Zidane: kókler vagy zseni? – első rész

Zidane érdekes. A játékoskarrierje az utolsó pályán töltött percéig szinte semmilyen nagy nyilvánosságot megosztó eseményt nem tartogatott. Pedig a formája erősen hullámzó volt, és több olyan szezont is eltöltött a pályán, amely nem méltó az örökségéhez. Edzőként azonnal sikerre lelt, és minden minimum félszezonjában nyert legalább egy rangos trófeát. Edzői kvalitásai azonban folyamatos viták tárgyai, melyek között több látszólag nem is alaptalan. (Fontos: az írás 98%-a a Manchester City elleni BL visszavágó előtt íródott. Minden statisztika, adat legkésőbb 2020.08.07. 20:00-ig került rögzítésre.)

Ezért íródott ez a poszt. Megpróbáltam a tőlem telhető legnagyobb objektivitással végig venni Zidane menedzseri karrierjének főbb aspektusait. Hátha végre közelebb jutunk az igazsághoz: alul-, megfelelően- vagy esetleg túlértékelt edző Zinedine Zidane?

Zidane, az ember

Ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy mi húzódhat Zidane egyes döntései mögött, először azt kell megnéznünk, hogy lett belőle az, aki.

Zidane emberi oldala játékosként és edzőként is sokszor rejtélyes. Yazidról néhány évvel ezelőtt Szabó Christophe írt egy annyira remek cikket, hogy idézgetés helyett egyszerűen csak belinkelem nektek. Én akkor is elolvastam, és most is, mert több dologra is rávilágít, amely segített Zidane személyiségét formálni.

Egyetlen részt emelnék ki belőle csupán:

„Egy nap egy pszichológiai teszt elé ültette Zidane-t. A 240 kérdéses felméréséből három jellemző rajzolódott ki: Zidane-nak erős a motivációja, gyenge az önértékelése és nem szereti előtérbe helyezni magát. Utóbbi nem lepte meg azokat, akik együtt dolgoztak vele, de szokatlannak bizonyult ilyen labdarúgónál. A támadó szellemű, kiemelkedő technikájú játékosok szeretik ellopni a fényt mások elől. A gól, az ellenfél egyszemélyben történő ledöfése hozza el az egyéni jutalmat. Zidane-ról emellett kiderült, hogy tanulási hajlamában az auditív készségek jobban érvényesültek.”

Ezek nem túl jó előjelek egy potenciálisan sztár játékosnak. Később sem volt minden egyszerű persze. Michael Cox (Zonal Marking, 2019) idéz Zidane Juventusban eltöltött korai időszakáról, amikor mindenki a következő Platiniként tekintett rá: „Túl nehéz ezt a terhet cipelni. Sosem leszek olyan, mint Platini. Nem vagyok vezető, és sosem leszek az”. De idővel belenőtt a vezérszerepbe, és a 2000-es VB-n már a végső győztes franciák nem csak legjobbjaként, de vezéreként is tündökölt. Zidane-t idézve: „A Juventusnál tanultam meg a győztes mentalitást. Ott értettem meg, hogy a győzelem egy kötelesség. A legnagyobb klubok egyikénél játszani kötelezővé teszi, hogy jó eredményeket érjünk el.”

Azonban akik emlékeznek a Madridba igazolásának idejére, bizonyára az is eszükbe jut, hogy ekkor sem volt zökkenőmentes a váltás. Rögtön az első meccsén 4-2-re kapott ki a királyi gárda a Las Palmastól. A Bernabeu egy emberként fütyülte ki a Világ Legdrágább Játékosát. Honfitársa, az akkor már néhány éve Madridban futballozó Claude Makelele így emlékszik vissza: „Azt mondtam neki: »Felejtsd el a Juventust, felejtsd el az olasz stílust! Itt irányítóként kell bizonyítanod.« Ez volt a legfontosabb, amit meg kellett értenie. A Real Madridnál a nulláról kell indulnia. A Real Madridnál a támadók feladata, hogy támadjanak. »Te végezd a munkád az ellenfél térfelén, én itt vagyok, hogy fedezzek neked.« Zidane, miután erre rájött ezt mondta: »Itt szabadabb vagyok, és ezt nagyon élvezem.«”

