Zidane érdekes. A játékoskarrierje az utolsó pályán töltött percéig szinte semmilyen nagy nyilvánosságot megosztó eseményt nem tartogatott. Pedig a formája erősen hullámzó volt, és több olyan szezont is eltöltött a pályán, amely nem méltó az örökségéhez. Edzőként azonnal sikerre lelt, és minden minimum félszezonjában nyert legalább egy rangos trófeát. Edzői kvalitásai azonban folyamatos viták tárgyai, melyek között több látszólag nem is alaptalan. (Fontos: az írás 98%-a a Manchester City elleni BL visszavágó előtt íródott. Minden statisztika, adat legkésőbb 2020.08.07. 20:00-ig került rögzítésre.)
Ezért íródott ez a poszt. Megpróbáltam a tőlem telhető legnagyobb objektivitással végig venni Zidane menedzseri karrierjének főbb aspektusait. Hátha végre közelebb jutunk az igazsághoz: alul-, megfelelően- vagy esetleg túlértékelt edző Zinedine Zidane?
A TLDR-ség miatt kettőbe szedett poszt első részét itt tudod elolvasni, ha még nem tetted meg. Mindenképp ajánlom, hiszen a két poszt szorosan összeillik. Az előző végén a rendelkezésre álló állományról volt szó.
Zidane úgy döntött, hogy ebből a merítésből egy olyan rendszert kell kialakítania, ami
Emberanyag szempontjából a legjobb választás a 433 volt. Ebben a két 10-esen (James és Isco) kívül mindenki a számára legkedvezőbb poszton játszhatott. A támadásépítés emiatt három fókuszt kapott:
Ez a megoldás aránylag jól működött az első két szezonban, amíg CR tulajdonképpen bármennyit játszhatott. Ronaldónak nem volt más dolga, mint beadásokra, belőtt labdákra jól érkezni, belőni a tizenegyeseket, és alkalmanként villanni egyet, amikor a csapatnak szüksége volt erre. Bale sérülései és formahanyatlása és Ronaldo kora miatt a későbbiekben egyre gyakrabban kerültek elő más felállások, ahogy a korábbi táblázatban láttuk. A 16/17-es idényben a 433 dominált még mindig, de a szezon vége felé egyre több új felállással kísérletezett a mester. A 17/18-as szezonban pedig a 442 vagy valamilyen olyan felállás került elő legtöbbször, amelyben 10-es szerepelt. A játék képe azonban a felállásoktól függetlenül nem sokat változott.
Kontextusba helyezve az ábrát: Az idei szezonban 20 beadás fölött átlagoltak a következő topcsapatok (a teljesség igénye nélkül): Liverpool (23,95), Manchester City (23,28), Chelsea (21,88), Leicester (20,54), Bayern (27)
Arányaiban nem gondolnám, hogy Zidane csapatai túl sokat adnának be. Ami miatt soknak tűnhet, az az, hogy a két szélsőhátvédünk (főleg Marcelo és Carvajal, de Odri és Achraf is odafért 1-1 szezonban) minden évben ott vannak a legtöbb kulcspasszt átlagoló játékosaink között (jellemzően Kroosszal, Benzemával, Iscóval és Ronaldóval), és a beadásaink egy jelentős része is tőlük érkezik be a meccseken. Ez pedig azt az érzetet keltheti, hogy rengeteget adunk be egy-egy meccsen.
Azonban, ha leszűrjük a meccseket beadások szerinti csökkenő sorrendbe, akkor azt látjuk, hogy azokon a meccseken, amelyeken sokat adtunk be, jellemzően nem győzelemmel zárt a csapat.
Ezt nyilván magyarázhatjuk azzal, hogy a beálló védelem ellen nincs más megoldás. És ha körbenézünk Európában, akkor azt láthatjuk, hogy hasonló a jelenség az összes nagycsapat meccseinél (City, Pool, Barca), kivéve a Bayernt, akiknél ez a taktika része. Bár, ha egy Lewa várja középen a pettyest, akkor ez érthető.
