Bilbao – Real Madrid összefoglaló | Az akarat győzelme
Győztünk!
Sokáig úgy állt, hogy ezzel a vezetést is átvesszük a tabellán, de ne legyünk telhetetlenek. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy az ősi rivális Barcelonát már biztosan magunk mögé utasítjuk!
Hosszú idő után először fordult elő, hogy gyermeki lelkesedéssel tapadtam a tévé képernyőjére. Nem a mutatott játék miatt, hanem, úgy tűnik, a Zidane-féle, nem épp nézőcsalogató játéknak sem sikerült kiölnie belőlem a csapat iránti rajongást.
Nem fogok mélyelemzést csinálni, semmi értelme nem lenne. Nem láttunk semmi olyat a pályán, amit korábban ne énekeltünk volna meg a szezonban. (Ez alól nem kivétel Raúl García piros lapja sem. 😛 )
Említhetnénk persze a vitatható bírói ítéletet a kezezésnél, a szerencsétlenséget Casemiro felsőléces fejesénél, Simón bravúrját Modric átlövésénél, vagy a szerintem világszerte elhangzó anyázásokat Vinícius rossz döntéseinél. Egy azonban biztos:
Ma mindenkinek kijár a dicséret!
Igen, még Vininek is.
Mindenki küzdött, csúszott, mászott (Casemiro egy esetben repült egy elrontott becsúszási kísérletnél), és ezt a kitartó küzdelmet ma győzelem koronázta.
A beharangozóban írtam, hogy Zidane túl korán kezdte a tavaszi hadjáratot. Ezt továbbra is tartom, a mai meccsre viszont valami iszonyat mennyiségű energiát és küzdeni akarást sikerült a srácokba konvertálni.
Egyéni teljesítmények
Két úriember lenne, akiket szeretnék külön kiemelni:
Az első Miguel Gutiérrez, aki olyan érett játékot mutatott be, hogy (a múltkori hasonlóan jó és feltűnő performanszával együtt) bizony garantáltan bekopogtatott az állandó kerettagság ajtaján.
A másik pedig az az Odriozola, aki a legutóbbi meccsen szerzett gólja után ma semmi egyebet nem csinált, csak felszántotta a pályát. Nem láttam még hőtérképet, de ha lenne, szerintem egész Bilbao pirosba öltözne. Tényleg mindenhol ott volt. Két nagyon fontos szerelése is volt egy-egy kontránál.
Nacho pedig… elnézést: NACHO pedig az örök romantika, a materializálódott madridizmus ötvöződése némi harciassággal és egy emblematikus szakállal.
Olyan eufória uralkodik bennem a Tico győzelme ellenére, amit nem tudok megmagyarázni. A jövőnk ugyanis biztató, és csak mi ronthatjuk el!
Az utolsó fordulóban a Villarrealt látjuk vendégül a Di Stéfanóban, a matrac pedig a Valladolidhoz látogat. Minden reményünk a Ronaldo Nazário által tulajdonolt, a bennmaradásért harcoló Pucelában van!
Én csak egyet kívánhatok: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt az utolsó fordulóban!
Hala Madrid! <3
