Egy mérkőzést, hála a jó Istennek, számos módon lehet elemezni és értelmezni. Lehet klasszikus statisztikai alapokon, amelyet nagyon nem szeretek, mert nem ad elég árnyalatot a meccs értelmezéséhez, nem nyújt elég mankót. Lehet advanced statisztikák mellett elemezni, amelyen viszont nagyon szeretek, mert számszerűsíteni lehet olyan dolgokat, amelyek esetleg elkerülik a figyelmünket, vagy máshogy észleljük érzelmi állapotunk miatt: a kommentmezőben például Asensio játékát egyik társunk gyengének érezte (minden joga megvolt és lesz az ilyen véleményre), én pedig gyorsan megnéztem a számokat és láttam, hogy Marco adta a legtöbb kulcspasszt a csapatból, míg pályán volt, vagyis a támadásaink katalizátora volt a támadóharmadban. A két statisztikai megközelítést talán ezzel tudom könnyen megmutatni nektek: labdabirtoklás a klasszikus statisztikában mondjuk 65%-35%; míg az újhullámos statisztikai mérőszámok alapján ugyanezt a mérőszámokat le tudjuk bontani a pálya különböző szegleteire. Azaz, hogy egy csapatnál azért volt 65%-ban a labda, mert azzal dominált és támadott; vagy azért, mert labdával védekezett, leginkább a saját védőharmada és a középső harmad területén.

Ezek mellett persze megvan a helye és szerepe azoknak az meccs-értelmezéseknek is, amikor a számokat kicsit elhagyva a meccsen történt játékszituációkat mutatjuk be és adunk minimum arra a meccsre érvényes támpontot. Most ilyennel készültem nektek.

A meccs három, egymástól markánsan elkülönülő részre osztható. A teljes első félidő ebből egy rész. A második rész a Real Madrid dominanciájáról szól, amely a 46. perctől nagyjából az 56-57. percig tartott. Ne csaljon meg titeket, hogy itt szűk tíz percről van szó, mert ebben a szűk tíz percben a Real Madrid könnyedén 4 gólt is szerezhetett volna. A meccs harmadik szakasza pedig az 56-57. perctől Benzema találatáig, azaz a meccs végéig tart. Ez a szakasz egy átszervezésnek köszönhetően a Levante csapatáé volt.

Megmutatom két képpel, hogy miről szólt leginkább az első és a harmadik szakasz. Fontos, hogy nem csak erről, de ez a két kép talán a legkifejezőbb ezekre az időszakokra:

Először mi nyomtunk inkább, a végén ők. Egyszer ők húzták fel a szoros kettős falat, utána mi. Ami ezek között volt, az volt a Real Madrid varázslatos 10 perce.

Az első félidőben a Real Madrid akarata érvényesült, amely ekkor átlagos tempóban játszott. Nem gyötörték meg a hazaiakat úgy, mint a második félidő elején, de a Levante nem nagyon tudta megvalósítani az elképzeléseit.

Miért? Voltak olyanok?

Voltak. A kommentmezőben valaki feltette a kérdést, hogy létezik-e olyan kis- és középcsapat, amelynek van felépített támadásvariációja.

Természetesen vannak, de ha a topcsapatok támadásmintáit várjuk kis- és középcsapatoktól, akkor csalódni fogunk, mert nem látjuk viszont azokat. Megmutatom nektek pár videóban, mit is akart a Levante támadás címszó alatt.

Mielőtt azonban erre sor kerülne, muszáj megbeszélni, hogy alapvetően mindkét csapat igyekezett a másik csapat labdakihozatalát letámadással megzavarni. Ez többször sikerült nekünk, de a Levante is elégedett lehet a saját teljesítményével ebben a játékelemben.

A letámadások célja mindkét csapat részéről az volt, hogy a kapustól laposan kipasszolt labdát a centrum zárásával (ne jusson el a hatos pozícióba a labda – ezt fedezőárnyékkal és emberfogással oldották meg a hazaiak és a madridiak is) manipulálják a szélsővédőkhöz, akiknek a társak támogatása nélkül a legtöbbször a felívelés (=szabad labda) maradt, mint következő lépés.