Amiben a Madrid jelentősen eltér a többi európai nagycsapattól az SCA/Drb/meccs (SCA: Shot creating action, azaz olyan megmozdulás [passz, csel, kiharcolt falt], ami lövéshez vezet. drb: dribbling, azaz olyan csel/labdavezetés, amely lövéshez vezet): Idén a Madrid 1,28-at átlagolt, de az ezt megelőző két évben 1,52 (ez Solari és JLo meccsekkel együtt) és 1,16 volt. Összehasonlításképp: a PSG 1,46-ot, a MC 1,94-et, a Pool 1,76-ot és a Barca 1,8-at átlagolt. Az egyetlen olyan nagycsapat, ami hozzánk hasonlóan keveset produkált, az a MU (1,29).
Önmagában ezzel nincs probléma, amíg a csapat képes máshogy helyzetet teremteni. Azonban láthattuk, hogy a csapatnak alapjáraton van ezzel problémája. Már Cristiano kései éveiben sem volt olyan játékosunk, aki stabilan meg tudná bontani a védelmet egyedül. Hazard érkezésétől vártuk a megoldást, de egyelőre a belga nem váltott be semmilyen hozzá fűzött reményt. Jelenleg Vini az egyetlen olyan játékosunk, aki képes erre rendszeresen, ami egy galaktikusokon és utána nevelkedett Madrid szurkoló számára (R9, Figo, Zidane, Robinho, Robben, fiatalabb CR, hogy csak a jobbakat említsem) édeskevés. És láthatóan nem csak esztétikumra kevés, hanem a csapat játékát is erősen befolyásolja. Ezen mindenképp kellene Zidane-nak változtatnia a következő évben valahogy.
Az viszont mindenképp az ő dicsérete, hogy észlelve a személyi változásokat, új alapra helyezte a csapat játékát a stabil védekezéssel. Láthatóan a 433-at favorizálja idén is, és a kerethez is ez illik leginkább. A személyi változások, amelyeket meghúzott a stabil védelem érdekében (Fede beépítése, Mendy leigazolása, a brazil tinik taktikai fegyelemre nevelése), mind beváltak.
Összességében Zidane Madridjai taktikailag nem tűnnek rossznak a számok alapján, és semmiképp sem lehet máknak nevezni, amit a csapattal elért. A koncepció hiányával szemben én inkább a karakter hiányát rónám fel neki. Erről Jonathan Wilson írt egy remeket a City elleni visszavágó előtt. Nincs kifejezett, karakteres játékunk, ellenben általában remekül adaptálódik a csapat az ellenfélhez. Ennek hátránya a többi nagycsapatnál megfigyelhető automatizmusok, amelyek a meccsek egy jelentős részén képesek a csapat rendszerében hozni a győzelmet. A Madrid meccsein ellenben ad hoc-nak tűnő megoldások, és egyéni villanások hozzák a győzelmeket. A keret összeállítása sem tökéletes, de ez főként a makacs ballasztok (James, Bale, Mariano és Brahim) miatt van. Azonban a keretet alkotó játékosok stílusa és képességei rengeteg különböző opciót kínálnak Zidane-nak, amiket egyre jobban és változatosabban használ.
Az újraindulás után is sokszor nagy változások voltak a kezdőben, nem csak személyileg, hanem taktikailag is. Azonban ezek általában jól sültek el. Zidane-t taktikailag nem nevezném elit edzőnek, de felkészületlennek sem.
Azzal indítanék, hogy szerintem Zidane nem rotál jól. Érzésre túl sok időt ad bizonyos kezdőnek, míg a fiatalok egy része nem kap elég időt. Nézzük azonban a számokat.
Zidane két félszezonját is teljesként tüntettem fel, később még bizonyos esetekben majd fel lesznek bontva.
A grafikonon lévő öt szezon közül a legegyenletesebb eloszlása a 2018/19-esnek van. A ’legGausabb’ a 15/16-os, a legszemléletesebb pedig a 16/17-es. Ennél látszik leginkább az, hogy Zidane-nak azon a tavavszon tulajdonképpen két csapata volt. Az első nagyobb csúcsban 6+5 játékos van, a másodikban 5+4. Marcelo ’helyettese’, Coentrao pedig a legutolsó kupacban van, mindössze 300 játszott perccel.
