BL sorsolás – Mondd, te kit választanál?

Habfehér kedvenceink 100%-os teljesítménnyel abszolválták a BL csoportjukat, amire eddig nem sűrűn volt példa. De a tabella egy dolog, másik meg az, hogy hétfő délben a BL kieséses szakaszában kiket sodor elénk Fortuna kárörvendően vihogva, somolyogva, vagy nagyvonalúan legyintve? Hát ez az. Blogunk szerzői egy-egy lehetséges ellenfelet választva elemzik a szóba jöhető csapatokat. Akik – a Basel érthető hiányában – heten vannak, mint a gonoszok. Hajtás után bele is vágunk.

Mivel most indíthatnánk olyan közhelyekkel, hogy a 7 jelölt közül kik nem szeretnének minket kapni, alighanem nagy lenne a tolongás. Sok töprengés után inkább szóljon az majd a végén, hogy mi szavazhassunk. Elvégre az előjog megillet. Mivel erősorrendet felállítani felesleges, jöjjenek ABC sorrendben az ellenfelek.

Arsenal (by norma_va)

Az Arsenal a BL történetében a legjobb lúzer csapat. Hivatalosan is! Ez annyit jelent csupán, hogy ők nyerték a legtöbb meccset azok közül, akik nem nyerték meg Európa legnemesebb serlegét.

Az ágyúsok jelenleg a 6. helyen állnak, 13 ponttal lemaradva a listavezető Chelsea mögött és – a szombati győzelmüknek köszönhetően a Newcastle ellen – 3 pont előnnyel a szarkák előtt. Teljesítményük igencsak hullámzó. Lesimázták a Cityt és a Dortmundot, kikaptak a MU-tól és a BVB-től. Csoport másodikként zártak a Dortmund mögött, akik a bundásban nem egy veszélyfaktor idén. (Kb azok verik meg őket, akik nem szégyellik.)

Az előző éveiket tekintve nem volt szerencséjük a sorsolást tekintve. Többször kapták már a Barcát is, vagy éppen a Bayernt. A BL-ben mindig is jobban játszottak, mint angol földön, így a PL szereplésükből kiindulni nem lehet. Sőt, tovább megyek. Abból sem lehet kiindulni, hogy a Dortmund mögött jutottak „csak” tovább, hiszen nekik nagyon ment nemzetközi porondon. Érdekes dolgok ezek, na.

Most akkor te ide, te oda mész, ööö…na még egyszer

A játékosállományt tekintve vannak klasszisok, jó játékosok és azok, akiket Wenger szeret, de a világ többi része kérdően néz, hogy „na ez meg ki a csoda?”. Podolski, Özil (érdekes lenne a visszatérése), Alexis, Cazorla és Ramsey mindenképpen a veszélyforrás a csapatban. A védelmük szerintem vékony, de főleg a védekező középpályájuk.

Ha összekerülnénk velük, akkor egy húzós idegenbeli mérkőzésre számítanék. Legrosszabb esetben is kell hoznunk egy X-et, otthon viszont sima győzelmet vizionálok. Én örülnék, ha velük sorsolnának össze. Régóta várok egy Arsenal – Real párosításra, törleszteni valónk is van. (2005, Henry vs Ramos. Megvan?) A másik meg: tavaly lesimáztuk a Bundást, idén legyen a PL. Arsenal, City, Chelsea szép sorjában… 🙂

Juventus (by Maverick)

Az idősebb madridisták talán megértik, hogy mire gondolok, ha azt írom: ha van csapat a Lyon Bayern mellett, amelynek neve hallatán hajlamos elsápadni még a habfehér szív is, akkor az a Juventus. Hiába a kiegyenlített mérleg (8 ide, 8 oda, 1x), mert bizony azok a kudarcok sokkal jobban fájtak… A történelmi visszatekintésnek persze nincs sok értelme, hiszen a 10 évvel ezelőtti meccseknek éppen annyi hatása van egy mai találkozóra, mint a pálya felett a kezdéskor elhúzó galambrajnak, ennek ellenére van valami, ami mumussá teszi a Juventust. Reméljük, hogy ez egyszerűen csak Del Piero személye volt, és nem a fekete-fehér csíkok által megbontott térérzékelés.

