Az ellenfél táborában

Szép jó reggelt, madridisták!

Ti, akik már legalább egy éve követtek minket, tudhatjátok; akik az után csatlakoztak hozzánk, azok pedig tapasztalhatják: a BL-döntő előtt posztcunamival jelentkezünk. Ehhez persze az sem árt, hogy a Real Madrid ott van a BL-döntőben… 😀 Tegnap elolvashattátok Sziklai Attila véleményét, ma pedig egy (azaz több) újabb külsős véleményt tárunk elétek. Olvassátok, majd véleményezzétek a kommentek között! 

Szóval, mint említettem, ma több véleményt is elolvashattok. Felkerestük ugyanis a Vörös Fonatot, hogy a másik oldal hangulatát, véleményét is megismerhessétek. Óriási megtiszteltetés, hogy négy szerkesztőjük is válaszolt a kérdéseinkre, így most sokszínű betekintést nyerhettek az ellenfél kulisszái mögé!

MM: Mint Pool-szurkolók, hogy éltétek/élitek meg a döntőbe jutást?

guthmate: Számomra egészen hihetetlen az, hogy idén bejutott a csapat a BL-döntőbe. Majdnem olyan hihetetlen, mint a Leicester City bajnoki címe volt 2 éve. Mindkettő olyan hihetetlen és kilógó esemény, amely megkérdőjelezi a lassú szisztematikus csapatépítés jelentőségét és realitását. Megkérdőjelezi, de elvetni nem tudom és nem is akarom. Csak éltetni Kloppot, hogy kisebbfajta csodát élhetek meg, hiszen hol normális az, hogy egy olyan csapat, amelyik a 2009-10-es szezon óta idén volt egyáltalán 3. alkalommal a sorozatban, frissen indulva döntőbe jut? Egyszóval mesés élmény.

szederbokor: Én igazából szerintem még nem is fogom fel igazán, mert teljesen irreális ez az egész. 2007-ben, 14 évesen már egyértelműen volt valami Poolos beütésem, de még épp csak az általánosból ballagtam, egyáltalán nem éltem meg azt a sorozatot, azóta meg ugye egészen máshogy alakultak a dolgok, úgyhogy ez igazából nekem inkább villámcsapásszerű élmény, mint bármi más. Egyszerűen nem tűnik ésszerűnek, hogy ez van, ezért ki is záródik az, hogy ez a valóság. Ebben persze segít az is, hogy a két évvel ezelőtti Dortmund elleni EL-negyeddöntőhöz képest a teljes BL-idényünk gyerekjátéknak tűnik, és baromira nem ezt szoktam meg magunktól. Ez nem a valóság.

macca8: Hogy elrepült az a 11 év.  🙂 Azóta született három gyerekem is 😀 , a klub majdnem csődbe ment, Roy Hodgson (?!) is pusztított nálunk, játékosunk volt Christian Poulsen vagy Charlie Adam, hogy az angol Messiről (Joke Cole) ne is beszéljünk. Hát, ilyen mélyről keveredtünk most oda, hogy BL-döntőt játszhatunk. Valahol ez teljesen szürreális dolog, mert bár öt alkalommal miénk lett a nagyfülű, de ahhoz a bizonyos heritage-hez már nem csak a hetvenes-nyolcvanas évek aranykora és a 2005-ös (szintén szürreális) BL-diadal tartozik hozzá, hanem az elmúlt 27 év bajnoki cím nélkül, az elmúlt 7-8 év európai porondon mutatott semmije (nagyon ott sem voltunk, ugye) is. Klopp egészen elképesztő teljesítménye az, ami ilyen magaslatokba juttatott minket: csoda, ajándék, minden perce tömör gyönyör, örülünk, Vincent. De ha már ott vagyunk, miért ne nyerjük meg? 😉

GlenTheMathematician: A kieséses szakasz minden meccse egy orgazmus volt, aminél azt hiszed (bár nem gondolod), hogy nem jön több. Szóval most ott állunk meztelenül, kitágult pupillákkal, szinte semmi energiával, és várjuk a tényleg végső játékot. Eredeti kérdésedre a válaszom tehát: pazarul élem meg a dolgot. Realistább énem pedig szintén, mert nekünk a PL top4 volt idén a priority, az meg is lett, ez a BL-menetelés csak valami mese habbal. Még inkább a játékunk Kloppal, és a döntő inkább csak annak megkoronázása.

