A taktikai BL-előzetes posztban feltettem pár kérdést, amire a meccs és maga Carlo Ancelotti is megadta a válaszokat a meccs utáni interjújában. Azokon kívül még egy bónuszkérdésre is választ kaptunk, amit végül a taktikai posztból töröltem, (azóta is bánom) de Lee kommentelőnk feltette helyettem. Ezeket meg is válaszolom még mielőtt a részletesebb meccselemzésbe ugranék. Ha a hangvétel egy kicsit erélyesebbre sikeredik, nézzétek el, most jövök John Müller cikkjétől (The Athletic) kissé feldúlt állapotban és túl sok angol „pundit” „értékelésébe” is sikerült belefutnom a mai nap során.Ha már olvastad és kommentelni jöttél kattints ide.
Conte receptjét követte a Madrid? Válasz: Nagyjából igen, azzal a különbséggel, hogy Benzema nem rakta bele azt a védekező munkát a meccsbe, amit Kane igen, ezáltal a Liverpool labdás emberei, többnyire Fabinho és Thiago zavartalanul építkezhettek, ami idegesítően megakadályozható Liverpool akciókat eredményezett. Labdakihozataloknál mi is a direkt játékra koncentráltunk, a második félidőben azonban a CKM, Carvajallal és Fede Valverdével kiegészülve intuitívan is meg tudták oldani a támadásépítéseket, amiből a gól is született.
Klopp Liverpoolja-e taktikailag a legnehezebb ellenfél a BL-menetelésben? Erre tökéletes választ adott Ancsa, szóval ezt fordítom:
„Visszatekintve, a korábbi ellenfelekkel ellentétben, a Liverpool játéka és identitása egyértelmű helyzet elé állított minket és könnyebb volt észszerű stratégiát kidolgozni ellenük. Tudtuk mit kell tennünk, a győzelem érdekében. Köszönöm a fiamnak Davidénak, aki olvassa helyettem a Madridi Merengués blogot. „Az idézet utolsó mondata lehetséges, hogy fake. 😉 Büszkék lehetünk Carlo szavaira, látszott a meccsen, hogy felkészültünk.
Gyengeség jele-e az ellenfélre készülni, illetve Klopp, liverpooli közegben eltöltött (túl sok) ideje alatt magára szedett futballsznob attitűdje okozhatja-e a vesztét? Válasz szintén Carlótól, akit szembesítettek Klopp meccs utáni értékelésével, amiben azt mondta: „Ha az ellenfél kapusa a legjobb, akkor ott valami nagyon rosszul ment az ellenfélnek.”
Ancelotti: „Talán a futball, amit játszottunk esztétikailag nem volt gyönyörűséges. Azért nem próbálkoztunk hátulról való építkezéssel, mert az a Liverpool letámadásait (amiben amúgy a legjobbak a világon -szerk) csak ösztönözte volna. Nem lett volna sok értelme úgy játszanunk. Inkább hosszú labdákkal próbáltunk operálni, de – főleg a második félidőben – már a labdát is gyakrabban kontrolláltuk.”
