Vasárnap este a Real Madrid egy kiélezett, szoros meccsen nagyon fontos 3 pontot tartott otthon a Barcelona ellen. Győzelem a klasszikuson, hazai pályán, a bajnokságban, ebben a kategóriában 5 és fél év után először! Összefoglaló.

Hadrendek és taktika – jöttek a tippek?

Zidane kifejezetten jól választott formációt a kezdőcsapat kijelölésekor. A hibrid 4-3-3-mas formáció nagyon könnyen tudott 4-1-4-1-é, akár 4-4-2-vé alakulni a labda elleni játék során. Zizou egyértelműen a szélek játszatását jelölte ki, beváltva ezzel a jóslatainkat. Na de a játékosok! Azt hiszem, hogy nem voltam egyedül, amikor leesett állal konstatáltam, hogy Marcelo kapta feladatul a baloldal bejátszását és levédekezését. Érthetetlen húzás a francia mestertől, de most legyen elég ennyi, lesz még szó a cikkben Marciról és az ő helyzetéről. Ami számomra szintén váratlan húzás volt ZZ részéről, az az, hogy már az első percektől látni lehetett: Valverde kapta meg a jobboldali középpályás szerepkörét. Valami ilyesmit láthattunk tehát a pályán:

A vendégek oldalán a játékosok összetétele kevésbé, inkább a Setien által választott hadrend lepett meg némiképp. A stabil 4-4-2-ben a két szélső középpályás (De Jong+Vidal) befelé mozgásaikkal egyrészt folyamatos passzopciót jelentettek a kényszerítőkhöz/háromszögelésekhez, valamint a vonalak mellett folyosót nyitottak a felfutó szélsővédőknek (Semedo+Alba). Elől mi másban, mint a Griezmann-Messi játékkapcsolatban bíztak a katalánok. Summázva tehát így álltak fel, ahol persze a két szélső középpályás kevésbé, sőt, talán egyáltalán nem voltak a vonal mellé rendelve:

Működő rendszer – a félidő derekáig

A mérkőzés első 15-20 perce puhatolózással és az ellenfél feltérképezésével telt. A Madrid játékán világosan kirajzolódott, hogy nem bátortalanodik el a csapat, ha a Barca ragadja magához a kezdeményezést, Benzema is rendre a saját térfelén „tolódta” a vendégek labdajáratását. A Barcelona az ellenfél térfelének teljes megszállásával és a saját, rövidpasszos játékaival igyekezett operálni.

Pontosan olyan meccsképet vetített előre tehát az első negyedóra, mint amilyenre számítottam. Képzelhetitek, hogy mennyire örültem, amikor jött is egy olyan kontra, mint ami után a Beharangban vágyakoztam! A Barca presszingjét a jobb oldalunkon sikerült kigurigázni, néhány másodperccel azután, hogy a saját tizenhatosunk környékén passzolgattunk már Marcelo roboghatott a baloldalon ter Stegen kapuja felé. Kellett mindehhez Isco jelentős közreműködése (nagyszerű labdát tett a brazil elé), kísérte is az akciót, ám végül Marcelo labdája elakadt egy becsúszó lábban. Az lett volna az igazi Játék, ha visszateszi az érkező spanyol elé a második hullámba!

Itt tennék egy rövid közbevetést. Az imént említett játékhelyzethez rengeteg hasonlóra volt még példa az első félidőben, jól működött a „fusd meg a szélét és tedd középre” elgondolás. Egyedül azt nem értem, hogy a szélről betett labdáinknak miért kell egytől-egyig élesen, középen keresnie a társakat? Legalább 2 opciót simán el tudnék képzelni egy ilyen támadás befejezésére – az egyik az említett cutback passz a második hullámnak, a másik a befelé való cselezés és a lövőhelyzet keresése. Mind Vinicius, mind Marcelo rendre az alapvonal felé tolta a zsugát, a centerezéseik pedig kiszámíthatóak és lagymatagok voltak. Nem a játékosokat hibáztatom, csak szomorú vagyok, hogy valószínűleg ezt az egy eshetőséget gyakorolják a srácok edzésen, mintha más opció nem létezne. De ez a gondolatmenet kezd átcsapni rosszmájúságba, inkább térjünk vissza a meccshez!

Melegszik, melegszik…

Merthogy az első igazán komoly helyzet, ami lövéssel fejeződött be, a Barcelona előtt adódott. A Griezmann-Alba-Messi játékoshármas összjátékából következett hasonló lehetőség, mint a mieink előtt pár perccel korábban, annyi különbséggel, hogy Jordi belőtt labdája lövőhelyzetben találta Grizit a büntetőterületen belül… Megköszönhetjük a franciának, „stadionbú ki”!