Ha a Juventus nevét hallom, akkor egy dolog jut eszembe: 2003. május 14., Torino, 66. perc. Figo leteszi a labdát a büntetőpontra. Az a Figo, aki a Bajnokok Ligája történetének második legeredményesebb tizenegyeslövője, és aki 9 találatával még mindig megelőzi a 8 gólos Messit és az őt éppen most befogó PeRonaldót… Az eredményjelzőn 2-0 állt, ezzel az Juventus összetettben éppen 3-2-re ment a BL-elődöntőben. Figo egálra hozhatta volna az eredményt… egálra hozhatta volna, ha nem követi el élete leggyengébb gurítását, aminek láttán még egy golf szakkommentátor is felszisszent volna. Én inkább az üvöltés szót használnám a saját reakciómra: „Miért nem ZIDANE??? Miért???” Persze utólag könnyű okosnak lenni.

 

Nedved még lőtt egy irgalmatlan gólt – és megemlékeznék Del Piero találatáról is, amely kísértetiesen hasonlított Isco mozdulataira az elmúlt meccsről -, a galaktikus Real pedig első ízben bukott el a BL-ben, és megkezdődött a nyolcaddöntős korszak.

A Juve ebben az időben sem kímélte a királyiakat: 2005-ben bukta a nyolcaddöntőben hazai siker után, majd 2008-ban ismét Del Piero – egykori kedvenc játékosom – oktatott oda-vissza, engem pedig éppen egy külföldi turnén oltottak szép számban jelenlevő Juventus drukker ismerőseim.


Persze ez a Juve már nem az a Juve… örömmel látnám hát a torinói csapatot a műsorfüzet másik szélén, hogy voodoo babájukat egy polcra tehessük a Lyonéval. Nem lenne könnyű, nem lenne sétagalopp, hiszen hazájukban mindössze 5 gólt kaptak, továbbá Morata nyilván valami Puskás-díjra jelölt gólt akasztana fricskaként, de most sikerülnie kellene. Sikerülnie kellene, mert akiknek a Torinó ilyen gólt lő, azoknak CR és Bale…

Hab lenne a tortán, hogy talán egyszer és mindenkorra leszámolhatnánk a sokak által áhított Pogba-Vidal kettős legendájával is, akik közül leginkább utóbbi egyre gyakrabban tesz tanúbizonyságot arról, hogy esze és szíve bizony nem mindig a futballpályán jár (kiemelném tevékenységét a helyi discókban fenti gól kapcsán is). Egy szó mint száz: jöhetnek!

 

Bayer Leverkusen (by sultan2004)

A Bayer Leverkusen a BL csoportkörben az AS Monacóval, a Benficával és a Zenittel szerepelt egy csoportban. Ha kicsit szigorú lennék, azt is mondhatnám, hogy a “nézhetetlen” négyes tagja volt. A csoportkör 12 meccsén összesen 17 gól esett, ami egy csapnivaló, 1,4-es gólátlagot jelent. Háromszor is 0-0-t játszottak a felek, szóval nagy közönségszórakoztatás nem történt. Ha ebben a csoportban bármelyik csapat is a közepesnél kicsit erősebb formát tudott volna mutatni, simán az első helyen találta volna magát. A Leverkusen kikapott Monacóban, majd otthon verte a Benficát. Aztán oda-vissza dominálta a Zenit elleni párharcot – gyakorlatilag ezzel be is biztosította a továbbjutást. Ennek örömére otthon is ki tudott kapni 0-1-re a Monacótól, majd egy gyötrelmes Benfica elleni 0-0-val zárta a csoportkört a második helyen.

 Ha kicsit pozitívabban akarjuk megítélni a BL szereplést, azt is mondhatjuk, hogy annyit tettek bele, amennyit nagyon kellett, s energiáik nagy részét a Bundesligára koncentrálták. A jelenlegi 4. helyük előkelőnek mondható, s jó kiindulási alap lehet arra, hogy újra a BL-t, de legalábbis selejtezőt érő helyen végezzenek. Könnyű dolguk nem lesz, hisz a Bayern München mögött a Wolfsburg még erős, de a következő 6 csapat 3 ponton belül van. Szóval a hazai pontvadászatban minden egyes hétvégén nyomás alatt vannak, lényegében képtelenek tartalékolni a BL-re. Ráadásul februárban, amikor a BL újraindul, a Bundesligában olyan ellenfelekkel játszanak, melyek közvetlenül előttük vannak, pl. Augsburg és a Wolfsburg. Kemény hetek lesznek azok számukra! Állnak még a DFB Kupában is, egy igen durva, piros lapos, 11-es párbajos meccsen jutottak túl a Magdeburgon.