Ezzel szemben, amit Klopp felmutathat: Tökéletesen fehér fogazat, egy rakás makacssággal és sznobizmussal. Nem vette elég komolyan Viniciust és alábecsülte Federico Valverdét és Carvajalt is, akik megfőzték és megették Robertsont (nem csak) a gólnál. Trent Alexander Arnoldot úgy elvitte Benzema a málnásba, hogy azt sem realizálta, hogy mögötte Vinicius fog érkezni, akit idén egy másodpercre sem lehet szem elől téveszteni, nemhogy egy egész akció során. Szegény Konaté azért kezdett, hogy kompenzálni tudja TAA gyalázatos védekező skilljeit. Anno prime Marcelo korában nálunk ez még oké stratégia volt, mert Marci legalább úgy tudta az akciókat segíteni, mint szélső hátvéd nagyon kevés és nagy döntőkön sose volt problémánk belőle. TAA azonban támadásban is lepkefing volt, amellett, hogy Vinicius őrzését sem tudta megoldani akkor, amikor azt neki kellett volna megoldani. Akármennyire akarod támadásra használni a bekked, azért nem ártana felkészíteni azokra a helyzetekre, ahol neki kell belepakolni a védekező munkát. Az El Clásicón Xavi például nem követett el ilyen hibákat, amikor Araujót állította Vinire. Ha szem elől tévesztették, Xavi egyből ordított, hogy ha „Teret adsz neki ki fog nyírni bennünket!” Érdemes feltenni a kérdést, mi az oka annak, hogy egy világelit képességű edző track recordja így néz ki a döntőkben, szemben pl. José Mourinho-val aki még nem veszített európai kupadöntőt, ha elevickélt odáig. Ez minden csak nem egy mentality monster ismérve. Az nem egy címke, amit ha kimondasz a csapatodra ragasztasz, hanem a teljesítményeid kapcsán ragad rád. Mint ahogy a Real Madridra ráragadt az idei kiírásban. Régen kedveltem Kloppot, az idei megnyilvánulásai után azonban nyugodt szívvel használom a múlt időt a mondatban.
Akik lusták voltak rákattintani az előző linkre, azok most lebuktak. 😀 Beillesztem a videó legfontosabb idézetét, amit Klopp 2013-ban gondolt a futballról.
„Szeretem a tökéletes védekezést, gyors támadásba váltásokat, a többit a játékosokban rejlő tehetség és minőség határozza meg.”
Ismerős dolgok ezek, nem pont így futballozott tegnap a Real Madrid? (Vagy korábban Conte Tottenham-je, akiket szintén kutyázott?)
José barátunk is büszkén mutathatta az ötöst idén, az európai kupadöntős teljesítményeire utalva (5/5). Talán, ha az a stratégia, hogy ő van főszerepben, vagy ő játssza az (anti)főhőst, a játékosai nem kezdenek (ön)destruktív nyilatkozatokba a meccsek előtt és fókuszáltabbak lehetnek a pályán mutatott teljesítményekre. Más kérdés, hogy José már BL fináléig el sem jutna, habár az Inter-Benfica-Villarreal hármasból lehet ő is elkapott volna egyet-kettőt, de ez lényegtelen most. Salah például világlegjobbjának titulálta magát és bosszúvágyát ecsetelte. Ennek haszna semmi, de legalább ártalmas. Mendy zsebéből már azóta kikecmergett, az a hír járja. Az énekesnő komolyabb performanszot nyomott le, mint az egyiptomi a meccsen, pedig az nagy szó, lévén nem is a jó zenére tátogott Camilla Caballero, vagy ki.
Madridi defenzív masterclass
Ahogy szerintem nagyjából megszokhattátok, a meccsekből csak olyan jeleneteket ragadok ki, amelyek reprezentatívak, vagyis többször felbukkanó elemek voltak a Real Madrid védekezésében.
Sadio Mané visszalépkedései már a taktikai felvezetésben is említésre kerültek. A Spurs meccsen a szenegáli levédekezését Dier irányításával Höjbjerg és Bentancur kooperációja oldotta meg. Nálunk Casemiro volt a felelős azért, hogy a visszalépkedő Mané által generált veszélyeket csírájában elfojtsa. Ezt a feladatot tökéletesen látta el Case a meccs nagy részében.
A labda Luis Diaznál a szélen, de középen Casemiro ott liheg Mané nyakán, aki kevésszer tudott veszélyesen labdába érni a meccsen, hála brazil tankunk munkájának. A teljes támadás gifen alább. Mané amint megkapta a labdát, Casemiro már mögötte termett és csak egy gyenge passzt tudott Diaz felé továbbítani.
