Sok mindent viszontláthattunk a Beharangozóban leírtakból. Egyik csapat sem tervezte meglepni a másikat valamilyen váratlan támadási variációval, érezhető volt, hogy a staff mindkét oldalon a vereség elkerülése miatt dolgozott sok-sok munkaórán át. A teljesítményünkkel elégedetteknek kell lennünk, az eredmény igazságosnak tekinthető.

Amit már kommentben is jeleztem a félidőben, az Thomas visszalépéseinek elmaradása volt a két belső védő közé. Ezzel ugyanis nem tudtak volna kimozgatni tőlünk embereket, hiszen Zidane 5 emberrel szállta meg a pálya közepét. Partey visszamozgásával nem sikerült volna kiüríteni egyik szélt sem, hogy ott meginduljon Lodi/Trippier, hiszen Bale és Hazard az esetek döntő többségében fegyelmezetten visszazárt.

Ezért az Atletico a pálya középső harmadában és az ő támadó harmadukban igyekezett a centrumban és a két félterületben járatni a labdát, hogy elvonja Nachót és Carvajalt a szélről, majd egy gyors kiforgatással Lodi/Trippier szabadon kapja a labdát és jöjjön a beadás. Ehhez a következők kellettek: a meccs legjobb (hazai) mezőnyjátékosa, Thomas a védők elé mozgott (nem közéjük… eléjük!), Koke Félix mellé mozgott fel, mögéjük pedig Saúl érkezett. Mivel laposan a korábbi meccseikhez képest kevésbé tudták felépíteni a támadásaikat, gyakran felemelték a labdát. Itt a megnyert fejpárbajokra és az úgynevezett második labdára (second ball, lecsorgó labda) is felkészültek. A megnyert fejpárbajok nem nagyon jöttek, Costa és Félix közösen 4 fejpárbajt nyertek meg, Ramos és Varane ötöt-ötöt. Ezen párbajok után szabaddá váló labdákat viszont gyakran ők szerezték meg, Vitolo az első félidő második felében már befelé mozgott és így folyamatosan túltöltötték a centrumot, rákényszerítve Nachót, Carvajalt a szélek feladására, hiszen nekik is reagálni kellett az Atletico létszámfölényére. Ők pedig ezekre vártak, ment szélre ilyenkor az indítás és jöttek a beadások. Az első Trippier beadásra másfél percet kellett várni. Szerencsére az angol védő nagyon rossz, már-már Marcelo-szinten művelte a beíveléseket, mert csapata 18 ilyen próbálkozásából nyolcat magára vállalt, amelyből összesen egy talált embert.

A meccset visszanézve újra láttam, ahogy gyakran 4-5, néha 6 hazai játékos van a pálya hosszanti tengely szerinti középső részén, amihez a mieink igyekeznek idomulni, mert nem akarnak emberhátrányt itt. Ezzel folyamatosan megoldják a vonalak melletti terület felszabadítását és jönnek a beadások. Érdekes, hogy ezek soha nem a második vonalra érkeztek – lehet, akkor nehezebb dolgunk lett volna.

A Beharangozóban leírtakkal ellentétben ennek a meccsnek a meg nem érkező első gól miatt nem volt sok fázisa. Voltak percek az első félidőben, amikor mi, voltak percek, amikor ők helyeztek nyomás alá a védelmeket, de soha nem „tekerték fel a motort teljesen”. Elvileg mindkét csapatnak meg volt a terület egy-egy, védőharmadban megszerzett labdából kontrát indítani, de az Atletico és a Real Madrid is egyszer élt ezzel (Joao Félix helyzete, amikor nem talált kaput a 7. percben; Valverde mesteri indítása után Hazard elfutása és csele Savic mellett, majd a blokkolt beadás a 22. percben). A csapatok nem a kontrákra voltak beállítva, hanem arra, hogy a kontrát úgy akadályozzák meg, hogy a másik csapat lehetőleg el se kezdje. Ezért a poszt címe és ezért írtam tegnap félidőben azt is, mindkét csapat olaszos filozófiával játszik: már a támadás fázisában készülnek (helyezkednek) a védekezésre. Ezen csak az első (és lehet egyetlen) gól segíthetett volna, mert 0-0 mellett mindkét csapat tökéletesen tudta, mit kell tennie a minimális eredmény (döntetlen) eléréséhez. A második félidő ezért ugyanúgy zajlott, ahogy az első, azzal a kis módosulással, hogy sokkal többször irányítottunk mi, mint ők. Nem véletlen, hogy Simeonét számtalanszor mutatta a kamera, ahogyan idegesen kommunikál a játékosaival. Lehet, hogy a Correa-csere nem vált be úgy, ahogy akarta (a srác fejese mellett is), lehet, hogy a pályán belül a hazai játékosok valamiért nem pörögtek eléggé ebben a játékrészben.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ha Mendy játszik, akkor közelebb álltunk volna a 3 pont megszerzéséhez, mint Nachóval. Ezt akkor is állítom, ha Benzema fejese és Bale égbe lőtt labdája előtt is a „fiatal” spanyol kanyarította be a labdát. Miért vagyok ezen a véleményen? Mendy természetes posztja a balhátvéd, bal lábas és robbanékonyabb, mint Nacho. Védekezésben neki sem lett volna ennél több gondja, ám komfortosabban érezte volna magát a pályán. Nacho alapvetően középhátvéd, de tud mindkét oldalon is játszani és nagyon fegyelmezett. Ezért örülök, hogy a keret tagja. Ám azt is látnunk kell, hogy épp a bal oldalon tudja a legkevésbé segíteni a támadásainkat. Hazard játékát Nacho is korlátozta. Mivel ritkán lépett fel, ezért kettő, időnként három hazai védő jutott Hazardra. Benzema vagy távol volt tőle, vagy ha Karim kilépett, hogy összjáték legyen köztük, akkor bent nem volt senki. Ha Nacho fellépett, akkor viszont Hazard Benzema felé húzódott. Bale beadásainál Hazard is rohant a boxon belülre. De a csapat egésze nem a támadásokra volt felhúzva, taktikai és játékosprofilok miatt sem. Azzal kezdtem, ezt a részt, hogy ha Mendy… Azzal fejezem be, hogy ha Marcelo játszik Hazard oldalán, akkor meg már az első félidőben eldöntötte volna a meccset a hazai gárda, mert ez a szigorú védekezés sokszor testidegen Marcinak.

