Mit gondolunk a Real Madridról? – avagy interjú három vendégünkkel

Fontosnak tartom, hogy amennyire lehet, objektíven lássuk a történéseket, még ha az a kedvenc csapatunkkal kapcsolatos is. Éppen ezért szívesen olvasom nem Real-szimpatizánsok véleménynyilvánítását, főleg, ha nem fröcsögés, és kiváltképp, ha taktikai vonatkozása is van. Ha csak a Realhoz köthető médiumokat olvasom, akkor sokszor nagyon szép kép tárul elém, márpedig a Realnál elég nagy hullámzások vannak. Ha úgy tetszik, végletek, ezért nehéz sokszor objektíven látni, és helyesen megítélni a helyzetet. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy érdemes lenne kikérni mások véleményét. Nagyon érdekel, és kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani az egyes kérdéseimre. Na, de kikről is van szó? A tovább mögött megtudod. 

Szóval a három vendégünk, a Tot el Camp bloggere Johneagle, valamint korábbi két szerkesztőtársunk, Maverick és Equinox. Johneagle ugye Barca szurkoló, Equinox viszont nem ragadt le egy csapatnál. Megrögzött La Liga fanatikus, de a csapatok közül nincs kedvence, bár a top3 mindegyikét kedveli. Kit jobban, kit kevésbé. Maverick pedig Real fan, de munkája és családja miatt fogalmam sincs, mennyire tart lépést a történésekkel. Viszont erre is fény fog derülni.

1. Mennyire követed a Real meccseit jelenleg? Ha egyáltalán láttál néhány meccset, akkor mi általánosságban a véleményed a látottakról, a Real játékáról? 

Johneagle: 

A Real meccseit alapvetően három esetben követ(t)em: ha jó focit játszik a csapat, a BL utolsó szakaszában, illetve ha a Barça is érdekelt. A jó foci leginkább a század elejére vonatkozik, ahol minden ellenérzésem mellett is szívesen néztem a Madridot. A BL-t nem kell magyarázni, az érdekeltség pedig az egymás elleni meccsekre vonatkozik, illetve, ha a bajnokságban közvetlen riválisok vagyunk. Azaz főleg a bajnoki szezon végén és akkor, ha a két csapat között zajlik a versenyfutás a trófeáért. És mivel ez utóbbi nem áll fenn idén, nem tudok semmi közelebbit mondani a témáról. Hülyesége(ke)t meg nem akarok. Megj.: ami feltűnt a Juventus elleni meccsen, hogy a Real milyen fantasztikusan semlegesítette a feltolt letámadást a gyors, szép, okos passzokkal. Csapatszinten világklasszis produkció volt! Elismerésem!

Equinox:

Rendszeresen nézek Real Madridot, ha nem is vallásosan, minden meccset követve, ki nem hagyva egyet sem. Azt látom, hogy a nagyok ellen mindenki motivált, de a kicsik ellen sokkal jobban fel kellene pörögni. Én nem mondom, hogy nagy napján a Betis nem nyerhet Madridban (de persze az is necces), de a Levante ellen nem hogy ciki a 4 pont elszórása, hanem egyenesen vérlázító. Játszhat akármilyen jól, az alsóház ellen illene hozni 2 győzelmet, mert az ilyenekbe került a bajnoki cím, vagy legalább a versenyfutás. Szerintem 2. helyet sem érdemel egy ilyen kiegyensúlyozatlan csapat, szerintem ez egy kupacsapat, bárkit meg tud verni 2 meccsen, de a kiegyensúlyozottság nem erénye. A rendszeres 1-0-ra verések szerintem bizony szépek, és meg kellene tanulni, hogyan kell csinálni őket.