Ugyanaz a jelenet, mint az előbb, nem csak a Kázmér-Mané követésre reprezentatív, hanem a Real Madrid jobb oldali védekezésére is. Mondok egy viccet: Luis Diaz 1v1-ben támadja Carvajalt. 😀 Egy ideig próbálkozott azért megverni Dani fiúnkat, sikerrel azonban nem járt. Ráadásul Federico Valverde is jött rendszerint biztosítani, kialakítva a 2v1-es helyzeteket, amit Conte csapata is megcsinált. Ezen a ponton pl. nem értettem, hogy Robertson miért maradt mindig hátrébb, mikor egyértelműen szenvedett Diaz, mert Klopp nem számolt azzal, hogy Carvajal kemény ellenfél lesz a télen igazolt kolumbiainak. Lehet fel kéne venni a neurodata-analizáló stábba olyas valakit is, aki be tudja kalibrálni a műszert, hogy túlcsorduló egóknál is bejelezzen. (context lentebb) Luis Diaz… mire felemelte a fejét a cselezéseiből már esélytelen volt társakat találnia. Nem egy szint Carvajallal. Bezzeg TAA a túloldalon itt is az egek magasságában kóricál, holott ha visszaállt volna hátvédnek, ami részfeladata lehetne, akkor ezekben a szitukban megtartották volna a 3 védős alakzatot és Robertson jöhetett volna építkezni Diazzal, hogy legalább 2 v 2-ben legyenek Fede és Dani ellen, ha már ezen az oldalon próbáltak bontani. Erre nem igazán került sor.
Na már most… Arra kellett a bizgentyű, hogy Arnold kis méretű agyszerkezetét detektálják, mert kételkedtek a létezésében? Vagy Florentino Pérez egy James Bond megbízatáshoz hasonlóan Arbeloát használta, hogy infiltrálva a Pool stábba átkalibrálja agyelszívó szerkezetté? TAA védekezéséből és elszórt labdáiból nem tudom mire következtessek. #csalamadrid
Szerencsére voltak olyanok, akiknek felkeltette az érdeklődését a Madrid parádés védekezése, a Mindfootballness twitter videója az alábbiakban szemlélteti a középhátvédek és Casemiro kiváló együttműködését különböző védekező szekvenciák során.
Látható, hogy a kínjában középre húzódó Luis Diaz levédekezésében még Modric is be tudott segíteni, ha középen akartak létszámfölényt kialakítani a Liverpool játékosai. Ilyen helyzetekben Carvajal követte beljebb Diazt és tolódott a védekezés, és Federico Valverde lépett be ilyenkor jobbhátvéd pozícióba. Pl. korábban a szezonban a Sevilla ellen, ha emlékeztek, ezek a kis aprónak tűnő részletek hiányoztak a Madrid első félidei játékából (amikor 2-0-ra ment a Sevilla). Ez azonban egy BL-döntő és Ancelotti felkészült.
A második jelenetben Kroos és Modric fantasztikus helyezkedéssel ellehetetlenítették a liverpooli gegenpressinget, ami szintén egy jellemző motívum volt a meccsen. Hogy képes valaki liverpooli dominanciáról beszélni a meccs kapcsán, amikor a Madrid meggátolta őket a játékukban, amiben a legerősebbek? Itt nem arról volt szó, hogy tartalékolni akartak az erejükkel… Itt Kroos és Modric-ról szólt a középpálya, a védekezés meg a védők és Casemiro precíz munkájáról. A 2. jelenet végén Fede előtt egy óceánnyi zöld terület, kár hogy labdája ezúttal még pontatlan volt Vinicius irányába.
A harmadik jelenetben Militao észrevette, hogy Casemiro kicsit elbambul Manéról, így ő maga rontott a szenegálira és szerelte tökéletesen. Labdaszerzéskor már odaért Case, és ő vitte tovább az akciót, Militao meg jól végezte dolgát, visszament a zónájába.
A következő gifes jelenet is reprezentatív.