Ami általánosságban elmondható a Leverkusenről, hogy DFB Pokal és UEFA Kupa győztesek, 2002-ben BL döntőt játszhattak. Az volt talán minden idők legerősebb Bayer Leverkusenje olyan futballistákkal, mint Bastürk, Ballack, Neuville, Schneider, Ramelow. Ki is nyert akkor BL-t? Ó igen, mi. Az volt a 9. Azt a Zidane gólt hogyan is feledhetnénk! A Leverkusen fedezte fel az európai élvonal számára Berbatovot, de brazil válogatott Lucío is náluk kezdett. Soraikban tudhatták a korábban említett játékosokon túl anno Rudi Völlert, Zé Robertót és Emersont is. Itt lett ismert Schürrle is. De negatívumot is találni, 2012-ben ellenük tudta nagy kedvencünk, Messi beállítani az egy BL meccsen szerzett legtöbb gól rekordját, 5 góllal. (Ronci, figyelsz?)

 

The Shot!

Az aktuális szezont új edzővel kezdték el, Roger Schmidt nem tartozik az igazán ismert arcok közé. Kiscsapatoknál dolgozott, majd 2013-2014-es szezonban a Salzburgnál mutatott teljesítményével győzte meg a Bayer 04 vezetőségét. A Bundesligában ez az első éve – ahhoz képest nem is rossz! Ismertebb játékosaik közé tartozik Kiessling, Calhanoglu és Bender – igazi sztárjuk jelenleg nincs! Sportigazgatójuk a korábban már emlegetett német legenda, Rudi Völler.

Ha őket vetné a sors elénk az egyenes kieséses szakaszban, azt gondolom, nem kellene különösebben aggódnunk. Komoly különbség van a két gárda jelenlegi képessége és potenciálja között. Egy koncentrált első meccs után, lehet, hogy a másodikon már pihentetni is lehetne egy-két kulcsjátékost. Ez a BL-szakasz már csak jutalomjáték lesz a Leverkusennek.

Manchester City (by Zizou)

ManC, Who?

Alapvetően, ide bárkivel és kicsontozzuk, de visszavéve az arcunkból nézzük a realitást. Újgazdagék a sejkek térhódításának egyik első áldozata állomása volt. (Tehát, nem számítanak az régi arisztokrata klubok közé.) Ennek rendje és módja szerint rahedli lóvét beleöltek a keret versenyképessé tételében, ami nem egyszer ésszerűtlen költekezésben realizálódott. Azonban, mára ez is ésszerűsödni látszik. A Manchester másik felén található klub azok után, hogy tavaly nagy nehezen, de besöpörte a PL címet, idén felemásan szerepelnek. Könnyen hullajtanak pontokat, viszont még így is a 2. helyen állnak José brigádja mögött.

Ami tetszetős még mindig, de, ha megnézzük, hogy az angol bajnokság olyan kétcsapatossá satnyult erre az évre, mint a huzat, akkor már nem is olyan szép az a második pozíció. Az Arsenal, az Arsenal…, a MU ugyan éledezik, van Gaal révén, de igazán tényezővé csak jövőre válhat. A Pool, ahogy láthattuk ellenünk még nyomokban se köszönnek vissza a tavaly majdnem bajnokká váló társaság erényei. A BL-ben a City szerintem nem érdemelte ki a továbbjutást, mert végig bukdácsoltak, s csak a végén mutattak valamit (azt is inkább Agüero).

Ami a keretüket illeti, egy igen erős gárda verődött össze, de ennek ellenére minden csapat részben jobb erőkkel bírunk. A védelmük középen a legsebezhetőbb, mivel a CSK Kompany is képes komoly betlikre, ráadásul még itt van Demichelis is, aki szintén nem a megbízhatóságáról híres. Illetve jött még Mangala is. ( A Bayern elleni legutóbbi csörte alkalmával két belső védő asszisztálása mellett fejelt gólt Lewa). A szélső védőik viszont nagyon jók, mind Clichy és Kolarov, mind Sagna és – egyik kedvencem – Zabaleta is a jobbak közé tartoznak a posztjaikon. A középpályájukon egyértelműen Yaya Touré a klasszis, ő veszélyes lehet a remek rúgótechnikája miatt. Valamint Lamparddal nagyot fogtak, mert még mindig szeme van a labdáinak. A kreativitást David Silva adja, de legnagyobb fegyverük Agüero, akivel a Bayern se nagyon bírt, úgyhogy amennyiben őket kapjuk, akkor rá mindenképp figyelni kell.