Mindkét csapat tudatosan egy oldalra irányította a másik labdakihozatalát. Mi a Levante balhátvédjére játszottunk, a hazaiak Nachóra. Utóbbi érthető választás, hiszen egy régen játszott játékossal szemben, aki amúgy sem túl jó az egy-az-egy elleni szituációkban, ha nála van a labda, könnyebb kierőszakolni a felívelést. A felívelések után mindkét csapat a ‘second ball’-t szerette volna megszerezni.

Ezeket a letámadás-machinációkat több módon ki lehet védeni.

• • Nyomástűrő játékosokkal akkor is lapos passzokkal épül fel a támadás, ha emberfölényben van a letámadó csapat.
  • „Third man run” (A „Third Man”, avagy a „harmadik ember” kombináció egy taktikai elem, amelyet jellemzően a sok labdabirtoklásra építő csapatok alkalmaznak. Ehhez a kombinációhoz szükség van megfelelő térlátásra a pályán, taktikai tudatosságra, technikára és robbanékonyságra. Forrás: https://nagykero.wordpress.com/) Ezt elsősorban a Madrid alkalmazta kis területen, Nacho, Valverde és Asensio, ritkábban Modric, Benzema és Casemiro szereplésével.
  • A felívelésre is készülve olyan játékosra ívelünk, aki nagy valószínűséggel megnyeri a fejpárbajt (de Jong – Sevilla).

Mindkét csapatnál voltak jól kivitelezett és nagyon elrontott letámadások is.  Nyilván, ha nem sikerül felíveltetni a labdát, akkor nem biztos, hogy azonnal a saját kapunk kerül veszélybe és az is egyértelmű, hogy ha nem sikerül megnyerni a fejpárbajt, akkor sem kell rögtön a kapusoknak közbeavatkozniuk. Ám ennek ellenére mindkét gárdának volt rossz letámadása, az igazsághoz pedig hozzátartozik, hogy a Realnak a meccs utolsó 20 percében rengeteg ilyen játékeleme volt.

Az nagy különbség volt a két csapat között, hogy ha sikerült a letámadást kijátszani, akkor a hazai csapat nagyon direkten belőtte Ramos és Varane irányába a labdát a támadónak (általában Morales), hogy minél gyorsabban a kapunk elé érjenek. Ebből az első félidőben szinte semmi nem valósult meg.

Ha nekünk sikerült a letámadást kijátszani, akkor a már jól megszokott, lassú, biztonságos passzolgatással értünk fel a támadóharmadba.

Persze, volt 2-3 kontránk (Vini és Benzema), volt egy Vini gólunk és a Levante is fel tud mutatni egy felsőlécre fejelt labdát az első féldőből, ám ezek a ritkább játékelemek. Vagyis, bár ezek is egy futballmeccs kellékei, de egyik csapat sem készült rá sem a pontrúgások, sem a kontrák alkalmazására.

Most, hogy ezeket leírtam, itt van pár videó, amelyeken felismerhetitek a fent leírt játékszituációkat és a két csapat megoldásait a sikeres letámadásra és a letámadás sikeres kivédésére.

Itt ugyan nem Nacho lövi fel a labdát, de Varane kvázi szélsőhátvéd pozícióba került. Külön ajánlom Casemiro levédekezését többször megtekinteni.

Külön érdemes figyelni Benzema bemozgását, hogy blokkolja a kapus passzsávját, aki így vagy felíveli, vagy balra kipasszolja.

Ilyen egy rossz letámadás az egyik oldalról, ilyen egy jól kivédekezett letámadás a másik oldalról.

A minta már adott, de a Real nem tudja megszerezni a labdát, bár a felívelésre rá tudta kényszeríteni a hazaiakat, a Levante pedig 10 percen belül harmadszor is ugyanazt a figurát játssza le támadásban. A három támadásból a másodikat lesnek fújták be.

Itt viszont nem sikerült felívelésre kényszeríteni őket, ám nem tudnak a kapunk felé fordulni, amihez kellett Ramos jelenléte, ami hozzájárult a technikai hibához.

A Levante centrumban támad most is, egyértelmű, hogy hogyan tervezték a támadásépítéseiket, majd a labdavesztés után nem hátrálnak, hanem letámadnak (bár nem olyan intenzitással, mint a legmagasabb szinten, de ez nem is lehet elvárás tőlük). Érdemes ismét megfigyelni, hogyan lépnek „rá” Casemiro nyakára.

