Azt gondolom, hogy összességében azt kapta a Celta a Realtól, amit megérdemelt. Számos vonatkozását lehet és érdemes elemezni a mérkőzésnek, de a tényt, hogy 4-1-re nyert a királyi gárda, egyik érv sem tudja megkérdőjelezni. A spanyol bírók nem lettek jobbak, fújnak össze-vissza, de ezzel együtt a jobb csapat nyert a pályán, és immár 3 ponttal vezeti a tabellát. Összefoglalunk!

A találkozó megerősítette a Reallal kapcsolatos, idei évre nagyon jellemző mondatot, hogy ti. ne engedd a királyiakat emberelőnybe kerülni, mert felmossák veled a padlót! A csapat sok passzos gyors játéka ellen a legtöbbször 10 mezőnyjátékos sem elég, de 9 egészen biztosan kevés lesz. A labda mindig úton van, az ellenfél csak fut, fut, amíg bírja, majd kap pár viszonylag könnyű gólt. Ez a recept.

Az elején hadd bírózzak, hogy utána lehessen nyugodtan szakmázni egy kicsit. Egyrészről, mikor Aspas megkapta a második sárgáját, Guidettinek már hússzú percekkel korábban nem kellett volna a pályán lennie. Nem magyaráznám túl. Tehát az emberelőny megvolt objektíve is, csak nem úgy kellett volna létrejönnie, ahogy az történt. Másrészről, ahogy Aspas a játékvezetéshez viszonyult az első perctől kezdve, az a szépemlékű barcás időket idézte, amikor minden kis szar ítélet miatt követelőző hordaként rohanták le 2 percenként a játékvezetőt. Aspas megágyazott magának a Szópóálarc Hotelbe, ahol a szobaszervizt Juan Martinez spori adta. De Aspas választása volt ez a szép szálláshely, és bizony tátott szájjal jött ide a f@szerdőn keresztül. Meggyőződésem, hogy kevés bíró lett volna Európában, akinél a pályán fejezi be a meccset. Ezzel együtt sajnáltam, hogy kivált a meccsből, mert nagyon jó futballista, és kedvelem a játékát. De a magatartása sosem tette lehetővé, hogy igazán nagy klubban megmutassa tudását (a Liverpool-ban alig játszott – nem véletlenül), pedig a tehetsége, az akarata és a technikája megvan hozzá.

A Celta úgy szállt be a meccsbe, mintha az élete múlna rajta. Egy kommentelőnk remek meglátása szerint, ha ilyen elánnal mentek volna neki az egyébként harmatosan teljesítő MU-nak, akkor most ők lennének az EL döntőben. Ezt a lendületet azonban nem voltak képesek kordában tartani, egyre több szituációban megmutatkozott a túlmotiváltság, és meggyőződésem szerint ez volt a legfontosabb oka annak, hogy végül egy parázs, már-már durva meccs alakult ki. Márpedig az ilyen meccsekbe kódolva van a piros lap. A játékvezető az első pillanattól nagy nyomás alá kerül, és szép lassan kicsúszik a kezéből a mérkőzés.

A Celta különösen nehezen viselte, hogy megint  gyorsan hátrányba került. A gól egyértelműen Ronaldo zsenialitásán múlt, ha most mondanom kellene valakit, aki ezt a rosszabb lábával így oda tudja bombázni a védő lába között a kapufa mellé – hát, bajban lennék.

Már-már vicces volt látni, hogy a lövés előtt Benzema hogy sprintelt el keresztbe, ha úgy tetszik, el az útból, magával húzva egy védőt is. Apróság, de mégis: Cé nem a szögletzászlóhoz szaladt ünnepelni magát, hanem a kispadhoz, ahol először a cserék ugorhattak a nyakába. Tetszett!

A házigazdák viszont hiába szállították a helyzeteket, szinte kaput eltaláló lövésük is alig akadt (azt meg védte Navas), így az első félidő második felére kialakult, akár nyomasztónak is nevezhető mezőnyfölényük abszolút meddő volt. Aspas mindent elrúgott, de tényleg a kaput sem találta el. Ez is csak növelte a frusztráltságát.

A meccs embere ismét Ronaldo lett, aki – utaltam is rá a beharangozóban – hosszú évek óta a legjobb formájában érkezett meg egy szezon hajrájához. A meccs végi nyilatkozata alapján azt gondolom, hogy elfogadta, hogy kevesebb játékperc jut neki, és belátja, ez oda vezet, hogy más taktikai hadrendben kell helyt állnia. De ez is egy kiemelt, rivaldafényben úszó szerep, ami alapvetően tetszik neki, talán egy kicsit kevésbé fárasztó – viszont a gól/perc mutatóban igen erős. A szezonokban rúgott összes gólok száma valószínűleg csökken a csúcsidőszakhoz képest, de többet tud pihenni, és sokkal jobb eséllyel segíti trófeákhoz a csapatát. Megértette, vagy meg foga érteni. Ő és a Real Madrid sorsa egybe fonódott, hiába röppennek fel a hírek időről-időre a PSG-ről, vagy a Manchester United-ről, ő az aktív (valamirevaló) pályafutását a Real Madridban fogja befejezni, a marketing bevételeit ezen a klubbon keresztül tudja maximalizálni, miközben euro 10 milliókat hoz a klubnak is. Ezt mindkét fél tudja, és mindkét félnek tetszik. Szóval a feladat az, hogy Cé legmegfelelőbb taktikai pozíciója meglegyen a csapatban, mert még évekig együtt szeretne működni a klubbal.

