Szerda este végre folytatódik a Real Madrid számára a Bajnokok Ligája! A Párizs Bernabeu-beli vendégjátéka előtt rendhagyó módon, nem sokkal a mérkőzés előtt publikáljuk a meccs előtti cikkünket, hogy a felvezető végére biztosan mindenki meccshangulatba kerüljön! Beharangozó.

1-0-s állásról kezdődik a párharc második felvonása, köszönhetően a Parc des Princes-ben esett, utolsó pillanatos Mbappé villanásnak. Ha az eredményt vesszük alapul, bátran elő lehet rántani a közhelygenerátort: nyitott a párharc és nem dőlt el semmi!

Odavágtak

Érdemes azonban kontextusában vizsgálnunk a történéseket. Természetesen fájó a vereség annak tükrében, hogy másodpercek híján sikerült megőriznie a blancóknak a gólnélküli döntetlent. Ellenben, a mutatott játék fényében az egygólós blama igencsak hízelgő.

A realitás kérdéskörét többször, például ebben a cikkben már fejtegettem. A Real Madrid, tágabb értelemben a komplett spanyol futball jelenleg nem tartozik az európai elithez. Ennek van egyrészt gazdasági oka is, másfelől viszont a futball természetes evolúciója is belejátszik. A spanyol labdarúgásra jellemző virtuozitás, sokmozgásos passzjáték háttérbe szorult az előző évtized fordulójához képest és napjainkban a fizikai erősségek kerültek előtérbe: robbanékonyság, dinamika, sebesség. Mind a lábakban, mind fejben.

Ezekből a sajátosságokból egy kifogástalanul tálalt ízelítőt kapott a Fehér Balett Párizsban. Teljesen más fordulatszámon pörgött a hazai gárda a Királyiakhoz képest és egy bizonyos Marco Verratti egymaga aggastyánt faragott a korszakos jelentőségű, de zenitjén jócskán túllévő középpályás triónkból.

Mindez leginkább azért volt fájó, mert a Real Madrid Zidane második edzősége után újra olyan futballt prezentál, amit érdemes hétről-hétre követni a közvetítésekben. És persze vannak azok a szerencsések, akik ezt élőben is megtehetik: nagyszerű szerzőkollégáim közös munkáját madridi meccslátogatásukról itt olvashatjátok. A helyszíni beszámolójuk csak ráerősített arra a feltevésemre, hogy hosszú évek után, újra van stílusa, játékkoncepciója a csapatnak!

Amiből aztán jóformán semmit nem láttunk a Párizs elleni odavágón. Sem intenzitásban, sem presszingben, illetve annak rezisztenciájában, sem bátorságban és vállalkozószellemben nem vette fel a versenyt a Madrid Pochettino csapatával. A fő látványosság a már fentebb taglalt, középpályás dinamikában tettenérhető differencia volt a két együttes között. A CKM teljesen befuccsolt, így  új távlatokat nyit a visszavágóra, hogy ebben a formátumban biztosan nem láthatjuk őket szerda este – Casemiro kisárgázódásának okán.

Középpályás variálás

Casemiro egyébként a keret azon tagja, akin leginkább érződik a betonbiztos kezdőtagság és a valós posztverseny hiánya. A brazilon hétről-hétre a túlhajtottság, a dekoncentráltság és a már-már felelőtlenségbe átcsapó indiszponáltság figyelhető meg. Mondanom sem kell, hogy ezek pontosan azok a rizikó-faktorok, amelyek épp egy Párizs elleni, túlfűtött találkozón egyáltalán nem férnének bele. A csúcsra járatott brazil tankra persze égető szükség volna a védelem előtt, de a mostani rossz formáját figyelembe véve adódik a kérdés – valóban hiányozni fog nekünk a jóllakott óvodásra hajazó mosoly?

Pláne úgy, hogy ezzel utat nyit a kezdőcsapatba a Fede-Camavinga duó egyik tagjának. Az ő játékuk azért is lehet kulcsfontosságú, mert ellensúlyozni tudnák azt az intenzitásban keresendő Párizs fölényt a középpályán, ami az odavágó katasztrofális meccsképéhez vezetett. Valverde a hétvégi, Soci elleni meccskeretből ugyan kimaradt betegség miatt, de minden bizonnyal bevethető lesz szerda este. A betegsége tudatában felmerül, hogy százszázalékos állapotban van-e?