Már nagyon ismerős a szituáció, ugye? Felívelés helyett majdnem megvan a felpassz, ám Ramos ismét épp annyira liheg a hazai játékos nyakába, hogy újra hibára kényszeríti.

A végére itt van egy pokolian rossz letámadásunk:

És egy pokolian jó is van ám! Az kicsit lentebb lesz. 🙂

Bár sokszor ad hoc játéknak tűnik ZZ alatt a csapatunk teljesítménye, de trust me: számos tudatos játékelemünk van.

Mint például ez, még úgy is, hogy nem mindig jön össze.

Aztán ugyanez újra:

Tudom, hogy a labda nélküli mozgást néhány ember szerint túldimenzionálom, de Asensio itt is megfutja az üres területet, ahová kapja a labdát Lukitától.

Felismerhetőek voltak a fentebb leírt minták? Letámadás emberfogással, fedezőárnyékkal, oldalvonal felé manipulálás? Letámadásnak ellenálló középső középpályások és gyorsan előrelőtt labdák; third man run?

A meccs középső szakasza 10 percet tesz ki, de azt ide bevágom nektek! Ebben van az a pokolian jó letámadásunk is, ami után Karim kapufára tekert.

Úgy jött ki a csapat, hogy minél hamarabb be akarta lőni a második gólt. Ehhez nagyobb fordulatszámra kapcsoltak és többször is hibára kényszerítették a hazai csapatot. Lessétek meg, hányszor szereztük vissza/meg a labdát a Levante térfelén.

Erre a nyomásra reagált a hazai edző, kettős csere és szerkezetváltás: 442 helyett 4141/4231 (védekezés, támadás). Fura ezt leírni, de a Real Madrid erre nem tudott reagálni. Hiányzott a nyugalom a pályán és hiányzott Zidane részéről egy válaszreakció. Az, hogy a már alárendelt pozícióba kerülő, 433-ban játszó Realt nem forgatta át gyémántközéppályára, az nem csak a meccs után tűnik hibának, hanem már a 75. percben is annak tűnt. Lucas és Rodrygo beállítása hiba volt, mindketten gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint Vinicius és Asensio. Akkor is tartom ezt, ha Benzemának Rodrygo adta a gólpasszt. Ám ha az nincs, az utolsó fél percben már nem sok esélye lett volna kiegyenlíteni a Levante csapatának. Nyilván fontos, ráadásul szép és okos megoldás volt a brazil tinitől, ám előtte sok labdát eladott, sok párharcot vesztett. Meg lehet említeni, hogy védekezésben mindig felvette a pozíciót, ami egy minimum elvárás. Sajnos Lucas ezt például nem tudta megoldani. Legalább két alkalommal nagyon veszélyesen be tudták lőni mögé a labdát, miközben Nacho az emberével volt. Tehát, egyrészt Nacho embere a félterületbe való tudatos bemozgásával Nachót is vitte magával (ha nem megy, Varane-ra két támadó jut), de ezt Lucasnak érzékelnie kellett volna és hátrálnia. Mivel ezt nem tette meg, a hazai balhátvéd köszönte szépen és élt a felszabadított területtel. Már élőben is vinnyogtam emiatt, mert ezt egy taktikailag ennyire képzett játékosnak, mint Vaskéznek, tudnia kellett volna.

Ami még érdekes, hogy az utolsó húsz percben a Levante több pontos beadással támadt, mint mi talán az elmúlt 3-4 meccsen összesen. Igaz, ők belőtték a társ lábára, mi meg a fejet szoktuk keresni.

Természetesen öröm, hogy ismét nyertünk. Sajnos ezúttal sem volt egy „nyugodt” meccs, de ez leginkább Vinicius és Benzema döntésein múlt.

A csapat alapvetően jól teljesített, Tibó meg még annál is jobban. GODMODE!

Jön a szünet és nem mondhatjuk, hogy félnünk kellene, hogy kiesünk a ritmusból.

A Real Madrid ritmustalanul nyeri a meccseit! 😀

Berto tegnap megkérdezte tőlem, hogy tudok-e olyat mutatni az Összefoglalóban, amit „nem láttunk”.

Remélem, tudtam. 🙂

Oszd meg a posztot, ha tetszett!