Szombat este a Real Madrid nagy nehézségek árán két vállra fektette a Rayo Vallecanót, megszerezve így mindhárom bajnoki pontot. Mély, szakmai analízisre és tartalmas, hosszan kifejtett gondolatokra ettől a cikktől ne várjatok – ellenben rögtönzött helyzetértékelésnek talán megteszi. Összefoglaló.

Ha nem én vittem volna a Rayo elleni találkozót, bevallom férfiasan, hogy valószínűleg nem a Madrid vallecasi vendégjátékát választom szombat esti programnak. Előzetesen sem vártam sokat a találkozótól, már ami a színvonalat illeti, úgyhogy mindenképpen tetemes mennyiségű szeszes italra és kiemelkedően jó társaságra lett volna szükség ahhoz, hogy cikkírástól függetlenül, élőben kövessem az eseményeket. Így viszont, hogy a jelen sorok okozta, szíves kötelezettség rám hárult, nem volt más eshetőség, mint végigizzadni a 90 percet – közepes mennyiségű szeszesital társaságában.

Nyitány

A kezdőcsapat vonatkozásában nem történt semmi meglepő. A házigazdáknál már annál inkább, felkaptam a fejem a korrendben második Zizou-fiú kezdő-tagságára. Ezen a ponton persze már borítékolható is volt, hogy Luca élete meccsét fogja játszani.

Váratlanul intenzíven kezdődött a találkozó, egész jó iramot mentek a fiúk és Asensio lábában két ízben is bennragadt a gól. Az átlövések hatásos fegyvernek bizonyultak, Vini is próbálkozott egy hasonló kísérlettel.

A túloldalon Bebe volt az, aki szép és hasznos megoldásokkal vétette észre magát. Látványosan agilisan focizott a fiú a meccs egészében és az ő nevéhez köthető az első hazai lehetőségecske is. A Rayo-játékosok egyébként Darázs létük ellenér, szorgos kis hangyák módjára, melós, sokat futó, jó kis iparos focit prezentáltak a publikumnak – ők ezt pedig feltétel nélkül, élvezettel támogatták.

Meleg percek

A kezdeti lelkesedés lankadásával számomra szembetűnő volt a betonbiztosnak gondolt CKM gyakori, felesleges sarkazgatása, könnyelműsége. Sem Toni, sem Luka nem játszotta élete meccsét, de Casemiro vitte a prímet. Teljesen felesleges volt a pályára vezénylése a brazilnak és jobbára a porcelánboltban szédelgő elefánt benyomását keltette!

Az első játékrész hajrájára fordulva jöttek az elszórakozott labdakihozatalok és a kényes területeken elszórt labdák is, amelyek érzékeltették, hogy abszolút favorit létére a Real a tűzzel játszik. Casinak volt még egyébként egy szépen léc alá vert labdája, amit les miatt elvettek a VAR szobában, illetve Lucának egy közeli, Benzema-fejes utáni nagy mentése. Így 0-0 állt az eredményjelzőn a szünetben. Aggodalomra semmi ok, úgyis a fordulás után szerezzük a góljaink kétharmadát a bajnokságban!

Kérdés, hol az az egy? A második félidő elején ugyanis, ha nem is szegezte a kapujának a blancókat a Rayo, de a szögletek után belőtt labdáik igencsak forró perceket okoztak hátul. A legközelebb Mario Suarez járt a gólhoz, egy léc alá tartó fejessel, de Courtois ezt is védte – földöntúli bravúr!

Káosz

Egy órához érve aztán beérett a mi Casemironk áldásos tevékenysége és egy újabb hanyag, pontatlan átvétel után kis híján kettétörte Valentin bokáját. Rózsaszínes megoldás, de nincs VAR. Carlo viszont nem vacakolt és értett az intő jelből: Fede folytathatta a brazil helyén. Kroos örökölte a védők előtti, mélységi irányító szerepét, Fede pedig végre nem a vonal mellett, hanem a pálya közepén kamatoztathatta a dinamikáját.

Az idő múlásával egyre kétségbeejtőbb lett a helyzet, hiszen a Beharangozóban írtaknak megfelelően a Rayonak szemmel láthatóan sikerült eltüntetnie a kvalitásbeli különbséget a pályáról a harcias, „sok futás és még több futás” taktikájával.

Aggodalmaim a 80. perc környékén öltöttek testet végképp: addig ment a töketlenkedés az ötösünkön, amíg a szenzációs Curtának kétszer is, már elvetődve, földön fekve kellett hárítania a Rayo próbálkozását, közvetlen közelről. Eszméletlen ez a pali, kétség nélkül a világ legjobb kapusa pillanatnyilag! Meccsenként minimum egy, végeredményt befolyásoló bravúrt hoz konzisztensen: ezúttal is alaposan bevédve a csapat hátsóját az őrült blamától.

Minden jó, ha a vége jó

Érzékelték a bajt az elől játszók, a növekvő nyomás így aztán célt is ért. A Vinicius-Benzema duó hozta a győzelmet érő találatot, 5 másodperc gyönyört csempészve a végigszenvedett 90 percembe. Higgadt, okos megoldás mindkét támadótól, kis területen villantott nagy foci, 1-0!

A felvezetőmben írt óhajomnak megfelelően az előny birtokában megnézhettem Cama mellett Ceballost is, röpke 5-8 perc erejéig. Nagyon kedvelem a fiú játékát, aki ezúttal is megkérdőjelezhetetlen akarattal és elszántsággal tette magát hasznossá a számára jutott rövidke idő alatt.

Összegzés

Amiért jöttünk, azt visszük is, hiszen zsebben a 3 pont. Láttunk egy szép gólt, no meg példát arra, hogy abszolúte nem tud elvonatkoztatni Carlo a középpályás triónk szükségességétől. Legalább időben beszállhatott Fede és a Cama-Ceba duó is kapott perceket.

Egyéni teljesítmények szempontjából Asensio akaratát és szüntelen próbálkozását én ezúttal kiemelkedőnek láttam (hivatalosan be is gyűjtötte az MVP címet), de nálam ennek a meccsnek a hőse egyértelműen Tibó.

Kár tovább szaporítani a szót, hiszen ez a találkozó többet talán nem is érdemel. Győztünk és ez a lényeg, folytatás jövő héten a Sociedad ellen!

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!