Az első félidő utolsó negyedórájára fokozódott a katalán nyomás, a 33. percben hűlt meg először a vér az ereimben.  Az éppen letámadó madridi védelem mögé Arthur futott be, jött is a laszti, védők helyett pedig a mi Tonink érkezett harmadiknak a buliba. Egyik 8-as sem a sebességéről híres, de Arthur arcpirítóan simán hagyta ott a németet, aki talán picit túlságosan is tutyi-mutyi módon próbálta utolérni. Ziccer és egy óriási Courtois bravúr, ez simán lehetett volna egy oda…

5 perc sem telt el, a belga hálóőrre ismét hatalmas szükség volt. A Varane-Ramos páros folyamatos emberfogásának, na meg a balgán alkalmazott lescsapdának köszönhetően (oké, Busquets passza sem volt piskóta) nem kisebb óriás, mint Leo Messi törhetett egy-az-egyben Curtára, aki ezúttal is bámulatos védést mutatott be. Ez borzasztóan meleg volt, de megúsztuk. Fenét! Nem megúsztuk, csak extra kapusunk van! 8 perccel a félidő vége előtt így én a magam részéről már a szünetért fohászkodtam, no meg visszaszívtam minden valaha, Tibóra tett megjegyzésemet, ez világklasszis produkció volt a részéről!

Fordulás után fordult a kocka

A félidőben talán vért ihattak fiaink, mert ami a fordulás után jött, arra semmilyen más magyarázatot nem tudok elképzelni… Nagyot fordult a játék képe, a teljes csapatvédekezésünk feljebb tolódott, a Barca pedig olyan letámadással találkozott, aminek nyomán kicsit megszeppentnek is tűntek a gránátvörös-kék játékosok.

A fokozódó mezőnyfölény az 55. percben alakult először komoly helyzetté. Isco egy baloldali gurigázás után került lövőhelyzetbe. Jobblábasnak ideális szögből, jó 20-22 méterről eresztett meg hatalmas löketet a hosszú felső felé, amit ter Stegen parádés bravúrral épphogy védeni tudott! Utólag talán ez volt az egész mérkőzés legszebb momentuma, meg is jött a közönség hangja.

5 perccel később ismét Isco került közel a gólhoz, ezúttal túl is járt ter Stegen eszén, de a bólintását a gólvonalról tisztázta Piqué. A Barcelona a mérkőzés ezen periódusában jóformán a térfelén sem tudott átjönni, hibátlanul működött a labdakihozatalaiknak ellehetetlenítése. A Madrid futószalagon dolgozta ki az egyre nagyobb helyzeteket, a sorban Benzema következett. Ter Stegen merész/hanyag kirugását Carvajal fülelte le a kezdőkör vonalától nem messze és egyedül cipelte a tizenhatos előterében tátongó üres területbe. Onnan aztán 10-eseket megszégyenítő labdát löbbölt Benzema irányába. Karim nagyúr a „szeme közé” szerette volna vágni a zsugát, kapásból, ám célt tévesztett az 5-ös sarkáról. Kevésen múlt a vezető gól, ez a vendégjátékosktól, köztük ter Stegentől is mindegy volt, verve voltak.

A 70. percre Quique Setien fejében is megfogalmazódott a gondolat, miszerint bele kéne nyúlni a meccsbe. Érkezett is az első csere Braithwaite személyében. A vitás körülmények között szerződetett dán  a legnagyobb meglepetésemre egyetlen perc alatt nagyobb káoszt okozott a védekezésünkben, mint teljes csapata a második félidő addig eltelt időszakában. Marcelo mellékszereplése közepette, ziccerben vihette Courtois-ra, aki immáron harmadik alkalommal mutatott be bravúrt, zördületlenül tartva a hálónkat!

Nem maradt azonban sokáig gól nélkül a publikum és szerencsére a másik kapunál jött a show! Kroos karmestereket megszégyenítő kézmozdulattal bíztatta indulásra Vinicius-t a balon és mivel a brazil szót fogadott, zseniális ütempasszt tálalt elé. A fiatal szélső eddig hadilábon állt a befejezésekkel, ezúttal azonban rákacsintott a szerencse is – no meg Gerard Piqué! Vinicius lendületből nyargalt be a tizenhatoson belülre, ahol gyengécske lövésébe pont úgy ért bele a menteni igyekvő bekk, hogy a labda a hálóba vágódjon! Ott van, vezetünk! Mindig öröm Madrid gólt átélni, pláne a Barcelona ellen, ezúttal csak a hab volt a tortán, hogy Piqué önelégült mosolya helyett a lehorgasztott buksija került a kamerák kereszttüzébe.