Maverick:

Be kell valljam, az utóbbi hónapokban – munka, kiöregedett egykor játszani tudó veteránként való levezetés egy alacsony osztályú és átlagéletkorú területi floorball ligában, család három főre bővülése két hete – kevesebb időt és figyelmet tudtam szentelni a csapat tevékenységének: az időbeosztásom optimalizálása céljából jobban kell szelektálnom, hogy melyik találkozókat is nézem meg. A szokásos rangadók, a BL-csörték és azok a meccsek élveznek elsőbbséget, amelyek a kezdő ismeretében valami új információval, érdekességgel szolgálhatnak. Egy BBC-s kirándulás a tabella alsó felében tanyázó csapat ellen már fennakad ezen a rostán, ahogy egy BL meccs előtti energiaminimum jegyében letudott, a hátrány ismeretében tét nélküli bajnoki is. 

Nehéz általános véleményt megfogalmazni, mert szerintem ahogy nem létezik az elmúlt időszakban sokat emlegetett „átlagos választópolgár”, úgy „átlagos Real Madrid” sem. Annyira széles spektrumon mozog a csapat teljesítménye téttől, ellenféltől, kedélyállapottól, kezdőtől, páratartalomtól és Perez átutalásaitól, még ki tudja mitől függően, hogy ember legyen a talpán, aki értelmes átlagot tud vonni ezekből. Ez egyrészt izgalmas – „ma vajon mi lesz a meglepetéscsomagban?” – , másrészt sokszor bosszantó – „most komolyan ezért maradtam itthon/fenn?” – a szurkoló számára. A nyűgként megélt bajnokik és hetekig tartó monoton, egyhangú teljesítmények után valóságos atomvillanással érnek fel a héten látotthoz hasonló produkciók. Ezek a katartikus élmények éltetik mind a szurkolói szeretet, mind pedig a már magát agyonnyert keret motivációjának lángját! 

2. Mit gondolsz a jelenlegi Real Madridról? Teljesítmény, taktika, eredmények, minden olyan aspektus, amit fontosnak tartasz, azok alapján miként látod a Realt?

Johneagle:

Én azt gondolom, az idei szezon megmutatja azt, hogy fontos a jó bajnoki szereplés is a külvilágnak. A Real idén nem játszik jó/érdekes meccseket a szezon jelentős hányadában, ezzel pedig csökken(het) a kívülállók érdeklődése. Az már „nem hír”, hogy a Madrid pocsékul kezdi a szezont, akkora focifanatikus nem vagyok, hogy (érdektelen) BL csoportmeccseket nézzek számolatlanul, így aztán azt érzem/látom, hogy a csapat/a klub némi veszteséget szenved a megjelenési felületeken. A BL egyenes kiesés 6-7 meccset jelent egy évben, a bajnokság viszont heti rendszerességgel foglalkoztatja az embereket. Ha viszont egy csapat – mint pl. idén a Real – nincs ott a végén közvetlen esélyesként a bajnokságban, akkor érdeklődést/nézettséget veszít(het). 

Equinox:

Taktikailag nem egy világverő csapat, ez még mindig a kerete miatt klassziscsapat, ahogy volt is jó ideje, és remélem, lesz is még sokáig. A BL-ben mintha kicserélnének mindenkit, ez a klub összenőtt ezzel a kompetícióval. Ez egy olyan dolog, amit mindenki tud, és egyből ezzel asszociálja a Real Madridot, és ez egy jó dolog. Európa legnagyobb kupája a Real Madrid specialitása, a hírnevének az alapja.

Maverick:

