Hullámvölgy
Pár óra múlva sebtapaszt tehet milliónyi madridista lelkére a Real Madrid, amennyiben magabiztos, lendületes, proaktív futball mellett több góllal legyőzi az Alaves gárdáját.
Vendégeink a tabella alsó részén tanyáznak, valós veszély számukra a másodosztályba való kizuhanás. A Granada – mely ezen sorok gépelése közben szenved vereséget a Villarrealtól – a vetélytársa, mint az esetleges legjobb kieső csapat. Legutóbbi bajnokijukat a Valencia ellen hazai pályán megnyerték (2:1), miközben játékban, mezőnyben sem voltak alárendeltjei a Denevéreknek. Ez előtt azonban három vereséget is benyeltek (Elche, Barca, Betis). Alapvetően nincsenek jó formában, ám épp a Real Madrid szintű óriások ellen nincs veszíteni valója a kiscsapatoknak, vagyis akár – saját meccstervük alapján – jól is játszhatnak, akár pontot, pontokat is csenhetnek.
Természetesen a két csapat múltja óriási Real Madrid fölényt mutat. Bár igaz, hogy 2020-ban és 2018-ban is vereséget szenvedtünk tőlük, ám előtte csupán 2006-ban buktunk velük szemben. A két közeli vereség pedig már a napjainkban is minden érzékszervünkkel érzékelhető minimalista futballunk szomorú jelene alatt történt, Zidane edzősége alatt.
Az Alaves 25 fős keretének értéke kicsivel több, mint 66 millió euró. Pachecho a kapusuk, akiről korábban megemlékeztem már egy trilógia első részében (a második és harmadik már a nyomdában van). Óhhhh, a kapus egyben a harmadik legértékesebb játékos is a Transfermarkt szerint az Alavesben (5M euró)… Előtte áll ebben a rangsorban a jobbhátvéd Tenaglia, a dobogó legfelső fokán pedig a madridi múlttal szintén rendelkező Joselu áll. Hat. Millió. Euróval.
Ő a legeredményesebb játékos is, 12 góllal, amelyet 25 bajnokin hozott össze, 2009 játékperc alatt. Utána mél, tátongó űr következik, hiszen a csapat házi gólkirályi rangsorában a második helyért négyen is harcban állnak (Luis Rioja – balszélső, Laguardia – belső védő, Mamadou Loum – védekező középpályás, Mamadou Syla – első számú cserecsatár), személyenként két lőtt góllal.
Az Alaves vezetősége egyébként hisz az állandóságban, a kiszámítható légkörben. Bár most (is) a kiesés ellen harcolnak, tény, hogy 6 éve folyamatosan első osztályú a klub. Edzőt most decemberben váltottak, a dallamos nevű Jose Luis Mendilibar kapta meg a nemes feladatot, hogy sorozatban hetedik szezonban is a La Ligában kezdjen a csapat.
Az újgenerációs statisztikák alapján az eddigi 24 bajnokin 23,8 értékű xG-t hoztak össze. Ebből realizáltak 19 gólt. Érdekes, hogy a várható bekapott gólok modellje alapján „csupán” 33,4 gólt kellett volna kapniuk, a valóságban azonban sikerült 39 gólt benyelniük. A kétszer két számsor azonban egyértelműen megmutatja, hogy nagyjából hibahatáron lövik és kapják a góljaikat. Tehát például velünk ellentétben ők nem rúgják arányaiban annyival alul a góljaikat a várható góljaikhoz képest, mint amennyire Benzema és Vini ihletett őszi formája miatt a Madrid jóval nagyobb arányban lőtte felül a góljaikat a várható gólokhoz képest. Egyébként a januárban, a Szuperkupa torna után kezdődő és még most is lejtmenetben lévő hullámvölgyünk hatására mi is hibahatáron belülre kerültünk mindkét mutatóban.
Azonban… A futballt a szent zöld gyepen játsszák azok, akik tudnak futballozni. A statisztika mindig csak az ő játékuk alapján kelhet életre. Formát lehet a statisztikából olvasni. Azt is meg tudja mutatni a statisztika, hogy mely játékost érdemes egy-az-egy elleni játékkal manipulálni, mert a számokból kiderül, hogy párharcait nagy arányban veszíti el. Ugyanígy a számok azt is megmutatják, kit érdemes letámadni, csapdázni, mert nyomás alatt könnyen pontatlanul passzol, vagy céltalanul előre vágja a labdát.
Azt viszont a statisztika nem tudja és soha nem is fogja tudni megmutatni, hogy AKAR-E egy adott csapat focizni.
Ma a srácok teljesen jogosan füttykoncertet kapnak. A párizsi tragédiáért. Nem, nem a vereség a legrosszabb, hanem az, ahogyan eljutottunk odáig. Én, aki megfogadtam magamnak, hogy a két hete tartó EFOP-os pályázat elszámolása miatt még a meccs éjjelén megírom a benyomásaimat, teljesen letaglózva figyelmet a Habfehérek falfehér metakommunikációját. Nincs vita, csupán Courtois és Militao húzhatja ki magát, még úgy is, hogy utóbbi hibája is kellett a meccs végén Mbappé góljához. Ettől függetlenül a „grinta”, avagy a „tartás”, „önbecsülés”, „vagányság”, „tökösség” csak bennük volt jelen.