No de mire kiörömködtük magunkat és folytatódott a játék, hamar bajba került a Madrid hátul. Az egész második félidőben Casemiro zsebéből kukucskáló Messi indult meg egyedül a kapunk felé, senkitől sem zavartatva… Pontosabban Marcelo igyekezett felvenni vele a versenyt, de rá azt hiszem 10-ből 11 madridista csak legyintett, mondván, mostani formájában biztosan nem éri utol a hatszoros Aranylabdást. És ezen a ponton a kis bohócunk előrántott valamit a cilinderéből, megvillantotta, hogy miért számított éveken keresztül a világ legjobb balbekkjének: sallangmentesen, tökéletes ütemben, ellentmondást nem tűrően lopta le a lasztit Messi lábáról! Nagyon kellett ez Marci lelkének, úgy ünnepelt ő is a lelátóval, mintha éppen csak bevertük volna a másodikat!

A mintha aztán az utolsó percekben valósággá vált. Időhúzó cserének szánta Zizou Mariano Diazt, aki nagy meglepetésre került a keretbe, hiszen az idei szezonban még egyetlen percet sem töltött pályán a bajnokságban. Egy perce most már van és ennyi pontosan elég volt neki ahhoz, hogy lezárja a meccset. Egy jobboldali bedobás után leheletfinom testcsellel hagyta faképnél a megzavarodott Umtitit, hogy aztán szinte az ötösig nyargalva, kis szerencsével, estében a hálóba helyezze a második gólunkat! 2-0 ez a meccs megvan, győztünk!

Vinicius volt a hős?

Sosem gondoltam volna, hogy egy 19 éves tini és Mariano lesznek a gólszerzők egy El Clásicón, de inkább Vinicius az, aki rivaldafénybe került a vasárnap esti teljesítményével. Egyrészt a szélekre koncentrálódó támadójátékunkból fakadólag – no meg Semedo feljebb húzódásainak köszönhetően – sorra vágtázhatott a baloldali területekbe. Rettenet gyors a fiú és elképesztő technikája van, de valahogy úgy érzem, a tizenhatoshoz érve elfogy a tudománya. Ezúttal is megkérdeztem szerkesztőkollégáimat, először Viniciusról és a fenti kérdésről.

Raulitás: „Ő lett a hős, de nem ő volt a legjobb. Az első félidőben csak neki volt köszönhető bármiféle kreativitás a csapatban. A második félidőben intenzifikált presszing kedvezett Iscónak, aki fel is javult, míg Vini játéka csak a gólban különbözött az első félidőtől.”

ReAlantos: „Nem is a helyzetkihasználása az, ami rossz, hanem a fontos pillanatokban rossz megoldást választ. Nekem az a véleményem, hogy ez nem olyasmi, ami 2-3 meccs alatt megváltozhat, sokkal inkább 2-3 év tudatos fejlesztésre lesz majd szükség ezen a téren. Több játéklehetőség esetén a társak mozgásának feldolgozása is gyorsabban és ösztönösebben megy majd neki, így a kulcspasszok kiosztásában én szignifikáns javulást várok részéről.

Ami viszont aggasztó, az a helyzetkihasználása. Ma szerzett egy gólt, de ebben legalább akkora szerepe van Piquének, mint neki. Viszont az, hogy a kapu előtt rendre rossz megoldást választ, nem javul olyan mértékben idővel, mint a társakkal való összeszokottság. Hiányzik belőle az a gyilkos ösztön, ami a klasszis támadókat a jó támadók fölé helyezi – épp ezért én őt nem is támadónak, hanem inkább szélső középpályásnak definiálnám. Abban a szerepkörben pedig már most klasszisnak tekinthető.

Hogy ő volt-e a mérkőzés hőse? Röviden: nem. De hosszabban majd egy másik kérdésnél.”

Mariano kontra Jovic – eldőlt?

Mariano egyetlen perc alatt komolyabban letette a névjegyét az idei szezonban, mint szerb kollégája – állítható kis túlzással. Az, hogy a dominikai került a keretbe, jelentheti azt, hogy Zidane ráérzett a jó emberre, vagy azt is, hogy eddig élt a bizalom Jovic-al szemben. Kisarkítom persze a kérdést, de csak azért, hogy megnézhessük a társak véleményét.

Raulitás: „Remélem nem, mert az fájni fog. Az biztos, hogy eldőlt, hogy nem Benzemának kell kezdeni mindig.”