Ha tömören és hatásvadász módon akarok fogalmazni, akkor talán azt mondanám (kicsit félreérthető, de egyáltalán nem leszólónak szánt módon, csak nem tudok jobb kifejezést használni), hogy laikus szemmel nézve ez a Real lehet a „legrosszabb” legjobb/korszakos csapat emberemlékezet óta. Ez alatt azt értem, hogy ugyan nagyon szépen, élvezetesen és precízen ki tudjátok elemezni a blogon, hogy mi és miért történt, mi állt az adott megnyert BL párharc hátterében, mi volt a nagy húzás, a siker titka, a BL elődöntők majdhogynem végeláthatatlan sora és a 4 év alatt vitrinbe tett 3 serleg meg önmagáért beszél, de az egyszeri fotelszurkoló számára (valljuk be, néha még magunknak is talán) szerintem tulajdonképpen teljesen érthetetlen, hogy mitől is igazán jó ez a Real, mitől lesz helye a történelemkönyvek lapjain, míg mondjuk a Pep-féle „Csodabarca” vagy az ezredforduló Madridja esetében még anyukám számára is ordított a képernyőről, hogy ez valami más! Nincs ezzel semmi gond, de ez teszi valahol szerintem ellentmondásossá és nehezen megfoghatóvá ezt a ZZ-féle Madridot. Talán éppen ennek is köszönheti a sikerességét! 

A taktikába nem mennék bele, ezt nálam sokkal jobban és alaposabban rendszeresen kielemzitek. Egy olyan aspektust emelnék ki ehelyett, amelyről talán kevesebb szó esik – részben azért, mert lévén nem vagyunk jelen az öltözőben, csak találgatni tudunk az apróbb jelekből –, de szerintem döntő fontosságú lehet kulcsszituációkban (illetve a rendszeres olvasók úgyis tudják, hogy ez az én személyes vesszőparipám és képzeletbeli manageri karrierem csapatjáték-filozófiájának alapja): noha hajlamosak vagyunk elakadni a Ramos-Casemiro vonalon, vagy röhögni és/vagy agyvérzést kapni az időszakonkénti óvodás szintű játék meg nem értésből adódó CR hibákon és méltatlankodásokon, Benzin dedós/agyhalott botrányain, de ez a Real keret a labdarúgás vonatkoztatási rendszerében főleg a kulcsposztokon kiemelkedően intelligens (a szó klasszikus értelmében is): Asensio-Isco-Modric-Kroos, és hozzájuk jön még az átlag feletti játékintelligenciájú Carvajal, Marcelo, Benzema a teljesség igénye nélkül. Ez ad egy komoly flexibilitást, ha úgy tetszik improvizációs képességet a váratlan szituációkhoz való alkalmazkodás terén, illetve könnyebbé teheti magát az együttműködést, az ilyen társaságban ennyi idő alatt időszakonként óhatatlanul felbukkanó konfliktusok kezelését is. Ennek belátáshoz nem kell profi labdarúgónak lenni, elég szétnézni a saját életünkben, a munkahelyen, és hozzáképzelni még a felfokozott állapotban az adrenalin bombák súlya alatt leomló gátakat. Véletlenül sem akarom azt mondani a magyar szakértői hagyományok legszebb pillanatait megidézve, hogy ez fontosabb a taktikánál, és lényegében elegendő kiküldeni a srácokat egy „Játszatok vidáman!” utasítással, csak annyit állítok – azt viszont makacsul –, hogy a döntő pillanatokban ez egy „de jó, hogy így van” tulajdonsága a keretnek, ami ezen a szinten jelentheti akár a szükséges pluszt is! Érdemes felidézni, hogy a Pep-féle Barcelona középpályájára szintén álltak ezek a megállapítások. 

3. Nem oly rég feljött egy kimutatás az U21-es spanyol válogatott játékosokról, hogy mennyi percet kaptak eddig a klubjaikban. A statisztika végén kullogtak Ceballosék, holott a tehetség és a korábbi csapatában elfoglalt szerepe alapján több is juthatna nekik. Mit gondolsz erről? Jó vagy rossz dolog? Netán helyes? Vagy a mai top futballban ez a standard és így is tudnak fejlődni? Mi lehet ezeknek a játékosoknak a nem túl távoli jövője?

