A 9. forduló zárómérkőzésén a Real Madrid súlyos, 4-1-es verséget szenvedett a komoly problémákkal küzdő Valencia otthonában. Kicsit késve ugyan, de ezúttal sem maradtok elemzés nélkül. Összefoglaló.

A szentimentalista címet a cikk végére remélem, hogy értelmezhető szimbolikával sikerül felruháznom. De egyelőre maradjunk a szokott medernél, lássuk a vasárnapi meccs eseményeinek folyását!

Ez így jó lehet!

A szedett-vedett kezdő ellenére nem indult rosszul a találkozó a rózsaszínben játszó habfehérek számára. A kiegyensúlyozott labdabirtoklás ellenére mintha a Madrid tudta volna jobban ráerőltetni akaratát a hazaiakra. Külön öröm volt látni azt, hogy a szokásos, az ellenfél tizenhatosának túltelítése ellenére ezúttal nem a beadások jelentették a fő fegyvert a mieink kezében. Sokkal inkább rövidpasszos játékkal, visszatett labdákkal keresték a lövőhelyzetet, hogy átlövésből okozzanak kellemetlen pillanatokat Domenech-nek. Ebbe a taktikába minden bizonnyal belejátszott az a tényező is, hogy a mérkőzést megelőző napokban kisebb özönvíz sújtotta Valenciát és a Mestallát, a vizes füvön felgyorsuló labdák pedig mindig komoly veszélyforrást jelentenek.

Az átlövéssekkel való kísérletezésnek a 23. percben lett meg az eredménye. Isco, Vinicius és Marcelo főszereplésével ügyes kombináció zajlott a baloldalon, aminek végén Benzema alakított ki magának lövőhelyzetet 2 védő gyűrűjében. A sistergős löketbe kicsit még a blokk is beleért, így aztán védhetetlenül vágódott a kapuba Karim labdája. 0-1!

Fordulat

Azt hiszem, hogy ez a találat volt vízválasztó a mérkőzés végkimenetelének szempontjából. A Beharangozóban is előkerült már az a tény, hogy ha a Madrid vezetést is tud szerezni, az utóbbi időben hamar kiadja azt a kezéből. Ezen az estén sem volt másképp, még ha ehhez komikus körülményekre is volt szükség.

A Valencia érdemeit említendő, hogy a bekapott gól élénkítőleg hatott rájuk, egyből magukhoz ragadták a kezdeményezést. Ebben persze partner volt a Real, hiszen nekik az volt a szándékuk, hogy ráüljenek az eredményre, ez a meccs már így vagy úgy, zsebben van. Ironizálok, vagy talán mégse, ez a legszomorúbb.

A lényegen azonban mit sem változtat: Gaya némiképp vaktában középre vágott labdája Lucas Vazquez kezét találta el a tizenhatoson belül. A büntető végrehajtása körüli balhéhoz foghatót ritkán láthatunk. Az elsőre kihagyott, a kipattanóból szerzett találatot elvette a spori, hiszen Curta lábkörme túllógott a gólvonalon a labda elrúgásának pillanatában. Az újrarúgott tizenegyesnél ugyan jó irányba vetődött a belga, bele is kapott a labdába, de Soler lövése ezúttal utat talált a hálóba. 1-1.

Csalódott arcok vendég oldalon, ezt a meccset mégsem nyertük meg 1 órával a végső sípszó előtt… Sőt, hol volt még a vége?! Ha a Valencia büntetőjét komikus jelenetnek neveztem, nem tudom milyen jelző illene a 43. perc eseményeire. Id. Knézy Jenő talán erre mondaná: „ezt tegyétek el a szilveszteri válogatásba!”.

Varane nyúlt bele szerencsétlenül egy jobbról középre lőtt labdába, amitől Courtois is hanyatt vágta magát. Estében ugyan megpróbálta kiütni a labdát, de a közben mellé vetődő francia védőtől is némiképp zavarva, melléütött a bogyónak, ami így tisztán a gólvonal mögött pattant le. Az élesszemű bírósporttársnak ezúttal is szüksége volt a videós asszisztenciára, hogy megállapíthassa, tulajdonképpen mi is történt a kapu torkában. Ezt viszonylag könnyedén és objektíven sikerült megugrani, azt a tényt viszont, hogy az egész akció Cheryshev szabálytalan labdaszerzéséből indult (az exmadridi Asensiót dolgozta meg kézzel – a legkellemetlenebb értelemben) sajnos figyelmen kívül hagyta Gil Manzano. Bohózat, kabaré, balszerencse, Varane öngóljával 2-1 oda.

Sikerül váltani?

„Na, majd a szünetben Zidane megkavarja a kártyáit” – gondolhatták a naiv madridisták, akik nem követik rendszeresen a Real Madrid mérkőzéseit. „A helyzet ugyan sz*r, de nem tragikus” – mire Zidane. Csere nincs, jön a folytatás!