MM: Hogy látjátok az esélyeket Ti, szerkesztők? Milyen a szurkolók, olvasóitok általános hangulata, véleménye ezt illetően?

guthmate: Az esélyekről nehéz beszélni reálisan. A magam részéről a Porto volt a sorozatban az utolsó ellenfelünk, amelyről azt gondoltam esélyesebbek lehetünk, de még ellenük is voltak félelmeim. Reálisan mennyi esélyünk lehet a sorozatot az elmúlt 4 évből 3 alkalommal behúzó csapat ellen? A magam részéről abszolút ajándéknak fogom fel a meccset, amin bízom a mese folytatódásában.

szederbokor: 65-35-öt adnék a Madridnak, de főleg a pocsolyahatás miatt. Ott fogunk állni Kijevben remegő térdekkel a szar hangulatban, ahol 2×16 ezer ember próbál majd 40 ezer tiszteletjegyest kompenzálni, és akkor még jön az, hogy baromira nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ilyen szinten játszunk. A Sevilla ellen is képesek voltunk leolvadni két éve a döntőben, most is gond nélkül benne van egy ilyen. Rengeteg hibát fogunk véteni, a kérdés annyi, hogy ezt ki tudjátok-e használni, vagy képesek leszünk-e kompenzálni mindezt elöl.

macca8: nyilván a Real az esélyes, egy BL-döntő nagyrészt a tapasztalatról, mentális felkészültségről szól. Alapból mindkettő a madridiak mellett szól, nekünk akkor lehet esélyünk, ha pszichésen a legjobb állapotban lesz a csapat, tökéletesen tudnak koncentrálni, lehetőleg rövidzárlatok, kihagyások nélkül (amire főleg a védelmünk hajlamos, Lovren és korából adódóan Alexander-Arnold). Fekszik viszont az esélytelenség teher nélkülisége, Klopp nagyon jó abban, hogy a nálánál esélyesebb csapatokat agresszív letámadásával, intenzív fizikai harcmodorával (Firmino fantasztikus ebben: végig ott liheg a védők és a mélységi irányítók nyakán, rendkívül okosan és agresszíven közelítve meg őket, zárva a passzsávokat, és irányításával csoportokban támadjuk a megfelelő pillanatokban a labdás játékosokat – ez is kulcs: hogy ezt tökéletesen kivitelezzük-e). Az biztos, hogy a közel kéthetes pihenés jót tesz a csapatnak, mert nagyon elfogytak és elfáradtak az elődöntő utánra. Para, hogy középpályán elég kevés a variációs lehetőség, hiszen Can szinte biztos és Ox pedig sajnos teljesen biztosan nem áll rendelkezésre, így a meccshiányos Lallana az egyetlen csereopció. Szóval 99,9 százalék, hogy a Karius, AA, Lovren, VvD, Robertson, Milner, Henderson, Wijnaldum, Salah, Firmino, Mané tizenegy kezd. Csereként pedig szintén nincs nagy merítési lehetőségünk: a Klavan, Moreno, Clyne hármasból ketten odaülhetnek (Matip is sérült), középpályán van ugye a most visszatérő Lallana, esetleg a 18 éves Woodburn, elöl meg Solanke és Ings. Szóval a kezdő nyerheti meg a meccset, a cserepadtól nem kell rettegni. Én azt remélem, hogy lesz egy vagy két olyan periódusa (10-15 percek is elegendőek) a meccsnek, amikor olyan nyomás alá tudjuk helyezni a Madridot, amikor több gólt tudunk lőni, mert egy gól most nem lesz elég. Ha ez sikerül, akkor lehet esély.

GlenTheMathematician: Esélyünk a macca-féle érvelés alapján lehet: esélytelenként, teher nélkül nagy focikat tudunk bemutatni. De ez akkor is a BL-döntő a dupla címvédő ellen, azaz nincsenek ábrándjaim eltekintve borzasztóan hullámzó liverpooli mentális állapotunkat: csoda kéne egy Pool-győzelemhez, és mindenkit mellbe vágna. Ettől persze én is, meg a Fonat-kommuna nagy része bizakodva néz a meccs elé, mert ha vajmi esélyed van, főleg egy ilyen romantikus sportban, akkor az érzelmileg teljesen magával ragad. Egyébként a kommentmezőben is az az általános hozzáállás, hogy ez egy teljesen váratlan ajándék meccs, vesztenivalónk nincs sok, úgyhogy bármi van, nehéz érzések nélkül fog fogyni a sör.

MM: Végezetül pedig mit vártok a döntőtől? Sokgólos, lüktető, érzelmes focit, vagy inkább taktikus tapogatózást? Esetleg valami teljesen mást?

guthmate: Azt gondolom a Liverpool egyetlen esélye lehet megnyerni a sorozatot, ha egy sokgólos csata alakul ki és nem sikerül a Realnak a Mourinho óta látható a Zidane alatt is jellemző taktikus, csúnya, biztonsági avagy védekezős fociját hoznia.

szederbokor: Ha nem rontja el valaki valahol nagyon az elején, akkor 15 perc tapogatózást, aztán gátszakadást. Nincs olyan isten, hogy ez 1-0 legyen, itt valahol valami el fog törni, és utána az özönvíz. De önmagában még az se dönt majd el semmit, bármelyik csapat képest lehet bárhonnan felállni, szerintem az utolsó pillanatig lehet majd majszolni a körmöket.

macca8: Ahogy fentebb írtam – és egyetértve mindkét kollégával -, a támadófocinkban a sok gól van (130 gólt lőttünk a bajnokságban és a BL-ben, utóbbiban 46-ot, ami rekord, ugye), így ezt várom inkább a döntőben is.