Johneagle:

A téma nagyon összetett, én is csak egyetlen szempontot emelnék ki. Ez pedig az a szempont, amiben a kiscsapatok fiataljai talán előnyben vannak a nagyokkal szemben. Maguk az utánpótlás szakemberek sem egységesek abban, hol kell elkezdeni felkészíteni a profi környezetre a fiatalokat, nyilván én se akarom megmondani, de az biztos, hogy közvetlenül a B csapatok alatt – 16-17-18 évesen – már nagyon ott az ideje. Ezzel szemben a nagy klubok fiataljai nem/nehezen jutnak ehhez alkalmas körülmények közé, míg a kicsik nagyon is. Közelebbről arra gondolok, hogy míg a nagy csapatok fiataljai egy évben legfeljebb két hétvégén (Copa Del Rey és a Copa de Campeones versenysorozatok) találkoznak a mezőny csúcs-csapataival, addig a kis és közepes csapatok fiataljai hétről-hétre számukra nehéz ellenfelekkel kényszerülnek megküzdeni. Például idén a Barca Juveníl a saját bajnokságában olyan csapatokkal küzd, mint a Zaragoza, az Espanyol, a Girona, de a Real is az Atléticót leszámítva olyanokkal, mint a Rayo, a Valladolid, vagy a Getafe. A többieket nem is említem, mert a legtöbbről valószínűleg nem hallottunk, tekintve, hogy a felnőtt csapataik nem voltak első osztályúak. NEM leszólom ezeket az ellenfeleket, de az anyagi különbségek annyira jelentősek, hogy ezeknek a bajnokságoknak nem szabadna kihívást jelenteniük a „gigakluboknak”. Az a nagyobb baj, ha jelent, de ha nem, az is. Mert a játékosok ebben a korosztályban már nagyon közel járnak a profi foci csúcsához, a nagyok fiataljai mégis kevésbé ismerik meg a vereségek jelentőségét, ezzel együtt a győzelmekét sem, ráadásul kisebb mértékben találkoznak kihívással az ellenfelek részéről, így talán(!) kevésbé épül fel bennük a versenyszellem, a kitartás, a győzelmi éhség. Talán ez az, ami ezen a szinten már nagyon kellene a nagyok fiataljainak és ez az, amiben a kicsik előnyben vannak. És talán ez olyan szempont lehet, ami az utánpótlás-válogatott(ak) edzőit is befolyásolja a kezdő(k) kijelölésekor.

Equinox:

Viccen kívül úgy gondolom, hogy a Real Madrid nevelések mindenhol megállják a helyüket (elég megnézni a máshol befutott, klasszis vagy annak közelébe jutott, esetleg feltörekvő játékosok karrierjét, ami nemcsak gólkirályi címekben mérendő). Mata, Soldado, Negredo, Morata, Mariano Díaz, BL-csapatok húzóemberei voltak, vagy még mindig azok, és mind innen kerültek ki. Jobban kellene vigyázni rájuk. A fiatal igazolások pedig a liga krémje, Asensio az új spanyol sztárjátékos less, Lucas alig van mögötte, Ceballosnak meg több játék kell, elég megnézni a spanyol U-válogatottban. Én azt csinálnám, hogy jövőre visszaadnám kölcsönbe a Betisnek. Azért mondom, mert remélhetőleg EL-terhelésük is lesz jövőre, ott nevelkedett, onnan tűnt ki, biztosan vissza tudna illeszkedni gyorsan, és szép, támadó focit játszató edzője van, aki bátran nyúl fiatalokhoz, és nagyon jó közeg a klub. Kell a rotáció jövőre nekik is, és ha idén nem kapta meg a lehetőséget, nem tudom jövőre mitől kapná meg.

Pérez fiatal spanyolokat igazoló politikáját nagyon üdvösnek találom, olcsóbb, hatékonyabb, szebb, minden szempontból jobb, és még az azonnali eredmények hiányával sem kell számolni, mert a klub eredményes maradt ebben a korszakban is.

Maverick:

Erre a kérdésre nehéz választ adni úgy, hogy nem ismerjük személyesen a játékosokat, és nem vagyunk jelen az edzésen. Soha ne felejtsük el, hogy nem robotokról beszélünk, hanem nagyon fiatal, sokszor éretlen srácokról, akiknek a nyakába szakad egy elképesztő teher és egy vagon pénz meg csillogás. Nem nagyon tudhatjuk, főleg nem ennyi játékperc alatt elkapott pillanatok alapján, hogy mi játszódik le bennük.

