Solari első bajnokiján Real Madrid – Real Valladolid 2-0. A megérdemelt, de közel sem meggyőző győzelemmel végre kicsit feljebb kúszott a Madrid a tabellán. Összefoglalunk!
A Melilla elleni magabiztos siker után Solarival szemben rögtön megugrottak az elvárások is. Míg addig csak a bajnoki helyezés csinosításáról lehetett többnyire hallani, azóta már a játék szépsége és határozottsága is kiemelt prioritásnak örvend a szurkolók körében, a megfelelő rotációról már nem is beszélve. Miért ennyire könnyen megvezethető a madridizmus?…
Nos, a könnyed kupasiker után Solari semmit nem bízott a véletlenre, és Llorentén kívül az összes egészséges játékosát nevezte a meccsre.
Végül pedig a
Courtois – Odriozola, Nacho, Ramos, Reguilón – Modric, Casemiro, Kroos – Bale, Benzema, Asensio
kezdőnek szavazott bizalmat.
A 4-3-3-as felállás csalóka lehet, ugyanis a meccsen a gárda nagyon ritkán vette fel ezt az alakzatot. Támadásban inkább a már megszokott 2-5-3, védekezésben pedig némileg meglepő módon klasszikus 4-4-2 jelentkezett. Ez utóbbi a középpálya jobbra tolódásával, és ezzel egyidejűleg Asensio velük egyvonalba való visszazárásával jött létre. A két négyfős védelmi vonal ha nem is tökéletes, de – számomra legalábbis – várakozáson felüli teljesítménnyel rukkolt elő.
A támadásbeli 2-5-3 talán némi magyarázatot igényel. Ez úgy alakul ki, hogy a mágnestáblára felálmodott 4-3-3-ból a két szélső védő előrelép egy sorral. Ők kínálnak passzopciót a szélen a két oldalsó középpályásnak. Kialakul az Odriozola-Modric-Bale és a Reguilón-Kroos-Asensio háromszög. Bale és Asensio a leshatáron várja a labdákat. Benzema pedig szintén a két oldalsó középpályásnak, illetve esetenként a feljebb lépő Casemirónak, illetve Ramosnak kínál passzopciót, és köti le a belső védők figyelmét. Elősegítve ezzel a walesi-spanyol szárny esetleges kiugrásait.
Egyrészt, ellenfél is volt a pályán, nem is akármilyen védekezéssel. A csapatszintű taktika már-már Atlético-i magasságokban volt, így a széleken épített támadások többsége el is halt már a széleken.
Másrészt Asensio, de főleg Bale horizontális irányú mozgása bőven hagyott kívánnivalót maga után. Ezzel pedig Benzema újfent izolált ponttá vált a gépezetben, és a csapat támaszkodhatott kizárólag a beadásokra. Asensio játéka ennek ellenére a meccs egyik pozitívuma volt, ez azért kijelenthető.
Itt jegyezném meg, hogy fura a Real Madridban olyan szélen játszó játékost látni, aki tud többnyire pontosan beadni. Márpedig Odriozola labdái rendre veszélyt jelentettek a vendégek tizenhatosán belül.
Harmadrészt pedig hiányzott egy ember a középpálya csúcsáról, aki az ellenfél alakzatait szétzilálhatta volna (ezt persze vehetjük akár az előző két pont következményének is). Nem véletlenül imádkozott mind Jose, mind pedig szerény személyem a meccs ezen szakaszában egy Bale-Isco cseréért.
Nem segített az sem, hogy több egyéni teljesítmény is erősen az elvárt szint alatt leledzett. A már említett Bale-en kívül Kroos is messze elmaradt legjobbjától, illetve Casemiro is hozott már jobb meccset az idei bajnokságban.
A fentebb említett háromszögek így inkább lettek párosok: a bal oldalon Reguilón és Asensio formálták a játékot, a jobbon pedig Odriozola és Modric. Ennek megfelelően a jobbon alig egy-két esetben sikerült a védelem mögé kerülni, olyankor is csak Álvaro fizikumának köszönhetően. A balon pedig általában sikerült a védők mögé jutni, viszont az esetek túlnyomó többségében az oldalvonal közvetlen közelében, ahonnan egy többé-kevésbé veszélyes beadás következhetett attól függően, hogy azt éppen Asensio vagy Reguilón végezte el. Meglepő módon(?) az első bajnokiján szereplő hátvéd volt ebben sikeresebb.
