A Real Madrid magabiztos, 3-1-es győzelmet aratott a Real Sociedad ellen szombat este. Van miről beszélni, úgyhogy most sem maradtok összefoglaló nélkül, a Ti véleményeteket pedig várjuk a kommentek közé!

A mérkőzés beharangozóját úgy kezdtem, hogy az utóbbi időben megváltozott a légkör Madridban. A tegnapi találkozó alapján ez az állítás továbbra is tartja magát. A játékosok egytől-egyig hatalmasat küzdöttek és mindent kiadtak magukból. Helyenként kifejezetten tetszetősen játszva, magabiztosan, végig kontrolljuk alatt tartották az eseményeket.

Hamar jött a vendég gól

Még akkor is, ha a kezdés döcögősre sikerült. Ramos hatalmas egyéni hibájának és José (mármint nem a szerkesztőkolléga, hanem Willian) szemfülességének köszönhetően a baszkok hamar vezetést szereztek. Kapitányunk felelőssége az eset kapcsán megkérdőjelezhetetlen, tudta ezt ő is.

A gyorsan beszedett gól ellenére egy pillanatra sem zavarodott meg a társaság, nagy elszántsággal és maximális fordulatszámon pörögve keresték az utat a Sociedad kapuja felé. Ez az, ami számomra a legkellemesebb meglepetés volt. Úgy tűnik, hogy Zidane-nak sikerült az, ami köztudottan a legnagyobb edzői erőssége, miszerint rendet tett a fejekben, a játékosok halmaza ismét csapatként tud küzdeni a közös célért, de erre majd még visszatérünk.

A rossz kezdés ellenére tehát szembetűnő volt, hogy a Királyi Gárda nem esett pánikba. A védekezésben alkalmazott 4-1-4-1 es presszing jól működött, a Sociedad egyetlen, a 15. percben esett védelmi megingásunkból fakadó helyzetén kívül nem nagyon jutott el a kapunkig. A védekezés zártságában hatalmas szerepet vállalt az ismét klasszis formában focizó Casemiro, aki a gyors labdakihozatalokban is oroszlánrészt vállalt. A 37. percben aztán jött Benzema, aki szenzációs megoldást választva mellelte a labdát a kapuba. A félidő hátralévő részében kis túlzással a Sociedad a térfelén sem nagyon tudott átjönni. Ez a jelenség a Bernabéu közönségére is jó hatást gyakorolt, akik tapsviharral honoráltak minden begyűjtött labdát.

Remontada?

Zidane rendszere működött és már pont azon kezdhettünk gondolkozni, hogy a legrosszabbkor jött a félidő, hiszen a csapat mintha nagyon elkapta volna a fonalat. A fordulás után gyorsan egyértelművé vált, hogy ez a meccs jobban már nem is nagyon alakulhatna. Varane tanári megelőző szereléséből indult a kontra, aminek a végén Fede Valverde verte kapura a labdát. A Szoci pechére egy védő pont annyira ért bele a lövésbe, hogy az a kapu közepébe vágódjon, védhetetlenül. A Sociedad ezután is próbálta volna játszani a  kispasszos játékát, de – micsoda öröm ezt írni – szinte teljesen ellehetetlenítette a támadásszövéseiket a madridi presszing. Zengett is a leláton a „Cómo no te voy a querer”! A gyors gól után végleg beállni látszott a status quo, miszerint a mieink irányították a mérkőzést, a Sociedad-nak jóformán momentumai sem voltak. Odegaard azért így is megcsillogtatta finom technikáját és jelezte, hogy jó úton jár a fejlődése. Joggal bízhatunk benne, hogy ő azért madridi játékosként fogja letenni a névjegyét a Bernabéuban.

Remontada!

A második félidő állóvizét némiképp Bale beszállása bolygatta meg. A walesit már bemelegítésekor megkínálta egy masszív füttykoncerttel az összegyűlt publikum nagyobbik része. Aztán éppen a golfmester hathatós közreműködésével született a mérkőzés negyedik, egyben utolsó találata: Fedével való összjátéka után száguldott el a jobbon, majd a beadást követően a Benzema által visszafejelt labdából Lukita akkora gólt vert, hogy a harmadik visszajátszást is élmény volt nézni! Casemiro jelezte is, hogy bizony Bale-t is be lehet vonni az ünneplésbe.

Lehet, hogy érdemes lesz ebben a kérdésben is inkább bízni Zidane-ban, akinek láthatólag sikerül kezelnie a helyzetet. A francia továbbra sem rakott össze semmi különöset taktikai szinten, nemhogy nem reformálta meg a labdarúgást edzői meglátásaival. Az viszont tény, hogy a francia mentálisan mintha összerántotta volna a társaságot, a csapat játékáról üvöltött, hogy az öltözőben, ahol a különc Bale is megfér, most minden rendben van, mindenki a dolgára fókuszál. Casemiro teljesítménye ismét hihetetlen volt, a Fedével alkotott párosa megint nagyon jól működött középen. Varane és Ramos teljesítménye is figyelemre méltó volt, tanári módon érzik a megelőző szereléseket. Hazard egyre inkább formába lendül, ami ha gólokban egyelőre még nem is látszik, de az önmagában pozitívum, hogy finom testcseleivel és a megtartott labdákkal kulcsszereplője a baloldali támadásainknak, valamint egyszerre legalább két védő figyelmét leköti a mozgásával. Benzema továbbra is a csúcson, de azt hiszem, hogy ehhez már lassan kezdünk is hozzászokni.

Összegzés

A kapott gól nélküli sorozat megszakadt, de ennyi baj legyen, ez most egy jó kis produkció volt egy egyébként ügyes és agilis Sociedad ellen. Nagyon rövid periódusról van szó ahhoz, hogy hosszútávú következtetéseket vonjunk le, de az elmúlt egy hónap játéka kifejezetten ígéretes. Természetesen majd a Párizs-meccs lesz igazi erőpróba, de a játék képe, a csapat összeszedettsége az, ami igazán előremutató. Persze még van hová fejlődni, de abban bízhatunk, hogy Zidane a formaidőzítés nagymestere. Ennek megfelelően reméljük, hogy tavaszra fog igazán összeérni a brigád, amiből még bármi és annak ellenkezője is lehet. Sok van még addig, de annak örülhetünk, hogy a teljes tanácstalanságból megtalálta a kiutat a gárda, újra élvezettel lehet nézni a játékukat és izgatottan várhatjuk a következő szereplésüket.

Még a végén hadd osszam meg veletek, hogy jelen mérkőzéssel debütál új rovatunk. A továbbiakban minden meccs alkalmával igyekszünk nektek összeszedni a kommentszekciónkba érkezett hozzászólásaitok közül a legfrappánsabbakat. Kattintsatok ide, fogadjátok szeretettel, és ezúton is bíztatunk titeket, hogy tartsátok meg jó szokásotokat, legyetek ugyanilyen aktívak a továbbiakban is!

Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!