Ha minimális kétség is adódik ezügyben, akkor szerintem érdemes Camát bedobni. Láthattuk a fiúban rejlő potenciált több ízben is, szombaton ráadásul kitűnő teljesítményt tett le az asztalra. Érzésem szerint megdolgozott érte, hogy egy igazán nagy meccsen is bizonyíthasson.

Még több variálás a középpályán

A középpályánkon még a Kroos-ügyet kell körül járnunk, hisz a német izomproblémák miatt szintén kimaradt a hétvégi bajnoki keretből. Természetesen ezúttal már számol vele Ancelotti. Egy ideig eljátszhattunk a gondolattal, hogy hogyan nézne ki a német távollétében a Modric-Fede-Cama trió középen, de Toni, ha rendelkezésre áll, nem megkérdőjelezhető a játszatása Carletto szerint.

A kérdés persze itt a rá bízott szerepkör. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szokásos, baloldara kihúzódó alappozíciója helyett a védelem előtt játszva, klasszikus regista-ként mozgassa a csapatot. Ehhez persze rengeteg segítségre lenne szükség a két oldalán játszó Modrictól és Camától/Fedétől. Főleg védekezésben lenne szükség extra fegyelmezettségre a másik két középpályástól, hiszen Kroos egy-az-egy elleni védekezése nem tartozik a világelit kategóriába. Kifejezetten félelmetesen hangzik, hogy fel kellene vennie a védelemre forduló Messit, 25-30 méterre a kapunktól…

Annyi bizonyos, hogy a rengeteget sóvárgott nóvum a középpályánkra (még ha kényszerből is, de) elérkezett. Az alappillérnek minősített Casi nincs, a CKM így felbomlik és lehetőség adódik a variálásra mind a személyi összetétel, mind pedig a funkciók és szerepkörök leosztásának tekintetében.

Védelmi gondok

A másik csapategység, ahol Ancelottival együtt törhetjük a fejünket, az a védelem bal szárnya. Az alapcsapatból Mendy szintén nem lehet ott a társakkal szerda este, ugyancsak az ötödik sárga okán. A francia valósággal berobbant elő két madridi évében, de az idei szezonban (részben a sérülések miatt is) nem tud olyan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, mint az előző években. A sebessége és a fizikuma persze így is nagyon fog hiányozni az előre törő Hakimivel szemben.

(Rövid, gondolatkísérlet: ugye, hogy milyen jó lenne rávágni a francia hiányára, hogy ott van a helyére Reguilón? Ebben az esetben persze lehet, hogy Mendy kimaradása nem is lenne akkora érvágás, ráadásul helyettünk az ellenfélnek kellene rettegnie Hakimi meglódulásaitól…)

Posztját tekintve az egyetlen beugró csakis Marcelo lehet Mendy helyén, hiszen a tehetséges Miguel olyannyira nem kap lehetőséget az első csapatban, hogy valószínűleg eltévedne az öltözőből a pályára menet – az ő kezdése elő sem kerül, mint reális opció. A hangvételből persze leszűrődik, hogy az ő játékát így is biztosabb megoldásnak érezném, mint Marci kezdőbe nevezését. Zseniális fazon ez a brazil fickó, akire nem lehet szeretet nélkül gondolni. Mindemellett pedig elévülhetetlen mindaz, amit a klubért tett. De eljárt felette az idő, és ha ma este Ancelotti beülteti őt a Di Maria/Mbappé és Hakimi vezette ringlispílbe, akkor félő, hogy Miguellel ellentétben Marcelo visszatalálni nem fog az öltözőbe.

Mindenes vagy vészmegoldás?

Előkerülhet még Nacho neve a védelem baloldalán. Emlékezzünk csak: 2015-ben a csoportkörben, Marcelo helyett kényszerből ő játszott ezen a poszton. Azon a találkozón olyan eredmény született, amivel most is kiegyeznék, hiszen az 1-0 már hosszabbítást érne. Tudjátok ki lőtte a gólt azon a találkozón? Persze, hogy Nacho…

A saját nevelésű spanyol persze védekezésben biztosan stabilabb, mint Marcelo, viszont a támadójátéka jócskán elmarad a brazilétól. Amennyiben tényleg Nacho kerül a kezdőcsapatba, úgy el tudom képzelni, hogy a tavalyi BL-tavaszon félelmetesen teljesítő Nacho-Militao duó újra összeálljon a védelem tengelyében és Alaba húzódjon ki balra. Nem tegnap volt, de anno a Bayernben játszott már ezen a poszton, és biztos, hogy kiegyensúlyozottabb teljesítményt tudna nyújtani, ha a támadás/védekezés egyensúlyát nézzük, mint az előbb említett 2 kollégája, akiknek az esetében bizony borulna a mérleg – egyik, illetve másik irányba.