Az idei görbe arányaiban nem néz ki rosszul. 6 játékos játszott nagyon sokat (Kurta, Carvajal, Ramos, Varane, Casemiro, Kroos), a többiek között elég jó az eloszlás. Az utolsó három csoportban vannak aránylag sokan. Azonban az itt lévő 13 játékos jelentős része vagy sokat volt sérült (Nacho, Hazard, Assensio, Jovic, Lucas), vagy télen távozott (Odri), vagy nemkívánatos a csapatnál (James, Bale, Mariano, Brahim). A maradék két játékos a kupac tetején van (Mili és Rodry), akik új igazolások, rájuk később még visszatérünk. Illetve van Areola, akinél érthető, hogy kevés percet kapott a topformában védő Kurta mögött.
Nem optimálisan rotál Zidane, de messze nem olyan rosszul, ahogy elsőre gondoltam. Ha a kipaterolandó játékosok perceit szétszórnánk a többiek között (2290 perc négyüknek összesen) már nem nézne ki olyan rosszul ez a görbe.
Zidane kapcsán az átigazolási politika is komoly kritikát kap. Az újonnan érkező játékosok sokszor indokolatlanul lassan kerülnek beépítésre (gondolhatunk itt Jovicra, Militaóra ebből a szezonból). Illetve születnek érthetetlen eladások, amikor egy fiatal, akár világklasszis potenciállal rendelkező játékost eladunk/kölcsönben tartunk, vagy csak épp nem játszatjuk.
Nézzük meg, honnan indult Zidane 2016 januárjában, és hogy alakult át a keret azóta (a felmondása utáni nyarat (2018) is belefoglalva a folyamatosság miatt. Az új játékosok vastaggal vannak kiemelve, a távozók pedig dőlt betűkkel vannak jelölve. Az újonnan igazolt játékosok mellett összes meccs/kezdő 11-es tagság szerepel. Az átigazolási összegek forrása a transfermarkt.com, a játszott meccseké a fbref.com volt.
Az átigazolások mérlege ezen időszak alatt (2016. júli 1.-2020. 07.30): 596,9M euróért érkeztek játékosok és 493,1M euróért adott el a csapat (Castillával együtt mindkettő), azaz -103,8M euróval zárta a Real Madrid ezt az időszakot. Ez egy ekkora gigaklubnál 4 év alatt bőven menedzselhető összeg. Összehasonlításul: az Atleti -135.7M, a Barca -365,1M, a Bayern -162,45M, a PSG -356,7M, A Manchester City -493,46M, a MU -485,37M, a Pool -71,58M eredménnyel áll az átigazolási piacon. Ezek a számok természetesen nem elsősorban az edzőt dícsérik, de látszik, hogy egy állandó edzővel rendelkező, jól menedzselt csapat (Pool) mennyivel jobban tud gazdálkodni, mint egy olyan csapat, ahol egyik tényező sem áll fenn (MU).
Az az átigazolások számából és eloszlásából egyértelműen látszik, hogy Zidane nem szereti túlzottan megbolygatni a csapategységet. Egy nyáron egy sorban maximum egyet vagy kettőt szeret változtatni. A távozott játékosok között nem volt olyan egyik évben sem (CR távozását leszámítva), aki stabil kezdőnek számított utolsó szezonjában. A nagyobb nevek közül Navas 21(21 kezdőként), Danilo 25(24), Pepe 18(17), Odri és Reguilón 22(21-21), James 32(20), Kovacic 35(20), Llorente 14(12), Ceballos 33(19), Jesé 38(11), Morata 41(19) meccsen játszottak.
