Meglehetősen kritikus pillanatban találkozik a két városi rivális a madridi derbin. Az Atletico Madrid jó formában van, és az utóbbi években rendre megkeserítette a Real dolgáét a Ligában. Sajnos a sérülések miatt erősen megfogyott kerettel kell, hogy felvegye a versenyt Ancelotti legénysége, de a helyzet nem reménytelen, és pár fontos kérdésre választ kapunk majd a meccs alapján.

Mint ismeretes 1 pontra olvadt a Real előnye a gyalázatos játékvezetésű Espanyol meccs után, így egy győzelemmel ismét négy pontra lehetne leszakítani Simeone fiait. Az argentin tréner egyébként történelmet írt, hisz az első edző, aki elérte a La Ligában az 500 mérkőzést, ő ráadásul folyamatában, és egyetlen klub alkalmazásában tette ezt meg, ami páratlanná teszi ezt a rekordot. A stílusa persze nagyon „argentin”, erősen alapoz a fizikai futballra, és a nagyon játékvezetői felfogás kérdése, hogy a durvaság milyen szintjére jutnak el egy adott meccsen. Ezzel együtt elvitathatatlan, hogy a Simeone keretét a hosszú évek alatt folyamatosan kizsigerelték, a költségvetés egyensúlya amiatt rendre el kellett adniuk a legjobbjaikat, és ennek ellenére Simeone mindig megtalálta azokat a játékosokat, akik ott tudták tartani a Ticót a Liga élvonalában. Ezt nagyon kevesen tudták volna az Atleticóval véghez vinni.

Kicsit úgy érzem, hogy az átlagnál többször van pechünk a Tico ellen, mintha valami Liga átok ülne rajtunk az utóbbi években. A BL-ben, amikor nagyon kellett (és amikor legjobban fájt nekik), mindig felül tudtunk kerekedni, de a bajnokságban nem állítanám, hogy a legjobbunkat tudjuk hozni ellenük.

Sajnos a sérüléseken túl a Vinícius jelenséggel is küzd a csapatunk, aminek bizony releváns vonatkozásai is lehetnek a találkozó kapcsán. Többször elmondtuk, hogy a Mbappe – Vinícius páros egyidőben való játszatásának legnagyobb problémája, hogy egyikük sem akar igazából védekezni, ami aláássa a csapat amúgy sem túl acélos egyensúlyát. Sajnos ez oda eszkalálódott, hogy Legaanés ellen Vinícius a csapatkapitánya, Modric kifejezett kérésére, majd utasítására sem volt hajlandó 2-2-es állásnál az ellenfél szögleténél odaállni egy támadó mellé. A nem túl kellemes párbeszédet Modric abszolút szokatlan módon egy „Menj a picsába!” frázissal zárta le, ami a horvátot ismerve már minden türelmen túl van.

Lehetne ezt finomabban is megfogalmazni, de oda jutottunk a Vinícius sztoriban, hogy elkezdte a csapategységet is felzabálni. A frusztrációja hónapok óta egyértelmű, teljesítménye nagyon hullámzó, de utóbb elkezdett a szokásostól is önzőbben játszani, bizonyos passzokat, vagy játékosokat jobbára ignorál, és elveszni látszik a baloldalon a varázslat, megszűnt Vinícius állandó és folyamatos veszélyforrásnak lenni. Hosszú meccsek óta nem tud az az ember lenni, aki képes megteremteni a különbséget. Sőt, sajnos többször pont akkor játszott a gárda a legjobban, amikor ő egyáltalán nem volt pályán.

Ebben minden bizonnyal benne van a szokásos pszichés alap problémái mellett az is, hogy lemaradt az Aranylabdáról, sőt Mpabbe érkezésével nem csak a pozíciójára kapott egy (ma már) stabilabb riválist, de az Aranylabda a későbbiekben is egyre messzebb pattanni látszik.  A góltermést és a csapatra gyakorolt pozitív hatás mértékét is látva, Mbappe mellett sehogyan sem fog Aranylabdát nyerni – ez minden bizonnyal számára is világos lett. Mbappe egyértelműen több gólt szerez, nyugodtabb természet és ahogy megjött a formája, egyértelműen népszerűbb is, mint Vinícus. Ez így együtt túl sok a brazilnak. Láthatóan nem képes ezzel megbirkózni. Az sem túl pozitív fejlemény, hogy a klub a szerződés hosszabbításában pontosan azt az összeget (15M) ajánlotta fel neki, amit Mbappe is kap, amit a menedzsmentje kapásból visszautasított. Ezzel azt állítják, hogy többet érne a klubnak Vinícius, mint Mbappe, amit valójában a világon semmi nem támaszt alá jelenleg. Ha Perez ragaszkodik az elveihez, valamennyi rugalmasságot tud mutatni (hisz Mbappe brutális átigazolási bónuszt is kapott, amit a szerződése éveire kiosztva azért kb. dupla fizetés jön ki), de nem fog egy bizonyos szint fölé menni, és tartani fogja magát ahhoz, hogy egy játékos sem lehet nagyobb, mint maga a klub.

