Ancelotti diadala

…mondom mindezt úgy, hogy nem ő játszott szombaton, nem ő rúgta a gólokat, de abszolút az ő érdeme a győzelem.  A hétvégi klasszikuson, hazai pályán sikerült 3-1-es sikert aratnunk az ősi rivális ellen. Az ilyen meccsek miatt kapta az El Clásico, a futball ünnepe elnevezést, amire az utóbbi években nem igazán szolgált rá. Viszont a tegnapelőtti összecsapás remek játékot és izgalmas találkozót hozott. A Real Madrid régen nem látott viszonylagos könnyedséggel kerekedett felül a Barcán, bár azt is meg kell említeni, hogy Luis Enrique elszámította magát, és rossz taktikával küldte pályára fiait. Az izgalmak után összefoglalunk.

Szombat kora este fura nyugalommal ültem le többedmagammal egy hangulat karbantartó egységben a Real-Barca mérkőzésre – sajnos nem a blogos összejövetelen. A lehető legkellemetlenebb módon kezdtük el, hiszen Neymar révén, már az első percekben előnyhöz jutottak a vendégek. Se Carvajal, se Pepe nem tudta lekövetni a brazil mozgását, ami sajnos nagy hibának bizonyult. A Real innentől nagy energiákat mozgósított az egalizálás érdekében, és sikerült is a kapujukhoz szögezni a katalánokat, azonban sokszor csak a szerencse hiányzott a gólhoz. Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki a 20. perc környékén annyira ideges lett, hogy kész lett volna abbahagyni a meccs nézését, a szívünk viszont marasztalt. Egészen a 34.percig idegeskedhettünk a Blancók kapkodásán, de Marcelo jó megmozdulását követően veszélyeztethettünk, amibe Piqué tenyerelt bele. Büntető… szokásos Ronci gól. Sőt, még a fordulás előtt alkalmunk lehetett volna átvenni a vezetést, de maradt a döntetlen. A második félidőben a királyi alakulatunk teljesen felpörgött, és mindent egy lapra feltéve megindult előre. Az 50. percben Pepe javította meccs eleji hibáját, hiszen óriási fejesével előnyhöz jutatta a Madridot. Az ellenfél még megpróbált egyenlíteni, de a Real magasabb hőfokon égett, illetve több klasszis teljesítmény jelentkezett madridi oldalon, így nagyobb nehézségek nélkül hárítottuk ezen próbálkozásokat. A Barcelona játéka szétesett, és túlságosan kinyíltak, ami nagy felületet adott Ronaldóéknak a kontrákra, egy ilyenből született Benzema gólja is. A találkozó a végére lecsillapodott, s a gránátvörös kék alakulat hitehagyottan toszogatta a labdát.

 

Taktika

Lucho a taktikát alaposan elrontotta azzal, hogy beijedt, és nem az addig gyakorolt játékot, illetve csapatot küldte pályára. A kezdőbe jelölte Xavi apót, aki lassúsága miatt emberhátrány volt, mintsem pozitívum. Persze érthető az edző elképzelése, hogy egy labdabiztos és rutinos középpályát rak föl, csak ez már rég nem működik Xaviékkal. Ésszerűbb lett volna Mascheranót és Rakiticset jelölni a középpályára, amivel másképp alakulhatott volna a meccs. A találkozó nagy részében a letámadásuk is kevésnek bizonyult, a végére meg el is fáradtak, de azt is mondhatjuk, hogy a Madrid szétfutotta az ellent. Egy-két helyzetet leszámítva a támadásaik se voltak hatásosak, illetve Messi visszalépései se okoztak gondot számunkra.

Mindenkire jutott ember, még Ronci is védekezett!

Kettős fal

A királyi gárda a már tavaly kitalált 4-4-2-vel operált, de ez idén érhet be igazán. A csapatból szombat este több klasszis performance-t is láthattunk. A védelmünkben Casillas mutatta meg, miért is világklasszis, kellettek a védései, főleg Messi ziccerénél. Carvajal a kezdeti gondokon felülkerekedett, és végigrobotolta a 90 percet. Rendre felért a támadásokkal, és mindig megfelelően támogatta azt. A védekezésben az egyik legjobbat hozta, hiszen négyszer szerelt, és háromszor fülelte le a labdát. Ugyan még nincs bombaformában – nem is kell-, de hozta a minőséget. Tükörpárjáról, Marcelóról is jókat lehet mondani, mert támadásban az egyik legjobb volt, mindezt 4 kulcspassza jelzi. Az egyik legaktívabb volt a brigádból, és kulcsszerepe lehet a támadásokban, mert Carlo által kitaláltak szerint rendre befelé indul meg a pálya közepe felé, amivel sok gondot okozhat. A taktikánk szempontjából roppant fontos a két szélsőhátvéd megfelelő támogatása, hogy kellő nyomást tudjunk kifejteni az ellenfelekre. Marcika ebben kiemelkedik a kreativitásával. A védelem közepe jól muzsikált, mindkét középső védőnk többször tisztázott, Ramos hétszer, míg Pepe hatszor, utóbbi góllal is hozzájárult a győzelemhez. A középső középpályásaink titokban világklasszis szintre emelkedtek. Amit Modric és Kroos művel az tanári, ha kell, szerelnek, ha kell a támadást segítik, de folyamatos munkájukkal nagyban megkönnyítik a védelmünk dolgát. Fáradhatatlanul szűrték az ellen támadásait, és nem hagyták őket levegőhöz jutni. Modric 100%-osan passzolt, de a német se maradt el tőle sokkal, a 95%-kal. Ezek a számok is magukért beszélnek,  de Luka még szerelésben is az élen járt (3).