Nem meglepő tehát, hogy ebből a szárnyaszegett, esetleges támadásból a Valladolid játszi könnyedséggel tudott egy-egy veszélyes kontrát indítani. Láthatóan az volt a céljuk, hogy az első félidőt ússzák meg kapott gól nélkül, és ezt tökéletesen végre is hajtották a szokásos 4-4-2-es felállásukkal.
Összesen egy-egy komolyabb helyzet volt mindkét oldalon, a félidei 0-0 igazságosnak mondható.
A szünetben nem változtatott sem Solari, sem a másik oldalon Sergio, így az első cseréig a játék képe sem módosult. Ez a csere az 56. percben jött el, amikor Solari merészet húzva Casemiro helyett küldte be Iscót.
Ez természetesen szerkezeti váltást is jelentett, hiszen Kroos és Modric is hátrébb került, Isco pedig az eddig a középpálya csúcsán tátongó lyukba.
Rögtön fel is élénkült a meccs, helyzetek jöttek mindkét oldalon. A Valladolid balszerencséjére rövid időn belül kétszer is eltalálta a keresztlécet.
Ezt az időszakot az zárta le, amikor az utolsó húsz perc elején először Bale helyett Lucast, majd Asensio helyett Viniciust küldte pályára Solari. Bár Vazquez lényegében semmilyen változást nem hozott a walesihez képest, a fiatal brazil lendületesen szállt be.
Amikor pedig már mindenki kezdte tudatosítani magában, hogy újabb pontvesztés kerül a csapat neve mellé, végre újra ránk mosolygott Fortuna: Vinicius lövése irányt változtatott egy védőn, amit így a Barca-nevelés kapus már nem tudott hárítani, 1-0.
Alig pár percen belül előbb Nacho, majd Benzema borult el az ellenfél tizenhatosán belül, utóbbiért pedig büntetőt ítélt a játékvezető. Ramos pedig újfent bebizonyította, hogy helyén a(z) szíve esze (ja, az nincs is neki) önbizalma egója, és az elvetődő kapus felett bepanenkázta a tizenegyest, 2-0.
Innen pedig már nem tudott felállni az ellenfél, Solari tehát győztes meccsen, kapott gól nélkül mutatkozott be a Ligában.
Remek meccset vívott a két csapat, amiből a végén magabiztos különbséggel, de szerencsésen a Real Madrid került ki győztesen. Nagyon kellett ez a győzelem mind a Realnak, mind pedig az első bajnokiján irányító Solari mesternek.
A védekezést láthatóan javította az argentin mester, de itt és támadásban is van még hova fejlődni.
Egyik kommentelőnk írta a beharangozó hozzászólásai közé az első félidőben, hogy a Real kontrollálja a mérkőzést, és a Valladolidnak köze nincs hozzá. Én ezt inkább úgy láttam, hogy a lila-fehérek szándékosan engedték át a területet a mieinknek, hogy a remek védekezésük segítségével kontrákat tudjanak indítani.
Ez volt tehát a Real Madrid – Real Valladolid mérkőzés, melyen a blancók végre visszatértek a győzelem ösvényére. Reméljük, nem csak ideiglenesen, ez a továbbiakban a Plzen és a Celta csapata ellen derülhet ki.
Összefoglaló:
Nem nehéz egyetérteni abban, hogy a Bajnokok Ligája 2023/24-es döntőjének favoritja a Real Madrid. Drágább…
A La Liga utolsó fordulójára eldőltek a fontos dolgok, ezért, ahogy várható volt, időben szét…
Az utolsó előtti fordulóhoz érkezett a La Liga idei kiírása. Itt már a meccsdömping egy…
Három fordulóval a vége előtt az Alevés jön a Bernabeuba kedden este. Nagyon este. Késő…
A La Ligában véget értek számunkra a fontos dolgok, igazán olyan állításokat lehetne még megvédeni,…
Ez lesz az az este, ami elé nem kell, sőt felesleges a bő körítés. Ezerszer…
View Comments
The point of view of your article has taught me a lot, and I already know how to improve the paper on gate.oi, thank you. https://www.gate.io/signup/XwNAU