25 kezdőként lejátszott meccs fölé senki sem jutott tehát. Kova, Morata és Jesé nagyobb szerepet akartak, de mindhármuk előtt olyan játékos volt a sorban, aki mellett ez esélytelen lett volna (Modric, Benzema és Ronaldo). Ceba híresen nem jó kapcsolatot ápol Zidane-nal, ahogy Odrit sem kedveli a francia valamiért, így az ő távozásuk érthető volt. Navas és Pepe még érzett magában annyit, hogy ne a padon porosodjanak, viszont helyettük is jobb alternatívák érkeztek/fejlődtek (Kurta és Varane). Danilo távozását nem sokan siratták meg, bár én pont kedveltem a brazilt.
Reguilón távozása volt elsőre talán a legnehezebben megmagyarázható. Egy saját nevelésű fiatal, aki kis túlzással a játék összes elemében a több éve kirobbanthatatlan második számú kapitány fölé nőtt. Ideális párosításnak tűnt. Azonban Zidane máshogy döntött: elküldte kölcsönbe Sergiót, régi jól bevált emberének adott még egy esélyt, és hozott egy aránylag ismeretlen franciát. Ez többeknél kiverte a biztosítékot, köztük nálam is. Azonban utólag visszatekintve ez a döntés is érthető. Zidane idei terve egyértelműen az volt, hogy stabil védekezésre alapozva próbál sikeres lenni, ehhez pedig tökéletes embert igazolt Mendy személyében.
A Marcelo vs Regui döntés pedig alapvetően 3 okra vezethető vissza: Zidane nem szeret sokat változtatni a kereten, és egy poszt teljes lecserélése 2 év alatt nem rá vallana. Konci->Theo->Regui mellett Marci volt az állandóság, és véleményem szerint ezt az állandóságot adja majd át Marci Mendynek. A másik szempont a keret sokoldalúsága volt. Marcelo jobb napjain (amikből idén többet láttunk, mint tavaly, bár már így sem a régi) képes megbontani egy betömörülő kiscsapat védelmét, akár 1-1-ben, akár valamelyik társsal összejátszva. Ebben még mindig Regui fölött áll jobb napjain, viszont pont ezzel tudja a Mester a balbekk pozícióját az ellenfélre szabni. A harmadik, és talán legfontosabb szempont pedig maga Marci személye. A mókamester, a kapitány, az ember, akit mindenki szeret. Aki ott volt Asensióval a rehabja alatt, aki felkarolja a brazil tiniket. Ebben az aspektusban pótolhatatlan egyelőre.
A fiatal/új játékosok beépítésére térjünk vissza még néhány játékos példáján.
Az egy szezont itt töltő játékosok percei pedig így viszonyulnak a vetélytársukéhoz:
Összességében tehát nem egyértelmű a kép. Vannak azok a játékosok, akiket az egyszeri szurkoló mindenképp a csapatban/kezdőben akart látni, de nem kaptak elég percet, vagy Zidane látszólag nem bízott bennük. Ilyenek lehetnek Achraf, Ceballos, Odri, Theo, Reguilón vagy Marcos Llorente. Az, hogy Zidane velük pontosan mit akart volna, vagy miért nem számolt, nem tudjuk, és lehet, hogy nem is fogjuk megtudni. Theo már kezdi megmutatni, hogy ő még fejben volt kevés a Madrid okozta nyomás elviseléséhez. Mások egyszerűen olyan szerepre vágytak, amihez nem voltak elegek (Kova, Mormota, Achraf?). Az ő távozásukat nem igazán bánom, Achrafot kivéve.
Vannak azok a fiatalok, akik bár ide kerültek, lehet, hogy sohasem fogják megkapni a játéklehetőséget (Sergio Diaz, Hugo Vallejo, de Frutos, Mariano, Vallejo), vagy még kölcsönben jobb helyen vannak-lennének a poszt telítettsége/hiánya miatt (Kubo, Ödegaard, Reinier, Brahim, Óscar).