A belga nincs jó formában, a támadásokhoz nem sokat tud hozzátenni, de a csapat és ő még nem is érezte meg egymást. Nincsenek egymásra hangolódva. Van egy olyan érzésem, hogy Hazard elég lelkis srác, akinek éreznie kell, hogy szerves része, sőt, fontos része egy társaságnak. Bele kell nőnie ebbe a helyzetbe. Jelenleg ő egy balszélső, aki fegyelmezetten elvégzi az edző által kért védekező munkát, de mellette tehetsége ellenére sablonos támadószélsőként játszik. Aki figyelte őt a Chelsea-ben, tudja, hogy ott a többiek hozzá igazodtak. Itt is ez lesz, ha elég türelmes lesz mindenki – Hazard tehetségét nem lehet vitatni. Sajnos én azt sem tudom vitatni, hogy a Világ mindent azonnal akar. Folyamatokban nem tud gondolkodni. Pedig ide (is) ez kell, így kell tekinteni ezt is. A Chelsea-ben annak idején a 4. bajnokiján lőtte meg az első gólját. Az Atletico elleni meccsünk volt a 3. spanyol bajnokija… Legyünk türelmesek. Please.

Már csak azért is, mert ugyanezt látom Valverde esetében is. Amit kért tőle az edzői stáb, azt megcsinálta. Ami előre plusz lett volna… Na, azt ez a fiatal játékos még nem meri megcsinálni. Amikor Modric beállt, a támadásépítéseinkbe azonnal élet költözött a jobb oldalon. Azért, mert Luka rendelkezik akkora rutinnal (meg taktikai, technikai tudással), amelyből önbizalmat merít és tudja, mikor lehet neki akár a tizenhatosra betörni. Ehhez azonban sokat kell játszani és elfogadni, hogy ezek a dolgok a játékpercekkel beépülnek az intelligens játékosok fejébe.

Lásd: Casemiro és Thomas. Casemiro évről évre fejlődik, egyre határozottabb, sallangmentesebb, hatékonyabb a játéka. A PSG óta meg aztán tényleg GOD-módban tolja. Ám neki is kellett rengeteg idő, hogy felvegye azt a rutint, amely akkor is átsegíti a nehezebb időszakokon, ha rossz formában lesz. Thomas a másik példa arra, hogy a játékosoknak bele kell „érni” a csapatba, a posztjukba. Tudjátok, hányadik szezonja ez Partey-nak az Atleticóban? A negyedik. Tudjátok, hány éves? 26. A tavalyi volt az első olyan szezonja, amikor ki lehetett jelenteni, hogy fontos láncszeme lett a Cholo-csapatnak. Idén pedig meghatározza a játékukat ez a srác. Ehhez kellett a kitartó munka a játékos és az edzői stáb felől is. Az első két szezonjában 12, illetve 13 Liga meccsen jutott szóhoz a Atleticóban, ami szépen hangzik, de ha mellé teszem, hogy ezeken 435 és 627 percet játszott… Az azért árnyalja a képet. Két szezonnal ezelőtt aztán 2380 percet töltött a pályán a bajnoki meccseken – ekkor azonban sokszor volt jobbhátvéd, jobb oldali középpályás, amit a társak sérülései magyaráznak.

Annak idején Zidane-nak fél év kellett, hogy formába lendüljön a Real Madridban. Már a közönség is fütyülte a világ legdrágább játékosát. De ő is és VDB is türelmes, kitartó és következetes volt. Emlékszik még erre valaki Trafoka kommentelőnkön (és rajtam) kívül?

A minták adottak. Az új igazolásoknak is – főleg, ha ekkora árcédula van a nyakukban – kell idő a beilleszkedésre, amely nem egységnyi mindenkinél. A fiatal játékosokban pedig pályájuk elején a tehetség van még meg, illetve a munkamorál. A rutinra és a játékuk fejlődésére, tisztulására még várni kell. De mindkét esetben megéri várni.

Akartam még írni valamiről? A meccs igazából egyszerű dolog volt, mindkét gárda elvégezte a házit és extrát nem toltak be, a spori nem volt megszokottan borzalmas, csak kettes alá, az edzők inkább elégedettek, mint sem és a találkozót amúgy is leelemeztem a Beharangozóban. A srácok a kötelező melót elvégezték, Zidane jól vizsgázott (csak az a megalázó 3 perc Jovicnak…), ám a támadóink rossz egyéni formában vannak (Bale, kaput találj!). Kroos átlövései nem lehettek tudatos taktikai elemek, mert mindkettő nem várt szituáció után érkezett (A bal lábasnál Kroos „gondolt egyet”, a jobb lábasnál Valverde egy kivágódó labdát fejelt Toni felé. Egyik sem tudatos támadás eredménye volt.)

Most pedig ülök be az időgépbe Stewie mellé. 😀

Kommentben jöhetnek az okosságok.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!