A karmesteri pálca az általam kedvelt Pellegrini kezében, aki úgy látszik képtelen igazán nagy csapatot irányítani, kezelni a sztárokat. Nem ez az ő erőssége, viszont kiscsapatokat roppant jól vezényel (lásd: Malaga és Villareal). Az áttörés se nála, se a City-nél nem következett be, mert évek óta rendre összeroppannak nemzetközi porondon, amikor igazán teljesíteni kéne. Egyébként utoljára velük még Mancini és José idején, 2012-ben futottunk össze, amikor csoportkörökben egy 3-2-es hazai győzelem után idegenben 1-1-re futotta (a második meccshez az is hozzátartozik, hogy mi már továbbjutók voltunk, míg a City azzal a döntetlennel kiesett.)

Idősebbeknek ismerős lehet: Beatrice – Térden állva

Verdikt: Félni egyáltalán nem kell tőlük, izgulni viszont izgulnék, ha őket kapnánk. A továbbjutás ellenük se inoghat meg, kötelező! Egy izgalmasabb és talán szorosabb idegenbeli meccs után jönne a mészárlás a Bernabéu-ban. (Ha nem történne meg mindjárt idegenben).

 

PSG (by krysal)

Ha létezik összecsapás, ami pikáns lenne, az épp egy Real-PSG. Persze nem valamiféle félreértelmezett rivalizálás, politikai ellentét miatt, hanem a közszájon mozgó “nagyköltő” Realt épp egy újabbnál is újgazdagabb csapattal sodorná össze a szél. Az olajmilliókból tuningolt csapatok felemelkedésének már egy ideje tanúi vagyunk (lásd még Chelsea, City), és alaposan fel is tudják borítani egy-egy bajnokság megszokottnak mondható erősorrendjét, ugyanakkor az egy szem Chelsea kivételével ezek a gárdák még alig értek el igazán jelentős sikereket.

Erre várnak a PSG szurkerei is, akik eleddig kaptak az arcukba a nemzetközi porondon. Több alkalommal futottak pl. neki a Barcának, a végeredmény max szorosnak volt mondható, de minduntalan a bré rossz oldalán álltak – és valahol jól is van ez így. Másrészt, persze azért is nevezném pikánsnak, hisz Carletto épp a PSG padját cserélte a Realéra, úgyhogy, ha valaki tisztában van újgazdagék erősségeivel és gyengéivel, az éppen Ő.

Tőle illik a bokát lefosni…

A párizsiak között kilóra lehet sorolni a veszélyes játékosokat – kilóra is veszik őket -, de csapatként még mindig nem funkcionálnak igazán jól. Ibra igazi vezér, már ami a gólokat illeti, de olyannyira nem állt össze a gárda, hogy idén még a saját bajnokságukban sem urak. És nem, nem a másik olajcsillag Monaco happolja a leader pozíciót, hanem a klasszikus OM.

Az enyém kockásabb!!

Összekerülésünk esetén 60-40 arányban tennék a Realra – ugyanakkor az Arsenal-Juve páros mellett a legnagyobb veszélyforrásnak is érzem, hisz előbb-utóbb a gárdába ölt csilliók meg fognak térülni. Remélhetőleg nem épp ellenünk.

Sahtar Doneck (by Equinox)

A Sahtar Doneck Ukrajna „örökös” bajnoka, mióta Rinat Ahmetov millióinak hála átvették az uralmat a Dinamo Kijevtől. A csapatot a román Mircea Lucescu edzi 10 éve, UEFA kupát is nyert a társasággal (2008/2009), s mióta a csapat élén van 8 bajnoki cím, 4 kupa, 6 ukrán szuperkupa a termés, valamint állandó BL-szereplők, sőt, továbbjutásra esélyesek bármilyen BL-csoportban. Erejüket jól jellemzi, hogy a legutóbbi ukrán szuperkupát a Dinamo Kijev ellen 6 játékos hiányában nyerték, akik a politikai helyzet miatt máról holnapra le akartak lépni a klub edzőtáborából, és hiányoztak a meccskeretből. A támadó szekciójuk csupa brazilból áll, a védelmük pedig tapasztalt hazai arcokból, kiegészülve a horvát csk-val, Darijo Srnával. Nagyon erős a csapategység a heterogén származások ellenére (a keret fele-fele brazil és ukrán). Jelenleg ők adják a BL gólkirályát is, Luiz Adriano összesen 9-et lőtt a csoportban (de ebből 5+3-at a BATE Boriszovnak, akiket nagyon legyalultak oda-vissza). Taktikai felállásuk 4-2-3-1, a braziljaik minőségéről és munkabírásáról pedig szerintem elég annyit mondani, hogy Willian innen ment kis orosz kitérővel a Chelseabe, Fernandinho egyenesen innen a Citybe, az említett Luiz Adriano is brazil válogatott, és innen hívták be, a sahtaros teljesítményével érdemelte ki a kerettagságot (egyébként Fernandinho és Willian is innen lett válogatott).