És nem mehetünk el persze azok mellett a fiatalok mellett sem, akikre ZZ/Perez rátalált, és fokozatosan be is építi a csapatba. Varane, akinek a telefonos legendáját már rengetegszer hallottuk, Zidane nyomására került Madridba, majd szép lassan fontos emberré nőtte ki magát. Egyértelmű gálakezdő azonban honfitársa alatt lett, mert Mou és Ancelotti is a Pepe-Ramos párost favorizálta. ZZ első évében Rafa 1000 perccel kevesebbet játszott, mint ZZ harmadik évében. Asensio is a kopasz mester alatt került Madridba, és lett már első évben fontos ember a padról, majd évről évre több szerepet kapott, az idei sérülését leszámítva természetesen. És persze ne felejtsük el a két brazil tininket, Vinit és Rodrygót. Az ő játékperceik rovására ment egyértelműen a Bale-nek és Jamesnek muszájból kiosztott minutumok. Ha ez a két kedves ember nem lett volna itt, mindenképp több idejük lett volna, ahogy ez az újraindítás után már látszott is. Ekkor főleg Vini kapott több szerepet. És még Mendy-t is ide sorolnám, hiszen bár ő már nem tini, mégis egy relatív fiatal és kevés tapasztalattal rendelkező új igazolásról van szó.
Ha az öt kiemelt ’sikersztoriban’ keresem a közös nevezőt, akkor azt a személyiségükben találom meg. Mindannyian taktikailag érett, fegyelmezett, okos játékosok, akik nem ijednek meg a Bernabeu rájuk tornyosuló lelátói láttán. Ase minden nagy meccsen ver egy hálószaggatót, a 18 éves Varane évtizedes rutinnal követte le Messit a Mou-féle Klasszikusokon, a két brazilról pedig José már elég ódát zengett a nemrég felvett podcastban.
Ezt a tulajdonságot az akkori Kovában, Theóban, Achrafban, vagy a jelenleg is kölcsönben lévő fiatalokban még nem látjuk, Moratában pedig még 140 millió euróval később sem.
Zidane pedig tudja, hogy ezek a személyiségjegyek kellenek ahhoz, hogy egy játékos meg tudjon felelni a Real Madridban. A teher, amit a Bernabeu végtelen lelátói jelentenek, több játékost is megtört már. Ha Zidane fiatalon, önbizalomhiánnyal és magába fordulva kerül Madridba, lehet, hogy egy legendával kevesebb lenne a futball nagy könyveiben.
A helyes önbizalom, a csapatszellem és a győztes mentalitás pedig olyan értékek, amelyeket Zidane láthatóan nagyra értékel. Nem tartott igényt a rapper, wannabeCR Jesére, viszont megadja a lehetőséget a munkának élő, fegyelmezett Vininek. Nem kellett a kezdőszerepet akaró Reguilón és Achraf, viszont itt van a csapatért mindent megtevő Mendy és Lucas, kapjanak bármennyi játékpercet. De ugyanilyen párhuzamot húzhatunk Kova és Fede, Morata és Rodrygo vagy épp Asensio és Bale vagy Isco és James között.
Zidane a csapatot helyezi minden fölé, mert tudja, hogy egy jól összerakott csapat többet ér, mint 11 játékos a pályán. A Real Madridnál nincsenek akkora tudásbeli különbségek a játékosok között, hogy egy-egy individuum miatt meg kelljen bontani a csapategységet. Egy-egy játékost könnyebb pótolnia a piacról, mint visszaállítani egy elrontott csapategységet.
Zidane egy különleges edző. A legendás játékosmúltja ellenére megmaradt egy szerény, csöndes embernek. És ez egy anomália, amely jó hatással van a játékosaira. Mindegyiküknél többet ért el játékosként és edzőként, mégis emberként kezeli őket és emberként tekint rájuk. Tudja, hogy mit keres a játékosokban, és ezt feltehetőleg ők is tudják, hiszen mindannyian különlegesnek érzik magukat, ha Zidane az edzőjük. A csapata által játszott játék nem szexi, nem rock’n’roll, sokszor még szépnek sem mondanám. Zidane viszont a múltjából tudja, hogy a Real Madridnál csak a győzelem számít. És ez elég furcsán hat annak fényében, hogy a történelem egyik legelegánsabban játszó játékosáról beszélünk.