Azt mutatja meg Mané helyzetén keresztül, hogy ha a Liverpool támadói egyéni kvalitásaik révén a védőkkel szemben előnyösebb helyzetet tudtak kiharcolni maguknak és lövőhelyzetbe kerültek, akkor az ezen az estén LEGYŐZHETETLEN Thibaut Courtois-val találták szembe magukat. Angol punditok tátott szájjal bámulhatták amit Tibó művelt, valószínűleg minimum 2 éve egy darab Real Madrid meccset nem láttak. Ugyanis Courtois azt csinálta, amit szokott kb. a Zidane féle Covid szezon óta, vagyis mindent is kivédett. Összesen 9-szer kellett hárítania. Tegyük hozzá azt is, hogy nagyjából 2 lövést kivéve, ha nem hárítja a maradék 7-et akkor morcos lett volna magára Tibó. A Madrid védekezésének köszönhetően a Liverpool támadói általában rossz helyzetekbe kényszerülve tudták kapura pofozni a labdát az esetek nagy részében. Úgyhogy mielőtt a 24 lövési kísérlettel dobálózik valaki, azt sem árt megemlíteni honnan és milyen minőségi lövések érkeztek. A Liverpool egy lövése 0.09-es xG-t ért. Tottenham ellen szintén 20 fölötti lövésszámot gereblyéztek össze, akkor egy lövésük még ennél is kevesebbet, 0.06-os xG-t ért.
Ez volt a Liverpool legnagyobb helyzete egyébként. A passzt a Liverpool középpályájáról félsérülten is felfelé kilógó Thiago adta, azonban őt a második félidőben le kellett cserélni, nem volt 100%-os állapotban, belefáradt, hogy rajta kívül mindenki enerváltan, robotikusan, 0 fantáziával igyekszik edzője utasításainak megfelelni. Ancelotti játékosai pontosan annyit alkalmazkodtak amennyit kellett, de a tűz mindvégig ott lobogott a madridi szemekben. Ehhez nem kellett neuroszenzor, hogy észrevegyük. Ezért vetemedtem, már jóval lefújás előtt Salah tragikomédiájának megmémesítésére, ami után CalmaVinga kommentelő türelemre intett.
A Liverpool egyetlen nagy helyzete a második félidőben… Saját térfélről történő hosszú indításból. Hmm… Valami nem Kloppol.
Na, de beszéljünk már a Real Madrid góljáról is. Többesszámot használtam mert a kommentelőinknek is jól átjött mi zajlott valójában a pályán. Sebestyén Péter (vagy Péter Sebestyén? Ajajj, most bajban vagyok) találata:
Ez az akció a nagybetűs MESTERMUNKA. Így kell kijátszani a letámadást. Valverde lőtt passzát kivéve, ami véletlenül lett tökéletes assziszt ez egy gyönyörűen megkomponált akció volt, ami már nagyon érett, csak korábban rendre elhaltak a próbálkozások valamilyen oknál fogva. Amíg a Fede-Modric-Carvajal-Casemiro négyes kihozta a labdát, addig Benzema már állította fel a csapdát, vitte magával az embereket. Konaté rá figyelt, de TAA is, akinél itt jön képbe az agyvesztés tünete, amikor még csak eszébe sem jutott screenelni a mögötte lévő területet és a sunnyogó Viniciust. Döntőben Marciról ilyen gólt sose kaptunk, just sayin’.
PPDA-ban egyébként a Liverpool hozta a szokásos 8 körüli értékét. Pontosat nem tudok, mert meccs után láttam twitteren, de meg nem találtam már sajnos. Viszont, ugye említettem, hogy Ancsának nem is állt szándékában hosszas labdakihozatalokra készülni, ahogy azt el is mondta. Ami meglepett, hogy a Madrid PPDA-ja 13 környékén volt, ami elég jó, ahhoz képest, hogy a saját letámadásunk nem működött (de nem is volt erőltetve).Carvajal a ketrecben. Nem közeli, de igyekeztem. 😀
Szóval, ennyi történt, dióhéjban: A Liverpool kétségbeesetten, sikertelenül próbálta feltörni a Madrid védekezését, miközben a habfehér alakulat irányította a meccs alakulását azáltal, hogy mindent levédekeztek (Courtois-t beleértve) és a középpálya segítségével még a presszingjüket is gyakran átjászva igyekeztek kevés, de annál nagyobb helyzeteket kialakítani. Dominanciáról szó nem lehetett semelyik csapat részéről sem, a kontroll viszont inkább a Real Madridnál volt, az ő szájuk íze szerint zajlottak az események.