Amikor cserediák voltam Arizonában immár majdnem 10 éve, egy házibulin találkoztunk egy sráccal, aki még Torresszel nyomta korábban az Atletico U17-ben (lehet még lejjebb, erre nem emlékszem)… Ő mondta, hogy a képernyő másik oldaláról nézve szolid, szimpatikus Fernandónál nagyobb, arrogáns, beképzelt seggfejjel nem volt szerencséje együtt játszani, és hálát adott az égnek, amikor kinőtte a korosztályt. Ez persze csak egy vélemény, lehet nem is neki volt igaza, de jól érzékelteti, hogy milyen korlátozott a rálátásunk. Lehet, hogy Ceballos mondjuk kiállhatatlan, flegma módon viselkedik edzésen, amióta realizálta helyzetét, emiatt büntiben van… Nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet, hiszen minden fiatal hasonló szituációban van a játékpercek terén, de azért nem zárhatunk ki semmit.

Akármi is legyen a háttérben: szerintem ez a helyzet rossz, mindenképpen negatív hasznosságú, hogy finoman fogalmazzunk. Egy ennyi idős játékos egy ponton túl akkor sem tud fejlődni meccsek nélkül, ha edzésen Modric és Kroos passzol neki… Nézzük csak meg a sikertörténeteket: Carvajal, Lucas, Asensio, mind megkapták a játékperceket kisebb csapatokban, hogy aztán megfelelő rutinnal felvértezve érkezhessenek! A vezetőség az elmúlt fél évben felmérhette az edzések alapján, hogy melyik U21-es tehetségre számíthat hosszabb távon. Szerintem itt az ideje, hogy megfelelő opciókkal átmenetileg – vagy ha nem váltak be még ezen a szinten sem, akkor végleg – lemondjunk róluk mindenki közös érdekében. Az látszik, hogy annyira bő és erős a keret, hogy Ceballosék csak a harmadik sort jelenthetik most. A Juventus ellen volt egy Kovacic-LV-Asensio-Bale cseresor a padon! Már az ő rotálásuk is éppen elég nagy feladat, három sorral nem lehet ezt rendesen megoldani, és láthatólag nem is sikerül. Összefoglalva: a következő lépcsőfok szerintem a carvajali út követése kellene legyen. 

4. Zidane-ról, mint edzőről mi a véleményed? Hogyan teljesít? Jól irányítja a Realt? Mik a gyengéi, és ha vannak, tudott-e fejlődni ezekben, mióta átvette a Real kispadját?

Johneagle:

A helyzet nálam ugyanaz, mint a meccsnézések esetében. Távolról se látok annyi Real meccset egy szezonban, hogy bármilyen (fel)vállalható véleményt mondhassak Zidane-ról, mint edzőről. 

Equinox:

Szerintem továbbra sem egy nagy edző, távol áll a kóklertől is, de a puszta személye a legnagyobb motiváló erő az összes játékosnak. Beníteznek vissza mertek pofázni az öltöző hangadói, de Zidane-nak nem mernek. Nem azért, mert szigorú lenne, hanem mert ilyen a kisugárzása, egyszerűen nincs pofája senkinek Zidane-t megkérdőjelezni. Fapados vélemény, de szerintem még mindig nem elég rugalmas, változtatni csak külső erők miatt szokott, nem szeret kockázatot vállalni, pedig néha kellene. A CR szisztematikus pihentetéséért, és Iscóék tavalyi bejátszatásáért jár a hátbaverés, így kell ezt, de Bale-t el kellene felejteni (adni), és többet játszatni Iscót pl. Tavaly Hami is ennek lett az áldozata.