Mégis, Zidane sikeres és elfogadott edzője a Real Madridnak, ahol a szép játék korábban elvárás volt. A fehér balettet fehér falra cserélte. Felvette Perez fiatalokra építő átigazolás politikáját, viszont a csapatot csak lassan és fokozatosan újítja meg, hogy az általa legfontosabbnak tartott csapategység ne sérüljön. Elit erőnléti edzőket hoz a csapathoz, hiszen a Juvénál megértette ennek fontosságát.
Szoknunk kell még az átigazoláspolitikát, és soha nem fogjuk tudni biztosan, hogy mi alapján dönt, hiszen az aránylag semmitmondó nyilatkozataiból nem sok minden derül ki. Azonban a személyes varázs, a karakter sokáig vitte. A taktikai fejlődés még elengedhetetlen, de az eddig bejárt útja alapján egyáltalán nem reménytelen.
Ezt a szekciót szükségesnek éreztem beilleszteni a BL-kiesést követően. Ahogy ReAlantos összefoglalójában is olvashattuk, a mentális felkészítés nem sikerült, ahogy a meccselés sem. Várható volt, hogy Pep magasan támad majd le a Madrid egyik leglabdabiztosabb játékosa nélkül? Mindenképp.
Reagált erre Zidane? Csak nagyon nagyon későn, és akkor sem jól. Három opciója lett volna reagálni:
De ezek nem valósultak meg. Minden évben vannak olyan közepesen- vagy nagyon off meccsei Zidane-nak, ami után nem értjük az elképzelést, nem látjuk a koncepciót. Ezekből azonban hajlamos tanulni, ami mindig jó jel (lásd a beszélgetést Peppel a pályán meccs után).
Zidane nem mindig felel meg az elvárásainknak, és messze nem tökéletes edző. Viszont számos alkalommal bizonyította már, hogy tud egy csapatot sikerre vezetni, fejben egyben tudja őket tartani. Erre példa a 16/17-es szezon tavaszi menetelése során a rengeteg sírból visszahozott mérkőzés, vagy az idei újraindulás után mutatott fegyelem, koncentráció és győztes mentalitás, amivel megnyerte a csapat a bajnokságot a Barcával szemben.
Jelenleg időt kell adnunk neki, mert nincs más választásunk, hiszen a bajnoki címmel még egy évet biztosan nyert magának. Azonban a kiesés és a már láthatóan nem működő CKM remélhetőleg felnyitotta a szemét a csapatban szükséges személyi változásokat illetően, és látunk valami vérfrissítést a pálya ezen részén.
Viszont az elmúlt évek összképét tekintve nem olyan rossz a helyzet, mint azt egy-egy meccs után sokszor látjuk.
És akkor most nektek teszem fel a kérdést: mit gondoltok Zidane-ról?
A La Liga 15. fordulójában a Getafe látogat a Bernabeu stadionba vasárnap délután. Mint tudjuk…
A Real Madrid nincs egyszerű helyzetben a Bajnokok Ligája liga fázisában. A két kínos verességgel…
A La Liga 14. fordulója zajlik a hétvégén, de a sajnálatos valenciai katasztrófa miatt, egy…
Figyelem korai meccs! Szombaton 14 órakor telik meg szokás szerint csordultig a Santiago Bernabeu stadion,…
Sebeink nyalogatása helyett komolyan át kell gondolni, miben kell a csapatnak javulni, milyen szerkezeteben lehetünk…
Nagyon rég vártam már ennyire El Clasicót, és pont azért, mert rég volt ennyire megjósolhatatlan,…
View Comments
Thank you for your sharing. I am worried that I lack creative ideas. It is your article that makes me full of hope. Thank you. But, I have a question, can you help me? https://www.binance.info/join?ref=P9L9FQKY
Thank you very much for sharing, I learned a lot from your article. Very cool. Thanks. nimabi
I am a website designer. Recently, I am designing a website template about gate.io. The boss's requirements are very strange, which makes me very difficult. I have consulted many websites, and later I discovered your blog, which is the style I hope to need. thank you very much. Would you allow me to use your blog style as a reference? thank you!