ReAlantos: „Semmiképp sem. Több mint 4 év dolgozik a szerb javára, egy gól pedig senkit nem emel piedesztálra, még akkor sem, ha a Barca ellen szerzi az illető. Az, hogy hosszabb ideig tart neki beilleszkedni, teljesen normális. Mariano beszél spanyolul, éveket töltött el korábban a csapatnál, még többet a spanyol fociban. Jovicnak ez az első éve, és bár lehetne tőle többet várni az eddig mutatottnál, volt már sokkal rosszabb nála.

Benzema sem lesz itt örökké, és hacsak nem igazoljuk le valamelyik nagy csatárpalántát, akkor minimum 1 év kezdőcsatárság Lukának is kinéz.

Marcsának jár a kalapemelés a góljáért, bár legalább annyi szerencse is volt benne, mint Viniében.”

Marcelo bementette magát a kezdőbe?

Marcelo jelölése a kezdőcsapatba sokkolólag hatott. Az elmúlt időszakához képest egészen jó meccset játszott, de azért a legjobbjától messze volt, sőt, ott talán már nem is lesz többé. Mindenesetre 1-0-nál ő volt az, aki klasszis belépőt tett utolsó emberként. Lássuk, hogyan vélekednek erről a többiek!

Raulitás: „Remélem nem, mert az fájni fog.”

ReAlantos: „Nem tartom kizártnak. Egyrészt, Zidane kezdői idén pont annyira kiszámíthatók, mint a zsákbamacska. Másrészt, legyen bármennyire is jó hatással Mendy a csapatszintű védekezésre, az elvitathatatlan, hogy a prime Marcelóhoz képest még sehol sincs a támadások segítése terén. A csapat pedig látványosan szenved idén a gólszerzés terén, így Marcelo kezdőbe nevezése nem feltétlenül ördögtől való.

Én mégis azt sejteném, hogy ha meg is kapja a szezon hátralévő meccseinek nagy részét, a következő szezonban már legfeljebb csak a kiegészítő szerepkörre pályázhat. Mendy, Reguilón és Hakimi is elé fog kerülni a ranglétrán.

Ezért a meccséért viszont mindenképp dicséret illeti a bohócunkat, mert szívét-lelkét kitette a pályára, és most a védekezésben is legjobb időszakait idézte.”

Összegzés

Sultan is megfogalmazta nekem a gondolatait, az ő válaszába viszont a szofisztikált stílus (no meg a rangidős joga) miatt nem mertem beleszerkeszteni.

„Ha valamikor érdemes eltekinteni az eredményből érveléstől, akkor az utóbbi időszak ilyen. A City meccs után is megírtam, hogy attól a kudarctól függetlenül meg lehet nyerni az EC-t, mert gyenge a Barca idegenben. De akkor azt gondoltam, hogy Zidane feltesz egy jó kezdőt is ehhez. A tény, hogy ebben a nagyon fontos időszakban az utóbbi 4 meccsből Marcelo 3-szor volt kezdő, Mendy pedig csak egyszer, az számomra enyhén szólva érthetetlen. Az, hogy ZZ a City meccs után újfent hosszú perceket késlekedik, hogy reagáljon a Madrid vezetésére, az nagyon messze van a profi szinttől. Az, hogy a Barca ellen Marcelo kezdetésébe nem bukott bele a csapat, csak a szerencsén múlt. Egyszerűen érthetetlen, hogy legalább az 1-0-ás vezetés után miért nem hozta haladéktalanul Mendy-t. Ezen nem változtat az sem, hogy Marcelo egyetlen egyszer mentett nagy helyzetben is. El tudom képzelni, hogy ha Mendy van ott, a helyzet sem alakul ki.

Az első félidő alapján csúnya visszaesést láttam egy fontos szempontból. A szezonban az volt eddig a legnagyobb bajunk, hogy a helyzeteket kihagytuk. Vasárnap este az első játékrészben a helyzetekhez szükséges utolsó passzokból rontottunk el saját feljegyzésem szerint 7-et! Tehát egy lépcsővel korábban elakadt a játékunk. Ez nagyon aggasztó volt. Főleg Marcelo nem érezte hogy kellene visszatenni a rendre tökéletesen érkező Iscónak a labdát a második hullámba, de Vinícius is elrontott többet ilyet. A visszatett bogyók nagymestere, Modric, a pályán sem volt, a másik, Valverde is a kapus elé centerezett egy nagy helyzetet, ahelyett, hogy a 16-osra tette volna vissza Iscónak. Pedig ő tényleg nagyon tudja ezt a játékot. Amikor meg visszatettük, Kroosra jött ki, aki ma a kapu közelébe se tudott lőni, hanyattesett minden lövésbe, és fölé-mellé szálltak a kísérletei. A matek kegyetlen, de a City elleni xG különbség itt is ugyanúgy megvolt az ellenfél javára, csak most Courtois védett (Messi kihagyta), nekünk meg volt két megpattanó lövésünk, melyekből gól lett. Vini a hosszúra tekerte, és a védőről ment a rövidbe. Mariano meg a támaszkodó lábára rúgta elcsúszva a labdát, és azon felpattanva jutott túl Ter Stegenen. Semmi baj, ugyanúgy üvöltöttem mindkettőnél, csak vegyük észre, hogy most visszajött Zidane faszmákja egy meccsre, ami teljesen OK, csak ne várjuk el ezt sorozatban, mert csalódni fogunk.