Maverick:

Nagyon izgalmas figyelni, hogy miként bontakozik ki a Zidane-sztori! Minél több idő telik el, annál jobban bízom benne a rosszabb periódusok ellenére. Olyan erényeket csillogtat, amelyek nagyon értékesek az edzői szakmában, és amelyek egyre inkább kiveszni látszanak… Játékosként sem alázott hobbiból vagy saját örömére, nem állította magát a középpontba. Edzőként sem teszi ezt, és ez nagyon becsülendő. Alázattal áll a munkájához, és nekem az a benyomásom, hogy pontosan tisztában van vele: noha játékosként mindent tudott erről a játékról, edzőként neki még rengeteget kell tanulnia! Nem él vissza egy percig sem a játékosként felépített renoméjával (kétségtelen, anélkül nem ülhetett volna le a padra, de ha már odakerült, ott nem teszi ezt a nyilatkozatok és egyéb megnyilvánulások alkalmával). Tud és hajlandó is fejlődni: néha időbe telik, de képes belátni a hibáit és új megoldásokat keresni. Nincsenek olyan rögeszméi mint Mourinhonak vagy Guardiolának (éppen a héten láthattuk megint…), és ez egyáltalán nem kis dolog! Most még sokszor biztonságra játszik, nem mer szembemenni – főleg a szezon elején – a megszokott megoldásokkal, de én arra számítok, hogy ahogy nő az elfogadottsága és a hitele edzőként is – most már végre túl vagyunk a „csak egy mákos kókler” megítélésen –, úgy lesz egyre bátrabb (ez a gondolat a következő kérdésre adott válasszal válik majd teljessé). Mennyire tökös dolog volt már például a PSG elleni hajrának megalapozó cseréket meghúzni?

Összességében én amellett vagyok, hogy adjunk neki további időt! Ugye milyen abszurd már a szófordulat is 2 BL-győzelem után? Ez a projekt ígéretes, és régen nem látott állandóságot hozhat a klub életében. A vezetőség tudta, hogy egy tapasztalatlan edzőt bíz meg a nem mindennapi feladattal, hát legyen türelmü(n)k a nehéz, tanulási periódusok átvészeléséhez is, mert a keret bízik benne, és Zidane nem csak tud, de akar is tanulni! 

5. Aztán végül az a tendencia érdekelne, ami kezd kirajzolódni a Real és Zidane kapcsán. Tavaly ugye pocsék ősz után volt egy igen jelentős tavaszi hajrá, amivel duplázni tudott a csapat és ráadásul elsőként védte meg a BL címét. Idén nagyjából ugyanez a helyzet, csak még pocsékabb őszt produkált a Real, de tavasszal ismét halad előre a csapat és még van lehetősége kupával zárnia idén. Vajon direkt van ez a kontrasztos szezon (gyengébb ősz és menetelés tavasszal) vagy csak így alakul? Vagy te miben látod az okát, hogy így épül fel a Real szezonja?

Johneagle:

Egy győzelmi szériában az edző(i stáb) számára a legnagyobb kihívás fenntartani a motivációt a csapatban, és egy bizonyos pont után már képtelenség ezt megoldani (jelentős keretmódosítás nélkül). Ez pedig rendszeresen kijön a szezon első felében, illetve meghatározza a szezonra kijelölt prioritásokat a Real esetében: BL, BL, BL… Így aztán a formaidőzítés is oda van ütemezve, ahol arra a csapatnak szüksége van. A BL éles szakaszára. A csoportkör még egy „roggyant” Realnak se okoz problémát, viszont az egyenes kieséses szakaszban vagy koppra éles csapat megy fel a pályára, vagy kiesés lesz a vége. Ugyanez a tendencia megfigyelhető CR-nél is, a magam agyából kiindulva azt gondolom, összefüggés itt is van/lehet. A csapat legmeghatározóbb játékosa akkor lesz éles, amikor a csapatnak a legnagyobb szüksége van rá, a csapat pedig akkor lesz éles, ha a legfontosabb játékosa is az. 