Nem szarral gurigáznak

Nem lehet kevésbé kiemelni a két szélsőnket, Iscót és Hameszt sem. Előbbi bár rosszul és idegesen kezdte a mérkőzést, de fokozatosan javult fel, és a harmadik gól is neki köszönhető. A kis spanyol is fáradhatatlan volt, látszik rajta, hogy mindent megtesz a csapatért, védekezett, szerelt, támadott, és Marcival a bal oldalon nagyon éltek. Egyetlen kritika fogalmazható meg vele szemben, méghozzá néha túl sokat dédelgeti a labdát, ezekben az esetekben 1-2 ütemmel előbb kell passzolnia, de ebben is javulni fog. Ha megkapja a lehetőséget a szezon további részében is, akkor én tőle várom a legtöbbet, mert még mindig nincs csúcsformában.

Bravó Isco!

James egy fokkal haloványabb teljesítményt hozott, de még így is három kulcspassza és szerelése volt. Emellett két labdabegyűjtést és négy blokkolást produkált, illetve egy gólpasszot is jegyzett. Ami a támadó szekciót érinti, Ronaldo szerintem ezen a meccsen hozta a leggyengébb teljesítményét, az értékesített büntetője ellenére. Legalább három esetet számoltam a második félidőben, amikor rossz döntése miatt rajta úszott el a lehetőség. Jó lenne a következő meccsen, ha picit pihenne.

Még, hogy nincs felépített támadásunk…

Nálam a meccs legjobbja címért három játékos versenyzett, Marcelo, Isco és Benzema. Nehezen tudtam dönteni, de szerintem a francia a meccs embere. Világklasszis teljesítményt nyújtott, három kulcspassza mellett, 93%-kal passzolt, és a védekezésbe is besegített. A labdákat remekül tartotta meg, s nem egy ízben jól játszotta meg a játékszert. Tökéletesen látszik, hogy miért olyan fontos Carlónak és CR-nek, helyet csinál a támadóknak, szorgalmasan és önzetlenül dolgozik Ronciék alá. Ezen a meccsen góllal is szolgálta a csapatot, és az első játékrészben is betalálhatott volna, kis szerencsével. Jár a taps neki!

Le a kalappal Benya

Carlo Ancelotti

Még egy aspektust kénytelen vagyok megvizsgálni, a jelenlegi edzőnket. Kitalálta és megszervezte azt a 4-4-2-re – támadásban 4-3-3 vagy 2-4-4 -, épülő rendszert, ami elbírja Iscót, Jamest, Benzemát és Ronaldót is. Néhány meccsel ezelőtt még szenvedtünk a Real Sociedad ellen, mivel csak egy félidőt bírtak a srácok, ezt röpke pár meccs alatt, csöndben összerakta, és most kezd beérni. Bár még mindig nem használjuk ki maximálisan a szisztéma adta lehetőségeket, de így is zseniális a fejlődés dinamikája. Pérez újra és újra bizonyos kényszerpályára szorítja a mestert az öncélú átigazolás politikájával, de Carletto tavaly is megtalálta a megoldást, és talán idén is sikerre viszi. Azonban van még egy bámulatra méltó tette, a Mourinho-érát követően sikerült lecsillapítani a kedélyeket, harmóniát és nyugalmat hozott a csapathoz, ami már tavaly is átragadt a gárdára, ennek köszönhető a BL-finálé megnyerése. De igazán ebben a szezonban érik be ez is. Talán könnyedén átsiklunk felette, de lehozott szombaton egy El Clásicót, Ramossal és Pepével úgy, hogy nem kaptak sárga lapot. Pedig Neymar, Messi és Suárez is a pályán volt. Sőt ahelyett, hogy mi kezdtünk volna el idegeskedni és reklamálni (hátrányban), ahelyett a Barca vált ilyenné, ők szedték be a sárgákat. Így tökéletesen érhető, miért gondolom, hogy az ő diadala is a szombati siker. Carlo Ancelotti – legyen bármi az idei kupatermésünk -, nálam a világ egyik legjobb edzője, ha nem a legjobb. 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!