És jött az újabb valenciai gól. Az 54. percben történt, hogy az ötösön a menteni igyekvő Marcelo letaglózta Maxi Gómezt – minket meg az összehozott újabb büntetővel. Soler végezte el ezúttal is, Courtois ezúttal is belenyúlt a lövésbe, de a labda most első ránézésre is tiszta körülmények között landolt a hálóban. 3-1.

Na, most már van baj, nem is kicsi, de a kispad felől árad a nyugalom, hisz nincs veszve semmi! Egészen néhány perccel későbbig. Ramos még úgysem hozott össze találatot az ellennek – ezzel egyedüli tagja volt eddig a védelemnek -, de nehogy már a Capi maradjon ki a buliból! Miközben Maxi Gómezen igyekezett fogást találni, a labdába is beleütött. Gyors videózás után jöhetett a Denevérek harmadik büntetője. Ismét Soler nézett farkasszemet Courtois-val. A belga hálóőr megint érezte az irányt, de leérni nem tudott az erős lövésre. A labda a bal alsónkban, Soler pedig a mesterhármasával a mennyekben! 4-1.

Ez már a mindig kiegyensúlyozott és higgadt Zinedine-nek is megütötte az ingerküszöbét és eszeveszett cserélésbe kezdett. Jött a sérülésből visszatérő Odegaard és Rodrygo, majd miután ez sem vezetett eredményre, érkezett Mariano és Jovic is. No meg persze kapott negyedórát a csapat előrejátékának alfája és omegája, kár, hogy Toninak sérülés miatt kellett beszállnia Fede helyére. Jobbulást ezúton is a fiatal uruguay-inak! Noha helyzeteink még akadtak, ez a meccs sajnos eldőlt idő előtt – csak nem úgy, ahogy terveztük.

A mérleg nyelve

…ilyen az, amikor a másik oldalra billen. Az utóbbi időben biztosan, de ha őszinte akarok lenni, mióta Zidane az edzőnk, számtalanszor volt rá példa, hogy ikszes mérkőzéskép mellett nekünk kedvezett a szerencse, az egyéni klasszis, az ellenfél egy pillanatnyi kihagyása, vagy a mi játékosaink remek helyzetmegoldása.

Önmagában ennek a meccsnek a képe sem volt olyan tragikus, mint amilyennek az eredmény lefesti. Sőt! Adódtak lehetőségeink, helyenként (főleg a meccs első negyedében) pedig szépen és okosan játszott a csapat. A Valencia ezzel szemben 4 lövést tudott felmutatni összesen, ebből 3 a tizenegyespontról zúdult Curta kapujára – és kapujába.

Ne értse félre senki, nem fogom elvenni a Valencia érdemeit. Az ő keretükben ennyi van, egy harcos, alázatos társaság, akiknek meg kell ragadniuk minden ilyen és ehhez hasonló lehetőséget, ha jövőre is meg szeretnék váltani tagságukat a spanyol elsőosztályba. Inkább ki szerettem volna emelni, hogy brutális szerencsétlenségre volt szüksége ezen az estén a Real Madridnak ahhoz, hogy ilyen mértékű verésnek legyen elszenvedője.

Mit lehetne tanulni a fiaskóból?

A Valencia elleni mérkőzés jó lecke lehet. Lecke arra, hogy amit az évek folyamán Zidanemagicnek neveztünk, tulajdonképpen kétélű fegyver és bizony a másik irányba is elsülhet. Mindebből kiindulva hosszútávon nem fenntartható és nem is célravezető. Ami viszont tény, hogy Madridban jelenleg pontosan emellett a bizonytalan és kiszámíthatatlan tervezéssel kalkulálnak hosszútávon, immáron 4 éve.

Ez a mérkőzés minden bizonnyal kezdőcsapattól, meccstervtől, taktikától függetlenül is így alakult volna. Mert olyan nincs, hogy minden kétes helyzetből mi jöjjünk ki győztesen. Épp ezért nem ezt az egyszeri vesztes mérkőzést kell felrónunk a francia edzőnek, hanem az általános játékfelfogást, ami arra épül, hogy a kétes helyzetekből az egyéni klasszisnak, egy védelmi megingásnak, a jó helyzetmegoldásnak, vagy épp a szerencsének köszönhetően mi fogunk kijönni győztesen.

Ebből a szempontból még akár hálásak is lehetünk a Valenciának. Mert egy ilyen kiugróan súlyos vereség nem tudja tovább palástolni a csapat problémáit, sőt, pont hogy rivaldafénybe helyezi azokat – talán túlságosan drasztikusabban is. Egy ilyen fiaskó után a klubvezetésnek, az öltözőnek és úgy általában mindenkinek a csapat közvetlen közelében eszmélnie kell, hogy valami nincs rendben. Valami hiányzik, de nagyon. Ez pedig nem más, mint maga a koncepció. És ha ezt Zidane nem tudja megadni a csapatnak, akkor ezúttal nem szabad, hogy felé billenjen annak a bizonyos mérlegnek a nyelve…

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!