Játékoskarrierjének utolsó nagy eseménye, a 2006-os VB ezért is volt egy furcsa lezárása karrierjének. Egyrészt a nagy öreg még egyszer elővett valamit a zsenijéből. Az aránylag gyenge és elkeserítő utolsó két madridi szezon után még egyszer megrázta magát, és a francia csapat egyik legjobbjaként meneteltek a VB döntőjébe. Ahol jött a mindenkit lenyűgöző panenkás tizenegyes, majd a mindenkit megdöbbentő fejes. A mindig csendes, egy karriert komoly balhé nélkül lehúzó veterán szupersztár pont a karrierje legutolsó meccsén szabadult el.

Zidane, az edző

Azonban ez a mozzanat nem változtatott sokat a megítélésén, a személyiségén pedig pláne. Az idők során sok játékosa nyilatkozott róla, és ezek a nyilatkozatok mind egybevágnak. Zidane nem Ancelotti, és nem is Del Bosque, akikkel dolgozhatott együtt játékoskarrierje során, viszont az együtt töltött évek alatt rengeteget lesett el egykori mestereitől. A csapat legjobb, legfontosabb játékosai mind jól érzik magukat, amikor ő az edző, és ez a teljesítményükön is meglátszik.

Ezen felül szinte mindenki kiemeli, hogy bár Zidane nem beszél sokat, amit mond, arra megéri figyelni. Beszélgetve tisztázza le a feltételeket, amely a Lacombe-féle tesztet megerősítve, auditívan működő emberre utal. Jöjjön egy kis szösszenet a róla keletkezett nyilatkozatokból.

Cristiano Ronaldo: „Egy játékos önbizalma nem csak önmagából származik, hanem a társaktól és az edzőtől is, akik vele dolgoznak. Fontos, hogy azt érezd, hogy fontos tagja vagy a csoportnak, és Zidane miatt különlegesnek éreztem magam. Sokat segített nekem. Korábban is nagyon tiszteltem, de a vele való munka még jobban lenyűgözött. Azért, amilyen ember, ahogyan beszél, ahogyan vezette a csapatot, ahogy engem kezelt, mint embert.” /2019/ 

Sergio Ramos: „Zidane kulcsfontosságú volt. Ő a volt a hajó kapitánya a szezon kezdete óta. Rengeteg bizalmat fektetett belénk, játékosokba. Biztonságban éreztük magunkat Zizou-val. Hitt bennünk és mindnyájan hittünk a munkában, amit együtt végeztünk, és reméljük, jól kezeljük ezt. Ő egy egyedülálló edző.” /2020/

„Zidane érkezése pozitív volt, sok változást hozott. Minden menedzsernek megvannak a saját ötletei és filozófiája, és ahogy a játékosokkal kommunikál, ahogy kapcsolatot létesít velük. Zizou is játékos volt, és ez látszik azon, ahogy az edzőséghez áll. Megvannak a saját egyedülálló nézőpontjai és ötletei. Egyértelműen elmondta, hogy mit szeretne tőlünk.” /2017/

Karim Benzema: „Zidane üzenete az élvezet: élvezd, hogy focizhatsz.” /2020/ 

Raphael Varane: „Zizou egy kiváló példakép számomra. Nagyon higgadt, mindig pozitív, és hisz magában és abban, amit csinál. Real Madrid játékosnak lenni azt jelenti, hogy nem sok lehetőséged van hibázni.” /2020/

