Ma este 21:30-kor lép pályára a Bernabeu stadionban a Real Madrid a Copa del Rey nyolcaddöntőjében. Az ellenfél a Celta Vigo, a cél a továbbjutás és egy kicsit a saját önbecsülésünkhöz való visszatalálás, a mentális egyensúly felé való közeledés. Talán a saját közönségünk segíthet ebben.

Bár kíváncsi vagyok, hogy lesz-e bármilyen visszhangja a Barca elleni újabb fiaskónak a közönség részéről. Lesz-e esetlen szórványos fütty innen-onnan, vajon kifejezi-e a publikum a vállalhatatlan teljesítmény kapcsán a véleményét?

A Celta ejtett már ki bennünket a kupából, és egyébként is sokszor szenvedünk Aspasék ellen, szóval sétagaloppra nem lehet számítani.

A második súlyos vereség az idényben a legnagyobb rivális ellen remélhetőleg elindított valami belső gondolkodást, legalábbis én nagyon remélem, de kétségtelen, hogy kifelé nincs dumálás, inkább a szokásos, „megyünk tovább, a következő meccsre koncentrálunk, minden fronton versenyben vagyunk” dumák mentek az elmúlt napokban. A szokásos bullshit. Szóval a magam részéről arra fogok figyelni, hogy a védekezésünk összeállításában, a játékosok feladataiban lesz-e tetten érhető változás. Hogy az első hármasból hajlandó lesz-e valaki érdemben védekezni (lesz-e lagalább látható erőfeszítés a csapatvédekezés megvalósítására), és lesz-e emberünk a középpályán, aki a labdákért visszamozdul, és el tudja indítani a támadásainkat. A nyilatkozatok nem érdekelnek.

Szóval, kicsit veszítettem az érdeklődésemből, és a reményemből is, hogy nyerünk idén bármit is. Visszatért az érthetetlenség, a megmagyarázhatatlan magyarázása, mint CR7 távozása után, amikor nem volt hajlandó a klub a megfelelő igazolásokra, és mintha nem vett volna tudomást a keret problémáiról. Talán a tavalyi duplázás is elhomályosította a racionális képet, és elodázta a komolyabb változtatások igényét. Egy évvel később az „öregjeink” még idősebbek, a hátvédjeink még sérültebbek, és a csapat egyensúlya odalett. Ott a City példája, hogy nem minden keret öregszik jól, és hogy össze lehet zuhanni egyik évről a másikra.

Ami az ilyen esetekben a legjobban zavar, hogy a hozzáértő szakirodalom jelentős része, meglehetősen pontosan azonosítja a keret, és a (nem létező) taktika problémáit. Hozzáértő körökben elemzik ki mély statokkal, modern eszközökkel, hogy mi lett más a játékunkban, mi hiányzik belőle, és látszólag azokban a könnyebben orvosolható részekben sem történik semmi változás, melyet csupán edzői elhatározással meg lehetne változtatni. Hogy ne középpályás játsszon CB-ben, amikor erre egy egész jól teljesítő másik spílerünk is van, aki ég a vágytól, hogy még többet megmutasson magából. Hogy a középpályát rakjuk már fel úgy, hogy legalább egy irányító típusú ember is legyen kezdő.

Vagy hogy megértessük a támadó szekció sztárjaival, hogy védekezési feladatok nélkül a modern futballban olyan előnyöket biztosítunk az ellenfélnek, hogy a valamire való csapatok ezt könyörtelenül kihasználják. Vagy, hogy próbáljuk már odarúgni a labdát egy kiugrásra kész játékos elé, mert amikor már a 10. alkalommal sem jön a labda, nem lesz kedve több beindulással égetni az energiáját. A legfontosabb, hogy csapatként álljunk fel a pályára, és senkinek ne legyen büdös a munka!

Nem hibátlan ez a keret, de annál egy nagyságrenddel többre képes, mint, amit a Barca ellen mutattunk. Nem szeretnék olyan másnapokat a közösségi médiában átélni, mint a legutóbbi szégyenteljes vereség után. Talán a sok önelégült, felsőtagozatos pszichével rendelkező hungarokatalán fröcsögése zavart a héten a legjobban. Akárhogy próbálom ezeket elkerülni, tiltani, egyszerűen nem lehetséges.

Most látom, hogy a heti poszt cunami után Ancelotti nem merte Asenciót kihagyni. Ma olyat játszunk, hogy egyszerre lesz a pályán Ceballos és Modric, Bellingham meg mindezt majd a padról nézi. A támadók közül Rodrygót bünteti, helyette Brahim kezd. (Ez mondjuk jogos, hisz Mbappe jó volt, Vini meg nem játszhat két La Liga meccsen, szóval most kell bizonyítania. Rodry meg pihen egy kicsit a Ligára.)

Oszd meg a posztot, ha tetszett!