A Liverpool a leggyengébbnek bizonyult a Madrid által ebben a BL kiírásban két vállra fektetett csapatok sorában. Pochettino 150 percig kontrollálta a párharcot, mielőtt összezuhant a csapata. Ancsa szerint a Chelsea elleni második meccsen szenvedtünk leginkább, szerintem viszont Guardiola állt legközelebb a legyőzésünkhöz, oda kellett a legtöbb mázlifaktor + ő az aki nem hibázott semmit taktikailag a párharcban. Guardiola meccstervét gólokkal provokáltuk. 😀
A meccs végén teljes low-blockban állva hero-védekezést produkáltunk és Vini gólját követően 13 tizenhatoson belüli szerelést/blokkolást/odamatatást eszközöltünk, a Liverpool meg javította mit sem érő lövési statisztikáit, de az ember érzése nem az volt, hogy itt ők gólt fognak szerezni, s nem is tették, mint ahogy az összes szezonbeli döntőjükön nulláztak és a közvetlen riválisaik közül senkit nem tudtak megverni a PL-ben.
Ennyire volt képes a korszakos Liverpool az átmeneti fázisban lévő Real Madrid ellen. Mi 4 lövéssel zártuk a meccset, és vagyok annyira kegyes, hogy meg sem említem azokat a szituációkat amiből ugyan nem lett lövés, de:
Oops. Időrendiség nélkül: Ceballos ziccereI did it again. Benzema vitatható körülmények között elvett gólja. A vitathatóság Fabinho szándékában rejlik. Mark Clattenburg játékvezető szerint a becsúszó mozdulat szándékos, a labda eltakarítására irányul. A meccs bírói máshogy ítélték meg.
De azt már tényleg nem mutatom, amikor Casemiro ajtó-ablak ziccerből kipasszolta magát, mert az sem javította a lövési statisztikát, hogy a Liverpool minőségi cseréiről végképp, még csak ne is essen szó:
Bobby Firmino, aki a meccs hajrájában, mikor menni kell a gólért, támadás közben leáll cipőt kötni.
Fejpárbajok: Liverpool 5 – 14 Real Madrid. Fejpárbajok, értitek. Legnagyobb félelmünk meccs előtt a Liverpool légi fölénye volt. Semmit nem tudtak kamatoztatni ebből a fölényből, sőt inkább csúfosan alulmaradtak ebben a statisztikában.
Szerelések: Liverpool 26 – 37 Real Madrid
Lefülelt átadások (interceptions): Liverpool 11 – 14 Real Madrid
Megint csak jó fej leszek, hozok olyat is amiben a Liverpool volt a jobb és jelentett is valamit.
Elszórt labdák (possession lost): Liverpool 35 – 20 Real Madrid. Holott a Madrid játszott direktebben.
Passzok száma: Liverpool 592 – Direkten focizó, sündisznózó Real Madrid 514. Nagy különbség valóban.
ZDF riporter: Nem zavart, hogy a Liverpool dominálta a meccset?
Toni Kroos: Nyertünk, nem? A Liverpool kitűnő csapat, bármilyen ellenfelét zavarba tudja hozni, és ez a Bajnokok Ligája-döntője volt, nem egy csoportmeccs. Kilencven perced volt arra, hogy értelmes dolgokat találj ki, ehelyett ilyen szarságokat kérdezel. Egyből rájön az ember, hogy német vagy.
Ajánló: Duplaszűrő adása, ahol az Arsenalos Szabók klubszimpátiától, vagy antipátiától függetlenül, objektíven elemzik a taktikai történéseket. A szituációs intelligencia jelzőt lopom későbbi felhasználásra 😀
pic.twitter.com/YYoh1TK4VF
