a Real Madridban, s azért megvan a szerepe a hátsó alakzat stabilitásában, Modric, aki a csapat esze és mozgatórugója, de ahogy telnek a napok (és hullanak a pontok) James is egyre jobban hiányzik… Legújabb, hogy Varane újra panaszkodik a térdére, amióta kicsit többet játszik, s ez nem egyszeri rúgás, vagy belépő eredménye, hanem krónikus.

Vendéglátóinknál nem ilyen vészes a helyzet, de eltiltás miatt nem léphet pályára Mikel San José, viszont felgyógyult, és két meccses pihenő után rendelkezésre áll a védelemben Laporte.

Látni kell, hogy feljavult a Bilbao, ugyanakkor szembeötlő, hogy nagyon kevés gólt szereznek. A legutóbbi három bajnokit (D,GY,GY) a lehetséges legkevesebb 2 rúgott góllal abszolválták. Ha a bajnokság egészét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a Madrid 70 rúgott góljára nekik 22 jut. Ráadásul a 31 kapott találat csaknem másfélszer annyi, mint a rúgott, értelemszerűen -9 a gólkülönbségük.

Ott van viszont a náluk a „Katedrális faktor”, a hazai pálya előnye. A közönségük elképesztő. Volt szerencsém járni a régi Katedrálisban – igaz, vagy 15 éve -, s olyan elképesztő hatással volt rám, hogy azóta is a második kedvenc csapatom a Ligában az Athletic Bilbao. Pedig meccsrejáró emberként végigüvöltöttem a kemény magban nem kevés ütközetet, de ami a San Mamésban van hétről-hétre, az valami nagyon egyedi. Még a profi játékosoknak is különös. Hiába tudja, hiába volt már sok tucat meccse az ellen fészkeiben, nem lehet megszokni és elvonatkoztatni tőle. A hazai pálya faktornak csak egy része, hogy a vendég „megszeppen”, vagy visszafogottabb teljesítményre képes, a másik része a hazai csapat feltuningolása – ahogy a közönség ereje hajszolja őket előre. Bizony a San Mamés nem divatdrukker sznobokkal van tele, onnan a legtöbben rekedten távoznak a bajnokik után.

Amit még keserű szájízzel meg kell említenem, az Carlo meccs előtti nyilatkozata. Azzal együtt is elgondolkodtató, hogy kivonjuk belőle a kötelező sablonokat, meg a sajtónak szóló maszlagot (ööööö, akkor mi marad?) Szóval ilyeneket tudott mondani a mester: ” Újra lecserélném Iscót Illarrára”, „Ezután is Cristiano végzi a szabadokat balról”, „Modric nincs a keretben”, „Nem ez az utolsó olyan hét, hogy kritizálnak minket. Ez nem változtat a hozzáállásomon, sem az önbizalmamon.”, „Mióta elkezdtem, az volt a probléma, hogy nem voltam elég kemény, de valójában ez a mentalitás már három Bajnokok Ligája címet eredményezett.” Van baj.

Bullshit, Carlo. Bullshit. Pajzson hordozta körbe a szakma a X. megnyerése után, de ugyanők fogják darabokra szedni, ha a végletes kiszámíthatósága, a változtatásra való hajlandóság hiánya miatt az idén nem jönnek a trófeák. Szeretem Ancelottit, és elvitathatatlan az a nyugalom, amit az öltőzőbe hozott, de az utóbbi időben ez már hátrányukra írható, és motivációs problémákkal küzd a csapat. Sajnos egyelőre nem látszik Ancelottiban az arányérzék, hogy ha kell, odabasszon odacsapjon az asztalra. Időnként le kell kapni a 20 körméről a csapatot, időnként bele kell ordítani a pofájukba, időnkét szankcionálni kell a pályán mutatott híg fost. Na, erre nem látunk még csak ráutaló jeleket sem. Ugyanazok a játékosok futnak ki a gyepre akármilyen csapnivalóan teljesítenek. A cserék legfeljebb időt húzni valók. Második vonalban a padot koptatva vesztik el maradék önbizalmukat is játékosok. Persze nem élek egy fedél alatt a Mesterrel, de innen úgy tűnik, hogy nem tanul és nem fejlődik a csapattal. Sablonok, a kockáztatás teljes mellőzése és a meccsbe való belenyúlás képességének teljes hiánya a jellemző.

A meccs végkimenetelét tekintve egyáltalán nem vagyok optimista. Extra teljesítményre lenne szükség a 3 ponthoz, amit én most nem látok a csapatban. Ha szerencsénk van, a hétközi meccs, és a kupa finálé kicsit jóllakottá teszi a hazaiakat, de ha mi azt a vonalat folytatjuk, amit a Villarreal elleni első félidőben, akkor biztos ki fogunk kapni. Nagyon örülnék neki, ha megrázná magát a csapat, és megmutatná a San Mamés közönségének, hogy a Liga elsőszámú kihívója – de vajon miért nem mutatta meg ezt egy hete a Bernabeuban? Szerencsére ez egy másik folyó, egy másik nap, egy másik ellenfél. Ha a tudásunkat előbányásszuk, és kihasználjuk a helyzeteinket, még jól is alakulhat. De erre most nem fogadnék!

Szóval a Villarreal elleni botlással a nehezebb utat választottuk, ha előnnyel akarunk menni a Barcához, most győzelmi kényszerben érkezünk a Katedrálisba.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!