És ha végre egyértelmű lesz mindenki számára, hogy új pozíciója van (center), akkor még jó pár kiváló szezon várhat rá. És ránk is. Mert, amit a balosával művelt a Sevilla elleni nagy dugóval kezdődően, az zseniális. Érdekes, hogy összesen 3 bal lábbal szerzett gólja van a szezonban, ebből egy az említett, Sevilla elleni ficak bomba, és a két szerdai lövése. Vicces, hogy a sokat emlegetett ajtó-ablak ziccerét jobbal hagyta ki, de ha ballal próbálja meg azt is becsavarni, lehet, hogy jobban járt volna! A második találata is elképesztő precíz lövés nyomán jöhetett létre, s nem lehet elégszer kiemelni, hogy a rosszabbik lábával is úgy rúg, ahogy sok profi futballista a jobbikkal is csak szeretne! Jellemző, hogy a stúdióban Hegyi Iván is el volt alélva a két találatától. Pedig.

Tipikus a szituáció, amiből a második találatunk megszületett, Guidetti a sokadik lehetőségét packázta el, amikor nem kapura fordult egy baloldali centerezéssel, vagy nem vállalta el ballal kapásból, hanem kifelé vergődött. El is veszítette a labdát, amivel Isco tudott megiramodni. Hiába akarták többször is földre vinni, nem volt hajlandó elesni, inkább adott egy olyan pontos kiugratást Cének, hogy egy érintésből be tudta rajzolni a jobb kapufa tövére, hogy onnan befelé pattanjon.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Celta szépítő gólja már emberhátrányban született meg, két, az ő szempontjukból szerencsés momentum nyomán. Egyrészt Isco elképesztő módon adta el a labdát, amiből meg tudtak indulni, másrészről Guidetti lövése megpattant Ramoson, és így vált védhetetlenné Navas számára. Legyünk objektívek, minimum egy gólt megérdemeltek, ne vitassuk el, hogy korábban volt olyan időszak, amikor komoly nyomást helyeztek a Realra. Ami akkor erőből nem ment be, az egy fél-potyából áthullott Keyloron.

Szerencsére a mentality strong ismét megmutatkozott, és szinte a következő támadásunk után betalált Benzema Marcelo keresztezéséből, így a közte kettő gyorsan visszaállt, és nem hiszem, hogy ekkorra bárki komolyan gondolhatta, hogy ezt a meccset nem nyeri meg a Madrid.

Ez volt az utolsó szeg a kékek koporsójába, ezek után már széthullott a Celta. Az utolsó 20 percben még rúghattunk volna 3-4 gólt, ebből egy valósult meg Kroos révén, aki Hegyi Iván szerint „mint apa a gyermekét, úgy fektette le védőjét”, és rendkívül okosan, és a szokásos német mérnöki precizitással lőtte ki a jobb alsót.

Azt gondolom, hogy Zidane nagyon jól felkészítette a meccsre a srácokat, meg voltak beszélve az egyéni feladatok, és jobbára mindenki helyt állt. Jellemző, hogy hiába törölte el a Liga Nacho sárgalapját, Zidane az előre megbeszélt hadrendet és személyes taktikát nem akarta már felborítani, és annak ellenére jegelte Nachót, hogy az egyik legstabilabb hátsó emberünk volt fordulók óta. Így aztán a Malaga ellen tutira bevethető maradt – hisz nem volt esélye az 5. sárgára.

Megemlíteném még, hogy Ramos viszont mintha elfáradt volna a szezon végére, talán ő az egyetlen, aki fejben nem nagyon volt ott a találkozón. Ide tartozik persze Casemiro megmozdulása is, melyért a sárgát kapta. Az „abszolút elkésett és felesleges szabálytalanságok” óráján kötelező tananyag lenne, és az erről készült kép lenne a könyv borítóján. S megint a 30. perctől már sárgával játszott. Ez hatalmas kockázat. Ha már szabad egy kicsit előre tekinteni, a Juve ellen se Ramos kakaskodásai, de Casemiro ostobaságai sem fognak beleférni.

Személyesen úgy gondolom, hogy ez volt a bajnoki döntő. Malagában már egy pont is elég lehet, ezzel az opcióval sokkal nyugodtabban játszhatnak majd fiaink, s meggyőződésem, hogy azt a találkozót is meg fogjuk nyerni – Kamenivel együtt is! (Legutóbb sem tudott már semmit csinálni ellenünk az egyébként zseniális hálóőr.) Vasárnap letaszíthatjuk a trónról a Barcát, s ezzel egy időszakot le is fogunk zárni náluk. Új edzővel (úgy tűnik, Valverdével), több új játékossal kezdik majd a jövő szezont – de erről majd a maga idejében.

A Marca címlapon hozza a győzelmet, rámutatva, hogy már csak egy pont kell.

Az AS is nagyon hasonló címlappal jelent meg, biztos összebeszéltek.

A katalán SPORT már visszabb vett, Messi aranycipős várakozása ér címlapot, nem a Real győzelme. Így, hogy kikapott a Celta, már elég egy sor is! „Malaga az utolsó reményünk!” – írják.

A katalán Mundo Deportivo is csak egy szalagcímben emlékezik meg arról, hogy egy lapra van feltéve a Liga.

Két meccs a szezon, és túl a hosszú hónapokon, 58 meccsen, ezen a két találkozón fog két trófea (és Zidane) sorsa eldőlni. Azt objektíven megállapíthatjuk, hogy a csapat kiváló formában várhatja a végjátékot, kulcsembereink a topon vannak, Cé, Isco, Marcelo, Modric, Kroos és Navas is a szezonbeli legjobbját hozza. Mentality Strong-ot reggelizünk, fáradságnak nyoma sincs, a csapatszellem hibátlan. Mondjátok meg, mi bajunk lehet? Mikor legyünk optimisták, ha nem most?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!