 

A bajnokságban egyébként a Dinamo Kijev jelenleg 5 pontot ver rájuk, de a 2. helyezett is BL-selejtez Ukrajnából, így a húsosfazékról akkor sem maradnak le, ha esetleg nem lesznek bajnokok.

 

Ilyet se akarunk látni

Tipikusan az a csapat, amelyet még mindig nem vesz elég komolyan Európa (a szurkolók legalábbis biztosan nem), mert nem olyan nagy név, mint egy hozzájuk hasonló Juventus vagy egyenesen gyengébb játékerőt képviselő Liverpool. Szerintem nagyon rágós és nehéz falat lenne a kelet-ukrajnai bányászcsapat, amelyik most Lvivben játsza a hazai meccseit a hazai konfliktusok miatt. Rakkolni, bekkelni tudnak. Veszélyes ellenfél, jó erőmérő lenne, én örülnék nekik, akkor is, ha nem egy tipikus nézőcsalogató ellenfél. De mi nekik annál inkább azok vagyunk. Akárhogy alakul, ha őket kapjuk, két szoros, kínlódós meccsen megyünk tovább ellenük. Az UEFÁ-nak meg nagyon fontos, hogy minden meccset eladhatóvá és minél nézendőbbé tegyen, amikor hűtik a golyókat 🙂 Ezért szerintem őket kapjuk.

Schalke 04 (by IronRock)

Déja vu? Reméljük, csak részlegesen. Amennyiben ismét a bányászok jönnek szembe, úgy a déja vu annyiban teljesülhetne, hogy embertelenül pofán törölhetnénk őket idén is, csak hogy tudják hol a helyük. Mivel Kolasinac már nem a keretük tagja, attól tehát nem kell tartani, hogy újabb fél évre lerúgja Jesét. Tehát a déja vu ezen részét negligálnánk. Amúgy a Schalke annak ellenére is ott van a Bundás élmezőnyében, hogy a hagyományosan klasszikus nagycsapatok mostanában inkább a tabella végén bandáznak, talán formabontásból. De a Schalke nem enged. Még akkor se, ha a legjobbjait veszíteni látszik, mégis ott van a húsosfazék közelében most is. És Di Matteo személyében van egy olyan, kissé alulértékelt, de tapasztalt edzőjük, aki egy dolgot tuti el tud nekik mesélni: hogy milyen érzés BL-t nyerni. És, ha elhiszik és megpróbálják, hát csapat legyen a talpán, aki megállítja őket.

Rafkós digó on the board

Farfán már nincs, de van még a fél Európa által vágyott Draxler, Höwedes, és van a kameruni gólzsák Choupo-Moting, valamint az ex-Realos, ellenünk pazar gólt lövő (bár semmit nem érő) Huntelaar. Ketten együtt 22 gólban voltak benne (gól+gólpassz) a Schalke 26 bajnoki góljából, ami azért nem semmi. A BL-ben főleg Huntelaar vitézkedett 3 góllal, tehát rá muszáj odafigyelni – hacsak Casillas nem akar még egy olyan dugót kiszedni a hálóból, mint tavaly.

Ilyet nem akarunk látni

Masszív csapat a Schalke még mindig. Bár az előző szezonban úgy ráztuk le a német átkot, mint kutya a vizet, végzetes hiba volna őket alábecsülni. Szervezettek, fizikailag a topon vannak, néhány klasszisnak számító játékosuk is van. Bárki dolgát meg tudják nehezíteni. De kiindulva abból, amit kedvenceinktől láttunk, a minimum egy magabiztos továbbjutás. Ha meg be is indulunk, egy összesítésben kétszámjegyű gólkülönbség is benne van.

Hát ez lenne a felhozatal. Vannak nehezek, vannak könnyűnek tűnők. Hétfőn délben kiderül, de addig lehet szavazni!

Kit szeretnénk ellenfélnek?
Arsenal
Juventus
Manchester City
Leverkusen
PSG
Sahtar Donyeck
Schalke 04

Poll Maker

Oszd meg a posztot, ha tetszett!