Equinox:

Mint mondtam, szerintem a Real Madrid nem is csak Zidane-nal, úgy önmagában elég régóta egy kupacsapat, túl ritkán nyer bajnokságot, szemben a Barcával, amely egy minden évben egy mindent akaró, de jellemzően bajnokságot rendszeresen megnyerő gépezet. Szerintem ez a szezon fehér fronton nem így volt tervezve, de ha már így alakult, akkor megint lehet a BL-re koncentrálni, és jól is ki lehet jönni belőle. Erősen kétlem, hogy  ennyire ki lett volna számolva patikamérlegen a szar őszi forma, mivel félő, hogy kupátlan szezon lesz, de ezt illene elnézni Zizounak. Gondolom, Péreznél kicsit több hitele van, mint bárki másnak, egyrészt akkor se rúgták volna ki, ha nincs a csodafélév utáni BL, vagy a címvédés, másrészt mostmár edzőként is súlya van az eredményeinek, a 2 BL sokáig automatikus bizalmat kell jelentsen. Még Péreznek is. Én nem számítok trófeára szezon végén, nagyon kimaxolása lenne a szezonnak.

Maverick:

Eddig csak 2 teljes ZZ szezon volt, és szerintem mind a kettőben akkor jött el a nagy rotálás és vele együtt a tavaszi feljavulás ideje, amikor a bajnokság kvázi már lezajlott. Az első évben az előny, a másodikban a hátrány miatt. CR akkor került ismét formába, amikor elkezdte ZZ el sem vinni az idegenbeli Girona meg Leganes elleni meccsekre… Idén ősszel például annak ellenére tolta a szokásos játékosokat, hogy azok körülbelül magyar válogatott szintű formában voltak. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy el is menjen a bajnokság. Zidane egyelőre nem mer annyira „formabontó” lenni, hogy például CR látható fizikai és Benzema mentális problémái ellenére ne a papíron legerősebb kezdőt tolja fel addig, amíg éles a liga. Mert ha így kapsz ki, akkor nagyon leegyszerűsítve „ez van, mit tehettem volna még”, ha meg CR és Benzema otthon kártyázik miközben a csapat szeptemberben ég Gironában, akkor jönne az össztűz, hogy „de velük meglett volna, micsoda felelőtlenség”! Ebben a témában ajánlom Kevin Kelley történetét, akit csak úgy emlegetnek mint az edző, aki soha nem punttol! (Egy videós összeállítás itt érhető el, egy NY Times cikk itt, egy számokkal is megtámogatott írás pedig itt.) Ő mondta: 

„Az NFL edzők millió dollárokat keresnek. Ha a hagyományos módon játszva veszítenek, akkor jobb eséllyel tarthatják meg az állásukat…” 

Nekem meggyőződésem, hogy ha az elejétől fogva megy ez a rotálás, akkor a bajnokság is máshogy nézne ki. A keret egy részét mentálisan nagyon megfoghatta, hogy egyesek teljesítménye minden következmény nélkül maradt, illetve tulajdonképpen csak a szerencsének köszönhető, hogy a kifacsart Modric, Kroos és Marcelo végül csak nagyon rövid időre dőltek ki… Én úgy látom a fentiek tükrében, hogy a két szezon részben eltérő okokból alakult így – nem elvitatva persze a fizikai felkészítés tudatos időzítésének lehetőségét -, de a pozitív (és őszi negatív) tapasztalatok fényében azt várom, hogy jövőre már az elejétől fogva tavaszi elvek szerint használja Zidane a keretet. Ebben látom a kulcsot. 

5+1. Viszonylag szorosan hozzátartozik az előző kérdéshez. Szerinted legitimálja-e vagy feledteti-e a pocsék szezont egy újabb BL-cím? Tovább megyek, tegyük fel, hogy direkt lett gyengébb az ősz, hogy tavasszal éles legyen a csapat (csak túl jól sikerült), megteheti-e egy edző és egy csapat, hogy a szezon felében/háromnegyedében közel élvezhetetlen a játék, ha a végén címeket szállít?