Hogy a pozitívumok is szóba kerüljenek, a City meccs után, ahol a végén fizikailag elfogyott a Madrid, hatalmas meglepetés volt számomra, hogy a Barca elleni második félidőt hogy bírta a tüdővel a csapat. Na, ennek akár középtávon is lehet komoly jelentősége. A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy Kroosnak az utóbbi 4 meccsén egyetlen indítása volt a védővonalak mögé. Mind tudjuk, melyik volt az a passz. Igen, a tegnapi gólpassz Vininek! Csak így tovább! Ezeket hiányolom, és ahogy már sokszor leírtam, az sem érdekelne, ha az ilyen kísérletek miatt visszaesne 5%-kal a passzhatékonysága. Mert abból a néhány jó kísérletből gólok születhetnek, melyek meccseket dönthetnek el, a meccsek meg a bajnokságot. Isco szerintem a Madridban soha nem mutatott még olyan érett játékot, mint az utóbbi egy hónapban. Felvette a kesztyűt, és odateszi magát. Ez az Isco vezére lehet a Madridnak. Ez az Isco különbséget tehet győzelem és vereség között. Remélhetőleg legközelebb abból a 7 labdából eljut hozzá 4-5. Egy csapat egyensúlya mentálisan nagyon fontos. Amikor egy brutál jól védekező időszak után a Sociedad elleni kupameccsen Zidane felrakott egy szedett-vetett kezdőt (hátsó 6 emberből 1 maradt, jobbra Carvajal helyére Nacho jött, ráadásul a további egyetlen jobbfutó gyalogkakukkot, Vazquezt a meccsre se nevezte), nos, akkor megszégyenítő vereséget szenvedtünk. Akkor írtam, hogy “Vissza a romlásba”, és sokan nem értették, de ott kezdődött a csapat vesszőfutása, mert a jó játék egyensúlyából mentálisan kibillentette a gárdát a csúnya vereség. Most az xG alapján egy fikarcnyival nem voltunk jobbak a Barca ellen, mint a City BL meccsén, mégis olyan mentális helyzetbe került a csapat, amit meg lehet lovagolni. És ez bizony nagyon fontos pozitívum!

Az én értékelésemben ez a több meccses sorozat a sevillai Betis elleni rangadóval zárul vasárnap. Ha az is meglesz, akkor biztosítjuk be a helyünket a Barca előtt. Akkor lesz igazán értékes ez a győzelem!”

Zárom sorainkat

Nagyon fontos győzelmet aratott tehát a csapat, ami (még egy gondolat erejéig Sultan szerkesztői chatben írt szavait idézve 4 pontot ért. Több remek egyéni teljesítményt láthattunk, kezdve a bravúrt bravúrra halmozó Courtois-tól, a jobboldali középpályásként is maradandót alkotó Fedén át a csapat támadásait remekül szervező Iscoig. Ami talán még ezeknél is fontosabb, hogy csapatszinten is láthattunk olyan mozgásokat, tudatos figurákat, ami arra utal, hogy végre volt egy markáns edzői koncepció a csapat játéka mögött. Gondolok itt elsősorban az egészpályás letámadás és a mélyen visszahúzódó bekkelés remek váltogatására, a széleken nyíló területek tudatos támadására.

Miként a Beharangozóban is írtam, nem jutottunk a mennybe attól, hogy legyűrtük az ősi riválist, de még csak a bajnokságot sem nyertük meg. Nagyon sok van még hátra a szezonból és lesznek még olyan találkozóink, ahol keményen meg kell izzadnunk a sikerért és a végső célért, hogy bajnokok lehessünk. Ugyanakkor ez a győzelem azt jelenti, hogy tovább élnek, sőt, egy lépéssel közelebb kerültek hozzánk a bajnoki álmok! Így tovább!

Természetesen, mint mindig, úgy most is várjuk a ti véleményeiteket is a kommentek közé!

Hasta el final, vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!