„Képes arra, hogy lehetségessé tegye azt, ami lehetetlen, és a karrierje igazán lenyűgöző emiatt. Ő egy inspiráció mindannyiunk számára, mert a múltja játékosként mindig ott van. Nem kell sokat beszélnie, de ha mond valamit, az nagyon inspiráló. Mindig elmondja, hogy bízik bennünk, és ez megnyugtat minket, ő a vezetőnk.” /2020/ 

Luka Modric: „Nagyon boldog vagyok. Zidane egy példakép volt. Egy olyan játékos, akire felnéztem gyerekként. Szerintem minden fiatal játékos felnézett rá, mert a generációja egyik legjobbja volt. Minden tanács, amit ad neked olyan, mint az arany, és ez segít fejlődni neked a pályán.” /2016/

Vinicius Jr.: „Amikor egy fickó, aki ilyen magas szinten játszott, ül a padon, és mond valamit, te odafigyelsz rá, nem? Néha kicsit idegesek leszünk, amikor vele fogunk beszélni. Mindent megtesz érted, hogy neked csak a futballal kelljen foglalkoznod.” /2019/

Egy dologban biztosan tévedett Zizou. Vezető lett.

Statisztikák

Az ember után nézzünk számokat Zidane-ról. A számok legtöbbször nem mondják el a teljes igazságot, de kiindulópontnak jók lehetnek.  Két edzősködése alatt eddig 210 tétmeccsen ült a csapat kispadján. Ezek közül 142 W, 42 D és 26 L kerekedett. Ezzel Miguel Munoz után a második legtöbb meccsel rendelkezik a csapat élén. Ez 67,6%-os győzelmi mutatót jelent, amivel szintén az élmezőnyben van az edzők között. Pellegrini 75%-a az első, de Carlo, Mourinho, és Carniglia is 70 fölött vannak. Rajtuk kívül Manuel Fleitas, Radomir Antic és Solari előzi meg Zidane-t.

Madridon kívüli példákat hozva: Pep 72,47%, 75,16%, 72,29%-okat hozott a csapatai élén sorrendben. Klopp a Dortmundnál alig karcolta az 50%-ot, Liverpoolban pedig a 60-at. Fergie szintén ezt a szintet hozta a MU-nál (59,7%), ahogy Wenger is ezt közelítette az Arsenalban (57,9%). Carletto 70%-ot nyert Münchenben, 63,6-ot Párizsban viszont csak 56,26-ot Milánóban. Kiemelkedő volt Heynckes utolsó két Bayernes szerepvállalása, ahol 76,15 és 78%-át nyerte a meccseinek. Világviszonylatban is mondhatjuk tehát, hogy Zidane a legjobbak között van ebben a mutatóban.

La Ligát nála hárman nyertek többet a csapattal (Munoz 9, Molowny és Benhakker 3-3), CdR-t még nem sikerült nyernie, BL/BEK trófeáknál viszont listavezető hárommal, ahogy Európai szuperkupával (2), Klub VB-vel (2), és spanyol szuperkupával is (2, Benhakkerrel holtversenyben).

Szezonokra bontva a következő eredményeket kapjuk (forrás: fbref, transfermarkt)

Érdekes, hogy folyamatos csökkenést mutatott a W%-ja szezonról szezonra a csapat élén, egészen a mostani szezonig. A lőtt/kapott gólok száma, aránya pedig megmutatja, hogy mennyire más csapatjátékkal is képes volt aránylag jó teljesítményt hozni. Számomra meglepő volt, hogy a mostani szezon LG/KG megegyezik a duplázós 16/17-es szezon teljesítményével.

Formációk

A számmisztika nem minden, tudjuk, de azért pillantsunk rá a Mester által felrajzolt formációkra (forrás: fbref)

Az egyértelműnek tűnik, hogy Zidane a 433-at gondolja a csapat alapfelállásának. A 4141 és a 442 főleg a stabilabb védekezést megkívánó ellenfelek ellen fordult elő. A gyémántot és a karácsonyfát bár sokan vártuk, de nem nyert komoly teret nálunk, bár a 4321 is erősen hajaz a gyémántra. A 3 védős felállások az olasz múlt ellenére sem váltak be a mesternél, a 4231 pedig egy közepesen jó emlékű felállás ZZ alatt (a Barca elleni 0-4 pont ebben sikerült). A BL-döntőkben 4141, 433 és 4321 szerepelt a repertoárban.

