Az értékelhetetlen értékelése (Getafe – Real Madrid összefoglaló)
Csütörtökön 0-0-ra végeztek fiaink a madridi kisderbin a Getafe ellen. Idegenben jó az iksz, főleg, ha a negyedik helyezett ellen viszi véghez a csapat ezt a hőstettet. Ráadásul ezúttal is sikerült megvédeni a kaput az ellenfél veszedelmes támadóitól. Összefoglaló a Getafe – Real Madrid mérkőzésről.
Szurkolói lélek
A héten arról filozofáltam magamban, hogy hogyan változnak az ember szurkolói szokásai. Gyerekként csodálattal nézzük a sztárokat, ahogy táncoltatják a labdát. Aztán fokozatosan mi is a csapat és a szurkolótábor részévé válunk: legyőztük a Barcelonát és megvédtük a BL címünket. Azon gondolkodtam, hogy ez valamilyen természetes, az emberben lezajló érési folyamatnak az eredménye, vagy köze van más impulzusokhoz? Arra jutottam, hogy is-is. Mondok is egy példát.
A csütörtöki meccsre nem a mezemet vasalva készültem, sőt, nem is öltöztettem fel a lakást Madridos sálakkal, szemben az elmúlt évekkel. A Getafe elleni csörtét jegyzetfüzettel, statisztikákat böngészve vártam. Ez egyfelől betudható a személyes életutamnak, miszerint blogger lettem és összefoglalót fogok írni. Másrészt viszont közrejátszanak a dologban az egyéb impulzusok is. Az elmúlt évek sikersorozata során egynek éreztem magamat a csapattal. Idén tavaszra viszont eljutottam oda, hogy rezignáltan szemlélem a gárda teljesítményét. Ezzel talán magamat is próbálom védeni az újabb csalódásoktól, nehogy végérvényesen kiábránduljak a Real Madridból.
Az izgalom és meccsdrukk legkisebb jelei nélkül készültem tehát a mérkőzésre. Amikor fény derült a kezdő tizenegy kilétére egy kicsit talán mégis fellelkesültem. Játszik Isco és Brahim! Sőt, Reguilón és Fede Valverde is befért! Bravó Zizou, hadd focizzanak ők is!
Bő másfél órával később üres jegyzetfüzettel ültem a kanapén, nézve, ahogy a játékosok elindulnak az öltöző felé. Ez most komoly? Ezt a meccset én végignéztem? És erről a meccsről én szombatra összefoglalót fogok írni? Lehetetlennek tartottam, már akkor is… És tartom egyébként most is.
Lássuk, miről lehet írni.
Mondjuk Brahimról. Nekem nagyon tetszett a srác. Látszik rajta, hogy igazi virtuóz, a technikai képességeit sem kell bemutatni senkinek. Rajta éreztem leginkább akaratot, hogy élni akar a lehetőséggel. Villantani és bizonyítani szeretne Zidane-nak és a szurkolóknak is. Nem sokat láttuk eddig, de ez alapján a 65 perc alapján szerintem kell, hogy legyen hely a keretben számára a jövő szezonban.
Hoztam nektek még egy szituációt is, képekkel illusztrálva, rögtön az első percből. Láthatjátok, ahogy Isco (1.) mélyen visszalép elkérni a labdát, ezzel némiképp kicsalogatva a Getafe középpályásait. Valverde (2.), aki ezen a mérkőzésen rendre magasan, közvetlenül a kékek védőfala előtt helyezkedett, rögtön kapcsol és észreveszi az Isco mozgása által keletkező területet. Annak megítélését, hogy Valverde helyezkedése Zidane utasítására történt, vagy az uruguay-i taktikai képzettségének köszönhető, Sallói Istvánra bíznám. A lényegen ugyanis semmit sem változtat. Fede mozgásával magára vonja a Getafe belső védőinek figyelmét. Benzema (3.) pedig addigi mélységi pozíciójából elindul az elenfél kapuja felé.
A második képen látható az egész akció kulcsa: Isco 1v1 elleni párharca a rá kirontó védekező játékossal. Benzema ellépett a mellette területet védekező középpályásoktól. A képen nem látszik, de a Madrid jobb oldalán Brahim helyezkedik a vonal mellett, a Getafe balbekkjének figyelmét magára vonva. Ennek, és Valverde üres területre mozgásával megbomlik a Getafe szervezett védekezése, megnyílik a kapu felé vzető folyosó Benzema előtt. Isco a megnyert párharca után azonnal indító pozícióban találja magát (3. kép), ráadásul Benzema mélységből indulva, lendületből vágtat a kapu felé.
Ebből a kiragadott jelenetből jól látszik az, hogy a keret játékosaiban bőven van annyi taktikai elgondolás, amire tudatos edzői koncepcióval egy egész játékstílust lehetne kidolgozni. A kérdés itt annyi: ha tudnak ilyet a srácok, miért nem láthatjuk a tudatos, gyors, egy-két húzásból álló támadásvezetést nemhogy egy egész szezonon keresztül, de legalább egy mérkőzés teljes hossza alatt?
De sajnos más nincs
Ez volt ugyanis a Getafe – Real Madrid bajnoki meccs első és utolsó, futballra emlékeztető és számomra is értelmezhető történése. Higgyétek el, én letöltöttem és elkezdtem újranézni a mérkőzést, de hamar rá kellett jöjjek: jelenleg nem vagyok annyira elkötelezett a csapat irányába, hogy még egyszer végigszenvedjem 90 percet. Hogy a cikk elején megkezdett gondolatmenetemet folytassam: az én szurkolói hozzáállásom jelenleg ott tart, hogy mocskosul várom az idény végét. Várom, mert szörnyű ilyen hitehagyottnak látni azokat a játékosokat, akik megannyi felejthetetlen pillanatot ajándékoztak nekünk. Továbbá várom és egyben félem is a következő idényt. Hiszen mi van akkor, ha nem Sallói Istvánnak van igaza, és önmagában a lecserélt keret nem lesz elég ahhoz, hogy a Real Madrid kilábaljon a gödörből? Maradjunk inkább annyiban, hogy jó ez a várakozás. A csapat játszik, ahogy tud, tét nélkül. A bloggernek így is van mit írnia, jobb esetben. És amíg várunk, az illúzió biztosan megmarad, hogy a következő idényben jók leszünk. Jók leszünk és – a jegyzetfüzet és statisztikák mellett – újra a mezemet vasalva, madridista sálakkal a lakásban, a meccsdrukktól feszülten várhatom majd a csapat szereplését.