GlenTheMathematician: Én valamiért úgy érzem, hogy a Real nekünk fog esni, mi megszeppenünk, aztán 20 perc után kezdünk majd hasonlítani az idei Liverpoolra, és onnantól egy elég izgalmas, fordulatos meccs lehet. Az utolsó negyedben szerintem is vérengzés lesz, valamelyik fél szerintem csúnya aránnyal fog végül kikapni, de a nézők jól fognak szórakozni.

MM: És végül, who are ya? (Mióta vagy Pool-drukker, és mióta blogger)

guthmate: Retrospektíve elég ironikus, hogy milyen furcsán tudnak alakulni a dolgok. Még általános iskolásként az első nagy foci esemény amit teljes figyelemmel követtem az az 1998-as VB volt. Ezen a VB egy kis sihedernek az Argentinoknak lőtt csoda gólja pecsételte meg a sorsomat, hiszen mikor kiderült, hogy profiként a Liverpoolt erősíti meg is lett a CSAPATOM. Róla (Michael Owen) kiderült, hogy a fő traitor, de jobb csapatom nem is lehetne.

A Fonaton, mint mindannyian kommentelőként kezdtem. Gyakorlatilag a kezdetektől jelen voltam. Bloggerként avagy Jakuzzi tagként 2013-óta, azaz több, mint 5 éve fárasztom kis kommunánkat.

szederbokor: A Pool-drukkerségemnek nincs éles határvonala. Kuyttől eredeztetem, akihez még a 2000-es Eb Hollandiája vezetett. Akkor nyolc évesen nem igazán fogtam nagyon fel a dolgokat, de valamiért a jugóknak szurkoltam amikor a hollandok lemosták őket 6-1-re, és azóta van bennem a Hup Holland. Kuyt 2006-ban került a Liverpoolhoz, én meg még a németországi vébén szúrtam ki őt magamnak, úgyhogy vélhetően 2006 óta számítok Poolosnak, bár már előtte is megvolt a szimpátia ebbe az irányba. (De a 2005-ös döntőn azért elmentem aludni a félidőben…)
A Vörös Fonatot már a kezdetén, 2010 októberében megtaláltam, a törzskommentelői oldalról az íróira 2012 novemberében kerültem át egy generációváltással, és egy Erasmusos évnyi passzivitást leszámítva most is jelen vagyok a most már egészen kibővült Jacuzziban.

macca8: A bátyám hatására lettem Liverpool-szurkoló, még a nyolcvanas évek közepén (vagyis már közelebb vagyok az ötvenhez, mint a negyvenhez, sajnos), bár akkor még gyakorlatilag csak a BEK-döntőket, később az FA-kupa döntőit lehetett nézni itthon, így leginkább a Népsport szűkszavú tudósításaiból hámoztam ki, mi lehet a csapattal. Nst-olvasó és valamennyire kommentelő is voltam, a Fonat-ot is gyakorlatilag kezdettől fogva olvastam, és végül kommentelőből 2012. novemberétől lettem posztíró is.

GlenTheMathematician: Egy bizonyos 2005-ös BL-döntő 3-0-ás félidejében elmentem aludni iskolásként. Na, hát aznap nem is lettem még Pool-szurker, hanem 2 évvel később, mikor a Chelsea elleni BL-elődöntő visszavágóját Hajdú B. egy liverpooli kis werkfilmmel vezette fel. Magával ragadott az az atmoszféra, ami körüllengte ezt a klubot, abszolút magaménak éreztem. A tizenegyeseknél már feldöntöttem a fotelt örömömben, mikor Reina megfogta őket. Fonatra majdnem a kezdetektől, 2011 környékétől járok kommentelőként, szerkesztő pedig 2016 január óta vagyok.

Egy rövid zárás erejéig visszavenném a szót. Először is szeretném még egyszer megköszönni az együttműködést a Vörös Fonat szerkesztőinek, és azt, hogy elfogadták a felkérésünket. Titeket pedig még egyszer biztatnálak arra, hogy véleményezzétek a szavaikat!

Tegnap a Teljes Terjedelemben Jose volt az egyik vendég. Ha még nem hallgattátok meg a podcastet, akkor itt a lehetőség! 😉