Johneagle: Az első kérdésre a válaszom: igen. Legitimálja, de legalábbis a szurkolóknak úgysincs más lehetőségük, azt kell mondaniuk, hogy egy BL cím felér a bajnoksággal, a nemzeti kupával, meg az összes edénnyel, ami egy évben összegyűjthető. A második kérdés pedig főleg a mai, eredményorientált élsportban hangzik el gyakran. Mi ér többet? Ha gyönyörűen halunk meg a pályán és BL-döntőt csak tíz (húsz? harminc?) évente egyszer játszunk, vagy dögunalom végignézni a csapat meccseinek zömét, de trófeával parádézunk a szezon végén a főcallén? A szurkolók pedig pontosan azzal fognak érvelni, amije van a csapatnak adott szezonban (szép foci vs. trófea), azt pedig le fogják szólni, amije nincs (szép foci vs. trófea).

Equinox:

Mindenképpen legitimálná ezt a stratégiát a történelmi tripla, de a BL-hez mindig kell a szerencse is (az UEFA „hűtött” golyói, bepattanó vagy nem pattanó kapufa, necces sárgák pirosak elkerülése, stb ilyen döntő tényezők összejátszása), viszont a modern korban 3 BL egymás után teljesen egyedülálló lenne. Kettő sincs senkinek zsinórban, nem hogy három… Mindenképpen nagyot szólna, és ezzel a Barcával ligaszinten ujjat húzni nagyon merész szerintem, ilyen szempontból van értelme máshova fókuszálni. A bajnokságban a Barcát szinte nem lehet megverni. Nem kell feladni a ligát soha, de tartalékolni szabad, amikor indokolt. Részemről logikus, amit Zidane csinál, miután gyakorlatilag lehetetlenné vált bajnokságot nyerni. A Real Madrid amúgy is abban jó, hogy két meccsen bárki ellen komoly esélye van, akkor ebből kell gazdálkodni. Ha sokszor benne van a meglepetés-X otthon is, de kint főleg, akkor sosem a bajnokság lesz a Real Madrid fő terepe, így érthető, hogy másra törekszik Zidane.

Maverick:

Azok számára, akik akár félamatőr szinten játszottak már valamilyen csapatsportot szervezett formában, nem is lehet ez kérdés: természetesen bármilyen élvezhetetlen játékot legitimál a végső siker, még ha szurkolóként ezt érthető okokból máshogy is éljük meg. (Feltéve persze, hogy az valami tudatos időzítés eredménye, nem pedig a teljes tanácstalanság és inkompetencia következménye…) A modern korban elmosódik a határ a sport és a klasszikus értelemben vett szórakoztatóipar között, emiatt egyre terjed az a tévhit, hogy a sportoló célja a közönség szórakoztatása. Nem. A sportoló célja a győzelem! Amikor ezt szem elől téveszti valaki két Instagram fotózás, fodrászat látogatás, reklámszerződés és rappelés között, akkor szokott félrecsúszni a karrier… Ha a győzelem felé vezető út elnyeri a közönség tetszését, és hajlandó azt megnézni, az persze szuper (a könyvelési osztály számára pedig létkérdés, de ez az ő dolguk), de ha nem, a BL serleget akkor sem kell megmagyarázni! Egy konkrét és a madridista szívekben élénken élő példát felidézve: a Capello-féle bajnoki cím az élvezhetetlen játék ellenére minden akkor már „aktív” szurkoló egyik kedvenc végső sikere! 

Visszavéve a szót a vendégektől, első körben mindenképp szeretném megköszönni mindannyiuknak a részvétélt. Jó volt visszacsábítani picit két egykori írótársunkat, és persze egy Barcelona szurkolót is jó volt megszólaltatni. Bízom benne, hogy még jönni fognak. Hálás vagyok, mert nehéz kérdésekre kaptunk véleményem szerint remek válaszokat. Remélem, így ezzel is sikerült mindenkinek teljesebb képet kapnia – nekem sikerült.