Rajtuk kívül MINDENKI szabadulni akart a labdától, értsd: a felelősségtől. MINDENKI pánik megoldásokat alkalmazott. SOKAN megbújtak a pályán. NÉHÁNYAN azt sem tudták, hol vannak. Ennek a gyalázatnak következményei kell, hogy legyenek, mert különben a hullámvölgyünk meredekebb és mélyebb lesz. Norma csodálatos megfogalmazása tűpontos: a Modric-Kroos páros a horizontális focihoz tökéletes. Ez a PSG nagyjából kiváló – de közel sem tökéletes – letámadása miatt nem tudott működni, illetve azért sem, mert a többiek körülöttük nem vették fel a pozíciókat a pályán. A legnagyobb nulla Asensio volt – számomra. Azért nem Mendy, vagy más, mert minden játékelemben a megúszásra játszott. Mendy, Carvajal az esélytelenebbek tudatával álltak szemben Mbappéval, Messivel, Di Mariával. Néha még sikerült is egy-egy szerelés, egy-egy labdakihozatal. Ám Marco teljesen nulla volt. Taktikailag már csak azért is volt használhatatlan, mert tele volt a gatya. Félre ne értsetek, a többieknél is. Kivéve persze a két fenti kivételt. Carlóval az élen ez a kezdő megbukott és bár Carvajal, Mendy, Asensio, Vini, Benzema fájdalmasan sokszor volt látványosan könnyű egy-egy párharcban, addig nem fog a Real játéka változni, amig Kroos ÉS Modric egyszerre a pályán van. Külön-külön még működhetne egy másfajta, hatékony foci. De ha a két passzgép a pályán van, olyan markánsan meghatározzák a focinkat, hogy senki nem akar/tud/mert máshogy focizni, mint ahogy ők diktálják, Volt idő, amikor uraltuk a világot a CKM-mel. De már évek óta nem – és ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket. Azt jelenti, hogy felismerem, hogy ez így már nem elég egy bizonyos szinten felül. Mondjuk a BL egyenes kiesés szakaszában.
Aki esetleg látta a Barca-Napoli meccset, vagy a ManU-Brighton meccset ezen a héten, az tapasztalhatta, hogy az általunk mostanában lesajnált katalán gárda karakteres, dinamikus, proaktív focit tolt, amelynek természetesen meg vannak a gyenge pontjai, ám ők igyekeztek az erősségeket kidomborítani. A Vörös ördögök meccsén pedig meg lehetett figyelni, hogy a Brighton milyen fegyelmezetten képes idegenben a folyamatos labdatartásra perceken át, miközben a játékosok állandó mozgással biztosítják a szabad területeket és játékosokat. Egy újjá alakuló csapat és egy angol középcsapat. Akik tudják, hogy miért mennek ki; akik tudják, hogy mit akarnak.
Mert lehet az a terv egy ilyen PSG ellen idegenben, hogy védekezni fogunk, Mbappé sebessége miatt mélyen védekezünk, de akkor legalább a kontrákat megindítjuk. Ez se nem atomfizika, se nem rózsaszín ködfátyolos álom. Csináltuk már Mou alatt a Barca ellen, Carlo alatt a BM ellen, hogy csak a legemlékezetesebbeket hozzam fel. Ráadásul a gyorsaság meg lett volna a csapatban, ám szaros gatyával kényelmetlen még kocogni is, nem hogy sprintelni.
Ha van valami, ami biztosan kiakaszt engem az életben, az a gyávaság, a felelősség nem vállalása.
Ma kell egy sebtapasznyi reakció Carlo és a játékosok részéről is. Nyerni kell és el kell kezdeni visszanyerni a szurkolók bizalmát. A CKM mostantól még az Alaves ellen sem lehet opció, mert akkor a visszavágót már most elbuktuk. Meg kell tanulnunk másokkal máshogy, dinamikusabban, vertikális bemozgasokkal, passzokkal játszani.
Ha a PSG elleni meccsig (Alaves, Rayo, Sociedad) bármikor is a CKM kezd, a PSG ellen esélytelenül fogjuk lejátszani a visszavágót.
(((Az FB oldalunkat nem fogjuk visszakapni, bár Norma még nem mondott le erről a lehetőségről. A jövő héten valószínűleg megkérünk Titeket, hogy kövessétek be az új Facebook oldalunkat. A „következő meccs” és „tabella” boxok rajtunk kívül álló okok miatt nem működnek. Keressük a megoldást. A Disqus furcsa működése mobilos nézetben a belső technikai beállítások miatt történhet. Én is szenvedek ezzel és ígérem, hogy rövid időn belül megoldást találok rá.)))