Meccsek, gólok asszisztok (forrás: transfermarkt)

A legtöbb elem elég várható, néhány érdekességre hívnám fel a figyelmet:

• Benzema kezdett a legtöbb meccsen, játékpercben viszont csak hatodik
• Lucas 37 assziszttal harmadik a gólpasszlistán, viszont a meccsei 55%-án csereként szállt be
• Isco 155 meccséből összesen 20-at játszott az elejétől a végéig.
• Ramos egyszer sem szállt be a kispadról
• Morata rendelkezik a második legjobb gól/meccs mutatóval

Advanced statisztikák (csak La Liga) (understat.com)

A táblázat színkódolása elég egyszerű: ami zöld, ott túlteljesítettük az expected adatot (több gólt lőtt, kevesebbet kapott és több pontot szerzett a csapat, mint kellett volna). Az első, csonka évben elöl és hátul is túltejesített a csapat. A tavalyi csonkaszezon nagyon el lett rontva (azon a 11 meccsen hetedik volt a csapat megszerzett pontok tekintetében). Az idei szezon ilyen szempontból elég reménykeltő volt. A védekezésbeli hatékonyság kategóriákat javult, és a támadásbeli sincs messze az expectedtől.

Összességében a számok nem tűnnek rossznak. A rezümé önmagáért beszél, párját ritkítja. Az első 2 szezonjában egy elég jól működő játékot talált, ki, ami viszont a 2017/18-as évre már kevésnek bizonyult. A tavalyi 11 meccs kritikán aluli volt, ez nem is kérdés. Az idei szezonnal pedig azt is sikerült megmutatnia Zidane-nak, hogy képes újítani, és ezzel együtt is nyerni.

Stílus, taktika

A stílus hiánya rengetegszer előjön, amikor Zidane edzői képességeit vitatjuk meg. A legtöbb nagy, karakteres edző valamilyen stílussal, taktikával nyomot hagyott a futball történelmében. Cruyff és a totális futball, Bielsa idealisztikus felfogása, Klopp gegenpressingje, Pep pozíciós játéka, Mou direktsége, Simeone antifocija, a Sarriball és még sorolhatnánk. Egyetlen ’nagy edzőt’ tudok mondani, aki sikerekben is felveszi a versenyt Zidane-nal, viszont nincs egy ilyen bélyege, amivel azonosíthatjuk a stílusát. Őt Carlo Ancelottinak hívják, aki egészen véletlenül előbb játékosként dirigálta írásom alanyát, majd segítőjének fogadta, amikor a Real Madridhoz érkezett.

Ancelotti a foci Zen-mestere (az eredeti Zen-mester Phil Jackson, aki 11 NBA bajnoki címet nyert olyan könnyen kezelhető egók menedzselésével, mint Michael Jordan, Kobe Bryant vagy Shaq), aki mindig képes a legjobb játékosaiból kihozni a maximumot. Karrierje elején még nem erről volt híres. Arrigo Sacchi asszisztenseként tanult bele az edzői szakmába, aki a 442 szerelemese volt. Így tehát előbb a Regginánál a Serie B-ben, majd az akkoriban az élmezőnybe tartozó Parmánál is ezt a rendszert erőltette. Ezzel sikerült elüldöznie a csapat legjobbját, Gianfranco Zolát, akit rendszeresen a bal szélen játszatott, 10-es poszt hiányában. Majd megvétózta Roberto Baggio leigazolását, akire elöl számított volna, 10-es poszt hiányában.