Ha súlyos hetekig nem lesz megegyezés, az eddigi mintázat alapján nem fogja Viniciust jobb teljesítményre sarkallni. Azzal az unott pofával, a nem passzolással, a sikertelen befejezésekkel, a kapitány szavainak figyelmen kívül hagyásával, nem lesz jobb alku pozíciója. Kellene már valamit a pályán is villantani a pofázásért bekapott sárga lapokon túl. Sajnos egyértelműen kezdi elveszíteni a baráti sajtót is, már „házon belül” sem elképzelhetetlen, hogy akár távozhat is a klubtól. Szeretném leszögezni, hogy Vinícius játék tudását, képességeit senki sem vitatja, azt sem, hogy a hátán cipelte a csapatot Benzema távozása után, én biztos nem fogom elfelejteni neki, de a jelenlegi helyzete, több, mint aggasztó. Egyszerűen elfogyott körülötte a levegő. Nagyon szeretném, ha megmutatná, hogy egy igen fontos mérkőzésre fel tudja magát szívni, és képes lesz a legjobbak közé emelkedni. Ha nem ez fog történni, és folytatódik a sértődött nagy semmi, akkor viszont azt szeretném Ancelottitól látni, hogy időben lecseréli, és jöjjön helyette olyan játékos, aki kiteszi a lelkét a pályára!

A védelem problémái mellett az ilyen belső feszültségek nem segítik a csapategység megjelenését a pályán, és nem visznek közelebb bennünket a 3 ponthoz. Fontos lesz, hogy végül hogyan állítja össze a védelmet Ancelotti, és hogy megússzuk az első 15 percet bekapott gól nélkül. Talán az Atletico pont az a csapat, mely ha megszerzi az első gólt, iszonyatosan be tud buszozódni a 16-osára, és iszonyat nehéz lesz feltörni a vonalait. Ráadásul mindene megvan ahhoz, hogy ebből az állásból életveszélyes kontrákat vezessen.

A keretben több pozitívum is van, azon túl, hogy a hétközi CdR meccsen sokan kaptak pihenőt. Ismét játékra jelentkezett Camavinga, de ezzel együtt aligha lesz kezdő, esetleg frissítő csereként lehet majd rá számítani.  Hadd értékeljem azt is pozitívan, hogy a fullos csatársor ellenére a keretben maradt Gonzalo Garcia. Ha a végén nem marad más, mint a labdák betuszakolása az ötös előterébe, azonnal hoznám Gonzalót, mint egyetlen értékelhető center alkatú játékost a keretben.

A csapat formája egyébként nem rossz. A Las Palmas elleni kiváló teljesítmény óta mutattunk egyfajta magabiztosságot, amely sorból kilógott az Espanyol elleni találkozó. Legyünk őszinték, itt a játékvezetés hiányosságai mellet a csapat sem állt oda a kellő attitűddel, nem volt meg a kellő mennyiségű labda nélküli mozgás, kevés volt az átlövési kísérlet, mert azt hittük, majd csak megjön a gól. Mindenki spórolt, a másikra várt. Ehhez hasonló hozzáállásra biztosan NEM kell számítani az Atletico ellen, egész egyszerűen lehetetlen egy városi derbit nem teljes erővel abszolválni. Ha a minőségi javulás mellett mentálisan is odatesszük magunkat, még ezzel a kerettel is meg lehet verni az Atleticót! Nem bánnám, ha lenne végre egy kis szerencsénk, és ezt a három pontot pluszban odaraknánk a két madridi csapat közé.

A Barca holnap Sevillába látogat, milyen jó lenne egy kis nyomást rájuk helyezni!

Kezdés 21 órakor.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!