Vendégváró

A másik oldalon is lehet, hogy lesz nagy hiányzó? A múlt héten röppent fel a kacsa, miszerint Mbappé ki fogja hagyni a madridi megmérettetést. Hétvégén valóban nem játszott a Nizza elleni blama alkalmával, de természetesen ott van ő is a meccskeretben. Ami megkönnyebbülés, hogy Ramos nincs. Lelkileg megterhelő lenne, ha ilyen rövid idővel a távozása után már másik csapat mezében futna ki a gyepre a Bernabeuban.

A kérdés párizsi oldalon egyrészt, hogy milyen leosztásban rakja ki a támadóit a pályára Pochettino. Az Mbappé-Neymar-Di Maria-Messi kvartettből való válogatás mindenesetre kellemes dilemmának tűnik első ránézésre. Másrészt adódik a párizsi meccsterv mikéntje is. Vajon nekünk rontanak az első percektől, mint az odavágón? Avagy láthatunk tőlük egy, a barcelonai 6-1-hez hasonló, hátsóverdeső hálóőrzést? Az előny birtokában megvan Poch szabadsága ahhoz, hogy ő válasszon fegyvernemet, Ancelottinak pedig késznek kell lennie minden eshetőséghez alkalmazkodni.

Összegzés

Hiszen a vendégek stratégiájából sok minden leszűrődhet a Madrid játékára is. Végtére is, ha magasan letámadnak és már a tizenhatoson próbálják megzavarni a labdakihozatalainkat, akkor a Madridnak egyértelműen a preszing átlövésében és a gyors támadásvezetésekben, a Párizs mögött nyíló területek kiaknázásában rejlik a nagy lehetősége. Másik oldalról pedig a visszazáró franciák ellen megoldást jelenthet, ha sikerül hozni a sok mozgással párosuló kombinatív focit, amiben extra szerep hárulhat Benzemára.

Akárhogy is, mindkét stratégiára láttunk már példát idén a Real Madridtól, amikor azt kifejezeten jó minőségben, magas szinten űzve, sikerült a csapatnak a saját szájíze szerint alakítani egy meccs ritmusát. Az én egyetlen kérésem a Carlo-fiúkhoz, ha mindkét stratégia mentén képesek vagyunk jól játszani, akkor ezt mutassuk is meg!

Ha a végállomást ezúttal a BL-ben a nyolcaddöntő jelenti, azzal nincs probléma. De legalább lássák meg a párizsi eurószázmilliók is, hogy az odavágó ellenére ez a mostani Real Madrid is tud jó futballt játszani.

Játsszunk bátran, kezdeményezően, labdabirtoklástól függetlenül próbáljuk meg rákényszeríteni az akaratunkat a Párizsra! Ancelottinak meg kell próbálnia átvennie a kontrollt és irányítania a Poch elleni stratégiai játszmát. Egyszerűen nem akarom azt érezni, mint az első felvonás alkalmával sokszor, hogy csak asszisztálunk a Párizs játékához. Lepjük meg őket, érezzék kényelmetlenül magukat, ne hagyjuk az egy szem Verratit bolondot csinálni a teljes középpályás védekezésünkből!

Nem vélemény, hanem tény, hogy a PSG sokkal jobb erőkből áll a jelenkori Real Madridnál. Ezt el kell tudni fogadni, hiszen egyáltalán nem a Királyi Gárda volt a favoritja ennek a párharcnak már a sorsolás pillanatában sem.  És ha nem is jön össze a továbbjutás, búcsúzzunk úgy, hogy a csapat hű volt a saját koncepciójához, igyekezett azt megvalósítani és megmutatta a saját identitását.

Hasta el Final! Vamos Real!

Kezdés: 21 óra

TV: M4Sport

Oszd meg a posztot, ha tetszett!