Amire Baggio és Zola nem volt képes, arra Zidane igen. Miatta változtatott taktikát, az immár Juventust edző Carlo, hiszen itt tért el először tartósan a 442-től, és helyette egy 3412-t játszatott a Zebrákkal. Erről később így beszélt az olasz: „Le kellett volna igazolnom Baggiót, és találni egy megoldást arra, hogy együtt tudjunk dolgozni. Megtanultam a leckém, és a Juventusnál rájöttem, hogy milyen fontos képesség rugalmasnak lenni a felállásokkal. Meg kellett változtatnom a gondolkodásmódomat a futballról, hogy be tudjam illeszteni Zidane-t, a rendszert köré építeni, ahelyett, hogy megpróbálnám őt beerőszakolni az én 442-mbe. Nem akartam a 442 bal oldalára tenni, ahol ő nem érezte magát jól. Helyette 3412-t játszottunk, és ő a vonalak között játszott” (Michael Cox, Zonal Marking 2019).

Később Ancelotti számos klubnál még több sztárral dolgozhatott együtt. A teljesség igénye nélkül néhányan közülük: Zidane, Nedved, Maldini, Nesta, Gattuso, Pirlo, Sevcsenko, Kaká, Lampard, Terry, Lampard, Ibra, Ronaldo, Ramos. Utolsó két állomáshelyén kívül (Bayern, Napoli) minden probléma nélkül menedzselte játékosait. Több játékos karrierjében az ő edzősködése komoly változást hozott. Újradefiniálta Pirlo és Seedorf játékát, sikeresen bevezette Kakát európába, ő vitte Ramirest és Maticot a Chelseabe. Madridban kihozta a maximumot a már temetett Modricból, Di Mariából egy teljesen idegen szerepben is jó rendszerjátékost csinált, beépített minden furcsa igazolást, akit Perez a nyakára hozott.

Zidane azt láthatóan megtanulta a közös munka során, hogy a játékosokra kell szabni a csapat játékát. Amikor újonc edzőként megkapta a futball történnetének talán legkomplettebb támadóját, aki végtelen motivációval és munkamorállal rendelkezett, egy dolog járhatott a fejében: Ronaldóból hozza ki a maximumot, és ő magával fogja húzni az egész csapatot. A remek fizikai adottságokkal és munkamorállal megáldott portugál a 30. életévét töltötte akkoriban, ezért egy olyan játékot kellett kitalálnia, ahol ő minél több játékba tett energiáját a gólszerzésre fordíthatja. Ronaldón kívül a következőkből dolgozhatott:

• Egy bravúrkapus, aki sokszor ki fogja húzni a kulimászból.
• Két előrejátékban kifejezetten erős szélsőhátvéd, akik hajlamosak föntragadni
• Egy baromi intelligens, jól passzoló és irányító középhátvéd, aki a csapat másik vezére. Mellette két stabil középhátvéd, akik jól kiegészítik a játékát.
• Két baromi technikás és intelligens középpályás, akik remekül képesek együtt mozgatni a csapatot
• Egy kevésbé technikás, de védekezésben mindenre képes középpályás, aki kiegészíti az előző kettőt.
• Két középpályás, akik 10-esben érzik a legjobban magukat, de egy sorral hátrébb sincsenek teljesen elveszve.
• Egy fiatal box-to-box középpályás, aki mindenben jó, de semmiben sem klasszis.
• Ronaldo, akit fentebb már jellemeztem
• Egy csatár, aki nem befejező, inkább árnyékék, és évek óta remekül dolgozik a legjobb játékos alá
• Egy baromi drága sztár, akinek muszáj játszania.
• Egy melós jobboldali vonalszélső
• Két fiatal támadó, az egyik egy baromi súlyos sérülés után nem az igazi.

Zidane úgy döntött, hogy ebből a merítésből egy olyan rendszert kell kialakítania, ami:

A cikk második része csütörtökön érkezik, ahol befejezzük a taktikai rovatot, és szó lesz rotációról, átigazolásokról és a problémákról. Ezt itt olvashatod.