Zsinórban a 10. győzelmet szerezte szeretett csapatunk, ezzel az Atlético ellen 13, a Barca ellen 18 pontos előnyre tettünk szert. A mögöttünk tanyázó sevillai csapatok is 8, illetve 9 pont távolságba kerültek. Összefoglaljuk a matracosok elleni sikert.

Kezdőcsapatok

Ami a kezdőnket illeti, az egyetlen nagy meglepetés az volt, hogy Benzema került be. Ugye, az ő felépülésére alapból későbbre számoltunk (2-3 hét), így sok madridista a szívéhez kaphatott, mikor meglátták, hogy Benya mégis a kezdőben találja magát. A hírek arról szóltak meccs előtt, hogy a társakkal edzett és bevethető, azonban én óvatosságra és Jovic kezdetésére számítottam. Carlo máshogy látta. Az első félidőben úgy tűnt jól mérte fel a helyzetet, mert jól mozgott Benzema és gólt is szerzett.

Aztán a félidei cserénél, csak bízhattunk benne (egyelőre nincs okunk bizalmatlankodni!), hogy inkább stratégiai döntés állt a a háttérben és ennyit tervezett mára Carletto, Benzemának. Azóta hír nem jött, hogy rásérült volna, szóval ez a valószínű. Az Atleti kezdőjében sem volt meglepetés, a foghíjas hátvédsorba a védekező középpályás Kondogbia került be.

Első félidő

A meccset az Atleti kezdte jobban. Nagy intenzitással igyekezték támadni a labdás embereket, nem arról volt szó, hogy passzívan sündisznóznak, sőt ha arra volt lehetőségük, a mi térfelünkön támadtak és próbálták csírájában megakadályozni a kihozatalokat.Rögtön a 2. percben egy labdaszerzésük után Marcos Llorente lódult meg Mendy oldalán. Középre tett labdájáról az érkező Cunha centikkel maradt csak le, Courtois így magáévá tette a bogyót. Az első 10 perc végig a Ticóé volt, jobbára Mendyt dolgoztatták, okkal, ő még nem talált vissza a sérülése előtti formájához. A meccs egy későbbi szakaszában az egyik kommentelőnk megjegyezte, hogy ha Vini támad, Vini védekezik, akkor Mendy mit csinál a pályán. Reméljük csak a meccsritmus hiányzik nála.

Az első 10 percet komolyabb Atleti helyzet nélkül megúsztuk, aztán elkezdtek bemelegedni Modric izmai.

A horvát egész meccsen ficánkolt, lubickolt, táncolt, ki-milyen jelzővel illeti. Gond nélkül cselezett, lefordult, passzolt, átjátszott bárkit aki szembe került vele. Nem egyszer előfordult, hogy a támadásoknál Kroos volt hátrébb, Modric pedig mint a mérgezett egér futkározik, hogy segítsen a széleken, befutásokkal megzavarja az Atleti hátvédsorát, kvázi mint egy támadó játékos. Labdával és labda nélküli is világklasszis teljesítményt nyújtott és prime időszakát idézte a veterán aranylabdás. Az ő korában, ezen a szinten ez ember feletti. Szinte egymaga hatástalanította az Atlético felépített stratégiáját. Azért, csak szinte, mert a többiek is jól alkalmazkodtak a Tico letámadós stílusához. Nem egyszer volt rá példa, hogy Mendy, Casemiro és Courtois passzolták ki a magas letámadást, akik ugye nem kifejezetten a nyomástűrésről és Courtois esetében a hatékony lábbal való játékról ismeretesek, de ma jól toszigáltak mindnyájan. E mellett természetesen ott volt Kroos, aki akkor tanárkodott már inkább, mikor az Atleti térfelére értünk. (Modric tegnap mindenhol oktatott.) Innentől teljesen átvettük a kontrollt a mérkőzésen. A 15. percben kitaláljátok kinek az interception-éből indult a gólt eredményező ellenakció? Így van, Lukita volt a tettes. Az akcióban mindhárom támadónk kivette a részét, Asensio Vinit indította, Vini pedig pontosan tette középre Benzemának, aki levegőből, kapásból durrantotta a hálóba. Nagyszerű labdaszerzés, nagyszerű sebesség, nagyszerű befejezés.

A félidő hátralévő részében a habfehér dominancia volt jellemző, ami labdabirtoklási fölényben is megnyilvánult és meccs végéig tetten érhető volt (61-39% lett). Nem nagyon találtak fogást a matracosok. Az egyetlen helyzetük még a félidőben a 35. percben egy Griezmann szabadrúgásból volt, ami veszélyesen kanyarodott a jobb ficak felé, de a Zsiráf látványos vetődéssel tolta ki.

A 40. percben még Vininek is volt egy próbálkozása, de kicsit kiszorított helyzetből tudta rálőni és Oblak hárított. Félidőben mindkét mester változtatott. Benzemát, ahogy említettem, valószínűleg stratégiai okokból Jovic váltotta. Simeone lehozta Griezmannt és Carrascót, helyükre Joao Felix és Thomas Lemar érkeztek. Mindkét húzás bejött, Jovic jól mozgott, igyekezett az összjátékokban is részt venni, főleg a gyors támadásvezetéseink úgy tűnik fekszenek neki. Joao Felix pedig az Atleti egyetlen komoly veszélyfaktora volt a második félidőben. A második játékrész Asensio helyzettel kezdődött, aki kicsivel többet tolt a kelleténél és eltotojázott egy ígéretes helyzetet, azonban az újabb madridi találatra csak 10 percet kellett várni. Pont miután Joao Felix először egy lövéssel, majd egy eszes passzal veszélyeztetett és a Colchonerók elhihették, hogy megfordul a meccs képe, az 56. percben Jovic zseniálisan fordult le emberéről, Kondogbiáról és a támadás végén Asensiónak ezúttal a bal lábára érkezett meg a labda, aki most nem szarral gurigázott, állítás nélkül eltekert Oblak mellett. Ezzel sakk matt. A gólpasszt Vini adta, akinek ez már a második asszisztja volt. Tette mindezt úgy, hogy Marcos Llorente egyébként jól fogta a meccsen. Ahogy norma említette a kommentszekcióban, ilyen amikor az idei Vinit jól fogják.

Ezek után mi nem kerültünk sokkal közelebb a 3. gól megszérzéséhez, az Atleti pedig nem került sokkal közelebb a szépítéshez. Néhányszor Kurtának védeni kellett még, jobbára pontrúgások után. Őszintén, fogalmam nincs, hogy jött ki nagyobb xG az Atletinek, ez egy agyonkontrollált, profi munka volt a Real Madrid részéről.

Így tovább. Illetve nem teljesen így tovább. Reméljük Carlo, így, hogy letudtuk ezt a nehéz sorozatot, jobban elkezdi forgatni a keretet és több perc jut majd Fede Valverdének, Camavingának, Miguelnek, Jovicnak az elkövetkező időszakban. Ahhoz, hogy tavaszig kitartson a jó sorozat, rájuk is nagy szükség lesz. Ancelotti, elmondása szerint tanult a 2014-15-ös szezonban elkövetett hibáiból, amikor is hasonló előnyről tavaszra kipukkant a csapatunk. Lássuk is! Hala!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!